Rész,  Fej.

 1    1,     1|      azért nem megyek, mert aznap mikor mennem kellene, éppen nagyon
 2    1,     2|   vagyok-e, tehát vagyok.~Késõbb, mikor megnõsültem, rájöttem, hogy
 3    1,     2|     senkinek se jutott az eszébe. Mikor a legelsõ „hogy van” eldördült,
 4    1,     3|    vakáció derült barnasága, mint mikor a gimnazista beiratkozik
 5    1,     3|         is, sunyin nézek rá. Mint mikor könyvet veszünk a kezünkbe,
 6    1,     4|          felé közeledett a vonat, mikor a baleset bekövetkezett.~
 7    1,     5|        kikergetett a konyhából, s mikor észrevette, mennyire örülök
 8    1,     5|       provokálta ki.~Így is volt.~Mikor a jó szagok csábítására,
 9    1,     5|    könnyek le ne folyjanak rajta. Mikor a vacsorát kihordták, az
10    1,     5|           Hat hétig voltam beteg, mikor elhagytam az ágyat, megtudtam,
11    1,     6|     hátgerincsorvadás-e vagy nem, mikor az ember egyszerre csak
12    1,     7|  nevetséges... hogy aludjak el... mikor én nem is vagyok... és õk
13    1,     8|         se apa nem segíthet ezen. Mikor elõször bukkant fel, kint
14    1,     8|     milyen furcsa, régen volt az, mikor õ még egyenesen járt a lábán,
15    1,     8|           hogy nem látja. Késõbb, mikor kimentek, a Rossz Fiú odajött,
16    1,     8|         zsebébõl vett elõ.~Aztán, mikor látta, hogy Dódi nem hív
17    1,     8|   odalépett, abban a pillanatban, mikor a doktor bácsi kiment a
18    1,     8|          apát se. Menjenek ki.~És mikor csönd lett, egyszerre eszébe
19    1,     9|    beszélt, egész szívét kitárta. Mikor ezt az utóbbi levelet befejezte,
20    1,     9|    hórihorgas alak futott feléje. Mikor egész közel ért, ismerte
21    1,     9|        fogta fel.~...már múltkor, mikor az idegbajodról beszéltünk...
22    1,    10|      mûveletlen, divatos felcser, mikor majd tökéletes latinsággal
23    2,     2|       Dolgozószobájában fogadott. Mikor beléptem, keserûen mosolygott
24    2,     3|        Ezzel még nem volt baj, de mikor gyönyörû cyma-órámat vittem
25    2,     3|     zsebkés is rendkívül ritka, s mikor a kereskedõ rájött a mániámra,
26    2,     4|        mutatták éppen a kórképet, mikor váratlanul belépett a kalaposnõ,
27    2,     6|          tudni, az úgy volt, hogy mikor két nappal a felolvasás
28    2,     7|         messzebb a haláltól, mint mikor tébolydában járok.~Maga
29    2,     7|        mint ahogy elmondta akkor, mikor behozták - másról nem hajlandó
30    2,    11|          õrültnek képzelje magát, mikor nem az. Hát csak tessék
31    2,    12|       kijelölt.~Azt olvasom, hogy mikor a mentõk eljöttek érte,
32    2,    12|           elhibázott, ugyanakkor, mikor egy másik hibát, egy élet
33    2,    12|           közt pékmester is volt, mikor öt kenyérrel ötezer embert
34    2,    12|        szemben, egy nappal elõbb, mikor a hûs ligetben így szólt
35    2,    13|          hogy milyen egy ló vagy, mikor így akarod megcsinálni,
36    2,    13|       azzal a szögletessel felül, mikor a vak is látja, hogy annak
37    2,    14|                AZ ÚJ ÉLET~Reggel, mikor felébredt, nehéz ködök feküdtek
38    2,    14|          olyanféle érzéssel, mint mikor valaki nagyon erõlködik,
39    2,    14|         Svarc! - mondta hangosan. Mikor látta, hogy az nem nevet,
40    2,    14|      halálos rémület szállta meg, mikor észrevette, hogy csakugyan
41    2,    15|          könyvet, ahogy õ átélte, mikor a születõ új kor hajnalán,
42    2,    15|            hogy lehet õ az Isten, mikor én vagyok az?~ ~
43    3,     1|         eleinte eldobta puskáját, mikor elsült a kezében, de aztán
44    3,     1|         batyut - nem ellenkezett, mikor felrakták rá. Az elsõ felváltásnál
45    3,     1|   ötvenedmagával az árkokba.~~II.~Mikor a gránát lecsapott, Vaszilij
46    3,     1|          a béka. Három óra múlva, mikor magához tért, több katona
47    3,     1|       többiek akkor csodálkoztak, mikor elõször vették fel a fegyvert -
48    3,     1|    fegyvert - úgy csodálkozott õ, mikor elõször jött rá, hogy le
49    3,     1|  felbukkant, mint a kölyöktigris, mikor az elsõ mezei egér torkát
50    3,     1|          tûnt fel senkinek. Néha, mikor a civil életrõl kérdezett
51    3,     1|          nevessen már, Mása.~- De mikor olyan furcsán nézett! Mint
52    3,     1|      vissza... Egyedül leszek.~És mikor a fiú eltûnt, vállat vont.~-
53    3,     1|        ment végig a sötét kerten. Mikor a kertajtót megfogta, a
54    3,     1|        hitte, németül szóltak. De mikor a fénysávba ért, egyszerre
55    3,     2|       Isonzónál is harcolt - hogy mikor? Tizenhét elején, pár hónapig.
56    3,     3|         ezek a bukjelgyökerek.~És mikor nem néztek oda, lihegve
57    3,     4|     gondolat megfordul a fejében, mikor úgy magára marad, és nem
58    3,     6|           szemérmetlen hallgatók. Mikor végre mégis meggyõztem,
59    3,     6|       feje mögött foglalt helyet. Mikor behoztak, a hallgatók hangos
60    3,     6|         meg lesz lepõdve a tanár, mikor bele akar majd vágni, mire
61    3,     7|          különös és szomorú volt, mikor ezt a találkozást megbeszélték -
62    3,     7|         hallotta a saját hangját, mikor leszólt a szolgának:~- Azt
63    3,    10|      emelte Macbeth tragikumát, s mikor az ábrázolás papnõje a háttér
64    3,    11|         kéz. Azelõtt kéz is volt, mikor még majom volt az ember.
65    4,     1|        figyeltem, hogy fordul el, mikor bal kezem letolta a fogót.
66    4,     1|          fejemmel. Ez akkor volt, mikor a tenger eltûnt alólam,
67    4,     2|           én lelkemben végbemegy, mikor szemeimmel bûnözök: annak
68    4,     2|       hogy száz és száz év múlva, mikor majd egészen pontosan és
69    4,     2|           én is figyelni fogok.~- Mikor kezdõdött s hogyan fejlõdött
70    4,     2|   fölénnyel borultak el a kéjben, mikor áldoztam neki, s azt hittem,
71    4,     2|        elsötétültem, mint az éj - mikor úgy nyújtotta felém csókra
72    4,     2|        õreá volt akkor szükségem, mikor vacogva vágytam rá hónapokig
73    4,     2|         külvárosi népdal, ilyen: „Mikor tavasszal, enyhe napsugárban
74    4,     2|     ömöljön túl fájdalmam mámora, mikor én akarom. Vannak helyzetek
75    4,     2|       nekem kell. No ez... nézze. Mikor Raszkolnyikov azt mondja
76    4,     2|         Hamlet... s azok a sorok, mikor Ofélia elé ül... Vagy Zarathustra,
77    4,     3|        semmi. Azért összerezdült, mikor észrevette, hogy megszólal...~-
78    4,     3|       hiszitek, nem veszem észre, mikor összeröhögtök, ha munka
79    4,     3|               és mi ketten?~- Hát mikor, a teremtésit - majd vacsora
80    4,     3|          majd vacsora után talán, mikor tele van a hasam? Véletlenül
81    4,     3|     furcsa álomban.~Félóra múlva, mikor a tanár, lila pizsamában
82    4,     3|          haptákba vágták magukat, mikor a tanár bejött.~Telekes
83    4,     3|        öreg, csontos kéz melegét, mikor a kocsi eltûnik a folyosó
84    4,     4|           körül járhatott az idõ, mikor a mûtét után magamhoz tértem
85    4,     4| bolondozni. Pár hónappal ezelõtt, mikor még tudtam járni, én is
86    4,     4|       Ahogy fölragyogott az arca, mikor Fityó szóba került, ahogy
87    4,     4|   viziteken és látogatásokon túl, mikor a szoba elcsendesedett,
88    4,     4|         nehogy a sátán vigyen el, mikor rákerül a sor. Nagyon beteg
89    4,     4|      helyett, amiket összebeszél. Mikor végre elment, a pap még
90    4,     4|          volt. Tizenegy óra felé, mikor már kezdtem remélni, a tisztelendõ
91    4,     4|          porladó szívre gondolva, mikor így elkésve értesültem róla,