Rész

 1   I |       lelkemről fölszállani, s egyszerre csak azt vevém észre, hogy
 2   V |    árnyékképét, midőn alattunk egyszerre a csöngettyűs dob megperdül,
 3   V |       melódia mint ikertestvér egyszerre születik. Mit mondanánk
 4 VIII|       tenger színén, uralkodni egyszerre a légen és a habokon, mint
 5 VIII|        számos városokat látnak egyszerre. Dőlve a fuvalom lágy vállaira,
 6 VIII|       az, ki mindezt együtt és egyszerre hallja, látja vagy képzeli -,
 7   X |   játékoknál a spartai ifjúság egyszerre fölkele, hogy egy aggnak
 8   X |       van, egy forrást kiiszik egyszerre, s ha víz nincs, sok napokon
 9 XII |      férfiak alá. Többet tenni egyszerre alig lehetett azon világrészben,
10 XII |   asztalnál hét-nyolc nő eszik egyszerre, az ebéd áll öt-hat ételből,
11 XIII|    minden sajkás juhbőrön ülve egyszerre két kézzel és két evezővel
12 XIII|  homályban észre nem vett hajó egyszerre piros, s kéklő lánggal gyúl
13 XIII|      viszont, kialudván a tűz, egyszerre eltűnik, mint álom. A partok
14 XIII|  megszabadult. Fa és gyümölcse egyszerre lettek átültetve a paradicsom
15 XIII|     régi ismerőst tekinteni, s egyszerre mindazon félelem eltűnt,
16  XV |        lett. ~Ekkor mindnyájan egyszerre felrohantak, s karjaikat
17 XVII|   földi és erkölcsi támaszától egyszerre megfosztván, mélyen elkeseredék.
18 XVII|       nőkben, összesen, de nem egyszerre, tizenöt neje volt, e részben
19 XVII| reformmal a társaság alakja is egyszerre megváltozik. Kimondván az
20 XIX |   pillanatot, s szeme enyimmel egyszerre találkozván, Ali barátomat
21 XIX |     mellett, kikerülhetlenül s egyszerre ki fog ütni ellene a borzasztó