Rész

 1  II |     egyszer egy madár búgása voná magára figyelmemet, mely a fölöttem
 2 III |        keresztül vitt, hol, ha (a magára hagyatott) magyar győz,
 3   V |       mindenki azon színeket ölti magára, melyek lelkének s érzeményeinek
 4 VIII|        bíbor, arany és drágakövek magára halmozásában ízlést ritkán,
 5 VIII| öltözteték, a világért sem öltené magára, s mint bárhol a mély Ázsiában,
 6   X |          a nő soha sem alkalmazza magára. Nincs nép, melynél a házi
 7  XV |           isten emberi testet ölt magára, midőn az emberek közt meg
 8 XVII|     intvén, hogy makacssága által magára s egész nemzetségére végveszélyt
 9 XVII|      durva zarándok-zubbonyt ölte magára, s napkeltekor imádkozva
10 XVII|    szolgáltatván, haragomat vonja magára. Harag és bosszú soha sem
11 XVII|     kellemes alakát nem ölthetvén magára, mintegy gondolatban, tehát
12 XVII|           volt, mivel időközben a magára hagyott kalmár aranyomat
13 XVII|         folytatta pusztai útját a magára s sorsára hagyott karaván.
14 XIX |        elől, sem ne várakoztasson magára. ~Az imám a Koreis nemzetségből
15 XIX |           ezzel nem elégszik meg, magára végveszélyt von. ~Túlzás