Rész

 1  IV |             mivel az hírt és nevet ád. Sőt elbámul, midőn lenn
 2 VIII|         egy undokság, mely csömört ád; s néhol egy-egy boltban
 3 VIII|            birtok, bár hasznot nem ád. De nem elég ez nekik, kik
 4   X |        szellemi örömeire sem sokat ád, neki elegek a természetéi:
 5   X |        közt a kor szinte elsőséget ád, az ifjabb engedelmeskedik
 6   X |   imádságot mond, s mindjárt nevet ád neki, de ez személyes név,
 7   X |        vagy körülmény mellékszókat ád hozzá, mik eredetök helyére
 8   X |          és egyházfinak rendeletet ád, kik egy rézedényt s tiszta
 9   X |         egyik hűs, másik hév vizet ád. E teremben több alacsony
10 XII |         hogy: "a csók, mit gyermek ád anyjának, oly édes, mint
11 XII |        tőle hozományt, hanem azt ő ád neki; nője rokonainak ő
12 XII |    rabnőnek férjet keres, adományt ád vele, s ezáltal azt tettleg
13 XIII|          nekik bizonyos bronzszínt ád, úgy hogy mindenik egy-egy
14 XIII|      királyi Junónak borjúszemeket ád, mint a türelmes Ajaxot
15 XIII|           az életet, mely alkalmat ád ily jutalmat arathatni?
16 XIII|         főképp gyönyörű tekintetet ád az egésznek, az a födélbül
17 XIII|        mézt annak, ki neked mérget ád, ~Ne űzd el fád alól, melynek
18 XIII|            tanácsokat ékes nyelven ád. E munka szeretett Kölcseynk
19 XIII|        tettekre ösztönzi; alkalmat ád nekik vagyonosságukkal becsületet
20  XV |      tekintély nekik mily hatalmat ád, s mindent elkövettek, Mohamed
21  XV | mesterséges szerkezete tartósságot ád neki; feje által, mely a
22  XV |       tiszta erkölcsi utasításokat ád, melyek bármely keresztyén
23  XV |            vándornak enyhítő vizet ád; rézkoporsóba se tétess -
24  XV |        alamizsnáért pedig jutalmat ád (II. F. 277.v.)." ~"Ó hívők,
25  XV |     ösvényét a kijelölt határig; ő ád mozgást és rendet mindennek;
26  XV |      Istenben az, mi stoicusi erőt ád a töröknek anélkül, hogy
27 XVII|            felebarátjának kölcsönt ád, kamatot azért ne kívánjon.
28 XVII|           fölséges, szellemi képet ád, mi haladja az ó-szövetségit,
29 XIX |        alapra fektetett autonomiát ád, talán ki fogtak volna békülni,