Rész

 1   I |          bú űz tőled tova.~Mit ér nekem, hogy benned születtem,~
 2   I |    legidősb vala közöttök, halála nekem csaknem a legfájdalmasb
 3   I |      többiek elhalván, míg ő élt, nekem úgy tetsszék, mintha azok
 4   I |      meghalványíták s megőszíték, nekem ő szebb vala, mint ifjabb
 5  II |      régebben ismervén azt, szólt nekem a jelenről és szólt a hajdanról;
 6 III |          király alakja jelent meg nekem. De ez ijedség csak egy
 7   V |     lelógó selyem bojtokkal -, ez nekem a bánat színe, s az én szívem
 8   V |            oly új, álomszerű volt nekem, hogy ha őket idegen nyelven
 9   V |           szól. Azonban kezdetben nekem szokatlan s így kellemetlen
10   V |          fejtegeti. És megvallom, nekem e modor tetszik. Nemcsak
11 VIII|          tárgy, a kép, a benyomás nekem mindig más, mindig változik
12 XIII|   verseiket. ~Később e költeményt nekem a dervis megszerezte; egy
13 XIII|           az egy imádság.~Ha erre nekem van szükségem ma,~holnap
14 XIII|    észrevévén ő bámulásomat, inte nekem, s kezének jártatásával
15 XIII|       sötétség a határa, és mondd nekem, mit fedezesz fel ott? Látok,
16 XIII|           azt szemlélem; de mondd nekem -, folytatá ő -, mit fedezesz
17  XV |            mellyel engem imádnak. Nekem a szavak semmik, én a szívet
18  XV |     vártam volna, mosolygva mondá nekem: "Nemde borzasztó, de ugye
19  XV |        magasztos arc, készen van. Nekem egy vastag bőrű s rút vonású
20  XV |           jelentéseit, míg azokat nekem utazásim közben egy tiszteletreméltó
21  XV |    természet örök törvénye. Tehát nekem, kedves fiam - monda - ne
22  XV |           de most édes e gondolat nekem. Az ember a földön halála
23  XV |       felelé Mária - miképp lenne nekem fiam? Én hozzám egy ember
24  XV | hitetlenségét. Fölkiálta: ki lesz nekem segedelmem Isten ösvényén?
25  XV |        soha nem állítá, mondván: "Nekem nincs más hatalmam, mint
26  XV |        hozzátok hasonló, csakhogy nekem téteték a fölfedezés, miképpen
27  XV |     allegóriai nyelvét? Higyjétek nekem, így véve, mind a két könyv,
28  XV |           nagyszerű alakban kezde nekem most mutatkozni a Korán
29 XVII|            Örvendetes hírt hozasz nekem. Igen, te a nép prófétája
30 XVII|          hozzátok, de ti hittetek nekem; üldöztek, és ti védőim
31 XVII|          összegeken, mikkel mások nekem tartoznak. ~A gyilkos többé
32 XVII|          törvényt, a Koránt, mely nekem az ég által jelentetett
33 XVII|         haladni láttam. E látvány nekem oly bánatos volt. Szívemet
34 XIX |      amint e keleti élet megszűnt nekem új lenni, a bús emlékezet
35 XIX |         írni föl ezt úgy, amint ő nekem elbeszélte. ~"Ti azt hiszitek
36 XIX |           elolvasása után ő mondá nekem, miképp hivatalos dolgai