Rész

 1   I |            egy rózsa, melynek illata édes, a bánat egy rozmarin, melynek
 2   I |      távolban fogod érezni, mi az az édes és fájdalmas honvágy. ~Tehát
 3  II |         ormaiban, a regényes völgyek édes csendében, az erdők fáinak
 4   V |              arany narancsbokrok, az édes figefák, a terepélyes platánok,
 5   V |              napjai, hát ne hallgass édes panaszaiddal. ~A lég muszk-
 6   V |           átfűszerezve, minden ágról édes szó hangozik. ~Röpül az
 7   V |              És csak sokára jőve meg édes szava. És midőn kérlelte
 8 VII |           melyek életökben annyiszor édes merengésbe ringatták. Néhol
 9 VII |         gyönyöreinek nézelése s azon édes, kedves s puha andalgás,
10 VII |            fügefák alatt áll, miknek édes gyümölcsei körül a méhek
11 VII |             nem téve, mint legfölebb édes serbetet vagy jeges vizet
12 VII |     egymásután. Itt vannak az ázsiai édes vizek, (nevök: Gökk-szu)
13 VII |              keresztyének az európai édes vizeket választák sétájokul,
14 VIII|          Egyebet nem is említvén, mi édes és mi kellemes szállani
15 VIII|    madarakkal, virágágyakkal, miknek édes illatától terhes a lég;
16 VIII|    nedvkeverékéből hűsítő italokat s édes tésztákat készíteni, ebben
17   X |              avagy megtoldják efféle édes kifejezésekkel: lelkem,
18   X |         fogság, de meg kell vallani, édes fogság, legalább szép; aranyos
19   X |      reggeliznek, mi áll: kenyérből, édes tésztából, aludt tejből,
20   X |               serbettel s mindenféle édes italokkal és süteményekkel
21 XII |             gyermek ád anyjának, oly édes, mint az, melyet a paradicsom
22 XIII|              s benne gondolkodni oly édes, akár lágy fuvalom mozgassa,
23 XIII|             serbetet, kávét vagy más édes hűsítő italt szörpölve,
24 XIII|             Hangja a sípnak rendívül édes vala, s a dal, mely belőle
25 XIII| szerencsétlen Dzsem, a bor és kehely édes dalosa. ~Igaz, a török irodalom
26 XIII|             mint a száműzött a hazai édes dalokra, miket oly rég nem
27  XV |            fogok róla tudni, de most édes e gondolat nekem. Az ember
28  XV |             állhatatosak valátok; mi édes lakni az örök palotában! (
29 XVII|           kéjeivel és gazdagságival. Édes mosollyal zengve szóla ez
30 XVII|            vállára helyezé, ki belső édes kínos borzalmat éreze, mely
31 XVII|          velejéig hatott. Ezt követé édes kisugárzástól kísértetve,
32 XIX |             légbe, egy görög zenekar édes dalai mulattattak. Ezek