Rész,  Fej.

 1    1,     3|                   Szent Isten!...~- Na igen, holnap reggel esetleg már
 2    1,     3|             kádat.~- Egy kádat?!?~- Na igen. Egy kis dermatikus beavatkozást
 3    1,     3|                Most sem?~- De most már igen. Fáj a fejem.~A derekára
 4    1,     6|                kifejezni magam: olyan, igen, mintha az idegeket egy
 5    1,     7|                  csak a lélegzés... és igen, de milyen furcsa ez...
 6    1,     7|            milyen hangosan és külön... igen, arrafelé, lejjebb... egy
 7    2,     1|              van vele, hogy micsoda.~- Igen, õrült vagyok.~- Pedig,
 8    2,     2|              sárga bablevest.~- Én?!~- Igen. Te ütni és verni akarod
 9    2,     4|               Vacuum-féle porszívógép (igen ajánlhatom a céget) alkatrészeit
10    2,     5|                 TANULMÁNYOZOM A LELKET~Igen komolyan tanulmányoztam
11    2,     5|           lelki betegek rendellenes és igen mulatságos agymûködését
12    2,     5|           megjárja - mondta nyugodtan.~Igen, ez az eset. A fásult dementia
13    2,     5|               a baja?~A beteg legyint. Igen, ez az a fáradt, rendellenes
14    2,     6|                Kérem, csak tessék. Hát igen - felolvastam a Schwartzerban.
15    2,     6|              igaz, hogy nagy tûzzel és igen élénken adtam elõ, mert
16    2,     6|                vár rám a kapuban... Na igen, igen, hiszen ez az udvariasság
17    2,     6|              rám a kapuban... Na igen, igen, hiszen ez az udvariasság
18    2,     7|       megütötték. Tessék? A nyomok? Na igen... van itt valami karcolás.
19    2,     7|            haza - mirõl is van szó? Ja igen, tudom már... meg akarom
20    2,     8|          nagyobb társaságban. Odajött, igen komolyan, mondhatnám, gyanakodva
21    2,     8|               van egy percnyi ideje... Igen fontos ügyben... sürgõsen...~
22    2,     8|              szó, hogy itt, Pesten egy igen nagy vállalat indul meg...
23    2,     8|         szellemi szolidaritására.~- Na igen - mondtam. - Mirõl van szó?~-
24    2,     8|         számíthatunk?~- De drágám...~- Igen vagy nem! - kiáltotta lelkesen. -
25    2,     8|              Ott... az az automobil... igen... helyes, az mehet...~A
26    2,     9|            fegyházat állapított meg.~- Igen! - kiáltott barátom, és
27    2,    10|             magyarázható, hogy hõfokom igen alacsonnyá hanyatlott a
28    2,    10|            meztelenül. Ez a megismerés igen rossz hatással volt rám
29    2,    11|            immár harmadszor.~Õ tompán. Igen... mert nem bírtam tovább...
30    2,    11|                 Az élõhalottak házába, igen, ahol sokkal különösebb
31    2,    14|           dolog az õ eszébe juthatott. Igen, az emberiség, mondta még
32    2,    14|               hogy õ erre nem gondolt! Igen, a szeretet és az emberiség.~
33    2,    14|      szomorúság és rosszaság eddig - ó igen, mert õ csak magára gondolt
34    2,    14|            eszébe, és erre így szólt: „Igen Krisztus és az emberszeretet.
35    2,    14|         harmóniumában - ó, harmónium!”~Igen, új élet! - Új élet! Új
36    2,    14|                   mondta mosolyogva.~- Igen - lepõdött meg a mentõ,
37    2,    15|        MEGTÉRÉSE~Ünnepélyes bejelentés~Igen a pillanat ünnepélyes. Bár
38    3,     2|          ösvényen, a kocsiját tolva?~- Igen - mondtam elgondolkozva -,
39    3,     3|              az orvos, aki figyelte.~- Igen - mondta szárazon -, szép
40    3,     3|          Szúrósan nézett az orvosra.~- Igen - mondta nyomatékkal -,
41    3,     3|             lesz már rajta gyümölcs.~- Igen - mondta fölénnyel. - No
42    3,     3|             hiszem, szükség lesz rá.~- Igen - mondta az orvos, és áttelefonált
43    3,     4|                nagyon jó hozzám, és én igen hálás vagyok neki, és nem
44    3,     7|            lába be volt csavargatva.~- Igen, ez az. Tolja be, János.~
45    3,     7|                be a fülke homályába.~- Igen - beszélt tovább János -,
46    3,     7|                megfojtotta.~- Hm. Úgy. Igen. Hát nem várhatott, nagysád,
47    3,     8|                a cella?~- Nem.~- Nekem igen, mert fel vagyok puffadva.
48    3,    10|              kedvesem meghatva felelt: Igen, nagyon jól meg van festve
49    3,    10|             ezen s gondolkodva mondta: Igen, és hogy van az, kérlek,
50    3,    11|            Mindig ilyen unalmas itt?~- Igen, kérlek, és az ember elveszti
51    3,    11|            emberi test?~- Furcsa?~- Na igen. Mondhatnám, komikus. Különös
52    4,     2|                              KÖNNYEK~- Igen, doktor úr.~- Igazán különös,
53    4,     2|       szomorúsággal néznek most rám... Igen, ezek a szemek...~- Persze,
54    4,     2|              szerelmi mámor teljében - igen, doktor úr.~- Ó nem, egészen
55    4,     2| pszichológiájának egy új elmélete”. Ön igen figyelmes, tudom, hogy kicsit
56    4,     2|             nõk. Szép, szép, szép nõk. Igen, ez talán az egyetlen lehetséges
57    4,     2|            újra. Szép nõnek születni - igen, ez lett volna talán egyetlen
58    4,     2|              azóta nem szeretek nõt.~- Igen... aztán nem találkoztunk -
59    4,     2|            nyomorult zokogás nélkül.~- Igen, doktor úr, a könyvek...
60    4,     2|              koporsói, néma kötetek... Igen, leszek még boldog, ó, leszek
61    4,     3|      ugyanakkor az arca kipirosodik.~- Igen, igen, Vajda úr... éppen,
62    4,     3|              arca kipirosodik.~- Igen, igen, Vajda úr... éppen, hogy
63    4,     5|               idõs úr eszperantónyelvû igen ékes mondatokban tartott