Rész,  Fej.

   1    1,     1|                  az orvostársadalomnak és a betegek társadalmának, más
   2    1,     1|                 társadalmának, más szóval a többi népeknek komoly figyelmét
   3    1,     1|                 népeknek komoly figyelmét a mérlegelendõ (mér ne volna
   4    1,     1|                   mondani, hogy nem célom a képzelet szeszélyes, ugráló
   5    1,     1|     megbízhatatlan jármûvére bízni magam, a szigorúan módszeres tárgyalásformát
   6    1,     1|               orvoshoz?~Két részre osztom a feladatot. Általános és
   7    1,     1|           specializált formában vetem fel a kérdést.~Tapasztalataim
   8    1,     1|                gondos mellõzése után arra a meggyõzõdésre jutottam,
   9    1,     1|                    hogy így elhanyagoltam a dolgot, külön erkölcsprédikációt
  10    1,     1|       erkölcsprédikációt kapok, holott én a hasamat fájlalom és nem
  11    1,     1|                   orvos komolyabban veszi a dolgot, mint magam, ijesztgetni
  12    1,     1|                akar szoktatni, lévén neki a betegségem fontos, nekem
  13    1,     1|        ilyenformán én nagyon jól megférek a betegségemmel, õ ellenben
  14    1,     1|                 ellenben jobban haragszik a betegségemre, mint amennyire
  15    1,     1|               alapjában véve megszerettem a betegséget, szükségem is
  16    1,     1|                   önmagam és mások elõtt, a lustálkodásra (felnõtt ember
  17    1,     1|         lustálkodásra (felnõtt ember csak a betegsége révén jut egy
  18    1,     1|                 az orvosi kezelés aláássa a betegségemet;~mert a régi
  19    1,     1|              aláássa a betegségemet;~mert a régi orvosomban már nem
  20    1,     1|            tudtomra adta, hogy neki is ez a baja van, de fütyül rá -
  21    1,     1|                   megsúghatja, hogy ebben a dologban az orvosok nem
  22    1,     1|                 laikus mondta, hogy ebben a dologban nagyszerû eredmények
  23    1,     1|                   hogy mindent jobban tud a professzoroknál és ha vele
  24    1,     1|                 ha úgy bánnak velem, mint a gyerekekkel;~mert mint nõ,
  25    1,     1|                 ha úgy bánnak velem, mint a felnõttel;~mert mint férfi,
  26    1,     1|                megmondják az igazat;~mert a honorárium dolgában bizonytalan
  27    1,     1|             miközben vizsgál, ettõl magas a pulzusom, nagyobb a betegség
  28    1,     1|                 magas a pulzusom, nagyobb a betegség látszata, még többet
  29    1,     1|                 majd fizetni, még nagyobb a pulzusom és így tovább;~
  30    1,     1|                  orvoshoz megy s ebbõl az a gyanúm alakult ki, hogy
  31    1,     1|                  alakult ki, hogy viszont a többiek orvosnak mentek -
  32    1,     1|                mert semmi bajom sincs, mi a fenének menjek orvoshoz?~~
  33    1,     1|                 de az elõszobában elmúlik a fájás és gondolom, majd
  34    1,     1|               piszmog el egy évig, amikor a díjak következtében már
  35    1,     1|   röntgenológushoz azért nem megyek, mert a csontvázamat és vesémet
  36    1,     1|         csontvázamat és vesémet látja, de a kabátomat nem s így nem
  37    1,     1|          kabátomat nem s így nem adja meg a kellõ tiszteletet;~urológushoz
  38    1,     1|           véleményeket fizikumomról, mint a szabó, aki mértékvétel ürügye
  39    1,     1|                   igazán felfüggeszthetné a diétát, ha különben betartja;~
  40    1,     2|            embernek egyebe sincs, mint az a kis világhírneve, hogy õ
  41    1,     2|               nagyságos asszonyom, mondta a barátom, engedje meg, hogy
  42    1,     2|                hogy bemutassam barátomat, a legszellemesebb embert Pesten,
  43    1,     2|                   Pesten, na most beszélj a nagyságos asszonnyal. És
  44    1,     2|                  nagyságos asszonnyal. És a nagyságos asszony várakozó
  45    1,     2|           koromban Descartes-ot olvastam, a lét és nemlét problémája
  46    1,     2|                 és nemlét problémája volt a legkisebb bajom. És ha kérdeztek,
  47    1,     2|                  az következtethetõ, hogy a felesége van - mert mibõl
  48    1,     2|                azóta így látom helyesnek: A férjem gondolkodik, tehát
  49    1,     2|               ijedtemben:~- Mint Krisztus a vargát - de ez nem volt
  50    1,     2|                 Elhatároztam, hogy magára a kérdésre fogok felelni,
  51    1,     2|                   jutott az eszébe. Mikor a legelsõ „hogy van” eldördült,
  52    1,     2|           Kedélyállapotom nyilván nemcsak a körülmények hatása alatt
  53    1,     2|              összes pénzemet elvesztettem a tõzsdén, most pedig alig
  54    1,     2|                  értesítem, hogy beléptem a Hogylétellenõrzõ Intézetbe,
  55    1,     2|          Hogylétellenõrzõ Intézetbe, mely a sóhivatallal párhuzamosan
  56    1,     2|                 mûködve állandóan figyeli a beiratkozott elõfizetõ hogylétét
  57    1,     2|                  rovattal: egyikbe beírja a bajokat, a másikba az örömöket,
  58    1,     2|                 egyikbe beírja a bajokat, a másikba az örömöket, amik
  59    1,     2|                  Aki ezután kérdezõsködik a hogylétemrõl, azt a megfelelõ
  60    1,     2|         kérdezõsködik a hogylétemrõl, azt a megfelelõ szám alatt utasítom
  61    1,     2|             megfelelõ szám alatt utasítom a Hogylétemellenõrzõbe, ahol
  62    1,     2|                  kölcsön akarom kérni azt a csekélységet, amivel még
  63    1,     3|                            ORVOST HÍVATOK~A feleségem telefonál.~- Kérem
  64    1,     3|            ismerem.~- Bocsánatot kérek... a férjem nem holnap reggel
  65    1,     3|              derült barnasága, mint mikor a gimnazista beiratkozik egy
  66    1,     3|                  baritonja.~Bejön, leveti a kabátját, úgy akasztja a
  67    1,     3|                  a kabátját, úgy akasztja a fogasra, mintha évek óta
  68    1,     3|              mintha évek óta laknék ebben a szobában. Bizalomgerjesztõ
  69    1,     3|                   beszél. Két ujjal fogja a pulzusomat is, sunyin nézek
  70    1,     3|                Mint mikor könyvet veszünk a kezünkbe, ami nem nagyon
  71    1,     3|                 Majd egy kicsit megnézzük a mellecskét. Csak nyugalom,
  72    1,     3|                    Rápacskol barátságosan a hasamra, aztán szeretetre
  73    1,     3|        bizalomgerjesztõ egy fiatalember~- A tüdõvel van valami baj? -
  74    1,     3|                megnézi az óráját, lóbázza a lábát, és az asztalon egy
  75    1,     3|            ledobja.~- Házi munka? - kérdi a feleségemtõl leereszkedõ
  76    1,     3|                 felszívódik. Beleszívódik a szövetbe. Szépecskén beleszívódik
  77    1,     3|                   Szépecskén beleszívódik a szövetbe. Szépecskén beleszivákol,
  78    1,     3|                   beleszivákol, beszippog a kis szövetecskébe. Nnna!~
  79    1,     3|              üzeni, hogy most már elküldi a pénzt, mert a dolog felszívódott
  80    1,     3|                 már elküldi a pénzt, mert a dolog felszívódott a szövetekbe.~-
  81    1,     3|                 mert a dolog felszívódott a szövetekbe.~- Be, be, be.
  82    1,     3|           nagysádka. Hát vigyék ki szépen a zongorát, és hozzanak be
  83    1,     3|                kicsike.~Tréfásan meghúzza a fülemet, aztán homlokom
  84    1,     3|                    Most fordítsák fel ezt a szekrényt, és tegyenek rá
  85    1,     3|                forró legyen.~Felfordítjuk a szekrényt, kiszedjük az
  86    1,     3|              kiszedjük az ajtót, lehúzzuk a lámpát, és a földszintrõl
  87    1,     3|              ajtót, lehúzzuk a lámpát, és a földszintrõl felhozatunk
  88    1,     3|                 vízvezetéket. Lecsavarjuk a függönyöket, és a vekkerre
  89    1,     3|             Lecsavarjuk a függönyöket, és a vekkerre hideg borogatást
  90    1,     3|             borogatást teszünk. Becsukjuk a kályhát, és a Pistikát leeresztjük
  91    1,     3|                   Becsukjuk a kályhát, és a Pistikát leeresztjük a kéményen.
  92    1,     3|                 és a Pistikát leeresztjük a kéményen. A doktor úr erre
  93    1,     3|                   leeresztjük a kéményen. A doktor úr erre lefektet
  94    1,     3|                   doktor úr erre lefektet a földre, és a fejemet lefelé
  95    1,     3|                erre lefektet a földre, és a fejemet lefelé nyomja.~-
  96    1,     3|               semmit?~- Még nem.~Rátérdel a fejemre.~- Most sem?~- De
  97    1,     3|                     De most már igen. Fáj a fejem.~A derekára mutat.~-
  98    1,     3|               most már igen. Fáj a fejem.~A derekára mutat.~- Itt, ahová
  99    1,     3|              derekára mutat.~- Itt, ahová a kezemet tettem, nem érez
 100    1,     3|                   nem érez fájást?~- Nem, a doktor úr derekán nem érzek
 101    1,     3|                  nem kell félni.~Megcsípi a feleségem lábát, engem kicsit
 102    1,     3|                  miután elment -, add ide a ruhám.~- Hát jobban vagy?~-
 103    1,     3|                 De újra be kell bútorozni a szobát - holnapután.~ ~
 104    1,     4|                  Már Pest felé közeledett a vonat, mikor a baleset bekövetkezett.~
 105    1,     4|                 közeledett a vonat, mikor a baleset bekövetkezett.~Valami
 106    1,     4|            lehetett - elég az hozzá, hogy a vonat hirtelen lefékez,
 107    1,     4|                ülésben, éppen jókor, mert a szomszédos hálóból nagy
 108    1,     4|                  bõrönd.~Szerencsére csak a homlokom meg az orrom súrolja,
 109    1,     4|                   de ez is elég - megered a vérem, homlokomon felreped
 110    1,     4|                vérem, homlokomon felreped a bõr, orrom hegyén is takaros
 111    1,     4|               karcolás.~Zúgás, káromkodás a szomszédos fülkébõl, miközben
 112    1,     4|             szomszédos fülkébõl, miközben a vonat lassan megindul.~Elkeseredve
 113    1,     4|                    Elkeseredve törülgetem a képem, de már ott áll elõttem
 114    1,     4|                  Ijedten abbahagyom, mint a gyerek. Persze, ezek az
 115    1,     4|                kézzel maszatol az ember - a szepszis és a többi. De
 116    1,     4|                  az ember - a szepszis és a többi. De milyen lelkiismeretes,
 117    1,     4|                rögtön jönnek, ha baj van, a vérükben van a segítés ösztöne.
 118    1,     4|                   baj van, a vérükben van a segítés ösztöne. Tiszta
 119    1,     4|                szerencse, hogy orvos volt a közelben. Nyöszörögve nyújtom
 120    1,     4|             közelben. Nyöszörögve nyújtom a képem.~- Tessék, doktor
 121    1,     4|                  doktor úr... azt hiszem, a homlokom repedt fel, meg
 122    1,     4|                  nyugodtan. Így.~Forgatja a képem, nézi a sebeket. Elégedetten
 123    1,     4|                    Forgatja a képem, nézi a sebeket. Elégedetten bólint.~-
 124    1,     4|              Elégedetten bólint.~- Bravó. A homloksérülés legalább négy
 125    1,     4|               centi. Az orráról is lejött a bõr. Hozzá ne nyúljon, szerencsétlen -
 126    1,     4|         szerencsétlen - csak hadd folyjon a vér. Nem lehetne kicsit
 127    1,     4|              lehetne kicsit széthúzni ezt a repedést?~Kicsit megrökönyödöm. -
 128    1,     4|                    Azonnal velem jön, itt a közelben van egy sebész
 129    1,     4|                 kell írnom beleegyezésem, a sebész nem vállalja életemért
 130    1,     4|             sebész nem vállalja életemért a felelõsséget!~Egész testemben
 131    1,     4|                   Elõre nem kell fizetni. A meghatalmazás bélyegmentes.
 132    1,     4|                  orvos is hitelezni fogja a látleletet.~- Orvos... Izé...
 133    1,     4|                 gratulálhat magának, hogy a jogorvoslati elsõsegélyt
 134    1,     4|           legalább ezer ficcs kártérítést a vasúttársaságtól.~ ~
 135    1,     5|                                   SKARLÁT~A sötétedõ szobában álltam
 136    1,     5|                   elõtt, s mereven néztem a tanrend holnapi anyagát,
 137    1,     5|                   meg, míg apám megjön, s a dolog kielégítõ megoldást
 138    1,     5|              szõke haját és kicsi kezeit. A nevét se szerettem, most
 139    1,     5|                  azelõtt se szerettem ezt a nevet. Lujza mindössze fél
 140    1,     5|                  és anyahelyettesféle, de a tekintély és rang, amit
 141    1,     5|          erõszakkal verekedett ki magának a családban s még néhány jel,
 142    1,     5|              néhány jel, mai eszemmel azt a gyanút kelti bennem, hogy
 143    1,     5|                voltam gyõzõdve róla, hogy a szellemi fölény páncéljáról,
 144    1,     5|                   történt, mégis kihozott a sodromból, nem a következményektõl
 145    1,     5|                 kihozott a sodromból, nem a következményektõl való aggodalom
 146    1,     5|                  mentõcsónakon, mindegyik a maga hangján és rögeszméjével.
 147    1,     5|       rögeszméjével. Többször kikukkantam a konyhába, s elragadtatással
 148    1,     5|                 lenni, de õ nem ment bele a játékba, sõt egyre kellemetlenebb
 149    1,     5|                 lett. Nyersen kikergetett a konyhából, s mikor észrevette,
 150    1,     5|               észrevette, mennyire örülök a vacsorának, gonosz arccal
 151    1,     5|            mindenki vacsorázik-e ma ebben a házban. Ezen nagyon elcsodálkoztam
 152    1,     5|                   múlva támadt fel bennem a kínos gondolat, amitõl most
 153    1,     5|         provokálta ki.~Így is volt.~Mikor a jó szagok csábítására, harmadszor
 154    1,     5|                   harmadszor nyitottam be a konyhába, Lujza néni pulykavörösen
 155    1,     5|                  pulykavörösen s mindjárt a leghangosabb rikácsolással
 156    1,     5|           kölyöknek nevezett, megmarkolta a galléromat, és kipöndörített
 157    1,     5|                  vontam, tudomásul vettem a vihart, s készültem vissza
 158    1,     5|                vihart, s készültem vissza a szobámba. De egy lépést
 159    1,     5|                   egy lépést se tehettem, a konyhaajtó kivágódott, Lujza
 160    1,     5|            meredtem rá. Egy hang nem jött a torkomból.~- Í... úgy! -
 161    1,     5|                   vagy én...~És otthagyva a konyhát, szobájába rohant.
 162    1,     5|                   úgy várta apámat.~Én is a szobámba húzódtam vissza,
 163    1,     5|                  éreztem, hogy Lujza néni a maga szempontjából sorsdöntõ
 164    1,     5|                    hallucinált, talán azt a gyalázó vagy becsmérlõ szót,
 165    1,     5|                apám rögtön tisztában lesz a helyzettel, mihelyt felvilágosítom.
 166    1,     5|                   egyszerû számításaimon.~A csendes és ismerõs kulcscsörgésre
 167    1,     5|                elõszobába, állva maradtam a sötét szoba közepén. Hallottam,
 168    1,     5|                  volnék tüstént itthagyni a házat...”, „példás büntetéshez
 169    1,     5|              jöttek be, apám felgyújtotta a villanyt.~Feltûnt, hogy
 170    1,     5|                 és fáradtan járatja körül a tekintetét.~- Hát hogy volt
 171    1,     5|                néztem Lujza nénire. Lujza a sértett királynõ méltóságával
 172    1,     5|           királynõ méltóságával nézett el a fejem fölött, s minden szót
 173    1,     5|                  hangon nyilatkoztatta ki a vádat.~- Kitettem a konyhából,
 174    1,     5|     nyilatkoztatta ki a vádat.~- Kitettem a konyhából, mire õ az ajtó
 175    1,     5|              Rögtön utána szeméhez emelte a zsebkendõjét.~Csak bámultam.
 176    1,     5|                  bámultam. Apám lesütötte a szemét, s nem is emelte
 177    1,     5|                  nem is emelte fel többé, a továbbiak alatt nem láthatta
 178    1,     5|             fölött.~Jó fél percig tartott a szünet.~Aztán apám, az én
 179    1,     5|                   és vontatottan kimondta a váratlan ítéletet.~- Lujza
 180    1,     5|                      Egyelõre itt maradsz a szobádban, egyedül és...~
 181    1,     5|             vacsorát.~Mindketten kimentek a szobából.~Bár az nem volt
 182    1,     5|                  Bár az nem volt kimondva a ítéletben, azonnal a kapcsolóhoz
 183    1,     5|             kimondva a ítéletben, azonnal a kapcsolóhoz léptem, és újra
 184    1,     5|                léptem, és újra leoltottam a lámpát. Az ajtóval szemben
 185    1,     5|                meglátni benne az arcomat.~A sötét szoba közepén állva
 186    1,     5|                tányér és étszer csörgött, a szakácsné dicsekedve hozta
 187    1,     5|              leintette. Csendben folyt le a vacsora, csak a merítõkanál
 188    1,     5|                  folyt le a vacsora, csak a merítõkanál cuppogott és
 189    1,     5|                  loccsant. Élénken láttam a lecsó aranypiros levét,
 190    1,     5|                úszkáló kolbászkarikákat s a sárga, ruganyos-kemény galuskán
 191    1,     5|          szorítottam össze torkomat, hogy a könnyek le ne folyjanak
 192    1,     5|                 ne folyjanak rajta. Mikor a vacsorát kihordták, az ablakhoz
 193    1,     5|                kinyitottam, és kihajoltam a hûvös, kora tavaszi éjszakába.~
 194    1,     5|                  és rosszindulatú hatalom a felnõttek világában, amivel
 195    1,     5|                   tehetetlenül hallgat el a tiszta és nemes igazság
 196    1,     5|                 tiszta és nemes igazság s a férfibátorság legszentebb
 197    1,     5|                  Héraklész rontott egykor a sárkány aljas, tüzet nyáladzó,
 198    1,     5|            lesütött szeme.~De mi lehet ez a sárkány?~Nehezen lélegzettem.~
 199    1,     5|              akármi, ám reszkessenek tõle a legerõsebbek, én nem fogok
 200    1,     5|                 aki szembeszáll vele ezen a világon. Mert mindent fel
 201    1,     5|                 mindent fel lehet áldozni a bálványnak, aki a szépség
 202    1,     5|                 áldozni a bálványnak, aki a szépség és bûvölet álarcát
 203    1,     5|               csak az igazságot nem, csak a haragot, az égbekiáltó elszörnyedést
 204    1,     5|    igazságtalanság forralja fel agyunkban a vért, reszketteti meg minden
 205    1,     5|            kerültek volna elõ, lopakodva, a csendes Kálvária téren,
 206    1,     5|               bukkantak volna fel, mintha a sikátorok mögül csúsznának
 207    1,     5|            csúsznának és suhannának, vagy a csatornából emelkednének
 208    1,     5|                  egyre sokasodó tömeg, ez a halkan növekvõ mormogás,
 209    1,     5|               halkan növekvõ mormogás, ez a zúgó és zúgolódó gyávaság,
 210    1,     5|                   Honnan emelkedtek volna a feldöntött kövek fölé, honnan
 211    1,     5|            sûrûbben, hogy feltelepedjenek a Szent Stáció kupoláira s
 212    1,     5|              éppen), amivel benépesült ez a képzelet?~Forradalom! Forradalom!~
 213    1,     5|                   Forradalom! Forradalom!~A Kálvária felé nyüzsög, ordít
 214    1,     5|                 égig ért, szakadjon ketté a szennyes kárpit... utánam,
 215    1,     5|                  Némber öntött e világra, a Némber, Undokságának Edényével,
 216    1,     5|                kirõl János Jelenése szól, a Jelenés, melynek furcsa
 217    1,     5|               felzaklatott gyermekszívem.~A többire nem emlékszem, a
 218    1,     5|                  A többire nem emlékszem, a kép ott folytatódik, hogy
 219    1,     5|                tele vannak vörös folttal, a mellem is, nyitott, izzadt
 220    1,     5|                   milyen vékony és fáradt a hangom.~Apám erõsen fogja
 221    1,     5|                 hangom.~Apám erõsen fogja a kezem. Lehajol arcom fölé.~-
 222    1,     5|              bátor férfi, akik nem félnek a haláltól.~- Nem félek, apa...
 223    1,     5|                Lujza néni?... Vagy úgy... a tegnap esti büntetés...
 224    1,     5|                  nem attól lettél beteg - a vörhenyt fertõzés útján
 225    1,     5|                 kapjuk meg, jó két héttel a kitörése elõtt... két hétig
 226    1,     5|                elõtt... két hétig lappang a szervezetben... ezt úgy
 227    1,     5|                   szívem és idegeim, hogy a vörheny nevû betegséget,
 228    1,     6|                   csúcshurut... nem, nem, a pulzusomat hiába nézi ez
 229    1,     6|                 lemérni az ilyesmit, mert a fejem meleg, a lábam pedig
 230    1,     6|             ilyesmit, mert a fejem meleg, a lábam pedig hideg, és a
 231    1,     6|                   a lábam pedig hideg, és a melegség szaladgál bennem,
 232    1,     6|               mintha mégis erõltetnék ezt a spulnit, tetszik érteni?
 233    1,     6|                tessék elképzelni, itt van a spulni, na mármost, így
 234    1,     6|                   az izmokat...~Na jó, ha a doktor úr nem hagyja elmondani,
 235    1,     6|                   azt mondja magának, fáj a hasam, akár agyhártyalobja
 236    1,     6|               vakbélgyulladása... Jó, hát a spulnit hagyom, de ez mi
 237    1,     6|                hagyom, de ez mi lehet, ez a furcsa reszelés a torkomban,
 238    1,     6|               lehet, ez a furcsa reszelés a torkomban, nem is reszelés
 239    1,     6|            esetében egy olyanféle nyomást a gégében, ami egészen a fülig
 240    1,     6|            nyomást a gégében, ami egészen a fülig terjed, de tulajdonképpen
 241    1,     6|                   mintha egy kéz kinyúlna a tüdõbõl a bárzsingon keresztül,
 242    1,     6|                egy kéz kinyúlna a tüdõbõl a bárzsingon keresztül, és
 243    1,     6|         bárzsingon keresztül, és megfogná a gégét, de nem szorítaná
 244    1,     6|                 érzi, mintha két csigolya a tüdejében - ugyan, kérem,
 245    1,     6|                   tessék zavarni, hát nem a tüdejében, végre nem vagyok
 246    1,     6|           összenõtt volna, és az egyiknek a széle karcolni kezdi a másikat,
 247    1,     6|           egyiknek a széle karcolni kezdi a másikat, és ennek következtében
 248    1,     6|                   minden lélegzetvételnél a gerinc belenyomódik a vesébe?
 249    1,     6|    lélegzetvételnél a gerinc belenyomódik a vesébe? Jó, jó, elhiszem,
 250    1,     6|                 mondtam el mindent, és ha a doktor úr nem hallgatja
 251    1,     6|                hogy itt balra egy kicsit, a szív fölött, közvetlenül
 252    1,     6|                  szív fölött, közvetlenül a két tüdõszárny alatt valami
 253    1,     6|                   pitty, pitty, de mintha a szívbõl indulna ki, és nem
 254    1,     6|                 az államat így leszorítom a mellemre, és a karjaimat
 255    1,     6|                 leszorítom a mellemre, és a karjaimat hátracsavarom,
 256    1,     6|                   egy percig visszatartom a lélegzetemet - akkor rögtön
 257    1,     6|                    mintha fuldokolnék, és a gyomromban elpattanna valami -,
 258    1,     6|                      nem lehetséges, hogy a szívemnek van valami?...
 259    1,     6|                 kérem, de hallottam, hogy a gutaütés elsõ tünete szokott
 260    1,     6|                szokott úgy kezdõdni, hogy a lélegzet egy percre kimarad...
 261    1,     6|                   kimarad... és azonkívül a fülembe valami rémes zúgás
 262    1,     6|              rémes zúgás is van... és ami a legborzasztóbb, doktor úr...
 263    1,     6|                nem... de mihelyt kinyitom a számat, és egy szót próbálok
 264    1,     7|                    egy csöppet se... csak a lélegzés... és igen, de
 265    1,     7|                  valami az arcomra, arról a kosárról... Ez a kloroform,
 266    1,     7|                    arról a kosárról... Ez a kloroform, ugye? ... hogy
 267    1,     7|                      és milyen különös... a szívem... a szívem... hogy
 268    1,     7|             milyen különös... a szívem... a szívem... hogy dobog, milyen
 269    1,     7|         hangosabban... és elhagynak engem a kezem is, meg a lábam is,
 270    1,     7|           elhagynak engem a kezem is, meg a lábam is, elzsibbadnak...~
 271    1,     7|                történik... én tudom, hogy a kedvesnõvér most ide tolta
 272    1,     7|                  tolta az asztalkát, amin a kések vannak meg a csipeszek
 273    1,     7|                   amin a kések vannak meg a csipeszek meg azok az éles
 274    1,     7|                   görbe drótok... és hogy a méltóságos úr lassan mosakszik
 275    1,     7|          mosakszik és álarcot vesz fel és a homlokára villanylámpát.
 276    1,     7|               homlokára villanylámpát. És a másik doktor úr, aki a kezemet
 277    1,     7|                 És a másik doktor úr, aki a kezemet leszíjazta... És
 278    1,     7|                  kezemet leszíjazta... És a kedvesnõvérek, akik olyan
 279    1,     7|                   tiszta, és behallatszik a villamos... Én még soha
 280    1,     7|                lehetne kezdeni, nem érzem a kezem és a lábam... jöhetnek
 281    1,     7|             kezdeni, nem érzem a kezem és a lábam... jöhetnek a kések
 282    1,     7|              kezem és a lábam... jöhetnek a kések és a csillogó fogók...
 283    1,     7|              lábam... jöhetnek a kések és a csillogó fogók... és a gézek,
 284    1,     7|                 és a csillogó fogók... és a gézek, a katlan, amiben
 285    1,     7|             csillogó fogók... és a gézek, a katlan, amiben víz fortyog...
 286    1,     7|           csapódik... Csatornákban szalad a szenny, a korzón kacérkodnak...
 287    1,     7|             Csatornákban szalad a szenny, a korzón kacérkodnak... Még
 288    1,     7|                  kacérkodnak... Még odébb a Kristóf tér, jól tudom,
 289    1,     7|                 még odébb az Andrássy út, a Városliget, aztán kanyargó
 290    1,     7|                 táblák... mindez ott van, a helyén van, terjed és nyúlik,
 291    1,     7|            Komárom, Bécs, Berlin, Párizs. A hullámgyûrû szétlapul...
 292    1,     7|                 egy fárosz, villanykévéit a süket feketeségbe ontja...
 293    1,     7|                    tizenhat, tizenhét.~Ez a Hold, ez meg a bolygók,
 294    1,     7|               tizenhét.~Ez a Hold, ez meg a bolygók, a Nap... tovább.
 295    1,     7|                   Hold, ez meg a bolygók, a Nap... tovább. A Véga, Alcyone...
 296    1,     7|                 bolygók, a Nap... tovább. A Véga, Alcyone... állócsillagok...
 297    1,     7|              Terjed még... terjed bizony, a lelket nem állítja meg semmi...
 298    1,     7|             tovább... De meddig? éppen ez a kérdés... Amíg majd nem
 299    1,     7|                    akkor milyen vastag ez a fal - ha pedig nincsen fal,
 300    1,     7|                akkor ... akkor hol van ez a fal?~Tizennyolc, tizenkilenc...
 301    1,     7|                  nagyon mulatságos, ezzel a fallal, ami ha nincs, akkor
 302    1,     7|                  de viszont, körös-körül, a legszélsõ, legnagyobb hullámgyûrõ,
 303    1,     7|                   hullámgyûrõ, amibe mind a többi bele van foglalva...
 304    1,     7|                  van foglalva... éppen ez a legnagyobb gömbalak... éppen
 305    1,     7|                   gömbalak... éppen ez az a bizonyos értelmetlen és
 306    1,     7|              agyrém... Az ám, csakhogy az a baj, hogy ebbe a lehetetlenségbe
 307    1,     7|              csakhogy az a baj, hogy ebbe a lehetetlenségbe van belefoglalva
 308    1,     7|                 az is, amibõl kiindultam, a lehetséges és létezõ...
 309    1,     7|                   az az ember, aki ott ül a fal elõtt, ami nincs, mert
 310    1,     7|                   tehát annak az embernek a számára én és ez a létezõ
 311    1,     7|               embernek a számára én és ez a létezõ valóság itten körülöttem
 312    1,     7|           lehetetlenség, mint nekem õ meg a fal, ami elõtt ül, aminek
 313    1,     7|                egyszerû... Hogy én... meg a izé... ez itten, ez az egész...
 314    1,     8|                 Dódi felült az ágyban, és a barna mackót kérte. A szoba
 315    1,     8|                  és a barna mackót kérte. A szoba el volt sötétítve,
 316    1,     8|                   sötétítve, és Dódi, aki a homályban nem látta meg
 317    1,     8|                  azt hitte, nincsen senki a szobában. Eleinte halkan
 318    1,     8|          panaszosan és nyöszörögve emelte a hangját. Ezekben a napokban,
 319    1,     8|                 emelte a hangját. Ezekben a napokban, csak ennyit tudott
 320    1,     8|              valamit ki akar erõszakolni.~A hangra anya föléje hajolt.
 321    1,     8|               furcsán, csukló rángásokban a nyaka. Háromszor is elkezdte,
 322    1,     8|                     mit akarsz, kisfiam?” a zokogástól. Dódi nagyon
 323    1,     8|               türelmetlenül elfordult, és a barna mackót kérte.~Odaadták
 324    1,     8|            Odaadták neki. Megint behunyta a szemét, és nehéz, tompa
 325    1,     8|                   tompa szívvel simogatta a mackó fejét. Meg is próbálta
 326    1,     8|                      Kimenjek? - hallotta a szívszakadó hangot.~Bólintott,
 327    1,     8|                  Bólintott, anélkül, hogy a szemét kinyitotta volna.
 328    1,     8|                  kimenni, de nem tehette: a Rossz Fiú, akinek oda kell
 329    1,     8|                 Fiú, akinek oda kell adni a mackót, csak õtõle fogadja
 330    1,     8|               odaadni, amíg anya bent van a szobában - mihelyt anya
 331    1,     8|                 anya vagy apa közeledett, a Rossz Fiú elugrott az ágytól
 332    1,     8|                 néhány lépésnyire, elbújt a sarokban vagy a szekrény
 333    1,     8|                    elbújt a sarokban vagy a szekrény mögött, és csak
 334    1,     8|      szamárfüleket csinálva.~Bárhogy fájt a szíve, Dódi nem mondhatta
 335    1,     8|                   nem mondhatta meg, hogy a barna mackót oda kell adni
 336    1,     8|                barna mackót oda kell adni a Rossz Fiúnak, mert most
 337    1,     8|                már nagyon jól tudta, hogy a Rossz Fiúnak senkivel mással
 338    1,     8|              Rossz Fiúnak senkivel mással a világon semmi dolga nincsen,
 339    1,     8|                 elõször bukkant fel, kint a parkban - milyen furcsa,
 340    1,     8|                mikor õ még egyenesen járt a lábán, a parkban, és nem
 341    1,     8|                   egyenesen járt a lábán, a parkban, és nem feküdt itt
 342    1,     8|               grimasszal, mert észrevette a kis automobilt, akkor még
 343    1,     8|           Felkapták õt, és futva behozták a szobába, és az ágyba tették.
 344    1,     8|                    és az ágyba tették. De a Rossz Fiú párlépésnyire
 345    1,     8|                   Késõbb, mikor kimentek, a Rossz Fiú odajött, öklével
 346    1,     8|                   Így csinálok nekik.”~És a Rossz Fiú rettenetes mozdulatokat
 347    1,     8|                bokszolta Dódit, úgy, hogy a lélegzete elállott. Dódi
 348    1,     8|                nem merte hívni õket, mert a Rossz Fiú fenyegetõzött,
 349    1,     8|                  fenyegetõzött, hogy mind a kettõnek lenyiszálja a nyakát
 350    1,     8|               mind a kettõnek lenyiszálja a nyakát és hasba szúrja õket -
 351    1,     8|               piszkos, rozsdás kést, amit a zsebébõl vett elõ.~Aztán,
 352    1,     8|              figyelmesen nézi õt, eltette a kést, és kegyesen érdeklõdni
 353    1,     8|              arcát, kémlelte, vajon tud-e a fehér egérrõl. De a Rossz
 354    1,     8|                 tud-e a fehér egérrõl. De a Rossz Fiú, úgy látszik,
 355    1,     8|             engedelmesen elõsorolta, hogy a sarokban van egy másik pléhautomobil,
 356    1,     8|                    egy szerecseny katona. A barna mackót egészen halkan
 357    1,     8|               mondta akkor, remélve, hogy a Rossz Fiú talán nem hallja
 358    1,     8|                 szemmel, hogy kotorász az a sarokban, széthányva a holmit.
 359    1,     8|                 az a sarokban, széthányva a holmit. Erõs, barna, meztelen
 360    1,     8|                  egymás után emelgette ki a skatulyából a tárgyakat.
 361    1,     8|                emelgette ki a skatulyából a tárgyakat. Mindent összepakolt
 362    1,     8|                 Dódi rémülten látta, hogy a szerecseny katona feje lefelé
 363    1,     8|         szerecseny katona feje lefelé lóg a csomagból, a fejébe fog
 364    1,     8|                   lefelé lóg a csomagból, a fejébe fog menni a vér.
 365    1,     8|             csomagból, a fejébe fog menni a vér. A szerecseny katonának,
 366    1,     8|                   fejébe fog menni a vér. A szerecseny katonának, akire
 367    1,     8|                   ápolja, borogatást tesz a fejére. Halkan utánaszólt
 368    1,     8|                 fejére. Halkan utánaszólt a Rossz Fiúnak, de az, hogy
 369    1,     8|                 mennyire rossz, odacsapta a katona fejét a falhoz, Dódit
 370    1,     8|                  odacsapta a katona fejét a falhoz, Dódit még egyszer
 371    1,     8|                 látszik, ezután jött csak a doktor bácsi, a borogatás,
 372    1,     8|                 jött csak a doktor bácsi, a borogatás, a mérés, az orvosság.
 373    1,     8|                doktor bácsi, a borogatás, a mérés, az orvosság. A doktor
 374    1,     8|          borogatás, a mérés, az orvosság. A doktor bácsinak már nem
 375    1,     8|                 bácsinak már nem is szólt a Rossz Fiúról. Az elsõ szónál
 376    1,     8|                   szónál észrevette, hogy a Rossz Fiútól éppen úgy fél,
 377    1,     8|                  tûnõdve megértette, hogy a Rossz Fiú ellen senki nem
 378    1,     8|                 kell megakadályozni, hogy a fehér egeret meglássa, megtudja,
 379    1,     8|            engedték õt ki az ágyból, hogy a fehér egér itt volt vele,
 380    1,     8|                 fehér egér itt volt vele, a paplan alatt, hozzásimulva
 381    1,     8|                paplan alatt, hozzásimulva a melléhez, csendesen pihegve
 382    1,     8|                   ne lehessen venni.~Ezen a délután megint megjelent
 383    1,     8|                 mellett, odalépett, abban a pillanatban, mikor a doktor
 384    1,     8|                abban a pillanatban, mikor a doktor bácsi kiment a szobából.
 385    1,     8|               mikor a doktor bácsi kiment a szobából. Egy szót se szólt,
 386    1,     8|                  hallgatva nézett Dódira, a körmeit rágta. Dódit kínos,
 387    1,     8|        cselekednie kell, el kell terelnie a Rossz Fiú figyelmét valamivel,
 388    1,     8|              magát - kiemelte, és gyengén a Rossz Fiú felé lökte. Még
 389    1,     8|               hízelegve -, szép ustor.~De a Rossz Fiú nem nyúlt az ostor
 390    1,     8|                  ustor. Nem kell Dódinak.~A Rossz Fiú azonban félrelökte
 391    1,     8|                  szemtelenül beleröhögött a Dódi arcába.~- Fehér egér -
 392    1,     8|                      Na mi lesz? - mondta a Rossz Fiú, és egészen közel
 393    1,     8|                Ustor - ismételte, de csak a szája mozgott, hang nem
 394    1,     8|              szája mozgott, hang nem jött a torkából.~- Eh, eriggy már
 395    1,     8|                eriggy már vele! - kiabált a Rossz Fiú gorombán, összetörte
 396    1,     8|                   ágy szélére.~- Mit adsz a fehér egér helyett? - kérdezte.~
 397    1,     8|                  hogy anya fölébe hajolt. A Rossz Fiú abban a percben
 398    1,     8|                 hajolt. A Rossz Fiú abban a percben elugrott, és a sarokban
 399    1,     8|              abban a percben elugrott, és a sarokban várt. Intett, hogy
 400    1,     8|             Intett, hogy kérje el azonnal a mackót, aztán küldje ki
 401    1,     8|                 Dódi még egyszer megfogta a mackót.~- Csúnya mackó -
 402    1,     8|                Hát még mi van? - kérdezte a Rossz Fiú.~Dódi gondolkodott.
 403    1,     8|                   Fiú.~Dódi gondolkodott. A park jutott eszébe, a fák.
 404    1,     8|       gondolkodott. A park jutott eszébe, a fák. A kis pad, amire a
 405    1,     8|                park jutott eszébe, a fák. A kis pad, amire a homokjátékot
 406    1,     8|                   a fák. A kis pad, amire a homokjátékot felrakta egyszer,
 407    1,     8|            homokjátékot felrakta egyszer, a szûrõn átcsurgatta a homokot,
 408    1,     8|             egyszer, a szûrõn átcsurgatta a homokot, vizet hozott a
 409    1,     8|                   a homokot, vizet hozott a kis kannában, ráöntötte
 410    1,     8|                   kis kannában, ráöntötte a homokra, és gombócot csinált.
 411    1,     8|             homokra, és gombócot csinált. A gombóctól maszatos lett
 412    1,     8|                   gombóctól maszatos lett a keze. Csúnya homokgombóc -
 413    1,     8|             homokgombóc - mondta. Odaadta a gombócot.~- Hát még mi van?~
 414    1,     8|                  van?~Mi van még? Egyszer a nagy házak között sétált
 415    1,     8|              sétált Mártával. Márta húzta a kezénél fogva. Nagy, fényes
 416    1,     8|                  hogy megígérték neki. De a paprikajancsit odaadja.
 417    1,     8|                  bársonykalapot adtak rá: a nyaknál bársonyszegélye
 418    1,     8|               simogatja többet, simogassa a Rossz Fiú. Mi volt még?
 419    1,     8|                cukorral. Fújják el inkább a gyertyákat. A cukor úgyis
 420    1,     8|                   el inkább a gyertyákat. A cukor úgyis rossz, mérges,
 421    1,     8|                  rossz, mérges, megfájdul a gyomra tõle. Nem kell a
 422    1,     8|                   a gyomra tõle. Nem kell a cukor se, meg a csokoládé
 423    1,     8|                  Nem kell a cukor se, meg a csokoládé se. Rossz csokoládé,
 424    1,     8|                  Rossz csokoládé, keserû.~A park se kell, a fák se kellenek.
 425    1,     8|                   keserû.~A park se kell, a fák se kellenek. A kocsis
 426    1,     8|                  kell, a fák se kellenek. A kocsis se kell, a villamos
 427    1,     8|               kellenek. A kocsis se kell, a villamos se kell, a cirkusz
 428    1,     8|                 kell, a villamos se kell, a cirkusz se kell. Mindent
 429    1,     8|                   után hordott el mindent a sarokból - az utcát, a körutat,
 430    1,     8|            mindent a sarokból - az utcát, a körutat, az ablakot. A ház
 431    1,     8|                    a körutat, az ablakot. A ház elõtt a rendõrt, a házmestert,
 432    1,     8|                   az ablakot. A ház elõtt a rendõrt, a házmestert, az
 433    1,     8|                    A ház elõtt a rendõrt, a házmestert, az állatkertet
 434    1,     8|              nyitott szájjal, fuldokolva. A könnyek egymás után, zizegve
 435    1,     8|                  figyelte, hogy indul meg a csepp, lassan kanyarodik,
 436    1,     8|                 cikcakkban leszalad, mint a gyík. Utána akart nyúlni,
 437    1,     8|               megfogja, de megijedt, hogy a fehér egér akkor kiugrik
 438    1,     8|                  fehér egér akkor kiugrik a hóna alól, ahol szorongatta.~-
 439    1,     8|               idegenszerû hangját. Hozzam a képeskönyvet?~Dódi konokul
 440    1,     8|                konokul hallgatott. Hiszen a képeskönyvet már odaadta.
 441    1,     8|                Lassan kaparászott kezével a paplanon. Szeretett volna
 442    1,     8|               Ekkor megint megpillantotta a Rossz Fiút. Valamit integetett,
 443    1,     8|              akarta ölelni. Dódi behunyta a szemét, és kezével lökte
 444    1,     8|              figyelte, hogy zokognak mind a ketten. Most egy percig
 445    1,     8|                 percig úgy tûnt fel, hogy a Rossz Fiú végre meg van
 446    1,     8|                  mit adhat oda.~- Itt van a Dódi keze - mondta... Abban
 447    1,     8|               Dódi keze - mondta... Abban a pillanatban érezte, hogy
 448    1,     8|                  pillanatban érezte, hogy a keze eltûnt, nincs sehol.
 449    1,     8|                 keze eltûnt, nincs sehol. A Rossz Fiú lihegve, most
 450    1,     8|                 vadul, rakott föl mindent a csomó tetejére:~- Itt van
 451    1,     8|                 csomó tetejére:~- Itt van a Dódi lába - mondta Dódi -,
 452    1,     8|                 már nem érezte.~- Itt van a haja meg a foga meg a szája
 453    1,     8|              érezte.~- Itt van a haja meg a foga meg a szája meg a fülei,
 454    1,     8|                 van a haja meg a foga meg a szája meg a fülei, nem kell
 455    1,     8|                meg a foga meg a szája meg a fülei, nem kell Dódinak -
 456    1,     8|                 mondta. - És itt van neki a szeme, az se kell neki -
 457    1,     8|                   neki - mondta, és abban a pillanatban sötét lett.~
 458    1,     8|               állt és figyelt és várt. De a Rossz Fiú még mindig nem
 459    1,     8|             csendesen mosolyogni kezdett. A fehér egér, ami az imént
 460    1,     8|                  fehér egér, ami az imént a torkában kalimpált, most
 461    1,     8|                    most ijedten leszaladt a mellébe, érezte, hogy kaparászik
 462    1,     8|              csendesen, szelíden odatette a Rossz Fiú kezébe. Az nagyot
 463    1,     8|                  tûnõdve.~Valaki megfogta a kezét, egy idegen bácsi,
 464    1,     9|                                           A HALÁL ÉS A FAVÁGÓ~Három
 465    1,     9|                                A HALÁL ÉS A FAVÁGÓ~Három nap óta, mióta
 466    1,     9|               FAVÁGÓ~Három nap óta, mióta a dolog határozottá vált benne,
 467    1,     9|               tiszta érzése volt, csaknem a nyugalomhoz hasonló, a régi,
 468    1,     9|            csaknem a nyugalomhoz hasonló, a régi, régi érzéshez, amit
 469    1,     9|               utóbbi években, mióta ebben a lelki pokolban élt, a külsõ
 470    1,     9|               ebben a lelki pokolban élt, a külsõ dolgok iránt minden
 471    1,     9|               lett, megvetette és lenézte a céltalan nyüzsgést, sürgést-forgást,
 472    1,     9|     sürgést-forgást, fontoskodást, amivel a körülötte kavargó élet intézte
 473    1,     9|            körülötte kavargó élet intézte a maga kis formaságait. Kézlegyintéssel
 474    1,     9|                    gondolta mindenre, ami a valósággal, az õ életével,
 475    1,     9|              ítélte érdemesnek megcáfolni a róla szóló hamis híreket,
 476    1,     9|                 érdeke nem volt már közös a világ érdekeivel, mióta
 477    1,     9|   ellenállhatatlan szükségét érezte, hogy a világ elõtt tisztázza magát.
 478    1,     9|           Mindenkire gondolt, mindenkivel a maga nyelvén beszélt. A
 479    1,     9|                   a maga nyelvén beszélt. A kapitánynak írt levelében
 480    1,     9|                volt búskomorságának, mint a „közönséges” öngyilkosjelölteknél.
 481    1,     9|                  öntötte el, érezte, hogy a menyasszonya egy életen
 482    1,     9|               szeretni fogja azt, aki ezt a levelet írta. Ebben a hangulatban
 483    1,     9|                 ezt a levelet írta. Ebben a hangulatban még ki is javított
 484    1,     9|               Délután néhányszor elõvette a leveleket. Elmenet a kaszárnya
 485    1,     9|             elõvette a leveleket. Elmenet a kaszárnya kapujában hirtelen
 486    1,     9|                 kifejezõbb, ha mindezeket a leveleket összetépné, és
 487    1,     9|                Nem így képzeltem”, vagy: „A fenékre értem, mélyebben
 488    1,     9|                   tartalma az életemnek - a puszta élet nem elég nekem”,
 489    1,     9|              ebben minden benne van, amit a levelekben írt, aztán mégis
 490    1,     9|                  úgy döntött, hogy inkább a leveket küldi el.~Miután
 491    1,     9|                 Kedvet kapott hozzá, hogy a többi még hátralévõ dolgát
 492    1,     9|            szabályosan intézze el. Bement a bankba, és elõkérte könyveit.
 493    1,     9|                  óráját - még volt ideje. A szolga kibontott gallérral
 494    1,     9|             szobában. Beintette:~- Ezeket a leveleket otthagyod az asztalon.
 495    1,     9|                   Elmehetsz.~Megvizsgálta a fegyverét, és hátsó zsebébe
 496    1,     9|               zsebébe süllyesztette. Künn a folyosón az õrmester cselédje
 497    1,     9|                 cselédje kiabált valamit, a szavakat nem értette, de
 498    1,     9|               szavakat nem értette, de az a furcsa és ismert érzése
 499    1,     9|               mintha mindez pontosan így, a cselédleány kiabálásával,
 500    1,     9|                 cselédleány kiabálásával, a haránt esõ napsugarakkal