Rész

 1   I |           azok csak távol volnának, s őket ő várná hon, mint ez annyiszor
 2  II |        tölgyeket nőni, s csak ő látja őket elrothadni. Midőn aztán
 3  II |   leseregelnek, virágágynak gondolnád őket, s midőn szárnyra kelnek,
 4 III |            Nem szükséges kalauz, hogy őket fölismerd, ha kebledben
 5  IV |               állította össze, szülte őket a föld magából, avagy isten
 6  IV |           pápának, felhíván és intvén őket, hogy itt az idő, most vagy
 7  IV |            végbevinni, később ő fogja őket ellátni abból, amit martalékul
 8   V |              is legyünk. Ismerjük meg őket és ismerjenek ők meg minket,
 9   V |         álomszerű volt nekem, hogy ha őket idegen nyelven beszélni
10   V |           statusférfiak kicsinyek, ha őket európai mértékkel mérjük,
11   V |       járhattak. A tapasztalás oktatá őket ama nagy igazságra, miszerint
12   V |          öltözködött nők és odaliskok őket esténkint hol mesékkel,
13   V |              szava. És midőn kérlelte őket: a rózsák a ligetben rezegni
14 VII |              ujjongatás nélkül; miről őket megismerhetni, a póznákra
15 VIII|              hogy a magasból egy szem őket meglesi. E városrészeket
16 VIII|             részvevő szív nem gátolja őket, hogy midőn lovat bérlenek
17 VIII|              törökök voltak azok, kik őket jószívvel befogadták, s
18   X |        nagybátyjok arra fel nem hívja őket. Épp ily tiszteletet mutatnak
19   X |           hanggal felelvén: "Mi adjuk őket", az imán fölvesz egy tollat,
20   X |           szól: "Én ezennel egyesítem őket a házasságban, s kérem a
21   X |              egymásba tévén, megáldja őket és eltávozik, de nem mindjárt.
22   X |             lépnek be. Ha soká nézzük őket, a torzonborz bajuszt, a
23 XII | engedelmeskedni fognak, hagyd nyugton őket." Isten magas és nagy (Korán
24 XII |    szobaleányok és cselédek kizárólag őket szolgálják. Az udvari főkamarás
25 XII |               szultánnő nevezet tehát őket nem illeti, e címhez joga
26 XII |              egy kadin szobájában, ki őket mindig elfátyolozva fogadja. ~
27 XII |            partokrul ama hajóra, mely őket azon tündér országba viszi,
28 XII |            sajnáltatik semmi fáradság őket tanítani, művelni, kiképezni
29 XII |            jól, sőt ékesen öltöztetik őket; élelmök is ugyanaz, mi
30 XII |            öreg rabszolgákat is, hogy őket táplálván, Istennek ez által
31 XIII|               azt hitték, hogy elérik őket, lábaik megbotolván, a mélybe
32 XIII|          barátságukra és szárnyaikkal őket beárnyékozzák. Minden, ami
33 XIII|  vizsgálataikban tetemesen elősegíték őket azon nagy utazások, miket
34 XIII|           költőiről nem is szólok, ti őket még nem értétek utól, és
35 XIII|        hallott, hogy feledve gondolta őket, de hallván újra, rájok
36 XIII|           szemökre az adományt, miben őket részesíted. Nagylelkűséged
37  XV |    írástudóknak) nevezett, megszokván őket apródonkint a vallásos törvény
38  XV |               ellenállt, s trónjokból őket nem egyszer letaszította. ~
39  XV |              körül egész nap láthatni őket ótörök öltözetekben, fehér
40  XV |              számíthatnak, II. Mahmud őket gyökerestől kiirtá. ~De
41  XV |           megveti, de elvben tiszteli őket, és végre mint eszközök
42  XV |              körül s a piacokon látám őket állongani, zöld turbánnal,
43  XV |            orvosokhoz. Hiába kérdezém őket titkaik iránt, egyszerűen
44  XV |        nevetségessé tette, kicsúfolta őket, de egyszersmind hódolt
45  XV |                midőn gúnyjaival a nép őket leginkább elhalmozta. Azon
46  XV |            Szkutariban laknak, s hogy őket meglássuk, egy szép nyári
47  XV |            vízhullám volt volna, mely őket magával ragadja; lejtéseik
48  XV |               egy szent düh meglepvén őket, ez ihlett állapotban képesek
49  XV |              a bálványimádók, és hogy őket szeretni leghajlandóbbak
50  XV |            veszik az Úrtól, a félelem őket nem szállja meg, és nekiek
51  XV |          irántok mutatni megvetést és őket szemrehányással illetni.
52  XV |              v.)." ~"Ekképp köszöntve őket: béke legyen veletek, mivel
53  XV |          mivel ő előtte a népvélemény őket a férfiakkal egyenlő rangba
54 XVII|             fölött emelkedik, megóvja őket azon sok szükségtől, mi
55 XVII|             utóbb nemcsak felfedezték őket, hanem meg is támadták,
56 XVII|             ismét saját házához hívta őket, s megvendégelvén őket bárányhússal
57 XVII|          hívta őket, s megvendégelvén őket bárányhússal és tejjel,
58 XVII|         győzni, kezdd rajtok, s előbb őket győzd meg, kik véreid s
59 XVII|              miattok, maga rábeszélte őket, hogy Abyssziniába menekednének.
60 XVII|           fejedelem egyszer kérdezvén őket, miből állna azon új vallás,
61 XVII|               mégsem gátolá meg, hogy őket Abu Taleb ne volt legyen
62 XVII|                mivel nyájasan fogadta őket s panaszaikat békésen, részvéttel
63 XVII|      Mohamednek csaknem lehetlen volt őket bírni, igazgatni s megtartani
64 XVII|       választott bíró, Szád Ibn Moad, őket egy lábig kegyetlenül kivégeztette.
65 XVII|         követeket küldött, s felhívta őket vallását fogadni el, de
66 XVII|            menend. Mire ő előhívatván őket, mondá: Halljátok meg, medinaiak!
67 XVII|              vétenek, Isten megengedi őket elhagyni, sőt megfenyíteni,
68 XVII|     megszabadított ama vészektől, mik őket fenyegetik s melyek egymásra
69 XIX |               midőn a megholt szultán őket lemészároltatta, saját jobb
70 XIX |         jövendőnek meg lehetett volna őket tartani. Ha a nemes vérű
71 XIX |        választatott is, ezért nevezik őket tökéletes kalifoknak, ellentétben
72 XIX |                A meghódított fajokhoz őket semmi sem hozhatja közelebb,
73 XIX |               mind lehetetlen köztük. Őket egymástól szentség s örök
74 XIX |              képességgel ruházzák fel őket, bírák s tanúk lehetnek
75 XIX |           megtehesse, míg végre Byron őket elnémítá; 1811-ben június