Rész

 1   I |      az egykedvűséget, mellyel sorsa iránt viseltetém, később
 2 III |      lenni, ez egész világrész sorsa veszélyeztetni fog. E magasb
 3  IV |       midőn látná, hogy a haza sorsa az övével igenis összefonódnék,
 4 VIII|       van magasztalásra? Kinek sorsa biztosítva van, az lakot
 5 XII |     még a középkorban is a nők sorsa Európában nem sokkal vala
 6 XII | dolgoztatják erősen. E részben sorsa a szabad cselédénél jobb,
 7 XIII| megelőzvén a nyargaló paripát. Sorsa is különös volt. Egy tribustól
 8 XIII| szolgál. Ó mi irigylésre méltó sorsa a gazdagnak, ki jótéteményeit
 9 XVII|      fogtok. Halál mindnyájunk sorsa, senki se kísértse meg azt
10 XVII|     volna átszőve? Különben ez sorsa minden vallásnak. Úgy látszik,
11 XIX |   által a gondjaira bízott nép sorsa súlyosbíttatnék." ~És ez
12 XIX |  különbség a hódító s hódított sorsa közt kisebb lett volna,
13 XIX |        vala. De így a kettőnek sorsa századokon át változatlan
14 Uto |       tradíció. Alakja izgató, sorsa regényes. ~Harminchét évesen
15 Uto |       két esztendővel meghal. ~Sorsa amolyan igazi XIX. századi