Rész

 1   I |       még egy rokonom vala, az öreg Eszter, apám nénje, ez is
 2   I |      kedves, szelíd, a tisztes öreg! Még most is ott látom vánkosokkal
 3  IV |    magasban látván, hogy nemes öreg vitéze végrehajtá a munkát,
 4 XII |         úgy megveszi a beteg s öreg rabszolgákat is, hogy őket
 5 XIII|         ez soha nem szűnik meg öreg vagy szegény tanítója iránt
 6 XIII|   erősnek érezte. Nem ritkaság öreg embereket is tanítványképp
 7 XIII|    nálunk - tevé hozzá a tudós öreg - különös tudományt képez
 8  XV |  csoportból, s elébe lépett az öreg seiknek, ki egy ifjúnak
 9  XV |     megóvottnak erősen hitte. ~Öreg dervis barátommal valék
10  XV | huszonegy dervis volt, ifjú és öreg, némelyik ősz, többnyire
11  XV |       vastag bőrű s rút vonású öreg tűnt fel, kinek megvilágosodott
12  XV |         Égető nyári nap lévén, öreg dervis barátommal hűs alkonyi
13  XV |     igaza van önnek - mondá az öreg. - Ez nem más, mint a corybantok
14  XV |      észrevételeimet a tisztes öreg nyugottan hallgatá, s némi
15  XV |      állíthatá ön (folytatá az öreg, ki beszédében mindinkább
16  XV |        add hozzá - folytatá az öreg -, hogy Mohamed a hajadonokat,
17 XVII|    fakadt s gúnyosan mondák az öreg Abu Talebnek, hogy most
18 XVII|        E szilárd elszántság az öreg Abu Talebet bámulásra ragadván (
19 XVII|      Midőn Mohamed belépe, egy öreg ember közelíte hozzá, s
20 XIX |        Heptapurgonnak nevezik. Öreg már, még Zeno császár építé,
21 XIX | fogjátok fel ti nyugatiak. (Az öreg hol második, hol harmadik
22 XIX |       félbeszakítá beszédét az öreg dervis, mert észrevevé,