Rész

 1   I |            távol van, mint a kéklő ég, melyet csak vágyaiddal
 2  II |            Fejünk fölött ugyanazon ég boltozata terjed, körültünk
 3 III |            széltelen este volt, az ég szép tiszta, s a vidéket
 4  IV |         hangvihartól megnyílnék az ég. ~Nézd a templomokat és
 5   V |     sírokon esténkint egy-egy mécs ég; minden este láttam azt
 6   V |         vala, a hullámok simák, az ég tiszta, a csillagok ragyogók,
 7   V |        gondol. Fölöttünk a haragos ég, alattunk a feneketlen tenger,
 8 VII |         hittem volna, hogy föld és ég, tenger és ember ily gyönyörű
 9 VII |            Híven ezeket csak a kék ég s a zöld tenger tükre sugározhatja
10 VII |           egy gyors hajón, ragyogó ég alatt, kedvező széllel,
11 VII |           Ily hely, ily város, ily ég nincs több a földön, s kivált
12 VIII|     színezi, s amint e színeket az ég, a szél, a nap, és az órák
13 VIII|      keringenek, és éjjel a tiszta ég alapján a nagyszerű dombtetők,
14 VIII|      meggondoljuk, hogy e szép kék ég csaknem mindig oly tiszta,
15 VIII|            a képnek maga az örökös ég. ~S hogy el ne feledjem,
16 VIII|          egykedvűleg tekintenek az ég felé, s alig méltatva szájokat
17   X |            vagy ércfazékban faszén ég, s miután előbb ezt a szabad
18 XIII|      árulgatnak; - mindez a szabad ég alatt, zöld mezőn, erdők
19 XIII|      megannyi lángoszlopok nyúlnak ég felé. De páratlanul fölséges
20 XIII|     megfosztá, tőle őt elragadván.~Ég! Igazságos az, hogy most
21 XIII|       kellemes ellentétet képez az ég mely kékjével, mint illik
22 XIII|       Némelyek gondolkodó állásban ég felé tekintének, s elmélkedéseik
23 XIII|       falon az ablak, melyben mécs ég kristály-üveg alatt; az
24 XIII|         kiszökvén kalitkájából, az ég felé röpült," majd: "az
25 XIII|      méltán híresek; mint a derült ég, oly végtelenül tiszta,
26  XV |      tiszta s felhőtlen fölötte az ég. ~A terem, hol a dervisek
27  XV |     termetű, olvadó kék szemű ifjú ég felé fordított arccal, ki
28  XV |        fogtok nagy sokaságban. ~Az ég megnyílik és számos kapuk
29  XV |             és a felhőkben, melyek ég és föld között teljesítik
30 XVII|            másokkal elfogadtatván, ég és föld közt teremti ama
31 XVII|          Az örökké tiszta és langy ég, mely Kelet népei fölött
32 XVII|            a rohanó vizet, vagy az ég villámait vélik Istennek,
33 XVII|            éj csendes, a csillagos ég tiszta volt, midőn ő teveszőr
34 XVII|            a Koránt, mely nekem az ég által jelentetett ki. ~Ó
35 XVII|       másik nyugatnak indulván, az ég közepén újra egyesült. ~
36 XVII|        mint égő kemence lángolt az ég, véres lándzsák futkosván
37 XVII|            mekkai hegyek fölött az ég felé emelkedett. ~Midőn
38 XVII|            felé emelkedett. ~Midőn ég és föld között villámkint
39 XVII|         Mózesnek." ~Ismét repültek ég és föld között, míg Gábor
40 XVII|            kapu megnyílt. ~Az első ég tiszta ezüstből volt, ragyogva
41 XVII|        után oda beeresztették. ~Ez ég csiszolt acélból volt. Itt
42 XVII|       rájok várakozik." ~Az ötödik ég a legtisztább aranybul volt.
43 XVII|             Ez - mondá Gábor -, az ég és föld angyala. Ez küldözi
44 XVII|  keresztyénségben elválasztva van: ég és föld, azt Mohamed egyesítve
45 XIX | csodaszépsége, a tenger zúgása, az ég tisztasága, mindez elszórakoztatott,
46 XIX |        csendes, a szél kedvező, az ég tiszta, s hajónk, mit egy