Rész

 1 III |    tekintém magamat, mint akit a sors ide azért vetett, hogy a
 2  IV |          Később rá nehézkedvén a sors karjai, szövetségre hívta
 3  IV |         a népben mindenfelé, s a sors úgy akarta, hogy üstökös
 4   V |         S akárhol hal el, ez oly sors, mit úgy sem kerülhetett
 5   X |        minden helyzetben, hova a sors szeszélye fölemeli vagy
 6 XIII|      valék egy kis rózsabimbó,~A sors dühös szele bokromra fuvallott,~
 7 XIII| paradicsom kertét.~Úgy végezte a sors, hogy leányom tizenhárom
 8 XIII|         ember ábrázatán. Végre a sors vihara széttépvén a vitorlákat,
 9 XIII|            A mindenséggel dacoló sors e világ egyik csodáját,
10 XIII| ellentétekben. Mit tehetnél te a sors ellen, ha a helyett, hogy
11  XV |         lenni, de a változhatlan sors ellen soha nem zúgolódik.
12 XVII|          alig tére vissza, reá a sors új csapásai várakoztak.
13 XIX |         iránt. ~- Nem. ~- Mert a sors úgy akarta. ~- Ez oly felelet,