Rész
1 III | partvidékén. ~Torlatlanul nem marad bűn!~A szent könyvre esküvétek,~
2 V | gombolódik, elől pedig nyitva marad, ujjai a könyökig testhez
3 V | veti, folyvást erősen ülve marad. ~Ily vészben magába száll
4 VII | Isten, ki maga láthatlan marad, mintegy óriás szövétneket
5 VIII| elhintett sok épületek közt marad, az vagy zöld pázsit, vagy
6 X | török, ahhoz holtáig hív marad. Minden törökről elmondhatni
7 X | ellenben a cselédség talpon marad. Midőn végképp fölkelnek,
8 X | oldalára, felöltönye nyitva marad, hogy a belső bíbor- és
9 X | hasonlíthatni. Minden illat benne marad, s ki hozzá szokott, annak
10 X | Itt mintegy tíz percig marad, mely elég arra, hogy izzadásba
11 XII | visszavonulnak, csak a fekete aga marad mellette, ki egy gyertyát
12 XII | E szerint két mód közt marad a választás, vagy keresztyént
13 XII | megnyert szabadsággal, hanem marad a házban, hol élni megszokott,
14 XV | nesztelen, nyugalmas, kedélyes marad -, csak annyi változást
15 XV | kegyetlen szertartása botrányos marad, Isten úgy nem kívánhat
16 XV | valánk -, ez a mi földünk marad örökre, nekünk ezt Isten
17 XV | rá ömöl a rohanó zápor s marad egy sor szirt. Az ilyen
18 XV | ha pedig tévelye mellett marad, halált érdemel." ~Más részről,
19 XVII| váltságául annak, mi birtokában marad. E törvény azóta az izlamban
20 XVII| igényt tarthatott, ha csendes marad, ellenben ha az ősi hitet
21 XVII| mindez eltűnt, nyoma sem marad a pusztában, kivéve a tűzhelyeket,
22 XIX | száraz kóróin kívül semmi sem marad, a kopasz domb kietlen tekintete
23 XIX | közt sétálni mi tér sem marad. Kivált ha még hárem is
24 XIX | ki bűnéért meglakolt, nem marad örökre becstelen. Expiatio
25 XIX | fenn sokáig, sem ha régi marad, sem ha újjá alakíttatik?
26 XIX | választja el. Ha a török marad a régi türelmetlen, kegyetlen,
27 XIX | egy talpalatnyi föld sem marad üresen. A rombolás százados
|