Rész

 1   I |          ennek dacára érzém, hogy engem hazám ügyei kevésbé érdekelnek,
 2   I |        mert e halmok bús termékei engem illetnek, aztán elhatározám
 3 III |       tudja, hol ér bujdosásimban engem is a halál? S hamvaimnak
 4   V |           az avatottnak hull le. ~Engem a török nép, e keleti faj,
 5   V |          sem nem kegyelet. ~De mi engem itt vonz, nemcsak az új,
 6   V |           volt a hajóskapitányt s engem ebédre meghívni. Két szolga
 7   X |           hol tőle kérdi: "Akarsz engem a közelgő eljegyzésnél násznagyodul?"
 8 XIII|         őre fedezne fel, az ismer engem, mint ki hivatalomnál fogva
 9 XIII|         midőn egy dervis belép, s engem megpillantván, felém tart,
10 XIII|       miket szemedbe mondanak? Mi engem illet, én nem teszek különbséget
11  XV |           a zendnek. Kifejezéseik engem nem fertőztethetnek meg,
12  XV |        őszinte a hódolat, mellyel engem imádnak. Nekem a szavak
13  XV |     könyörülj rajtok, ők neveltek engem gyermekségemben (XVII. F.
14  XV |       hirdethetnék-e azoknak, kik engem félnek, valami jobbat? Teremtőjöknél
15  XV | rajzolatát vártam; e tiszta ecset engem meglepett. A jövendő életnek
16  XV |   felolvasott versekben lobogott, engem egészen elbájolt. Így csak
17 XVII|      vissza fogok térni ahhoz, ki engem küldött, s hozzátok legvégső
18 XVII|      szólás tehetségét, nem ült-e engem hajdan Ábrahám, Isten barátja,
19 XIX |     embert, kit ismertem, vagy ki engem ismert, avagy akivel megismerkedni
20 XIX |        egymást többé az életben. ~Engem e véletlen elválás kellemetlenül