Rész,  Fej.

 1    1,     3|            telefonál.~- Kérem doktor úr, tessék azonnal kocsiba
 2    1,     3|     leeresztjük a kéményen. A doktor úr erre lefektet a földre,
 3    1,     3|              fájást?~- Nem, a doktor úr derekán nem érzek semmi
 4    1,     4|              képem.~- Tessék, doktor úr... azt hiszem, a homlokom
 5    1,     4|          módszer.~- De kérem, doktor úr... fáj...~- Sebaj. Pestig
 6    1,     4|           Orvos... Izé... Hát doktor úr... hát ön nem orvos?~Kicsinylõen
 7    1,     6|                INFLUENZA~Jaj, doktor úr én nem tudom mi ez... mit
 8    1,     6|        izmokat...~Na jó, ha a doktor úr nem hagyja elmondani, hogy
 9    1,     6|            tüdõvészem? Mondja doktor úr, csak azt mondja meg, érez
10    1,     6|            megfogná... nézze, doktor úr, ne áltassuk egymást, felnõtt
11    1,     6|              mindent, és ha a doktor úr nem hallgatja meg az embernek
12    1,     6|             a legborzasztóbb, doktor úr... amin talán gyors mûtéttel
13    1,     7|             beszéljek? Igenis, tanár úr, csakhogy... nem, kérem,
14    1,     7|           számolok?... dehogy, tanár úr, az lehetetlen, hiszen éppen
15    1,     7|             igenis, méltóságos tanár úr, bocsánatot kérek, csakhogy
16    1,     7|                 és hogy a méltóságos úr lassan mosakszik és álarcot
17    1,     7|     villanylámpát. És a másik doktor úr, aki a kezemet leszíjazta...
18    1,     7|         bactericid. Méltóságos tanár úr... méltóságos tudomány...
19    1,     7|            ez az egész... méltóságos úr... és ezek milyen komolyan
20    1,     9|       Megértetted?~- Igenis, hadnagy úr!~- Elmehetsz.~Megvizsgálta
21    2,     1|            TUDOMÁNY~- Kedves kollega úr, érdekes esetbõl kifolyólag
22    2,     1|            igazságos, kedves kollega úr. Nekem is az a nézetem,
23    2,     1| holtversenyben.~- Bizonyára, kollega úr. A helyesen megértett tudomány
24    2,     1|            Csupa fül vagyok, kollega úr.~- Annak a megállapításáról
25    2,     1|              van szó, kedves kollega úr, vajon én, aki önnel e percben
26    2,     1|               Nagyon helyes, kollega úr. Akkor talán mindjárt kezdhetjük
27    2,     1|          szaktekintély, mint kollega úr.~- Ön hízeleg, kollega úr.~-
28    2,     1|            úr.~- Ön hízeleg, kollega úr.~- Szó sincs róla. De térjünk
29    2,     1|              gondolja, nemde kollega úr?~- Természetesen. Kollega
30    2,     1|               Természetesen. Kollega úr ezt nagyon jól tudja. Tehát
31    2,     1|            és logikus, akkor kollega úr nem õrült.~- Így van.~-
32    2,     1|      rögeszméje. Hogy híjják kollega úr?~- Így és így.~- Helyes.
33    2,     1|         Rendben van. Kicsoda kollega úr?~- Elmeorvos.~- Helyes.
34    2,     1|           Helyes. Hol lakik, kollega úr?~- Itt és itt.~- Nagyon
35    2,     1|              a nézetem, hogy kollega úr nem õrült.~- Nekem pedig
36    2,     1|             A leggyönyörûbb, kollega úr! De legalább annyira kell
37    2,     5|           Hála Istennek!~- Ó, doktor úr - súgom remegve -, ez hogy
38    2,     6|          Aztán mondja csak, igazgató úr - mondtam könnyedén, mint
39    2,     6|            nagyon köszönöm, igazgató úr, nagyon érdekes élmény volt
40    2,     6|             elsápadok.~- De igazgató úr - hebegtem -, igazán megígértem
41    2,     8|        valakitõl, hogy ki volt az az úr. Nem nagyon ismerték. Aztán
42    2,     9|           percben megjelent az ápoló úr, és be kellett menni a cellába.~ ~
43    2,    14|              Alászolgája, szerkesztõ úr - szólt könnyedén, kicsit
44    2,    15|           mégiscsak különös, fõorvos úr kérem szépen, hogy ez az
45    2,    15|         lehet egy ember Isten, ápoló úr, kérem szépen, nem igaz?
46    3,     3|              fog hasonlítani, doktor úr.~Õsz volt, és reggel homályos
47    3,     3|         Készíttessen bölcsõt, doktor úr - mondta. Az hiszem, szükség
48    3,     7|                Nem bizony, nagyságos úr. Hallgatók voltak itt délután,
49    3,     7|           együtt tizenketten, doktor úr. De bizony kellene a hely:
50    3,     8|              vagyok, mondta a doktor úr. Igaz is, mondja csak: szõke
51    3,     8|             akkor a Pötty Pepi?~(Egy úr a harmadik cellából)~- Hozzám.~ ~
52    4,     2|               KÖNNYEK~- Igen, doktor úr.~- Igazán különös, sajátságos
53    4,     2|         akarom megmagyarázni, doktor úr... hogy ez nem egyszerû
54    4,     2|             idegbeteg vagyok, doktor úr, mondjuk ki nyíltan, idegbeteg -
55    4,     2|            Nézzen a szemembe, doktor úr, nyugodtan és búsan kiállják
56    4,     2|              teljében - igen, doktor úr.~- Ó nem, egészen nyugodt
57    4,     2|              Nagyon köszönöm, doktor úr. Jobb is, ha így nevezem:
58    4,     2|             egyetlen esélyem. Doktor úr, keserû haragot érzek a
59    4,     2|             testükbe. Érti-e, doktor úr, mi halunk csak meg, levelek
60    4,     2|       zokogás nélkül.~- Igen, doktor úr, a könyvek... Ó, ínyencfalataim,
61    4,     3|              gyerek.~Telekes fõorvos úr, második asszisztens, a
62    4,     3|             van, Nagypofa professzor úr jöhet tanácsot adni... Tyõ,
63    4,     3|                És kire gondol, tanár úr? Horkay õméltóságára? Horkay
64    4,     3|        hívjátok...~- De kérem, tanár úr... most rögtön?... és mi
65    4,     3|              a bicskázást majd Vajda úr fogja csinálni.~Vajda fõorvos
66    4,     3|           Vajda fõorvos megrezzen az úr szó gúnyos megnyomására.
67    4,     3|     kipirosodik.~- Igen, igen, Vajda úr... éppen, hogy magácskára
68    4,     3|            jóból... nézze, a fõorvos úr türelmetlen, alig várja,
69    4,     3|            Na, mégis rájön a fõorvos úr?!... Vagy nem?... Kíváncsi
70    4,     3|             segítsen magán a fõorvos úr, ha tud!~Vajda homlokán
71    4,     3|          Maga csak maradjon, fõorvos úr - inti le az állig betakart
72    4,     3|            Viszontlátásra!~A fõorvos úr még ott érzi tenyerén az
73    4,     4|             fogjon már hozzá a tanár úr, úgyse tudok aludni, egyre
74    4,     4|              figyeltem a tisztelendõ úr ágya felé, oda kellett fordulnom,
75    4,     4|            orra alatt.~A tisztelendõ úr fuldokolt a nevetéstõl,
76    4,     4|              szobából. A tisztelendõ úr még percekig fújt és lihegett
77    4,     4|              alszik még, tisztelendõ úr? - súgta erõltetett állihegéssel,
78    4,     4|              be.~Ahogy a tisztelendõ úr megismerte õt a félhomályban,
79    4,     4|             üssön agyon, tisztelendõ úr, de két perccel ezelõtt
80    4,     4|             a tanár meg az adjunktus úr végigmentek a folyosón,
81    4,     4|              hát mit mondott a tanár úr?~- Azt mondta, szóról szóra,
82    4,     4|             kedves Szigeti adjunktus úr, kámpec ennek a mi szegény
83    4,     4|            elpatkol...~A tisztelendõ úr úgy nevetett, hogy meglepetésemen
84    4,     4|             ezt mondta rólam a tanár úr?~Fityó mester szomorúan
85    4,     4|            beszélt. Látja, adjunktus úr, aszongya az adjunktusnak,
86    4,     4|     fuldokolni kezdett a tisztelendõ úr, szidta irgalmatlanul az
87    4,     4|        valami egyebet, a tisztelendõ úr végre mégis megunja a dolgot,
88    4,     4|       kezdtem remélni, a tisztelendõ úr érdekében, hogy Fityó mester
89    4,     4|            jöttem volna, tisztelendõ úr, ha nem volnék alkalmatlan...~-
90    4,     4|             hogy mivel a tisztelendõ úr úgyis elkerül nemsokára
91    4,     4|     keservesen zokogni a tisztelendõ úr temetésén, soha többé nem
92    4,     5|            Leffler magyar sajtófõnök úr és a Molnár Ferenc haditudósításaiból (
93    4,     5|            gentlemannel élükön három úr jelent meg zsakettben, deputációszerûen,
94    4,     5|          kórágyam fejénél, s az idõs úr eszperantónyelvû igen ékes