Rész

 1  II |           ismeri az utast, ki annak friss vizével égető szomját oltja;
 2 VII |            a tenger habja mormol és friss szellője lengedez, fogadó
 3 VIII|            gyertyamártók, kik a még friss, csaknem csepegő gyertyákat
 4 VIII|           szabadban, s a nem mindig friss olajnak, zsírnak csömörletes
 5 VIII|           és mindenfelé látni a sok friss szökőkutat, melyek hangosan
 6 VIII|          üvegharangjaikat verdesve, friss vizet és jeget kínálnak,
 7   X |             a hallgatag csendet s a friss léget élvezi, és így üldögél
 8   X |     virágszál tetszik, melyen még a friss harmat csillog, hanem a
 9   X | háromemeletes szökőkút van, melynek friss víz-szála bugyogva csurog
10 XIII|    szigeteknek, mondá ő, melyek oly friss és zöld színben terülnek