Rész

 1   V |           műtárgyak hiánya az, mi Istent juttatja eszünkbe; hol semmi
 2   X | házasságban, s kérem a mindenható Istent, hogy szövetségök gyarapodjék,
 3 XIII|   tudományt, mert ki azt tanítja, istent féli; aki azt kívánja, imádja
 4 XIII|          az embert, műveltséget s istent e misztikus, de mély jelentésű
 5 XIII|          elébe. Nagyság és fenség Istent illetik, hogy találnának
 6  XV |         van szüksége, másik, mely Istent lélekben imádván, közvetlen
 7  XV |       alaptanjok volt: minden, ki Istent nem hívőnek állítja a keresztyént,
 8  XV |         kerengéssel, tánccal stb. istent imádni különös és szokatlan.
 9  XV |      saját módja szerint dicsőíti Istent; csak a népek s nemzetek,
10  XV |       tudatlanságukban ők viszont Istent ne sértsék. Minden népnek
11  XV |        nekiek: imádjatok csak egy Istent, jól bánjatok apáitokkal,
12  XV |                 Ó hívők, féljétek Istent, s ami még az uzsorából
13  XV |          ó Izrael népe, imádjátok Istent, ki az én uram és a tietek (
14  XV |           így csak az dicsőítheti Istent, ki hatalmáról s jóságáról
15  XV |     akaratát tagadja, s a teremtő Istent mondja mindazon cselekedetek
16 XVII|        attól megfosztatván, kérte Istent, adna neki egy hozzá hasonlót.
17 XVII|        Tudni vélte, hogy Ádám egy istent hitt, hogy időjártával ez
18 XVII|          tárgya, ő meghalt; de ha Istent tisztelitek, az nem halhat
19 XVII|   patriotizmusnak, mely fejéül az Istent, társaiul az összes emberiséget
20 XVII|       vitatni az egy, a testetlen Istent? ~E tiszta hit az, minek
21 XIX |          egyedül a mindenható egy Istent, az embereket egymás irányában
22 XIX |           de ez gát-e abban, hogy Istent mindnyájan imádjuk? A nap