Rész

 1  II |         hol a táj kedves és kies. ~Végre, három napi utazás után,
 2  II |           kezdvén hajtani. S midőn végre biztos helyről szemlélhetők
 3  IV |             mi általa szereztetik. Végre akarja hajtani, amit jónak,
 4   V |         homokszemkint hevernek; és végre eszembe jönnek ama sok vallások,
 5   V |         rózsaolajtól illatozott -, végre jött az aranypiláf, (vajba
 6   V |        semmi nem háboríta meg, sőt végre ez a fölsikoltó, ez a jajgató,
 7   V |            vörösen világítá meg... Végre én is kifáradtam virrasztani,
 8   V |    megállapodik, hol útra kél, míg végre elhal. Miért ne tekinteném
 9 VII |     platánok sötét alkonya képezi. Végre a hárem az épület többi
10   X |           órát, midőn a munkálatot végre kell hajtani; többnyire
11   X |           amit tudni kívánnak. ~Ha végre talált leányt, ki neki tetszik,
12   X |       Nyolcszáz... Ezer" -, mondja végre a türelmetlen ifjú. Végre
13   X |          végre a türelmetlen ifjú. Végre megtörtént az alkú, a tanú
14   X |            boltozni, boltot járni, végre fürdőbe mennek, s ott ismerőseikkel
15 XII |          által el nem ismertettek. Végre mindazon idegen országbeli
16 XIII|        lencse egy ember ábrázatán. Végre a sors vihara széttépvén
17 XIII|      ciprusfáinak koszorú sorával, végre a messze mögletben (Hintergrund),
18 XIII|       többször meglátogatta volna, végre eltiltá ettől, mondván,
19 XIII|  megénekelték, mint Nagy Sándorét; végre, s ebben költőink legjelesbek,
20 XIII|     tudósrul kellő képet nyújtson. Végre legcélszerűbbnek találtam
21 XIII|          életpályára kiterjedését, végre ha az előadás könnyűségét,
22 XIII|         árul el, a hallgatag ember végre teherré válik. Ne beszélj
23  XV |        nevében az imát felmondják; végre következnek a seikek, kik
24  XV |          kénytelen beszerezni, s e végre egyik kéziratot másol, másik
25  XV |         Tizenkét, tizenöt év múlva végre a vizsgálatot kiállván,
26  XV |           elvben tiszteli őket, és végre mint eszközök az ulemák
27  XV |          sok dombok emelkednek, és végre a fénylő öbölben ott látszik
28  XV |          várva, ami történni fog. ~Végre a seik (elöljáró) megérkezék,
29  XV |           egy harmadik követé, míg végre valamennyi kerengeni indult,
30  XV |           felolvadni óhajt. ~Midőn végre a kerengés, szédelgés, szent
31  XV |            állhatatosan megújítja: végre e zene a hallgató lelkét
32  XV |           táncához, ezzel a szokás végre megbarátkoztathat; de az
33  XV |            így folytatom. A szokás végre természetünkké válik. És
34  XV |           sziakát, ezt a finánc, - végre reka, ezt a magány-iratoknál
35  XV |        egyet pillant, s hozzátevém végre, miképpen nem hihetem, hogy
36  XV |      kegyelmes a mi Istenünk!), és végre jön, mi a rendszer, az épület
37 XVII|            napot s tüzet imádta, s végre mindenféle botrányos szertartásokba
38 XVII|         sereg által pusztíttatván, végre Jeruzsálem lerontatott.
39 XVII|      arabok sokat elsajátítottak. ~Végre voltak keresztyének is.
40 XVII|          támadván a tribusok közt, végre azt határozák: bíró ez ügyben
41 XVII|     mosolyogva csóválta fejét. Míg végre az alig 12 éves Ali, Abu
42 XVII|          egyéntől származott, hogy végre kezére keríthesse a Kába-őrséget,
43 XVII|        nehézkórosnak mondá, némely végre azt állítá, hogy bűbájos,
44 XVII|    mindinkább erősödvén lelkökben, végre Mohamed hitére tértek. ~
45 XVII|     barátai ki fognák szabadítani. Végre abban egyeztek meg, legjobb
46 XVII|         fekünni. Kissé tanakodván, végre beléptek, a zörejre az alak
47 XVII|     tűzfénnyel? avagy dobveréssel? Végre Abdallah, Zeidnek fia mondá,
48 XVII|             Jelenlétében hajtatott végre életének nagy célja, ti.
49 XVII|           gyülekezetnek szónokolt, végre Al Száfa halmán állást foglalván,
50 XVII|           ezeknek vala kedvező, de végre a diadal a prófétáé lőn.
51 XVII|            nejének ölén nyugodván, végre meredt szemeit égre emelvén,
52 XVII|           talált s hol naggyá lőn. Végre a bölcs Abu Beker véleménye
53 XVII| fölebb-fölebb emelkedve a magasban végre elvész, azt hiszi, hogy
54 XVII|        serege szörnyen szomjazott, végre egy kutat találtak, de melyben
55 XVII|           az őt ki nem elégíti; mi végre is azon véleményre vezeti
56 XVII|     vagyonát, atyafiai szeretetét, végre mint hontalan s földönfutó
57 XVII|     tisztasága, szelíd humanitása, végre maga a halál bizonyságot
58 XVII|      sóhajtva. Csalatkozol - mondá végre a kádi - íme én öt tanút
59 XVII|            mire ő kötelezte magát. Végre megtalálta emberét s fél
60 XVII|      fölött magasan emelve tartá. ~Végre a teherhordó két teve jöve.
61 XVII|          jövének és ezek után jött végre az oly csudálatos mint gyönyörű
62 XVII|       maradókat is, a menőket is. ~Végre megszólal a katonai zenekar,
63 XVII|          pisztolyok ragyognak elő. Végre jönnek az állatok, melyek
64 XIX |            házak amphiteatrumát, s végre a galatai s új szeráji torony
65 XIX |             majd más tárgyról, míg végre a társalgás a török nemzet
66 XIX |       sokáig habozott, mit tegyen, végre egy nemes érzésnél fogva
67 XIX |     lépésenkint, egymásután hajták végre, és rövid 172 év múlva azon
68 XIX |    keresztyén sokat fizetett, s ha végre a népszopó helytartó kivégezteték,
69 XIX |          anyagi érdekek biztossága végre nem pótolja. Aztán meg is
70 XIX |            egyesek, úgy a népek is végre erkölcsi szükségét érzik
71 XIX |            átúszta a tengert - míg végre az irígy habok elnyelték.
72 XIX |            ez útat megtehesse, míg végre Byron őket elnémítá; 1811-
73 XIX |  Csanak-kalesszinek neveznek. ~Hol végre a dardanelli szoros az Archipel-tengerbe