Rész

 1  II |     utazom a Dunán. Őserdők képe. Borzasztó erdőégés ~Január 15. ~Ki
 2  II |          nincs szeme és tekintete borzasztó, melynek hiában állsz ellent,
 3  II |          sík térre kifordult, egy borzasztó világosság mindkettőnket
 4   V |         törpe mint a nagyszerű, a borzasztó mint a csodálatra méltó;
 5 VIII|     Constantinápolyban még mindig borzasztó pusztításokat visz végbe.
 6 XII |      feleség fogalma, mint nálunk borzasztó a soknejűség. Mit ő tehetett,
 7 XII |            a dolog nem mindig oly borzasztó, mint a név. Elősorolván
 8 XII |          az az emberiség ellen, s borzasztó csak reá gondolni is, hogy
 9 XIII|     Lelkében a halál nem idéz elő borzasztó képeket. Hozzá szokott e
10 XIII| képmutatás és tolakodás, ilyesmit borzasztó büntetés sújt. Ne felelj
11  XV |     hasonlítani. Íme tehát, bármi borzasztó e szörnyű állati harmónia,
12  XV |     mosolygva mondá nekem: "Nemde borzasztó, de ugye koránt sem oly
13  XV |            de ugye koránt sem oly borzasztó, mint az ember leírás után
14 XVII|         küldendő, midőn betegsége borzasztó fejfájdalomban s őrjöngő
15 XVII|      tudatták. Constantinápolyban borzasztó szörnyek születtek; búcsújárások
16 XVII|     hüvelyknyi magas emberke, oly borzasztó rút, mint rendkívül parányi,
17 XIX |          állítom, hogy nem voltak borzasztó visszaélések, hol nem voltak?
18 XIX |    egyszerre ki fog ütni ellene a borzasztó harc; ha enged, ha a más
19 XIX |      afféle szárazföldi embernek, borzasztó eszmém volt a Dardanellákról.