Rész

 1   I |    ágacska elhervad, midőn maga a fa kidőlt. Kívülök még egy
 2  II |        fölöttem emelkedő terepély fa ágai közül szólalt le. Föltekinték,
 3  II |   fészkében gunnyasztani. Nemde e fa a te házad, gondolám magamban,
 4  II |          reggel a napot, szóval e fa azon álláspont, honnan tekintve
 5  IV |       erdők, benne mindenik darab fa több századnak emléke. Töveiknél
 6 VII |           őrködve vigyáz, hol egy fa árnyában lomhán telepednek
 7 VII |       gyülekeznek össze, vagy két fa ágaira kötött hálóban kisdedeiket
 8 VIII|          állanak, mint a beletlen fa. Szóval, ezek a török fénykor
 9 XII |        hogy gyümölcsöt teremjen a fa, melynek csak hímvirágjai
10 XIII|      midőn terhétől megszabadult. Fa és gyümölcse egyszerre lettek
11 XIII| magasságáról a ciprusoknak, mit e fa, e hű barátja a sírhalmoknak,
12 XIII|      kertet ékesíti lombjaival. E fa a kelet fenyüje; lombja
13 XIII|       piramiséhoz hasonlít. Nincs fa, mely nála komolyabb, nemesebb
14 XIII|        emelkedik, minden fennálló fa egy halottat képvisel, így
15 XIII|          így akarta, de ott áll a fa örökké, s a sír jel nélkül
16  XV |     szóval minden teremtmény: fű, fa, állat, kő, víz saját módja
17 XIX |        rossz kormány sok százados fa, mely a földbe mély gyökereket