Rész

 1  II |   villámok cikáztak keresztül. Fölséges látvány volt ez, de iszonyatos.
 2  IV |     oly pompátlan és mégis oly fölséges. ~Drakula oláhországi vajda,
 3  IV |        diadalt, tanácsban azon fölséges józan észnek, mely semmi
 4  IV |  királyi nyilvános hála; de mi fölséges látvány! E pillanatban az
 5  IV |       büszke kebellel követtük fölséges pályáját, mely mint a szivárvány
 6 VII |  meztelen, vad, de néhol búsan fölséges. E vidékben, szellős és
 7 VIII|  nappal szép, éjjel is az, sőt fölséges, midőn a galatai, szerai
 8 VIII| részleteket. Kivált nagyszerű, fölséges s csodálatos Constantinápoly
 9 VIII|     galatai torony, honnan ama fölséges kilátás nyílik a szemnek,
10 XII |      szegjük meg Bibliánk azon fölséges elvét, hogy: minden emberek
11 XIII| nyúlnak ég felé. De páratlanul fölséges az éj ez öbölben az ünnepen
12 XIII|  Dávidot, ki hárfája mellett a fölséges zsoltárokat éneklé, s a
13 XIII|   csendesen megvonulék. ~Ó, mi fölséges épület! Mi gyönyörű mű!
14 XIII|        volt a tudósoknak Olymp fölséges hegysora, melynek gyönyörű
15  XV |       sora nyílik a szemnek: a fölséges Boszphor csillogó hullámaival,
16 XVII|     időjártával ez egyszerű, e fölséges vallás megromlott, ezért
17 XVII|     ember által, nyelvében oly fölséges, okoskodásában oly megcáfolhatlan,
18 XVII| zavaros, homályos, de sok szép fölséges, magas eszme s gondolat
19 XVII| játszadoznak, énekelve a Korán fölséges verseit. Gyümölcsei kedvesbek
20 XVII|     állapotábani magas tiszta, fölséges gondolatait. ~Kétségkívül
21 XVII|      oly tiszta, nemes, magas, fölséges, szellemi képet ád, mi haladja
22 XIX |         Damaszk egyenkint több fölséges épületet s számosb iskolát
23 XIX |      mi csekély az ember! De e fölséges épületek, arcra borulva,