Rész
1 I | hold havonkint egyszer a sötét földre. Nem kis feladat,
2 II | természet, de vad, szilaj, sötét tekintetű, a levelek zöldje
3 II | pillanték, s eleinte csak a sötét s terhes fellegek tömegét
4 IV | hegyi patak. Köröskörül sötét magasságban állanak lombos
5 V | feszteljes szabás, azon fekete és sötét szín uralkodik. Ha a férfiak
6 V | hosszadalmas volt s mit az éj sötét csendében s a mormogva zúgó
7 V | indulatos, majd lázas, majd sötét, majd víg legyen benne,
8 V | egészen fel volt izgatva, és a sötét éjjel lelkemnek egy camera
9 VII | vigasztaló az a tengeren, sötét éj és zúgó szélvész után.
10 VII | emelkednek, miket itt-ott, sötét foltokkint, erdők borítnak
11 VII | kertére emlékeztetnek. Ezután sötét olajfák, zöld borostyánok
12 VII | gesztenyék, figék és platánok sötét alkonya képezi. Végre a
13 VII | ösvényű kertje végén, egy sötét s lombos erdőcskében, melyben
14 VIII| híres hét torony, melynek sötét termeiben hajdan honáért
15 VIII| testök s duzzadó vitorlájok sötét árnyékot vet a hullámokra,
16 VIII| mögötte a híres temetőhely sötét ciprus-erdejével; - jobbra
17 X | kőbül van építve, mely a fák sötét árnyékából messze kiragyog.
18 X | árnyékképek adják. Képzeljünk egy sötét kárpitot, melynek közepén
19 XIII| méltóságosb volna, s tömött, sötét, tartós zöldje, melyet a
20 XIII| ember e sűrű cipruserdő sötét árnyékában végig néz, s
21 XIII| elszomorodásomat, parancsolá, e sötét látványtól arcomat fordítanám
22 XIII| hivém ezt; keleti arca, a sötét szem, a sasorr, a rendkívül
23 XIII| értelem szól hozzánk, mint sötét felhők mögül éjjel felénk
24 XV | Belseje nem rideg, nem sötét, nem szomorú, mint kolostorainké,
25 XVII| de csak főbb vonásaiban: ~Sötét s csendes éjszaka volt.
26 XVII| fényes volt, egy szörnyen sötét. E feneketlen homályból
27 XIX | van, de váralakú, nehéz sötét tekintete annyival szebb
28 XIX | várak állanak, melyeknek sötét nyiladékiból ágyúk pillantanak
|