Rész
1 I | az, mit szeretsz, tőled örökké távol van, mint a kéklő
2 II | ki, mint egy erdei madár, örökké fütyült vagy dalolt, nem
3 VIII| zöld bájosan egyesül, egy örökké tiszta, egy mélyen kék eget
4 VIII| nem rosszul választá, így örökké a szem előtt van, a görögé
5 VIII| mindig s talán nem lesz örökké. ~A bazárok közt legnagyobb
6 X | évei, hogy arra a törökök örökké édesen emlékeznek vissza.
7 XII | becsének érzete; mint annál, ki örökké egy szűk körben teng, elszigetelve
8 XII | kell percenkint, folyvást, örökké. ~Szóval, itt a rabszolga
9 XIII| akarta, de ott áll a fa örökké, s a sír jel nélkül is nem
10 XIII| gazdag úgy mint szegény, örökké bírja utolsó nyughelyét,
11 XIII| ama nagy madarak, melyek örökké a híd körül repkednek, s
12 XIII| 40 szegény számára, s az örökké csurgó forrásnál szolgák
13 XIII| magoknak megszerezték; de az örökké derült mennyboltozaton a
14 XV | magyarázgatván, megkövesültek, örökké egy szűk körben forognak,
15 XV | folytonos a változatosság, de örökké tiszta s felhőtlen fölötte
16 XV | vallásbeli nyilatkozatának, de örökké egyik sem lehet az jelen
17 XVII| földrészben feltalálni. ~Az örökké tiszta és langy ég, mely
18 XVII| titkos előnyeit ismerték, örökké kúttól kúthoz vándoroltak,
19 XVII| háborúskodtak, sőt mondhatni, örökké. Ha ma egy tribus felsőbbséget
20 XVII| itt a földön, semmint ott örökké szenvedni a bűntetést."
21 XVII| megzavart; de melyik próféta élt örökké, hogy azt hivétek, miképp
22 XVII| volt alkotva, s körülvéve örökké égő mécsektől. Midőn Mohamed
23 XVII| kasztokra osztályozva, egyik örökké csak élvezvén, másik örökké
24 XVII| örökké csak élvezvén, másik örökké csak szenvedvén, léve közöttük
25 XVII| panteizmus mindinkább s talán örökké tért veszt. Tele marokkal
26 XIX | Sztambul páratlan világváros, örökké kies vidék, kezdtem szépségeit
27 XIX | elmémet. De ez sem tarthatott örökké. Mi tartós az életben? Mi
28 XIX | Különös egyensúly, mely örökké libeg! Avagy e politikailag
|