1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2484
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 I | szólna,~Mit elhagyunk ketten, az a haza,~Soh'sem térünk többé
2 I | világban elveszek,~Szánandó az, ki bujdos hontalan.~Honán
3 I | s egy szekeret fogadván, az a határon átvitt, efféle
4 I | száműzve nem a polgár, hanem az ember van.~ ~Öt év előtt
5 I | Kívülök még egy rokonom vala, az öreg Eszter, apám nénje,
6 I | kedves társaságtól, melyhez az életben tartozott. Ámbár
7 I | volt utolsó reményem, ő az utolsó szál azon virágbokorból,
8 I | tékozló fiú, a roppant Góliát, az erős Sámson, a pásztor Dávid
9 I | vagy inkább akinek ajkában az igazságot mindenki elismerte.
10 I | soha nem láttam -, ó ekkor az egész világban egyedül érzém
11 I | megmondhatója, mennyit szenvedék az első napokban, hókban, sőt
12 I | magamba vonult, kerülém az embereket, s nem vala titok
13 I | és úgy találám, hogy ha az idő a fájdalmat enyhíti,
14 I | mint a távolság, azaz, ha az, mit szeretsz, tőled örökké
15 I | kéjt, mind a kínt, hogy az keblünk tápláléka sokáig
16 I | tápláléka sokáig maradjon. Mert az öröm egy rózsa, melynek
17 I | melynek temetői szaga van, ki az örömet gyakran élvezi, az
18 I | az örömet gyakran élvezi, az annak nem öröm többé, mint
19 I | családi búmnak tulajdonítanám az egykedvűséget, mellyel sorsa
20 I | mindig szép, mindig jó. Vagy az nem tetszik benne, hogy
21 I | nem tevém magamnak: mi is az a honvágy? Ekkor mintegy
22 I | távolban fogod érezni, mi az az édes és fájdalmas honvágy. ~
23 I | távolban fogod érezni, mi az az édes és fájdalmas honvágy. ~
24 I | tartám fel magamnak, mert ez az én fájdalmam, s hazámhoz
25 II | Pedig nem úgy van. Csak az ország neve változik, de
26 II | a szalma- vagy nádfödél az, mi a föld színén egy túrásként
27 II | ivadéka, s ha csakugyan az, emlékezhetnek ama félisten-népre,
28 II | végetlen pusztaságot, mint az unalom tengerét elterülni,
29 II | melyek gyorsan átszállnak az örömtelen vidékeken, hogy
30 II | Vár akarna lenni, de bíz az omladék; a katonaság nem
31 II | elmerülhetett, hanem hogy a vihar az oláh partra vethetett ki,
32 II | partra vethetett ki, hol az egészségi őrök puskalövéssel
33 II | kevés szüksége van, ha kevés az, mivel bír, de nálánál egy
34 II | egy faj sem ért jobban sem az élvezéshez, sem a nélkülözéshez. ~
35 II | eledelt; ama közel két ág vala az első út, melyen ifjú szárnyaid
36 II | hajnallal s ide térél meg az esttel, itt ébrede föl parányi
37 II | honnan tekintve neked élet az élet, világ a világ, zöld
38 II | minden élőlénynek hona az, hol gyermek-, férfi- s
39 II | szerencsétlen volt. Máshol mindenütt az ember egy utazó vendégnek
40 II | annyiban remekmű vala, hogy az egészben egy vasszegecske
41 II | fölébredvén, újra bele talált az el-eltévesztett irányba.
42 II | csalán, rózsatő, gaz, s az élő fák minden fajai a legnagyobb
43 II | megkopva és szakadozva van; az itt-ott domborodó halmok
44 II | folyvást várják a munkások s az építők kezét; a hegyek magas
45 II | völgyek édes csendében, az erdők fáinak lombjaiban
46 II | rengetegben megállapodánk -, mert az erdők árnyéka volt zöld
47 II | fekete termékeny földet, s az óriás fák vastag, számos
48 II | a természet gyermekei-e az élő állatok is? S nem boldogabbak-e
49 II | boldogabbak-e azok távol az emberektől? Fölnézék a fák
50 II | szalonkák fütyölnek, a kakukk, az erdők ez orákuluma, beszél,
51 II | méltóságosan lebeg a légben, az apró madarak seregesen röpülgetnek,
52 II | körül a szabadban, mely az ő birtoka, a bokrok homályain
53 II | természetes, hogy félnek az emberektől, kiket nem ismernek,
54 II | emberektől, kiket nem ismernek, az apró, kedves mókuskák, mint
55 II | mellől karjainkkal kelle az egymásra boruló bokrok vesszőit
56 II | s ilyenkor, megvallom, az útonállók eszembe jutának.
57 II | se szeme nem nyílt, hisz az kész áldozat. Azonban harmadnapon
58 II | egymásra áthajolván, előlünk az eget is elfödék. S midőn
59 II | egy lángoló tóhoz; középen az izzó fák ropogással dőlvén
60 II | Ha valami, ez hasonlított az égő pokolhoz, s a kép annál
61 II | annyival inkább, mivel az úton, melyen jövénk, visszatérni
62 II | fog annak gátot vetni? Ő az égre mutatott. Eleinte az
63 II | az égre mutatott. Eleinte az hivém, a borulatot érti,
64 II | lehet mondani egy nemét az ordításnak, melyben uralkodó
65 II | hallgató fülébe mennek, az ő erőteljes dalaik a szívből
66 II | itt fejével igent billent, az nemet, s ki fejét rázza,
67 II | nemet, s ki fejét rázza, az igenlést jelent. Parányi
68 II | szokás, hol a víz szent, az is, melyet a pap meg nem
69 II | pap meg nem szentel, hol az nemcsak szomjat olt, de
70 II | nemcsak szomjat olt, de az áhítatnak is egy részét
71 II | ily kútfő megpillantása. Az utas nem ismeri a kegyest,
72 II | mint aki építé, nem ismeri az utast, ki annak friss vizével
73 II | mennyi áldás száll, miket az égben egy angyal az örökkönyvbe
74 II | miket az égben egy angyal az örökkönyvbe bizonyosan feljegyez,
75 II | jótéteményeihez, miket életében az tőn vagy nem tőn, hozzáadja
76 II | ismerünk, hálát ébreszteni az emberek szívében, s emlékezetünket
77 II | s emlékezetünket áldatni az idők végéig. ~Elvégre a
78 II | bele, míg a fellegektől az alattuk hömpölygő komor
79 II | különböztetni. Amit láttam, az a Fekete-tenger volt. Még
80 III | esküvétek,~S nem tartván meg az esket hűn,~Halni kell mint
81 III | keblét mi gond s bú nyomja~Az nem a múlt fájdalomja,~Ő
82 III | sírhalmait meglátogatni. Kimenve az erősség északi kapuján,
83 III | által nincs benőve, tisztás az, a Magyarország felől jövő
84 III | kóró leng, jele, hogy itt az idegenben senki nem gondol
85 III | keresztyénségnek Calvariája, az izlamnak Medinája, a családoknak
86 III | Érezni látszik a föld maga az emberek halálát, mert a
87 III | virágot? Ki siratná itt meg az ellenséget? Kinek volna
88 III | ellenséget? Kinek volna itt szent az idegen bajnokok pora? Ki
89 III | emlékjellel megörökíteni? Sőt az itt eltemetettek századok
90 III | méltán lakolának, így szól az, és nem helytelenül, ha
91 III | és nem helytelenül, ha az eseményt pusztán erkölcsi
92 III | nemzet elkövetett, érette az oly rögtön nemzetileg is
93 III | csak ahhoz alkalmazta. ~Az 1444-ben augusztus 1-jén
94 III | a magyar nemzetet, mert az vitéz diadalainak gyümölcse
95 III | gyümölcse vala, s rá nézve az mind hasznos, mind díszteljes
96 III | nemzet vallásához hív volt, s az egyház feje, a pápa tudtára
97 III | arra emlékeztették, hogy az ügy nem csupán magyar, hanem
98 III | emelkedék a magyar, midőn az új hadjárat terheit s veszedelmeit
99 III | szempontot látszik a történet s az utókor elfeledni, mint elfeledték
100 III | elfeledni, mint elfeledték az akkori fejedelmek és népek,
101 III | következménye? Constantinápolyba az út 1453-ban a várnai sírdombokon
102 III | hagyatott) magyar győz, az ozmán nem leendett volna
103 III | meg e csatát, s midőn néha az emlékezet borongó szárnyain
104 III | sírhalmoknál, mélyebben átvizsgálám az eseményt, s úgy találám,
105 III | terhe nyomja is e sírokat, az olyan teher, mint a márványlapé,
106 III | úgy is kevés szolgálat az, mit Európának azelőtt és
107 III | sírhalmokat megtekinteni. Ez volt az én mindennapi búcsújárásom.
108 III | Csendes, széltelen este volt, az ég szép tiszta, s a vidéket
109 III | ragyogtanak felém. Előttem az erősség fehérlő fala nyúlt
110 III | esik ki apródja kezéből az ezüst sisak, midőn azt átnyújtaná,
111 III | kénytelenek lőnek megfutamodni. Az ifjú király vitéz is, bátor
112 III | a nyilak záporaitól, őt az ellenségtől már senki sem
113 III | török hadsereg örömkiáltásai az eget verdesték, mert e győzelemben
114 III | tudja megmondani, melyik az ő sírhalma? S körülhordozám
115 III | találnék-e valami jelre, midőn az esti csend közepette egy
116 III | tartott, mert mihamar láttam az alakot fehér burnuszában
117 III | képet csak így fogunk nyerni az ütközetről, s egyszersmind
118 III | fogadni vagy sem? Ha ugyan áll az, hogy az ozmánok nyomról
119 III | sem? Ha ugyan áll az, hogy az ozmánok nyomról nyomra követték
120 III | csatát el vagy nem fogadni, az kikerülhetetlen volt. Hátukban
121 III | vissza Magyarországra csak az ellenség táborán át törhetett
122 III | véleménye volt a csataelfogadás; az kikerülhetlen szükség volt.
123 III | szükség volt. Fontosabb kérdés az: a nemes lelkű Hunyadinak
124 III | Hunyadiról úgy vélekedik, az aztán ne nevezze őt nagynak.
125 III | s Európának azon előőrön az ő hős karjára szüksége vala.
126 III | dúlások, hódítások után az ellenség földén, s gazdag
127 III | szomorú, mint kárteljes az ellenségre nézve... De hiszen
128 III | vállalatokra... Ami most történt, az sem nem a mi puhaságunknak,
129 III | barbárok elfoglalták, nem az ellenséges erőnek, hanem
130 III | ellenséges erőnek, hanem az isteni ítéletnek súlyát
131 III | csapás bármi súlyos volt az országra nézve, hadserege
132 IV | kíséretében lengenek, és még az isteni Helvetia múlja felül,
133 IV | erősséget alkotott magának az Úr, melybe alulról az embernek
134 IV | magának az Úr, melybe alulról az embernek csak szemei, felülről
135 IV | embernek csak szemei, felülről az égből a napnak csak sugárai
136 IV | társa, mint egy fekete holló az erdőből. ~S ez egyetlen
137 IV | azt megégette, s hamvaiból az feltámadt, később mint jelkép
138 IV | Miképp találták Mózest az iszapos Nil nádjai közt?
139 IV | ihletét? Jézus miképpen támadt az ártatlan liliom szédítő
140 IV | tenger roppant birodalma? És az óriás sziklák tartományait
141 IV | intéznie a szél járását, hogy az hozza és vigye a termékenyítő
142 IV | elvettetett, megöntöztetett, az ki is keljen és fel is virágozzék.
143 IV | keljen és fel is virágozzék. Az ilyen pálya sok dicsőséggel,
144 IV | sok küzdéssel is jár, és az ilyen munkateljes napnak
145 IV | biztosítani Európa nyugalmát az ázsiai hódítók ellen, ez
146 IV | lépni. E nagy munkába fogni az én kötelességem volt, bevégezni
147 IV | szégyenemre válni, akár az mondassék rólam: "jól győzött",
148 IV | rólam: "jól győzött", akár az: "becsületesen halt meg". ~
149 IV | mind a keresztyén, mind az izlam világban, ott mint
150 IV | eltávozott ütközet nélkül. Az ő neve maga egy hadsereg
151 IV | egy hadsereg volt. Mint az ozman történetírók mondják,
152 IV | ozman történetírók mondják, az ő nevének félelmét használták
153 IV | anyák is gyermekeiknél. Az akkor élt nagy szultánok
154 IV | vad kietlenségben. S ki az, aki ott egy szűk és árnyékos
155 IV | művész a szem, orr, száj s az egész emberi kép vonalait
156 IV | felett néhány pillanatig, az üldözött bajnok, megtartván
157 IV | visszahelyezte. ~Cillei Ulrik, az ausztriai helytartó, kétszer
158 IV | tőle csak azért kére, hogy az alatt ellene több mérget
159 IV | pápának megírta, miképp az ország belső dolgainak intézését
160 IV | akarok levonni semmit, de az ország jogait sem engedem
161 IV | fenntartására költötte mind. Az országnak mindig volt ellensége,
162 IV | szolgáltatni, azt ítélte: az erő nem előzheti meg a jogot
163 IV | nyomorult és nemtelen éppen az, ki magát nemesnek nem saját
164 IV | küzdelmeit alig érinti, az ellenséget nem kisebbíti
165 IV | tesz azon diadalról, melyet az Úr, az Isten végzett el. ~
166 IV | diadalról, melyet az Úr, az Isten végzett el. ~Ó, ő
167 IV | szolgálatot kedveli magát, nem az érdemet, mi általa szereztetik.
168 IV | hisz, de nem azért, mivel az hírt és nevet ád. Sőt elbámul,
169 IV | sokat -, mint midőn a szellő az eolhárfának húrjain átfutva
170 IV | szólt szívhez és lélekhez az ő beszéde. Csata előtt katonái
171 IV | nemesség bélyegezte, miről az ó világban Róma nagyjaira
172 IV | mindig pártja volt maga az ország, mivel hős, eszélyes,
173 IV | mindig a többségé is volt. ~Az ő derült, higgadt, bizalmában
174 IV | legnehezebb csapás lőn ránk, sőt az ígért segedelmek helyett
175 IV | dúlások, hódítások után az ellenség földén, s gazdag
176 IV | szomorú mint veszteségteljes az ellenségre nézve... De hiszen
177 IV | sem nem a törökök erénye az oka... Midőn táborunkat
178 IV | barbárok elfoglalták, nem az ellenséges erőnek, hanem
179 IV | ellenséges erőnek, hanem az isteni ítéletnek1 súlyát
180 IV | özönvíz többé, a nemzet, sőt az összes keresztyénség a török
181 IV | tábor árja ellenében, csak az ő kiterjesztett karja által
182 IV | királynak, a gyöngének, sőt az árulónak is. A címer, mit
183 IV | meg. ~És midőn látná, hogy az európai fejedelmek üres
184 IV | látná, hogy a haza sorsa az övével igenis összefonódnék,
185 IV | ellenségei, irigyei támadnak az udvarban: óhajtván e kettőt
186 IV | neki van szánva: sürgette az ifjú királyt széke elfoglalására,
187 IV | hegyvonalon csak egy név hangzott, az ő őrneve, remény innen,
188 IV | útjában. Hasonlók voltak az ő tettei azon ágyúkhoz,
189 IV | török sereget, mint hull az, miként érett vetés az erős
190 IV | hull az, miként érett vetés az erős arató előtt, s íme
191 IV | hangvihartól megnyílnék az ég. ~Nézd a templomokat
192 IV | templomokat és kápolnákat az országban, bennök a nép
193 IV | énekkel találkozik, és - az ő képével, mely az oltár
194 IV | és - az ő képével, mely az oltár mellett, és az ellentől
195 IV | mely az oltár mellett, és az ellentől elfoglalt zászlókkal,
196 IV | elfoglalt zászlókkal, melyek az oltárok fölött lengenek.
197 IV | Nézd ott Szeged városát, az Alföld csalóka délibábjai
198 IV | ünneppel fogadják a nép s az ország nagyjai -, mit érne
199 IV | megváltó, mit használna az országnak a tábor e vezér
200 IV | egy szívvel s lélekkel, az ország kormányzójává fejedelmi
201 IV | huszár egykori vezérét, és az egész hazában van öröm,
202 IV | hercegét, Skander bégét, az albánok Nagy Sándoráét,
203 IV | borítja el azt, ott van az összes népen kívül a fővárosi
204 IV | elöljáróság, ott vannak az osztrák, cseh, magyar bárók,
205 IV | szomszéd országok nagyjai, és az ifjú király fejedelmi díszöltönyében
206 IV | eszközölte, hogy a királyt az ország fejedelméül közös
207 IV | egyedül csak ő, a vezér az, aki nem csak megtartotta
208 IV | aki nem csak megtartotta az országot, hanem azt ki is
209 IV | fölséges látvány! E pillanatban az ifjú fejedelem oly nagy
210 IV | nevezte, s már készen volt az irat, melyben őt királyi
211 IV | pillanatának. S látni fogjuk, hogy az ő élete mindenben hasonló
212 IV | a tetőkön és völgyekben az egyházak és kápolnák méla
213 IV | emlékezetem sötétülő szálait. ~Az idő 1453-at számlált. II
214 IV | tisztelkedett udvarában. Az al-dunai tartományok néha
215 IV | félhold tűnt föl, mintha az égből bocsátkozott volna
216 IV | le -, jobb kezével pedig az oltárt dönté halomba, s
217 IV | szavakkal mutatá be Európának az új császár: "Egy nap van
218 IV | új császár: "Egy nap van az égen, illő, hogy egy fejedelem
219 IV | a lengyelek, ott voltak az ázsiai keresztyének nagy
220 IV | Pontusban, Syriában, ott voltak az iberek, trapezuntiak, arménok
221 IV | mindenfelé, a cellákban, az egyházi beszédekben, az
222 IV | az egyházi beszédekben, az országgyűlési szónoklatokban,
223 IV | szónoklatokban, mindenütt hangzott az ijesztő és rettenetes szó: "
224 IV | soká ellenállhasson. S ha az erős magyar nemzet elvész,
225 IV | elvesztünk. Ott közös harc foly, az európai műveltségé Ázsia
226 IV | vadsága, a keresztyénségé az izlamizmus ellen." ~Buzdító
227 IV | nemzetek rettentésére. ~Az ó világrész, mit Európának
228 IV | és intvén őket, hogy itt az idő, most vagy soha. ~A
229 IV | kívántatik hozzá mint vélik, de az kell rögtön s haladéktalanul.
230 IV | újra meginduland hadával az összes keresztyénség ellen. ~
231 IV | keresztyénség ellen. ~És az európai fejedelmek és nemzetek
232 IV | és nemzetek felindultak az ozmán ellen, szörnyű haraggal
233 IV | és lármás készület csak az ellent ébresztette s ingerelte
234 IV | saját táborában csüggedést, az ellenségben bátorságot ne
235 IV | nem érkezett. Tehát csak az ő hadserege volt ott, alig
236 IV | gyakorolgatta fegyverben -, az ozmán a túlpartról átkacagott.
237 IV | a köd oszlopának képében az Úr, s az Úr itt Hunyadi
238 IV | oszlopának képében az Úr, s az Úr itt Hunyadi volt. ~És
239 IV | előbb bevette a bástyákat, az árkokat s a külvárost elfoglalta,
240 IV | benn a város utcáin harcolt az ostromlottakkal: Capistrán
241 IV | Hunyadi intézvén a csatát, az ellenség diadalmasan visszaveretett,
242 IV | csoda üstökös, mely ez évben az összes emberi nemzetet reszketésbe
243 IV | zokogás közt mutatta be az engesztelő áldozatot Istennek
244 IV | diadala emlékére hozta be az Úr napjának nagy ünnepét. ~ ~
245 V | Ki egyet közülök látott, az valamennyit látta. Csak
246 V | azokat ruháikra alkalmazván az emberek, bennök ékeskedjenek.
247 V | felhívás-e, mely utánzásra inti az embereket? Ha azon teremtményeket,
248 V | szerint ruházta fel, e példa az utat nemde az embereknek
249 V | fel, e példa az utat nemde az embereknek jelöli-e ki?
250 V | zászló tűnnek föl. S ha az öltözködésbeli színvegyület
251 V | harmoniátlan, kivált, ha nem az egyeseket, de a sokaságot
252 V | legérdekesb s legfontosb, az öltözet itt keleten, éppen
253 V | fehér, a békeszeretőn a kék, az önzőn a sárga, a hiún a
254 V | S a jelenet különösségét az elfátyolozott nők serege
255 V | mint a bálványról, csak az avatottnak hull le. ~Engem
256 V | öltözik mint a mezők virágai s az égnek madarai, egészen elbájolt,
257 V | ez nekem a bánat színe, s az én szívem most búval s bánattal
258 V | csöppenként szörpölgetve, az idegennek nem könnyű nargile-dohányzást
259 V | kíváncsisággal hallgatnak. ~Elmenék az erősségbe is, mely éppen
260 V | dolgok s műtárgyak hiánya az, mi Istent juttatja eszünkbe;
261 V | kivált midőn azoknak hangjait az alkony bús szellője hozza
262 V | nem minden ember érti, mit az mond. Ellenben itt a muezzinok
263 V | csengő s érthető szavaikkal az embereknek: "Nincs más Isten
264 V | embereknek: "Nincs más Isten az Istenen kívül s Mohamed
265 V | Istenen kívül s Mohamed az ő prófétája. Jöjjetek imádkozni.
266 V | a törökök temetőiket! - Az emlékek mind kőből s márványból
267 V | sem hiányoznak, melyeket az élők kegyelete nem felejt
268 V | kertben temeti el halottait. Az ilyen sírokon esténkint
269 V | engem itt vonz, nemcsak az új, a szokatlan, a nem ismert,
270 V | török keleti nép, és mi is az vagyunk; egész Európában
271 V | egész Európában a török az egyetlen faj az, melyhez
272 V | a török az egyetlen faj az, melyhez minket némi rokonság
273 V | tarthatta össze. Talán itt volna az ideje, hogy vallásainkhoz
274 V | ismerjenek ők meg minket, ez az egyetlen út feledni a múltat,
275 V | szomszédot, a rokont és az embert. ~Ó Ázsia, Ázsia,
276 V | vággyal vagyok viselős, s az: a kelet utáni vágy. Kelet
277 V | utáni vágy. Kelet a napnak, az emberiségnek, a magyarnak
278 V | származom, s mi oda vonz, az nem más mint egy titkos
279 V | méltó; a tengerek, a hegyek, az erkölcsök, a költészetek,
280 V | képzeletemben azonnal megjelennek az arany narancsbokrok, az
281 V | az arany narancsbokrok, az édes figefák, a terepélyes
282 V | melyek ide-oda szállongva az égi szivárvány hullongó
283 V | foszlányainak látszanak; - az idomtalan, de engedelmes
284 V | oroszlánok lobogó serényeikkel; az égig nyúló Himalaya-szirtek
285 V | jerusálemi zsidó zsinagógában s az athenei görög Pantheonban,
286 V | mahomedán moséban. Ázsia az anyaország, Európa annak
287 V | is, de azt is tudom, hogy az ellenkező végek egymást
288 V | rothadás előzte meg, úgy az erkölcsi világban századok
289 V | világeszme gyúl ki, mely az emberi nemnek, napkint,
290 V | Hajóm vízen úszik,~A felhő az égen,~Keletre az, hazám~
291 V | A felhő az égen,~Keletre az, hazám~Felé emez mégyen. ~
292 V | tért, mit haladunk, mint az óra rendes ütése szokta
293 V | rendes ütése szokta mérni az időt, mi eltelik. Hallván
294 V | fúnak magok körül. Csak az ifjú matrózok serénykednek,
295 V | csiszolva volna. ~Később az utasok, mint egy hangyaboly,
296 V | s oly sokféle öltözetet. Az angol, német, francia, belga,
297 V | szűrujjasában s prémes sipkájával; az arnót hímzett dolmányában,
298 V | kendővel körülfont turbánjával; az örmény hosszú barna öltönyével,
299 V | ismét eltűntek, s ekképp az egész jelenetnek a titokszerűség
300 V | habja úgy eltakará, mint az őszi köd a virágos kertet
301 V | képez, melyek járásközben az övbe húzatnak; öve egy keskeny
302 V | fekete nagy szemeit is, miket az alá festékkel írt barna
303 V | fátyollal borítják be, egyikkel az arc alsó részét, mely keblet,
304 V | mely keblet, állat, ajkat s az orr felső részét födi el,
305 V | másikkal homlokot, szemöldet s az egész főt, mely fátyol hátul
306 V | föltekintvén, látá, hogy az imádkozás ideje megérkezett.
307 V | jön hozzá, sőt régebben az illatos tömjénezés is divatozott.
308 V | már egyet szippantott, ez az illedemi szabály. ~Utána
309 V | azonnal eltávozik. A vendég az illedelmet nagyon megsértené,
310 V | kikerülhetlen pipából egyet szívék s az illatos kávét ajkaimmal
311 V | igazságra, miszerint jobb az ismert, bár veszélytől nem
312 V | igazságok s elvek kincseiben, s az égnek valamennyi változó
313 V | halnak. Egy pár ilyen igazság az, miáltal Európában a török
314 V | alkalmas háremi életében az őt illető dolgokról nehány
315 V | Efendi csak fiának adott, az egész török nemzet követi,
316 V | rövidség és világosság. Az embernek csak egy nyelve
317 V | illatozott -, végre jött az aranypiláf, (vajba lassan
318 V | oly nemzeti étel itt mint az angolnak a plumpudding,
319 V | a németnek a káposzta, az olasznak a maccaroni, a
320 V | mohamedi paradicsom nektárja. Az ételeket igen gyorsan hozták
321 V | igen rövid félóra alatt az ebéd végződött; mindent
322 V | megmosni vizet nyújtván, az asztalt kivivék, s szokott
323 V | nőit meglátogatni. ~Bor az asztalon nem jelent meg;
324 V | boritalról: "Ki bort iszik, az bálványimádó. Bor minden
325 V | fénylettek. A török nagyurak az élet minden gyönyöreit háremeikben
326 V | kezek gyöngyház-poharakban az isteni serbeteket és kosábokat,
327 V | mi a háremen kívül van, az házaiknak csupán előpitvara -,
328 V | családi új meg új ünnepeket, s az ingerrel és gazdagon öltözködött
329 V | mulattatják. Nem zsarnok ott az úr, mint sokan képzelik,
330 V | vala, a hullámok simák, az ég tiszta, a csillagok ragyogók,
331 V | modorához tartozik, s mely az európai szelídebb zenéhez
332 V | mint maga a szöveg, melyet az kísér, folyvást változik,
333 V | hosszadalmas volt s mit az éj sötét csendében s a mormogva
334 V | volt, és sokkal egyszerűbb. Az éneklő hangja éles, magas
335 V | hogy nem kétlém, miképp az éneklő valóban boldogtalan
336 V | édes szó hangozik. ~Röpül az áldástele felleg, Mózes
337 V | mindig kísérem mint napot az árnyék. ~S előlem ő mindig
338 V | mindig fut, mint a nappal az árnyék elől.~Nélküle soha,
339 V | szakasztván, mint vándor, ki az útszéli kertbe bekap. ~Jött
340 V | s reggel és estve, mint az övék, szemem harmattól volt
341 V | gyermekségemét, sem vénségemét az őszült hajak alatt. Mert
342 V | őszült hajak alatt. Mert hisz az élet olyan mint a tűz, melynek
343 V | rövid parancsait, miket az alatta álló hajófickó, mint
344 V | látszott. Valóban, mintha az egész hajó egy kész koporsó
345 V | szívünk összeszorul, s az átalános csend jelenti,
346 V | körültünk a zúgó vihar, előttünk az ismeretlen sötétség; kinek
347 V | lelkében Isten képe nincs, az ilyenkor valóban teljesen
348 V | felett lebeg? Mit keresek az idegenben? Hazát? Az enyimet
349 V | keresek az idegenben? Hazát? Az enyimet elhagytam. Hajlékot?
350 V | tekinteném a világot hazámnak, s az emberiséget nemzetemnek?
351 V | szépnek, hol azt találja, az jól teszi, ha kezeibe vándorbotot
352 V | sirattatik is meg, mit tesz az? Honában az ember szinte
353 V | meg, mit tesz az? Honában az ember szinte hamar elfelejtetik. ~ ~
354 V(3) | szobaleány, ebből csinálták az európai írók hibásan az
355 V(3) | az európai írók hibásan az odaliszk szót.~
356 VII | égben túl~Keresd török, az itt: Sztambul. ~Ha mindenütt
357 VII | különösen fönséges és vigasztaló az a tengeren, sötét éj és
358 VII | bátran, nyugodtan, a nap az én szemem, mely egyképpen
359 VII | ünnepi ruhájokba öltözködtek; az árbocok sokszínű zászlókkal
360 VII | habok hízelegve játszadoztak az éjjel megkínzott hajó körül,
361 VII | gőzgép is, mintegy kifáradva az éjjeli küzdésben, halkabban
362 VII | hegyek, a révek, a völgyek, az erdők, a falvak a paloták,
363 VII | erdők borítnak el; darabig az egésznek tekintete komoly,
364 VII | két vár tűnik föl, mint az útnak két őre, az európai
365 VII | mint az útnak két őre, az európai vár már csaknem
366 VII | csaknem egészen rom, de az ázsiai még áll, s életének
367 VII | azon ágyúlövésekkel, mikkel az érkező hajókat üdvözli.
368 VII | környezve, büszkén emelkednek ki az osztrák s muszka követségek
369 VII | sétálnak. Ezen túl, de mindig az európai parton, van Therápia,
370 VII | van Therápia, kies falu, az angol és francia követek
371 VII | Ruméli-Hisszár, minek ellentársa az ázsiai parton Anadoli-Hisszár
372 VII | két oszlop, melybe valának az őt követő népek nevei vésve;
373 VII | pusztítgassák. E partokon az ókor egyéb neveivel s emlékezeteivel
374 VII | leveleinek száma haladja az órákét, melyek fölötte fennállása
375 VII | fölékesítvék, s ha egykor a görög, az örmény, a zsidó mind öltözetben,
376 VII | többnyire egy emeletűek, az emelet kihajolván, mennyezetet (
377 VII | mennyezetet (veranda) képez, az ablakok váltva előre dőlnek
378 VII | háztetőn erkélyek vannak, s az egész a nagy fák árnyékában,
379 VII | nagy szél van, tajtékaik az ablakokon befecskendeznek,
380 VII | alkonya képezi. Végre a hárem az épület többi részétől vagy
381 VII | a kíváncsi utas láthat, az nem egyéb, mint azon gömbölyű
382 VII | Keleti értelemben, mi az angolétól különbözik, de
383 VII | kéjelvhez (comfort). Bizonyítja az, amint épít és amint lakik.
384 VII | azzal táplálja lelkét. Midőn az oszlopokra épített csarnokszerű
385 VII | csillapítja le; a főélv az előtte nyíló természet gyönyöreinek
386 VII | gazdagok, és ahol tágasb az öböl, és a Boszphorba annyi
387 VII | ízlésben épült szökőkút, sem az aranyozott vagy égszínkék
388 VII | próféta ivadéka), csendesen ül az aláterített szőnyegen, mellette
389 VII | hogy egy szobornak vélné az ember, ha néha-néha ajka
390 VII | nyomtalan, mint élete. ~Az európai parton legnevezetesb
391 VII | Bessik-Tass, Dolma-bagtse; az ázsiain: Fül Burnu, Riva,
392 VII | Sztavrosz, Anadoli-Hisszár. ~Az ázsiai oldal -, mert kell
393 VII | láttatja különböző jellegét; az európai part szép az embernek,
394 VII | jellegét; az európai part szép az embernek, szorgalma s művei
395 VII | lakok s paloták által, az ázsiai pedig bájos a kedvezőbb
396 VII | csupasz, meztelen szirtek, az anyaföld testének e kiülő
397 VII | virágok és fák is, milyeneket az európai oldalon nem találni,
398 VII | szokott füleket. ~Ilyen az ázsiai part egészen Anadol-Hisszár
399 VII | következnek egymásután. Itt vannak az ázsiai édes vizek, (nevök:
400 VII | a sztambuli keresztyének az európai édes vizeket választák
401 VII | volt alkalmam itt hallani. Az ázsiai partoknak fénypontja
402 VII | ellátva, s belől és kívül az egész el van borítva gazdag
403 VII | szökőkút. A szultánnak mind az európai, mind az ázsiai
404 VII | szultánnak mind az európai, mind az ázsiai oldalon számtalan
405 VII | melyek a bámuló szemlélőt az Ezeregyéjszaka varázs képeire
406 VII | s a másik nagy sajkában az udvar nagyjai pompás köntöseikben
407 VII | szultán ily hajóutat tesz, az öböl valamennyi hajói felvonják
408 VII | látvány a maga nemében. Az ágyúdörgések, melyek a két
409 VII | aranyfényt hintenek: mindezek az egész látványnak pompát
410 VII | mindez a hellyel, a néppel, az éghajlattal, a szokásokkal
411 VII | összhangzásban van, mindenesetre az egyetlen fejedelmi ünnep
412 VII | panorámája vonul el -, képzeljük az ázsiai oldalon a pásztori
413 VII | édeni természet kellemeit, az európain a mulató, üzérkedő,
414 VII | sokaságát -, képzeljük körültünk az evező sajkák, a füstölgő
415 VII | azokon is túl a távolban az ázsiai Olymp magas hegysor
416 VII | jobbra pedig képzeljük az öbölre hajló hét halmon
417 VII | fátyolán keresztül, melyben az egész tünemény mint egy
418 VII | lefesthetlen varázshatásról, melyet az utazónak éreznie kell, midőn
419 VIII | fuvalom lágy vállaira, nyugton az egész világot bejárhatod,
420 VIII | Kinek sorsa biztosítva van, az lakot más helyen ne válasszon.
421 VIII | bú kimerít, a gyönyör s az élv még jobban. Így tökéletesen
422 VIII | Byzance, Péra városrészben). Az a sok új, csodálatos tárgy,
423 VIII | vén-szerail és a galatai torony az, melynek magas tetejéről
424 VIII | Boszphort és a Marmara-tengert. Az egész roppant város lábaimnál
425 VIII | mely nyugot-északra nyúlva, az Édesvizekben végződik s
426 VIII | Marmara-tenger, másikat az Aranyszarv-öböl vize mossa,
427 VIII | magyar hazafi is szenvedett. Az így, részint bástyától,
428 VIII | itt egy avas obeliszk van az Atmeidan piacon, ott egy
429 VIII | Sztambul tündéri szépségéről. ~Az öböl átelleni felén terülnek
430 VIII | torkolatok nyílnak, melyekből az elsüllyedt házaknak csak
431 VIII | Hellesponton andalog. Előttünk az öbölben a kéklő habok közepén
432 VIII | úszó hattyúcska. Különben az öböl amilyen nagy, olyan
433 VIII | amilyen nagy, olyan nagy benne az élet és mozgás. Tíz-tizenkét
434 VIII | törekedéssel jön és megy, hogy az egész, ha nem egy kis tengeri
435 VIII | útjában nem állanak, oly tág az öböl, de annál inkább nevelik
436 VIII | a révek kanyarulataiban az élő fák s árcobok tetői
437 VIII | ünnepnapokon fölékesítve lévén, az egész egy virágzásban lévő
438 VIII | Fekete-tenger felé mind az ázsiai, mind az európai
439 VIII | felé mind az ázsiai, mind az európai parton kertek, falvak,
440 VIII | szalag nyúlik; középen, az ázsiai oldalon, fényes és
441 VIII | bizonytalan álomkép; ezen túl az ázsiai partok homályos láthatára,
442 VIII | színezi, s amint e színeket az ég, a szél, a nap, és az
443 VIII | az ég, a szél, a nap, és az órák különbsége szerint
444 VIII | a hidakon, a piacokon, az utcákon a világ minden népeit
445 VIII | állunk -, hogy a hadi hajókon az imádságra hívó ágyú dörgése
446 VIII | Afrikába juthatunk: csak az, ki mindezt együtt és egyszerre
447 VIII | emberi képzelet -, csak az fog magának Sztambul leírhatlan
448 VIII | nemcsak nappal szép, éjjel is az, sőt fölséges, midőn a galatai,
449 VIII | bájos fényt terjeszt el az egész nagy képen, láttatván
450 VIII | eltakarván vagy megszelidítvén az apró részleteket. Kivált
451 VIII | férfi és nő és gyermek rohan az élv gyönyöreinek, kipótolni
452 VIII | mit nappal elmulasztott, s az evés, ivás, vigalom, járás-kelés,
453 VIII | vigalom, járás-kelés, szóval az ünnep és lakoma tart egész
454 VIII | hajnalhasadásig, midőn új ágyúszók az új bőjt kezdetét hírül adván,
455 VIII | ily gyönyörű látványt, sem az ezeregy éjszaka meséiben
456 VIII | roppant fényt még növelik az utcák, paloták, középületek,
457 VIII | mutatványnak véljük, és az is, de olyan, melyben semmi
458 VIII | természet, mik fénylenek, magok az élő csillagok és kéklő mennyezete
459 VIII | mennyezete a képnek maga az örökös ég. ~S hogy el ne
460 VIII | csoportozatain legeltetém, az uralkodó eszme lelkemben
461 VIII | uralkodó eszme lelkemben az volt, mi Sztambult különösebben
462 VIII | birodalom sírhelyén járván, Róma az emlékek városa -, midőn
463 VIII | Edinburgh várhegyéről letekinték az új város utcáira, melyek
464 VIII | mik tűnnek ki legjobban? Az emberek házai mind színesek,
465 VIII | mint a keleti költő mondja, az élet utazás, az ember vándor,
466 VIII | mondja, az élet utazás, az ember vándor, a lak egy
467 VIII | jótékony intézetek, mint az iskolák, fürdők, tápházak
468 VIII | jegenyéktől körülnőve, az utazónak messziről szemébe
469 VIII | ezeket tündökölni látván az utazó, ha nem mondja is,
470 VIII | Isten őszintén dicsőíttetik, az Sztambul, a török nép fővárosa. ~
471 VIII | untalan. S roppant teher az, mit ezek egyesülve odább
472 VIII | kötélen vezetve halad utána az első teve, melyet a többiek
473 VIII | valóban fülkábító zajt okoz. Az öszvérek hátaikon építésre
474 VIII | összekötve, le-leomlanak, s az utcát elborítván, a járást
475 VIII | fájdalom a távolban illatoznak. Az ízletes citrom, narancs,
476 VIII | gyümölcsök sikamlós héjai az utcákon elhányva hevernek,
477 VIII | erős, sokszor büdös szaguk az orrnak kellemetlen. Koldusok
478 VIII | ülnek vagy járnak, várva az alamizsnát, mit a török
479 VIII | idegennek még felötlőbb az a sokezerre menő gazdátlan
480 VIII | sétál, fut vagy heverész az utcákon, nem félve senkitől,
481 VIII | vallási ágazatok parancsolja az állatokat kímélni, sőt táplálni.
482 VIII | pár darabot megvesznek, s az éhező állatok közt kiosztják.
483 VIII | itteni szokás szerint, az utas a meredekebb utcákon
484 VIII | este papírlámpával szoktak az emberek jönni és menni,
485 VIII | találtatik, készen lehet rá, hogy az éjet az őrházban kemény
486 VIII | készen lehet rá, hogy az éjet az őrházban kemény padágyon
487 VIII | városai; másik: hogy kivált az örmény görög, frank, általában
488 VIII | hol csin s tisztaság van, az a török faj érdeme. ~Constantinápoly,
489 VIII | görögöké; Balata a zsidóké; az örmények is külön laknak. ~
490 VIII | mely egyemeletes; ez emelet az utcára kikönyököl s e kihajló
491 VIII | hűs léget élvezik, nézve az utcán menőket, anélkül,
492 VIII | deszkafallal biztosítani. Az utcára nyíló boltok két-három
493 VIII | sem üveg nem választja el az utcától, este egy leereszthető
494 VIII | való is volna ez, midőn az egész bolt a szem előtt
495 VIII | fenékig tárva áll? A vevő künn az utcán állva, válogat az
496 VIII | az utcán állva, válogat az asztalul szolgáló polcra
497 VIII | kávéval megkínálni. Midőn az imádság ideje elérkezik -,
498 VIII | melyet a Marmara-tenger mos, az új-szerai vagy szultán-palota
499 VIII | sötét-zöld lombleple borul át. Ez az a híres lakhely, mely bölcsője
500 VIII | lakhely, mely bölcsője volt az ozman birodalomnak, hol
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2484 |