Rész

 1   I |          a kékellő habok,~Bennök mintha búcsú szólna,~Mit elhagyunk
 2   I |         élt, nekem úgy tetsszék, mintha azok csak távol volnának,
 3   I |    Tudniillik kezdém észrevenni, mintha a hazát nem szeretném oly
 4  IV |  összeölelkeztek és csókolódtak, mintha örökre elbúcsúznának, ez
 5  IV |         arca még egyszer kigyúl, mintha fölelevenednék újra, és
 6  IV |       helyén a félhold tűnt föl, mintha az égből bocsátkozott volna
 7  IV | legtávolabb országokba elhatott, mintha egy napfogyatkozás szállta
 8  IV |    rögtön a hős haláláét, akkor, mintha megnyílt, akkor mintha bezárkózott
 9  IV |           mintha megnyílt, akkor mintha bezárkózott volna szemeinek
10  IV |        sötétségben érezte magát, mintha napja szállt volna le. ~
11   V |          fel, deszkázata fénylik mintha csiszolva volna. ~Később
12   V |     hordozván, oly érdektelenül, mintha mi nem néznők őt, hanem
13   V |   hullámoktul, nyögve recsegtek, mintha meg akartak volna nyílni.
14   V |          nyílni. A szegény hajó, mintha szenvedne a gép, a kőszén,
15   V |      kínlódni látszott. Valóban, mintha az egész hajó egy kész koporsó
16 VII |     európai oldalon nem találni, mintha a honi földtől, mely Ázsia,
17 VII |     békén s mozdulatlanul ülnek, mintha csak faragva volnának. Előtte
18 VIII|        késedelmesen mutatja elő, mintha eladni szándékában nem volna.
19 VIII|         puha s hófehér kezeiket, mintha szerény szókkal csókokat
20 VIII|      csak karjuk barna, de szép, mintha a nap melege által bronzírozva
21 VIII|      száron át a kábító nargilt, mintha ellenökre volna valamit
22 VIII|       kérdik tőlök, úgy látszik, mintha a kérdést nem értenék vagy
23   X |          elhordja, nyomtalanul - mintha soha nem létezett volna.
24   X |  pillangós boltozata úgy fénylik mintha tele volna csillagokkal,
25 XII |        köt, az épp oly érvényes, mintha azt az álladalom feje kötötte
26 XII |       éppen oly botrányt okozna, mintha keresztyén fejedelem nejének
27 XIII|           oly vonzó e tisztaság! Mintha e pillanatban épült volna
28 XIII|     éppen a nap szeme nézett be, mintha Isten szeme volt volna,
29 XIII|    törvénye nyílik meg elmémnek, mintha azt nem föltaláltam, de
30 XIII|         melléknevet vesznek föl, mintha ez más élet volna, mint
31  XV |   merengő képpel s mozgó ajkkal, mintha untalan egy imádságot mondanának. ~
32  XV |     valami bűbájos világítással, mintha az egy földöntúli magasb
33  XV |       nem egészen bezárt ajkkal, mintha a könnyű lég egy vízhullám
34  XV |        percig el nem vesztették, mintha e bezárt szeműeket isten
35  XV |          itt üdvezülve nyugszik, mintha paradicsomi kéjpárnán pihenne. ~
36  XV |      rólam s mi körülte történt, mintha ily pillanatokban lelkileg
37  XV |     derült tekintettel kele föl, mintha megszenvedett, de egyszersmind
38 XVII|  igazgatni s megtartani másképp, mintha csatavágyaiknak néha enged.
39 XVII|         hitét karddal terjeszté; mintha a keresztyénség kardnak
40 XVII|        jajgató keleti dalt fúva, mintha búcsút mondana, s a menet
41 XIX | szenvedélyesen öleltem magamhoz, mintha apám lett volna. Ő is nagy
42 XIX |      véletlennek tulajdonítanak, mintha történnék egy magasb ok