Rész

 1 III |              tanyáztanak, hol a múlt éjjel a magyar sereg meghála.
 2  IV |              népe; de előtte járdalt éjjel a tűz oszlopának, nappal
 3   V |          kinyíltak, s a rá következő éjjel már elhervadtak, és most
 4   V |         viddini basánál a hajón. Női éjjel énekelnek. Elszórt gondolatok.
 5   V |             volt izgatva, és a sötét éjjel lelkemnek egy camera obscurául
 6 VII |            hízelegve játszadoztak az éjjel megkínzott hajó körül, s
 7 VIII|     madárröptileg tekintve nappal és éjjel, megvilágítva a Ramazán-ünnep
 8 VIII|              de nem nyugodt, s egész éjjel mindenféle chínai épületek,
 9 VIII|            árnyékos folyosók, honnan éjjel és nappal hallani a közel
10 VIII|           csoportosan keringenek, és éjjel a tiszta ég alapján a nagyszerű
11 VIII| Constantinápoly nemcsak nappal szép, éjjel is az, sőt fölséges, midőn
12 VIII|    gyönyöreinek, kipótolni igyekezve éjjel, mit nappal elmulasztott,
13 VIII|          ötlenek, úgy uralkodik mind éjjel a hold fényében, mind a
14 VIII|           emberek jönni és menni, ki éjjel anélkül találtatik, készen
15 VIII|           szerencse vak; azonban egy éjjel Ali Aga zsákkal vállán a
16 VIII|        oldalon egy hegyfokrul szórja éjjel tündöklő fényét a tenger
17 VIII|         látszanak. A tengeri disznók éjjel és nappal félelem nélkül
18 VIII|          üreg van, tele vízzel, hova éjjel vasládában rejti kincsét
19   X |             és a fényes csillagokét, éjjel a hallgatag csendet s a
20   X |          vallástanulót meghívni, kik éjjel az egész koránt átolvassák,
21 XIII|             miket az eltévedt vándor éjjel holdvilágnál szemlél. A
22 XIII|              előtt hívá el lelkemet. Éjjel és nappal szorgalmasan dolgozám
23 XIII|              mint sötét felhők mögül éjjel felénk egy-egy kedves csillag
24  XV |            elő, ki rendelte, hogy az éjjel födné be a napot. Valóban
25 XVII|             hajigáltak rá; küszöbére éjjel töviseket hintettek el,
26 XVII|            Történt azonban, hogy egy éjjel Al Abbasz a város körül
27 XVII|          megsúlyosult. Nehéz álmából éjjel fölébredve, egy szolgája
28 XVII|      egymásra következve jőnek, mint éjjel a viharok, melyek közül
29 XVII|        sugárokat eresztve magából, s éjjel mint égő kemence lángolt
30 XVII|             és kapnak, s nappal mint éjjel szakadatlan mulatozásban
31 XIX |           hogy álom szemeinkre egész éjjel nem jöve. Ő Smyrnába, onnan