Rész,  Fej.

1001    2,    10|                    Elbámultam és ránéztem a Kályhára: rájöttem, hogy
1002    2,    10|              rájöttem, hogy õ küldi felém a hullámokat, melyekrõl könyvekben
1003    2,    10|             fogott el és rajongva szóltam a Kályhához:~- Hát megértetted
1004    2,    10|              Kályhához:~- Hát megértetted a versemet?~Újabb és hevesebb
1005    2,    10|                  felém és én felujjongtam a boldogságtól.~- Megértett
1006    2,    10|                   Hozzá megint: ugyanazon a helyen találtam, hû volt
1007    2,    10|                 volt hozzám, várt rám. De a tüzes karikák halványak
1008    2,    10|                  magamban: „Õ fázik, mert a lelkemet akarja.” És „Az
1009    2,    10|                  verskötetemet beledobtam a tüzes karikákba: a szemek
1010    2,    10|             beledobtam a tüzes karikákba: a szemek felvillantak és vörös
1011    2,    10|                 forróság áradt.~Átöleltem a Kályha lábait és szóltam
1012    2,    10|                   csöndesség. Megtaláltam a Meleget és az én lelkem
1013    2,    10|                    És meleg lett hozzám.”~A szemek ismét elborultak:
1014    2,    10|               ismét elborultak: felsírtam a kíntól és benyúltam a koponyámba,
1015    2,    10|           felsírtam a kíntól és benyúltam a koponyámba, egy marék agyvelõt
1016    2,    10|                 egy marék agyvelõt dobtam a karikák közé. A kályha sírt
1017    2,    10|           agyvelõt dobtam a karikák közé. A kályha sírt és kitüzesedett.
1018    2,    10|            emberfölöttien szép volt rajta a két szem, a kockák, a kémény
1019    2,    10|               szép volt rajta a két szem, a kockák, a kémény és a repedés
1020    2,    10|               rajta a két szem, a kockák, a kémény és a repedés az egyik
1021    2,    10|               szem, a kockák, a kémény és a repedés az egyik oldalon.
1022    2,    10|              oldalon. Elhatároztam, hogy „A csoda megtörtént” címen
1023    2,    10|                 elsõ vers így kezdõdött: „A kéményed, ez az egész világ -
1024    2,    10|               virág.” Madách Imre álnéven a következõ költeményt adtam
1025    2,    10|                Zieht uns heran...”~Végre „A spórhert metafizikai lényege”
1026    2,    10|                terveztem, de nem jutottam a megalkotásig.~Verskötetemet
1027    2,    10|            kifejtették, hogy Kályha alatt a világrejtély szimbólumát
1028    2,    10|                 szimbólumát értem és hogy a „virág” és „világ” rím meglepõ
1029    2,    10|                 és dobogó szívvel siettem a Kályhához, hogy beledobjam
1030    2,    10|                Kályhához, hogy beledobjam a kritikákat. Legnagyobb megdöbbenésemre
1031    2,    10|           mellette, aki átölelve tartotta a Kályhát és kicsit szuszogott.~-
1032    2,    10|             csodálkozott barátom. - Fázik a hasam és az orvosom mondta,
1033    2,    10|                 és? Mindjárt felmelegszik a hasam.~- Felmelegszik a
1034    2,    10|                   a hasam.~- Felmelegszik a hasad? Hát tehozzád is meleg
1035    2,    10|              hasad? Hát tehozzád is meleg a Kályha? - kérdeztem, és
1036    2,    10|                  ijedtükben kiugrottak.~- A kályha mindenkihez meleg -
1037    2,    10|                 rántva bele akartam döfni a Kályhába. De barátom kivette
1038    2,    10|              Kályhába. De barátom kivette a kezembõl, hazavitt és lefektetett.
1039    2,    10|              azután letörtem szakállamról a jégcsapokat és megírtam
1040    2,    10|                mûvét, mely így hangzott: „A kályha mindenkihez meleg”.~
1041    2,    10|                kályha mindenkihez meleg”.~A mû egy szemlében jelent
1042    2,    10|          Háromszáz elõfizetõ visszaküldte a lapot, azzal a megjegyzéssel,
1043    2,    10|               visszaküldte a lapot, azzal a megjegyzéssel, hogy ilyen
1044    2,    10|                   aljas disznóságot, hogy a kályha mindenkihez meleg,
1045    2,    10|                  meleg, mégse lehet írni. A konzervatív lapok hosszú
1046    2,    10|              cikkeket közöltek, hogy ezek a modernek már egészen megõrültek,
1047    2,    10|                   értelme van annak, hogy a kályha mindenkihez meleg?
1048    2,    10|                 kályha mindenkihez meleg? A koszorús akadémiai mûfordító
1049    2,    10|              németre és otthon elszavalta a gyerekeinek. De a gyerekek
1050    2,    10|              elszavalta a gyerekeinek. De a gyerekek nem tudtak rajta
1051    2,    10|              rajta nevetni és azt mondták a papájuknak, hogy õk értik,
1052    2,    10|           papájuknak, hogy õk értik, mert a kályha csakugyan mindenkihez
1053    2,    10|                   Erre behoztak engem ide a bolondházba.~ ~
1054    2,    11|                  SZÓ EGY BOLONDDAL~Miután a józanokkal nem lehetett
1055    2,    11|           végigszaladok emlékezetben ezen a héten, hogy mirõl írjak,
1056    2,    11|                   írjak, ez maradt vissza a rostán: egy negyedórácskám
1057    2,    11|            elmegyógyintézetbe, pont ebben a hõségben, minden lebeszélés
1058    2,    11|              beszéltem hat napon át, hogy a hetediken nyugtalankodni
1059    2,    11|               furcsa, mert hiszen ezekben a mindenféle eszmecserékben
1060    2,    11|                    aki meghallgatja.~Ezen a héten akadt.~~Ha más nem,
1061    2,    11|                 héten akadt.~~Ha más nem, a fal. Nem holmi vékony rabic,
1062    2,    11|                  az elmegyógyintézetekben a többi, könnyed betegtõl.
1063    2,    11|                  orvos, miközben felkísér a vasajtóig. Kérem, nehéz
1064    2,    11|               elváltozás nincsen, hogy ez a dolog, izé, hogy ez az õ
1065    2,    11|                   helyben, mozdulatlanul, a fal elõtt, fekete szakállban.
1066    2,    11|                 jár az eszem. Ne haragudj a neveletlenségemért. Nagyon
1067    2,    11|                   ez egy ünnepélyes hely, a tébolyda nyugtalan osztálya,
1068    2,    11|         élõhalottak háza.~ÉN. Úgy van. Ez a helyes kifejezés. Bocsáss
1069    2,    11|                Bocsáss meg, megérdemeltem a rendreutasítást. De meg
1070    2,    11|                 ilyen szenzációhoz. Engem a halottak mindig érdekeltek
1071    2,    11|                 és izgattak és ingerelték a kíváncsiságom - hát még
1072    2,    11|                 kapom egy személyben mind a kettõt! élõhalott! micsoda
1073    2,    11|               érdekes, kivételes állapot! a halottal nem kell közvetve,
1074    2,    11|                 keresnem az érintkezést - a halott személyesen világosíthat
1075    2,    11|                dühöngõ õrültek... elõttem a fal... mögötte semmi...
1076    2,    11|                 mert nem bírtam tovább... a gondolatot... a percre meg
1077    2,    11|                 tovább... a gondolatot... a percre meg nem szûnõ, kínzó,
1078    2,    11|             elmebeteg - nekem ne szépítsd a szót, egy sült bolond vagy,
1079    2,    11|                   dolognak, ami elválaszt a többi embertõl, és fölébük
1080    2,    11|             gõgösebbnek és alázatosabbnak a többinél. Az élõhalottak
1081    2,    11|              titokzatosabb dolog az, hogy a halott él, mint az, hogy
1082    2,    11|                legjobb, ha itt hagyod ezt a házat.~Õ tompán. Nem engednek.~
1083    2,    11|           Lárifári. Mondok neked valamit. A háborúban hallottunk emberekrõl,
1084    2,    11|          szimuláltak, hogy ne vigyék õket a frontra, egyszerûen azért,
1085    2,    11|               mert jobban érezték magukat a civilek, mint a katonák
1086    2,    11|                   magukat a civilek, mint a katonák közt. Hogy miért?
1087    2,    11|                  rá. Vagy mert az életet, a maga változatos, gazdag
1088    2,    11|                változatosabbnak, mint azt a szép és magasztos, de egyetlen
1089    2,    11|              következtetek, hogy irigyled a többieket, akik azonkívül,
1090    2,    11|                  számára lemásolni azokat a furcsa mókákat, amiket az
1091    2,    11|              egyszerûen megfigyeled, hogy a többi, rendes ember, odakinn
1092    2,    11|             meglásd, úgy kiállítják neked a bizonyítványt, hogy kutya
1093    2,    11|                   kutya bajod, mint annak a volt miniszternek, aki egyszer
1094    2,    11|                 nekem, hogy õ az egyetlen a magyar politikusok közt,
1095    2,    11|                   idõben, borotváltasd le a szakállad, mondd azt, hogy
1096    2,    11|                    ugyanis el kell menned a közigazgatási bizottság
1097    2,    11|                ülésére. Ebédelj meg abban a budai vendéglõben, ahol
1098    2,    11|                   budai vendéglõben, ahol a koszt nem jobb, csak drágább,
1099    2,    11|                   után, miután elolvastad a lapokat, amik az orosz-kínai
1100    2,    11|               írnak, ásíts egyet, nézz be a hullámfürdõbe, és csevegj
1101    2,    11|              hullámfürdõbe, és csevegj el a fõszerkesztõ úrral az aktuális
1102    2,    11|               megfordítva.~Délután, mivel a józan embernek valami hasznos
1103    2,    11|                van. Szervusz, fontold meg a dolgot.~ ~
1104    2,    12|              Fischer Zsigmond pékmestert? A riportanyagból, ami itt
1105    2,    12|               Kénytelen pedig azért, mert a fennálló, majdhogy azt nem
1106    2,    12|               vagy kiemelni való nincsen: a fennálló, törvényes orvostudomány
1107    2,    12|               megõrült - ez klinikai ügy, a stílus, ahogy foglalkozni
1108    2,    12|              ahogy foglalkozni kell vele, a klinikai kórképek szaknyelve,
1109    2,    12|            legalábbis kihágást követek el a fennálló, törvényes orvostudomány
1110    2,    12|            törvényes orvostudomány ellen.~A tudomány fennálló törvényeit (
1111    2,    12|               éppen az elmebajjal szemben a tudománynak csak a rendelkezései
1112    2,    12|                szemben a tudománynak csak a rendelkezései és ítéletei
1113    2,    12|                    Hogy valaki elmebeteg (a paralízist kivéve), az objektíve,
1114    2,    12|               utólag, kórbonctanilag sem. A tudomány kénytelen megelégedni
1115    2,    12|      diagnosztizál. Vagyis tulajdonképpen a tudomány sem tesz egyebet,
1116    2,    12|            ingerült, szórakozott volt. Ez a nyugtalanság ugyan, szerény
1117    2,    12|               feltûnõ, ha felteszem, hogy a pékmester csak úgy, minden
1118    2,    12|                 ok nélkül volt nyugtalan. A környezete szerint ok nélkül
1119    2,    12|               nélkül volt az, mert hiszen a bolt jól ment, a pékmesternek
1120    2,    12|                   hiszen a bolt jól ment, a pékmesternek vagyona volt,
1121    2,    12|                  volt, család egészséges, a pékmester gyomra rendben
1122    2,    12|                   azonban felteszem, hogy a pékmester valami egyéb ok
1123    2,    12|                   család és gyomor: akkor a szórakozottság és ingerültség
1124    2,    12|        természetellenes. Tegyük fel, hogy a pékmester tûnõdött, töprengett
1125    2,    12|              szórakozott.~Nos tehát, hogy a pékmester csakugyan töprengett
1126    2,    12|                   miatta (érdekes! szóval a család is nyugtalan volt,
1127    2,    12|             nyugtalan volt, mégsem vitték a családot tébolydába!), pihenni
1128    2,    12|              tébolydába!), pihenni küldte a pékmestert Purkersdorfba.
1129    2,    12|               Purkersdorfból visszatérve, a pékmester látszólag nyugodtabb
1130    2,    12|                  Sokkal nagyobb baj volt.~A pékmester cselekedni kezdett.~
1131    2,    12|                  körlevelet nyomtatott ki a környezõ lakossághoz, amelyben
1132    2,    12|          lényegesen olcsóbban akarja adni a kiflit és zsemlyét - rá
1133    2,    12|                zsemlyét - rá akar fizetni a kiflire és zsemlyére, csaknem
1134    2,    12|              emberek nyomorúságán.~S hogy a „téboly logikája” még teljesebb
1135    2,    12|           logikája” még teljesebb legyen: a pékmester fogta magát, és
1136    2,    12|           személyesen megindult, kosárral a kezében kihordani és szétosztani
1137    2,    12|                  kihordani és szétosztani a kiflit.~Ekkor vált nyilvánvalóvá,
1138    2,    12|      nyilvánvalóvá, hogy az eset megérett a tébolydára.~Mert lássuk
1139    2,    12|          tébolydára.~Mert lássuk csak.~Ha a pékmester például Napóleonnak
1140    2,    12|                 kiáltványt intézett volna a fasisztákhoz - tisztára
1141    2,    12|                   fasisztákhoz - tisztára a kiáltvány fogalmazásán múlik,
1142    2,    12|                   erõsen ingadozott volna a diagnózis. Már valamivel
1143    2,    12|                   veszélyesebb lett volna a helyzet a tébolyda irányában,
1144    2,    12|         veszélyesebb lett volna a helyzet a tébolyda irányában, ha a
1145    2,    12|                  a tébolyda irányában, ha a pékmester például hentesmesternek
1146    2,    12|    hentesmesternek képzelte volna magát - a hentesmesterség elég határozott,
1147    2,    12|               követelõ valami ahhoz, hogy a hentesmesterek megállapíthassák
1148    2,    12|     hentesmesterek megállapíthassák ebbõl a rögeszmébõl a pékmester
1149    2,    12|      megállapíthassák ebbõl a rögeszmébõl a pékmester õrültségét.~Az
1150    2,    12|               ismétlem, egész biztos volt a tébolyda.~A pékmester ugyanis
1151    2,    12|                   biztos volt a tébolyda.~A pékmester ugyanis pékmesternek
1152    2,    12|              Pékmesternek képzelte magát, a szónak egész eredeti és
1153    2,    12|                pékmester az az ember, aki a kiflire és kenyérre éhezõ
1154    2,    12|           éhezzenek.~Hát ez volt az, amin a pékmester tûnõdött és töprengett,
1155    2,    12|                    hogy tébolyodott.~Mert a tébolyt addig, míg agyállományi
1156    2,    12|                 nem szokás megtenni abban a korban és azon a helyen,
1157    2,    12|           megtenni abban a korban és azon a helyen, ahol az illetõ él -
1158    2,    12|                önmagának vagy másnak azon a helyen és abban a korban
1159    2,    12|             másnak azon a helyen és abban a korban bajt okoz.~A pékmester
1160    2,    12|                 abban a korban bajt okoz.~A pékmester is érezhette,
1161    2,    12|                   abban az irányban, amit a belátása és értelme és érzése
1162    2,    12|                   Azt olvasom, hogy mikor a mentõk eljöttek érte, nem
1163    2,    12|            majdnem felszabaduló sóhajjal. A kezét nyújtotta, és csakhamar
1164    2,    12|             Nagyon örülök, hogy elvisznek a Lipótmezõre - mondta -,
1165    2,    12|                álmos vagyok.~Aludni akart a pékmester, mint aki rájött,
1166    2,    12|                   abban az idõben és azon a helyen az volt a megállapodás,
1167    2,    12|                  és azon a helyen az volt a megállapodás, hogy öt kenyér
1168    2,    12|                 is rendjén valónak érezte a szörnyû félreértést, a képtelen
1169    2,    12|             érezte a szörnyû félreértést, a képtelen és gonosz ítéletet, „
1170    2,    12|                 volt írva eleve”. Mert ez a képtelenség és ostobaság
1171    2,    12|                   egy nappal elõbb, mikor a hûs ligetben így szólt a
1172    2,    12|                  a hûs ligetben így szólt a lelkében támadt kísértethez, „
1173    2,    12|                hanem ahogy õ akarja”.~Ezt a gyanút, hogy a jó cselekedet
1174    2,    12|               akarja”.~Ezt a gyanút, hogy a jó cselekedet mindig és
1175    2,    12|                   esetleg háromezer évig.~A Megváltás történetében,
1176    2,    12|                    túlhangsúlyozza korunk a keresztet, a feltámadás
1177    2,    12|       túlhangsúlyozza korunk a keresztet, a feltámadás rovására.~ ~
1178    2,    13|                              RÉMES PERCEK~A falon keresztül a következõ
1179    2,    13|                  PERCEK~A falon keresztül a következõ beszélgetést hallgattam
1180    2,    13|             beszélgetést hallgattam végig a mellettem levõ lakásból.
1181    2,    13|                  egy nõi, úgy látszik, az a fiatal házaspár, akik néhány
1182    2,    13|               jöttek ide, és úgy untattak a turbékolásukkal.~FÉRFI.
1183    2,    13|                   nézz ide, ugye, itt van a minta, most ezeket kidobom
1184    2,    13|                    FÉRFI. Dehogynem, csak a másik szögletével.~NÕ. Áh,
1185    2,    13|                    FÉRFI. Dehogynem, csak a másik szögletével, gyémántocskám.~
1186    2,    13|                csak így kapkodsz, nem ezt a követ gondoltam ide, hanem
1187    2,    13|             percet, édesem, anélkül, hogy a kis szájadat mozgatnád és
1188    2,    13|                 akarod megcsinálni, azzal a szögletessel felül, mikor
1189    2,    13|                 szögletessel felül, mikor a vak is látja, hogy annak
1190    2,    13|                   már, remélem, begyógyul a szájad egy kicsit, és most
1191    2,    13|                  kell ezt...~NÕ. Kitépted a kezembõl? Eridj innen, mert...~
1192    2,    13|                kés van nála!~ÉN kirohanok a folyosóra, betöröm az ajtót,
1193    2,    14|                lehetett - vérvörös korong a barátságtalan nap, és valami
1194    2,    14|                   fojtó szag szûrõdött be a rések között. Fáradt volt,
1195    2,    14|                   fáradtságot érzett ezen a reggelen, ami jó is volt,
1196    2,    14|            kihúzom magam, és jól kinyitom a szemeimet, amiket a szomorúság
1197    2,    14|              kinyitom a szemeimet, amiket a szomorúság és bágyadtság
1198    2,    14|                  nagyon megnyugtatta. Már a takarítónõvel is vidámabban
1199    2,    14|              talán túlságosan is vidáman. A takarítónõ kicsit csodálkozva
1200    2,    14|                   utcán. És fütyörészett. A köd lefolyt a Duna-partra,
1201    2,    14|               fütyörészett. A köd lefolyt a Duna-partra, messzirõl tülköltek
1202    2,    14|          Duna-partra, messzirõl tülköltek a hajók. Nem ment be a tõzsdére,
1203    2,    14|            tülköltek a hajók. Nem ment be a tõzsdére, hevenyében olyan
1204    2,    14|                  erre most semmi szükség. A tõzsde és mindezek a dolgok -
1205    2,    14|             szükség. A tõzsde és mindezek a dolgok - bolondság. Mire
1206    2,    14|                  utolsó napokban, és hogy a tõzsdén álldogált hosszan
1207    2,    14|             hosszan és szikáran, és fogta a homlokát elöl, és mindez
1208    2,    14|        szuggerálni.~Ezen megint megörült. A Szabadság téren kevesen
1209    2,    14|                  aztán mégse mondta, csak a száját nyitotta ki; és révetegen
1210    2,    14|              érzése volt, hogy elérkezett a számadásig. Csak mintha
1211    2,    14|              felejtettem el, valószínûleg a féleségemnek felejtettem
1212    2,    14|         Elhatározta, hogy délután felszól a feleségéhez, és megmondja
1213    2,    14|                 tisztában volt vele, hogy a sarkon visszafordult, és
1214    2,    14|                  rá, hogy órákig mászkált a körúton, boltokban vásárolt
1215    2,    14|              boltokban vásárolt közben -, a széken csomagok hevertek
1216    2,    14|               volna is. Aztán bejött ebbe a kávéházba - de miért is
1217    2,    14|                miért is jött csak be ebbe a kávéházba? Ide õ nem szokott
1218    2,    14|              zsebre dugott kezekkel nézte a fõpincért. A fõpincér is
1219    2,    14|               kezekkel nézte a fõpincért. A fõpincér is nézte õt, és
1220    2,    14|            zavarba jött. Mi lehet az oka? A fia jutott eszébe és egy
1221    2,    14|                  nagy melegséggel gondolt a fiára, és félhangosan szólt
1222    2,    14|                   erre nem gondolt! Igen, a szeretet és az emberiség.~
1223    2,    14|                mondta, és megint ránézett a pincérre. Szegény pincér,
1224    2,    14|                   forró szeretetet érzett a pincér iránt, majdnem könnyek
1225    2,    14|                   majdnem könnyek gyûltek a szemébe, és már kinyitotta
1226    2,    14|                szemébe, és már kinyitotta a száját, hogy megmagyarázza
1227    2,    14|                    De aztán mást gondolt.~A szeretet, beszélt magában,
1228    2,    14|               magára gondolt eddig és nem a szeretetre. De ma reggel,
1229    2,    14|                  szemét kellett behunynia a nagy fényesség elõtt. Úgy
1230    2,    14|                  gomolygó fuldoklás ennek a sötétségnek a fenekén. De
1231    2,    14|             fuldoklás ennek a sötétségnek a fenekén. De most egyszerre
1232    2,    14|               egyszerre kiderült. Ezentúl a szeretet mindent megmagyaráz,
1233    2,    14|                Csak úgy száguldoztak most a gondolatok zakatoló fejében,
1234    2,    14|             szeretni kell az emberiséget, a szegény, szegény, édes,
1235    2,    14|                   milyen más lesz ezentúl a világ.~Az ajtóban rászólt
1236    2,    14|                 világ.~Az ajtóban rászólt a pincér, hogy nem fizetett.
1237    2,    14|                  nem fizetett. Ránevetett a pincérre, és reszketõ kezekkel
1238    2,    14|                   kíséri, nagyon hasonlít a részegséghez. Igazán, a
1239    2,    14|                   a részegséghez. Igazán, a vér fejébe szállt, s egy
1240    2,    14|            Esteledett.~Ködben gomolyogtak a lámpák, egymás után gyúltak
1241    2,    14|                    egymás után gyúltak ki a kirakatok - távol, a Váci
1242    2,    14|                   ki a kirakatok - távol, a Váci körút végén egyenkint
1243    2,    14|                   egyenkint ragyogtak fel a sósborszesz-reklám betûi.~
1244    2,    14|           szorongott egy percig.~Bemegyek a kávéházba, és beszélek valami
1245    2,    14|                beszélni. De gyorsan, mert a halántéka ijesztõen lüktetett.~
1246    2,    14|                     Parancsol? - kérdezte a pincér.~- Feketét - mondta
1247    2,    14|              könnyedén, és magában örült. A pincér nem vehet észre semmit,
1248    2,    14|           könnyedén és elegánsan rendelte a feketét, mintha semmi se
1249    2,    14|            elegáns legyen.~Felhörpintette a feketét, és magában dúdolt
1250    2,    14|               izgalmában, úgy örült, hogy a pincér nem vett észre semmit.
1251    2,    14|                  egyszer bebizonyítsa ezt a pincérnek. Átült egy másik
1252    2,    14|              másik asztalhoz, és odaszólt a pincérnek.~- Feketét.~Felnézett
1253    2,    14|                észrevett két embert, akik a középsõ asztal mellett álltak,
1254    2,    14|              aztán valami keményet érzett a szívében.~- Ahá - mondta -,
1255    2,    14|                 jobb.~Szembenézett velük. A halántéka vadul lüktetett.
1256    2,    14|                megharagudott. Én itt ebbe a kávéházba otthon vagyok,
1257    2,    14|                   Vállat vont, felállt és a fogain keresztül fütyörészett.
1258    2,    14|                fütyörészett. Zsebre tette a kezét, és átsétált a biliárdterembe.
1259    2,    14|                tette a kezét, és átsétált a biliárdterembe. Csak azért
1260    2,    14|                 hogy talán odakint van az a valami. Aztán megint az
1261    2,    14|             örömet érzett.~Végre meglátta a szerkesztõt. Ott állt a
1262    2,    14|                   a szerkesztõt. Ott állt a többiek közt. Egyenesen
1263    2,    14|                  beszélhetek magával. Sok a baj, mi, sok a baj, a kis
1264    2,    14|               magával. Sok a baj, mi, sok a baj, a kis újságírókkal,
1265    2,    14|                 Sok a baj, mi, sok a baj, a kis újságírókkal, mi, hehe?~
1266    2,    14|                   lépett, és megveregette a szerkesztõ vállát. Ez még
1267    2,    14|                  õt.~És hirtelen átölelte a szerkesztõ nyakát, és fejét
1268    2,    14|                   könnyek gyûlnek szemébe a szeretettõl. A rettentõ
1269    2,    14|            gyûlnek szemébe a szeretettõl. A rettentõ káosz mintha oszladozni
1270    2,    14|                távolban hunyorgó tüzeket. A tompa és ijesztõ hegyek
1271    2,    14|                   három keresztfa állott: a Golgota. Felette narancssárga
1272    2,    14|                  Felemelte könnyes arcát: a szerkesztõ ott állt még,
1273    2,    14|                  megijednek. Eleresztette a szerkesztõt, és botorkálva
1274    2,    14|               arccal. Utat engedtek neki. A karzat felé indult. Tántorgott.
1275    2,    14|                  Valami suhogást hallott. A karzatról hanyatt-homlok
1276    2,    14|               amint õ lassan felfelé ment a lépcsõn - és õ gyötrõdve
1277    2,    14|               tátongó szemekkel.~Felért - a karzat üres volt - feldobott
1278    2,    14|          szolgálni, hogy akkor elmúlik ez a lidércnyomás. Ha õ okosan
1279    2,    14|              minden jóra fordulhat, és az a szörnyeteg nem jön ide föl.~-
1280    2,    14|                 hozzá „feketét”. És leült a rács mellett egy székre.
1281    2,    14|                  rács mellett egy székre. A lábai remegtek és táncoltak.~
1282    2,    14|                   és táncoltak.~Lenézett.~A földszinten embertömeg hullámzott,
1283    2,    14|                 rács mellé. Õ egyedül ült a karzaton a rács mellett,
1284    2,    14|                  Õ egyedül ült a karzaton a rács mellett, egy széken.~
1285    2,    14|            mondják meg neki, hová bújt az a szörnyeteg? Talán a pincébe
1286    2,    14|               bújt az a szörnyeteg? Talán a pincébe bújt vagy az oszlopok
1287    2,    14|                  oszlopok közé. Vagy itt, a karzat alatt van, vagy felmázott
1288    2,    14|                    az istenért? Felemelte a kezét, és halálosan meghökkent
1289    2,    14|                halálosan meghökkent attól a mozdulattól: nem emlékezett
1290    2,    14|                  hogy õ fel akarta emelni a kezét - a keze magától emelkedett
1291    2,    14|                   akarta emelni a kezét - a keze magától emelkedett
1292    2,    14|                   át rajta egy pillanatra a hiú és vacogó remény. De
1293    2,    14|                Uraim - mondta hangosan -, a szocializmus vezet minket
1294    2,    14|                 szocializmus vezet minket a liberálizmus felé. Éljen
1295    2,    14|                   rémülten tolakodott fel a kérdés: hogy kerültem én
1296    2,    14|            folytatni kell, ha elkezdte.~- A szocializmus, uraim, az
1297    2,    14|                    Uraim! - ordított bele a gomolyagba. - Uraim. Az
1298    2,    14|                 be egészen, mint Krisztus a hegyen. Csak a szívében
1299    2,    14|                   Krisztus a hegyen. Csak a szívében nyöszörgött és
1300    2,    14|               próbált, ki innen, ki ebbõl a rettenetes kávéházból -
1301    2,    14|                    eltakart szemekkel, ki a boldog, napfényes szabadba
1302    2,    14|          részvétlen arcok közül, ki ebbõl a szörnyû kávéházból, ahol
1303    2,    14|               csak... ki innen, menekülni a kötelek elõl, amik mindjárt
1304    2,    14|              innen, ahol mindjárt betömik a száját, és egy sötét odúba
1305    2,    14|                 odúba dobják, hol bõr van a falakon, melyeknek acsarkodva
1306    2,    14|             testét, hogy harapja és marja a falakat... hogy füleit letépje,
1307    2,    14|               velünk.~- Hová? - kérdezte. A hangja kongva verõdött neki
1308    2,    14|         mosolyogva.~- Igen - lepõdött meg a mentõ, hogy kisegítették. -
1309    2,    15|                Ünnepélyes bejelentés~Igen a pillanat ünnepélyes. Bár
1310    2,    15|                 az ókor utolsó mohikánja, a pogány magyar hajtja bizánci
1311    2,    15|              Töltõtoll és Papír, azért ez a megtérés, amaz Új Egyház
1312    2,    15|                  nyereségnek számít, mint a Saulusé volt a keresztény
1313    2,    15|               számít, mint a Saulusé volt a keresztény egyház számára.~
1314    2,    15|                egy negyedszázad óta állok a régi, ma már pogánynak minõsített
1315    2,    15|        Üdvösségébe, Gottfried Benn úrnak, a Berlinben most megjelent
1316    2,    15|              szentírás szerzõjének.~Ennek a könyvnek elolvasása közben
1317    2,    15|                 közben történt meg bennem a Nagy Átalakulás - ez a könyv
1318    2,    15|             bennem a Nagy Átalakulás - ez a könyv valósította meg bennem
1319    2,    15|              bennem kitûzött célját, hogy a régi embert lerombolja,
1320    2,    15|                 az új ember kezébe.~Ebbõl a könyvbõl ugyanis kiderül,
1321    2,    15|         sötétségben éltem én eddig.~Õmaga a könyv vallásalapító szerzõje,
1322    2,    15|                 és kitûnõ mûveltségû író, a régi Németország rohasztó „
1323    2,    15|             rohasztó „mûvészi légkörében” a „spekulatív intelligencia”
1324    2,    15|                tulajdonsága és képessége, a társadalom szempontjából
1325    2,    15|           úgynevezett Ész és Gondolat, az a bizonyos intelligencia.~
1326    2,    15|                   tévelygésére ugyanabban a pillanatban eszméljen rá,
1327    2,    15|                  rá, amikor az események (a Harmadik Birodalom megszületése)
1328    2,    15|                   nagyon kedvezõvé tették a talajt arra, hogy Új Hitét
1329    2,    15|                   nyáron jut eszébe, hogy a hõség milyen egészséges
1330    2,    15|           konzullá kiáltása napján jön ki a végsõ eredmény, mely szerint
1331    2,    15|        Franciaországnak s rajta keresztül a világnak egyetlen emberre
1332    2,    15|            egyetlen emberre van szüksége, a többi nem fontos, s ez az
1333    2,    15|          számítási alap módszerével eljut a Nagy Egyenlet helyes megoldásához,
1334    2,    15|             Egyenlet helyes megoldásához, a végsõ megfejtéshez, a kor
1335    2,    15|       megoldásához, a végsõ megfejtéshez, a kor mindent megoldó és megmagyarázható
1336    2,    15|            Pitagorász-tételéhez, amelynek a neve: a Vezér.~Õrült érdekes,
1337    2,    15|    Pitagorász-tételéhez, amelynek a neve: a Vezér.~Õrült érdekes, hogy
1338    2,    15|                    Õrült érdekes, hogy az a sok ember, aki eddig az
1339    2,    15|         legfontosabb szerve az agyvelõ, s a haladás és fejlõdés leghasznosabb
1340    2,    15|          leghasznosabb lendítõereje ennek a produktuma, a gondolat.~
1341    2,    15|          lendítõereje ennek a produktuma, a gondolat.~Nagy tévedés.~
1342    2,    15|                szerepet játszanak például a mirigyek - de a legfontosabb
1343    2,    15|                   például a mirigyek - de a legfontosabb maga a vér,
1344    2,    15|                    de a legfontosabb maga a vér, Goethe „különös folyadék”-
1345    2,    15|                 Goethe „különös folyadék”-a, amirõl Benn most kiderítette,
1346    2,    15|         kiderítette, mitõl olyan különös: a fajtájában élõ egyén lényegét,
1347    2,    15|                   teendõjét fejezi ki.~Ez a szerep és teendõ Benn szerint
1348    2,    15|                Miután minden emberi egyén a fajtának egy molekulája,
1349    2,    15|                molekulája, s értékét csak a benne felhalmozott faji
1350    2,    15|               leghelyesebben, ha lemondva a Fajta Egészét zavaró egyéni
1351    2,    15|           gondolkodásról, kizáróan azokat a testrészeit bocsátja a fajtát
1352    2,    15|             azokat a testrészeit bocsátja a fajtát képviselõ Állam rendelkezésére,
1353    2,    15|                   rendelkezésére, amikkel a nagy összhangot támogatja:
1354    2,    15|            agyvelejét és ennek váladékát, a gondolkodást pedig egy félrefejlõdött
1355    2,    15|                   vannak, mája és veséje.~A régi hitben gyökerezõ naiv
1356    2,    15|                    Hogyne. Úgy is van.~Ez a központi lény, az egész
1357    2,    15|                  engedelmeskedni tartozik a többi - a Történelmi Gondolatnak
1358    2,    15|        engedelmeskedni tartozik a többi - a Történelmi Gondolatnak s
1359    2,    15|                  Történelmi Gondolatnak s a biológiai Akaratának ez
1360    2,    15|                   biológiai Akaratának ez a megszemélyesítõje, a nemzet
1361    2,    15|                   ez a megszemélyesítõje, a nemzet jövõjének s a jövõ
1362    2,    15|   megszemélyesítõje, a nemzet jövõjének s a jövõ felé törekvés csalhatatlan
1363    2,    15|                 csalhatatlan tudásának ez a letéteményese, ez az egyetlen
1364    2,    15|               bizalmát megkövetelõ valaki a Vezér, aki mint a Nemzet
1365    2,    15|                  valaki a Vezér, aki mint a Nemzet vagy Fajta vagy Állam
1366    2,    15|                  és értelme, ösztönének s a gyõzelem és haladás útját
1367    2,    15|                   tartozott felelõsséggel a tüdõmnek és a térdkalácsomnak,
1368    2,    15|               felelõsséggel a tüdõmnek és a térdkalácsomnak, akinek
1369    2,    15|                   és õsi törvénye szerint a Történelem Logikájának,
1370    2,    15|              õérette, és nem õ miértünk - a Vezér, a Fõnök, a Felelõs,
1371    2,    15|                 nem õ miértünk - a Vezér, a Fõnök, a Felelõs, akié a
1372    2,    15|              miértünk - a Vezér, a Fõnök, a Felelõs, akié a hatalom
1373    2,    15|                  a Fõnök, a Felelõs, akié a hatalom és a dicsõség, mondjuk
1374    2,    15|                Felelõs, akié a hatalom és a dicsõség, mondjuk ki egyszerûen
1375    2,    15|              könyvét nem olvasta, ezekbõl a dadogó érvekbõl és magyarázatokból
1376    2,    15|                   szó. „Át kell élni” ezt a könyvet, ahogy õ átélte,
1377    2,    15|            könyvet, ahogy õ átélte, mikor a születõ új kor hajnalán,
1378    2,    15|            peremérõl indul el meghódítani a világot, az elavult „spekulációk”
1379    2,    15|         meggondolások” mankóit elhajítva, a benne lappangó õsi ösztönök
1380    2,    15|                  vonatkozás szempontjából a mozdulatokat (hogy mennyiben
1381    2,    15|             mennyiben igazolják egymást!) a régi módszer szerint - szégyenkezve
1382    2,    15|                  párszor, miután nem ment a fejembe, hogy mondhatja
1383    2,    15|                 de aztán magával ragadott a hitnek és meggyõzõdésnek
1384    2,    15|         kikapcsolni átkozott csökevényeit a bennem bujkáló õslénynek (
1385    2,    15|              sapiens, kezdetleges formája a fajtának), magyarán mondva
1386    2,    15|            hullott idegeimre az Ige, mint a mennyei manna, egészen addig
1387    2,    15|              mennyei manna, egészen addig a pillanatig, amíg bekövetkezett
1388    2,    15|            pillanatig, amíg bekövetkezett a Megtérés Pillanata.~Azzal
1389    2,    15|                Pillanata.~Azzal tettem le a könyvet, hogy a Gottfried
1390    2,    15|                 tettem le a könyvet, hogy a Gottfried Benn-féle szentírás
1391    2,    15|                    Belátás és Megismerés, a régi, individuális korszak
1392    2,    15|                kiválasztott inkarnációja, a Vezér képvisel.~Tökéletesen
1393    2,    15|               egyetértek vele abban, hogy a születendõ új világban az
1394    2,    15|                   háttérbe kell szorulnia a fajta és nemzet és állam
1395    2,    15|         mellékesen jegyzem meg, hiszen ez a kis különbség egyáltalán
1396    2,    15|                  különbség egyáltalán nem a Tanra magára vonatkozik,
1397    2,    15|              kérdés.~Õszerinte ugyanis az a fent említett csalhatatlan
1398    2,    15|                   aki tehát méltán hordja a Vezéri jogart, jelenleg
1399    3       |                                           A FELESÉGEM SZIGORLATOZIK~
1400    3,     1|              kórházban lehet konstatálni.~A nagybácsi vállat vont. Szerette
1401    3,     1|                  tétován megindult lefelé a lépcsõn.~És így esett, hogy
1402    3,     1|                 aki féléve került csak ki a gyengeelméjûek intézetébõl,
1403    3,     1|                  kellett küldeni Kazánba. A hatalmas, szõke fiú aggódva
1404    3,     1|                 fiú aggódva nézegetett ki a vonat ablakán: ha szóltak
1405    3,     1|                 szóltak hozzá, ugyanazzal a zavart mosollyal hallgatott,
1406    3,     1|                  hallgatott, és nyomkodta a homlokát, amit otthon már
1407    3,     1|              otthon már megszoktak: ebben a mosolyban valami szelíd
1408    3,     1|         bocsánatkérés volt, hogy nem érti a kérdést, nem tud rá felelni.
1409    3,     1|                 nem tud rá felelni. Ahogy a süket vagy a vak figyelmezteti
1410    3,     1|               felelni. Ahogy a süket vagy a vak figyelmezteti szerényen
1411    3,     1|                   figyelmezteti szerényen a felületes ismeretlent nyomorúságára:
1412    3,     1|           egymással két képzetet: melyben a fogalmak „étel”, „víz”, „
1413    3,     1|                köztük összefüggés. Még ez a két fogalom: „én” és „Vaszilij”
1414    3,     1|              harmadik személyben beszélt.~A kaszárnyában sorba állították
1415    3,     1|               menni, kinek kell elmondani a dolgot. Lerázták és megnyugtatták
1416    3,     1|                   csak menjen, hagyja itt a fiút, ha valóban tökéletlen
1417    3,     1|                  került, akiket egyenesen a frontra küldtek, hogy majd
1418    3,     1|            frontra küldtek, hogy majd ott a lövészárkok között képezzék
1419    3,     1|               hülye, de vállat vontak: ha a doktor uraknak jó volt,
1420    3,     1|               Hagyták hát, nem ismételték a kérdést, legyintettek és
1421    3,     1|             legyintettek és odébb álltak. A bajtársak etették Vaszilijt,
1422    3,     1|                tréfáljanak vele és rajta. A kiképzésnél kiderült, hogy
1423    3,     1|                 jó arra, amire kell: mint a jó medve, eltanulta és megcsinálta
1424    3,     1|                  eltanulta és megcsinálta a fegyverfogásokat - eleinte
1425    3,     1|            eldobta puskáját, mikor elsült a kezében, de aztán ehhez
1426    3,     1|              Hatalmas válla meg se érezte a batyut - nem ellenkezett,
1427    3,     1|     ötvenedmagával az árkokba.~~II.~Mikor a gránát lecsapott, Vaszilij
1428    3,     1|                 lecsapott, Vaszilij éppen a futóárok torkolatában igyekezett
1429    3,     1|                  betonfalával együtt õ is a levegõbe repült, aztán a
1430    3,     1|                  a levegõbe repült, aztán a hasára esett, mint a béka.
1431    3,     1|                aztán a hasára esett, mint a béka. Három óra múlva, mikor
1432    3,     1|              útból: néhány szanitéc éppen a hadnagyot cipelte kifelé:
1433    3,     1|                 hadnagyot cipelte kifelé: a hadnagy viaskodott velük,
1434    3,     1|                 hadnagy viaskodott velük, a nyelve lógott ki és hebegve,
1435    3,     1|                 az orvos, talán helyesen, a légnyomásnak tulajdonította
1436    3,     1|               légnyomásnak tulajdonította a csodálatos gyógyulást. A
1437    3,     1|                  a csodálatos gyógyulást. A bajtársak nevetve veregették
1438    3,     1|                  magát, aztán meggondolta a dolgot. Vaszilij nem bánta:
1439    3,     1|                   adatott születnie. Mint a gyerek a játékkereskedésben,
1440    3,     1|                  születnie. Mint a gyerek a játékkereskedésben, kíváncsian
1441    3,     1|                 kíváncsian fogdosta össze a keze ügyébe került tárgyakat:
1442    3,     1|          gyötörték, most felszínre került a tudat mélyébõl: kiderült,
1443    3,     1|               megtanította. Elõrecsúszott a drótkerítésig és elvágta:
1444    3,     1|                  szemmel észrevette, hogy a leplezett cserjés mögött
1445    3,     1|                hallotta meg, alkonyatban, a repülõgép búgását.~És Vaszilij
1446    3,     1|                világra született, odakint a harcmezõn - megszületett,
1447    3,     1|             szürke egyenruhában, puskával a hátán, oldalán tõrrel -
1448    3,     1|               oldalán tõrrel - úgy, ahogy a karvaly karmokkal születik
1449    3,     1|             karvaly karmokkal születik és a rák ollóval és a bika hegyes
1450    3,     1|              születik és a rák ollóval és a bika hegyes dárdákkal a
1451    3,     1|                   a bika hegyes dárdákkal a homlokán. Ahogy a többiek
1452    3,     1|               dárdákkal a homlokán. Ahogy a többiek akkor csodálkoztak,
1453    3,     1|                  mikor elõször vették fel a fegyvert - úgy csodálkozott
1454    3,     1|                   rá, hogy le lehet venni a testérõl, mintha a kezét
1455    3,     1|                  venni a testérõl, mintha a kezét vagy a lábát csavarná
1456    3,     1|             testérõl, mintha a kezét vagy a lábát csavarná le és rakná
1457    3,     1|                  maga mellé. Megszületett a világra, mely hegyekbõl
1458    3,     1|            völgyekbõl és mezõkbõl áll: és a mezõkön hosszú, keskeny
1459    3,     1|           húzódnak, az árkokon túl fák és a fákon hegyes drótok és a
1460    3,     1|                  a fákon hegyes drótok és a drótokon túl az ellenség -
1461    3,     1|             drótokon túl az ellenség - és a levegõben madarak és repülõgépek
1462    3,     1|            madarak és repülõgépek vannak: a madár elrepül, a gépre pedig
1463    3,     1|                  vannak: a madár elrepül, a gépre pedig rá kell lõni,
1464    3,     1|                    éppen úgy, mint azokra a másféle sapkájú állatokra,
1465    3,     1|                   sapkájú állatokra, akik a dróton túl vannak.~És megszületése
1466    3,     1|                lõtte az elsõ katonát, aki a drót mögött felbukkant,
1467    3,     1|                   mögött felbukkant, mint a kölyöktigris, mikor az elsõ
1468    3,     1|                 az egész elõnyomulást, le a nagy homokhegyig. Két hónap
1469    3,     1|             Egyszer név szerint szerepelt a jelentésben: egy híres író,
1470    3,     1|                  nagy cikket írt róla, és a lapok átvették. Más ezredhez
1471    3,     1|             dolgokban többet tudott, mint a legöregebbek - mihelyt másról
1472    3,     1|               azóta élnek, mióta katonák. A koritói ütközet után, ahol
1473    3,     1|            gyakorlatilag többet tud, mint a kapitánya - az elméletekbe
1474    3,     1|                   hazakéredzkedett volna. A hadügyminiszter külön rendelettel
1475    3,     1|               ugyanekkor megkapta egyikét a legmagasabb kitüntetéseknek.~~
1476    3,     1|                   vettek észre semmit: az a tónus, ami a tiszti fedezékben,
1477    3,     1|                   semmit: az a tónus, ami a tiszti fedezékben, elfoglalt
1478    3,     1|                  ki volt azelõtt. Mihelyt a múltról volt szó, városi
1479    3,     1|                 fel senkinek. Néha, mikor a civil életrõl kérdezett
1480    3,     1|                életrõl kérdezett valamit, a kérdés oly hihetetlenül
1481    3,     1|           másképpen és fordítva van, mint a valóságban, ahol fegyver
1482    3,     1|                   Afrika tarka küldöncét, a papagájt nézzük állatkertjeinkben -
1483    3,     1|       állatkertjeinkben - úgy nézte õ azt a néhány nõt, leányt, asszonyt,
1484    3,     1|                   látta.~Gyakran volt szó a békérõl, hogy ennek egyszer
1485    3,     1|                  valami társasjáték, mint a kártya meg a kabaré, amit
1486    3,     1|            társasjáték, mint a kártya meg a kabaré, amit egyszer rendeztek,
1487    3,     1|                egyszer rendeztek, és ahol a tisztek nõi ruhába öltözve,
1488    3,     1|                volt?~Andrej lovagolva ült a széken, lovaglópálcájával
1489    3,     1|                 széken, lovaglópálcájával a bársonyrojtokat veregette,
1490    3,     1|            gonoszul nevetett.~- Láthatja. A hadsereg egyik legtöbbször
1491    3,     1|        kacérkodott vele. Persze, megijedt a váratlan hatáson. Hja, ma
1492    3,     1|                  jó lesz? Magammal viszem a kulcsot. Isten vele.~- Isten
1493    3,     1|                 itt ténferegsz? Nem jössz a kabaréba?~- Nem. Dolgom
1494    3,     1|                veled. Én elmék.~- Hová?~- A kabaréba. Onnan hazamegyek,
1495    3,     1|                  Egyedül leszek.~És mikor a fiú eltûnt, vállat vont.~-
1496    3,     1|               addig kitalálok valami...~*~A csengetés felsikoltott,
1497    3,     1|                    kábultan visszhangzott a sötét elõszobában. Kétszer,
1498    3,     1|           kifordult, tapogatva ment végig a sötét kerten. Mikor a kertajtót
1499    3,     1|               végig a sötét kerten. Mikor a kertajtót megfogta, a kilincsére
1500    3,     1|               Mikor a kertajtót megfogta, a kilincsére fényreflex villant