Rész,  Fej.

1501    3,     1|                   itt vagy? Nem hallottuk a csengetést! Gyere vissza,
1502    3,     1|                csacsi!~Az asszonynak csak a nevetését lehetett hallani,
1503    3,     1|                   lehetett hallani, amint a zsebkendõjébe fojtja. Hirtelen
1504    3,     1|               fülében ismeretlenül zúgott a hang, nem értette, azt hitte,
1505    3,     1|                 németül szóltak. De mikor a fénysávba ért, egyszerre
1506    3,     1|                    egyszerre eleresztette a fegyvert. Andrej fõhadnagy
1507    3,     1|                  Andrej fõhadnagy - abban a ruhában, amiben õ... nem
1508    3,     1|                  Vaszilij már nem felelt. A fûben feküdt, egész teste
1509    3,     1|                    Az egyik elmélet, mely a páciens múltját is tekintetbe
1510    3,     1|           tekintetbe vette, úgy oldta meg a kérdést, hogy a régi állapot
1511    3,     1|                 oldta meg a kérdést, hogy a régi állapot tért vissza,
1512    3,     1|                 régi állapot tért vissza, a három év elõtti, öröklött
1513    3,     1|                    öröklött imbecilitás - a másik lehetségesnek tartotta,
1514    3,     1|              lehetségesnek tartotta, hogy a hároméves harctéri szolgálat
1515    3,     1|                  baktérium ölte meg, amit a mi szervezetünk fel se vesz,
1516    3,     2|                 maga is, mint eszményképe a költészetben, Petõfi, akinek
1517    3,     2|                mutatták be egy szvitjét - a siker felkorbácsoló hatása
1518    3,     2|                  ködös, hõsi szólamokban, a hangokból szõtt lélek húrjain -
1519    3,     2|           hangokból szõtt lélek húrjain - a készülõ nagy operáról, ami
1520    3,     2|                 nemcsak az õ életében, de a muzsika történetében is
1521    3,     2|       történetében is fordulópont lesz ez a munka.~~Az Andrássy úton
1522    3,     2|             lefelé, észre se vettük, hogy a Ligetbe értünk. Alkonyodott,
1523    3,     2|                   értünk. Alkonyodott, és a tavaszi égbolt vörhenyes
1524    3,     2|        áttüzesedett az õ lelkesedésétõl - a felhõk mögül szikrázó paripák
1525    3,     2|            szikrázó paripák dobogtak elõ, a Zenit és Nadír mint a Szférák
1526    3,     2|                elõ, a Zenit és Nadír mint a Szférák zenéjének Szólama
1527    3,     2|                  és Ellenszólama megnyílt a fülünknek, s a távoli harangszó
1528    3,     2|                   megnyílt a fülünknek, s a távoli harangszó annyi volt
1529    3,     2|                    kipirultan - csapkodta a karjait, sétapálcájával
1530    3,     2|                  sétapálcájával dirigálta a készülõ Nyitányt, ötféle
1531    3,     2|              ekkor egyszerre leeresztette a karjait, és elhallgatott
1532    3,     2|           tudományok lelkes híve voltam - a szigorúan egzakt lélekelemzõ
1533    3,     2|           kísérletezve kerestem mindenben a tételek igazolását. Nógatni
1534    3,     2|                  próbálja meg ellenõrizni a gondolat- és képzettársulás
1535    3,     2|             képzettársulás útját, mielõtt a rossz hangulat beállt, hogy
1536    3,     2|              beállt, hogy megtaláljuk azt a képzetet, a fertõzõ anyagot,
1537    3,     2|               megtaláljuk azt a képzetet, a fertõzõ anyagot, ami kiváltotta.
1538    3,     2|                 kitörve -, emlékszel arra a talján fagylaltosra, aki
1539    3,     2|            ezelõtt erre jött az ösvényen, a kocsiját tolva?~- Igen -
1540    3,     2|                 fanyar mosollyal -, abban a pillanatban lett ilyen nehéz
1541    3,     2|              pillanatban lett ilyen nehéz a szívem. Nem emlékszem az
1542    3,     2|            Megrázta magát, végigsimította a homlokát.~- Eh... ostobaság!...~
1543    3,     2|                    Ha õ úgy érzi, hogy ez a beteges levertség az olasz
1544    3,     2|                    akár személyesen, akár a helyzetnél fogva, ahogy
1545    3,     2|                 fogva, ahogy meglátta. Ez a helyzet talán szerepet játszott
1546    3,     2|               hihetõleg még nagyon régen, a gyermekkorában, de tudattalanná
1547    3,     2|             emlékét idézi fel szabadon ez a találkozás - ha rájön, azonnal
1548    3,     2|               rájön, azonnal el fog múlni a rossz hangulat.~Udvariasan
1549    3,     2|                    Egy hónap múlva kitört a világháború, és õ az elsõ
1550    3,     2|                 egy óráig kellett várnom. A közeli utcákon barangolva,
1551    3,     2|            unalmamban beszélgetni kezdtem a pincérrel, egy fekete szicíliai
1552    3,     2|                 mint fagylaltárus. „Ujjé, a lizsében nagyszerû” - dalolta
1553    3,     2|            Madonna, bizony az pokol volt!~A léha újságíró-kíváncsiság
1554    3,     2|            katonát”, aki ellenünk harcolt a világháborúban. Néhány kérdést
1555    3,     2|             lövöldöztünk... hogy talált-e a golyóm, azt én nem tudhatom.
1556    3,     2|              csináltunk éccaka. Kilesték. A zöld parolis vadászok rajtunk
1557    3,     2|                   szikla mögött kuksolva, a tetõn távcsöves magyar tisztet
1558    3,     2|              magyar tisztet vettem észre. A káplárom intett mögöttem.
1559    3,     2|                dolog volt az! Megtaláltuk a tiszt hulláját, leszedtük
1560    3,     2|                hulláját, leszedtük onnan. A kapszliját átadtam a szakaszparancsnoknak -
1561    3,     2|               onnan. A kapszliját átadtam a szakaszparancsnoknak - õtõle
1562    3,     2|                   el, keresztet is tettem a sírjára.~Mire a végére ért
1563    3,     2|                 is tettem a sírjára.~Mire a végére ért a történetnek,
1564    3,     2|                sírjára.~Mire a végére ért a történetnek, már tudtam,
1565    3,     2|                   honnan ismerõs nekem ez a volt fagylaltárus. Elszoruló
1566    3,     2|                 meg tõle, nem emlékszik-e a nevére?~És a pincér hosszas
1567    3,     2|                  emlékszik-e a nevére?~És a pincér hosszas gondolkodás
1568    3,     3|                                BUXBAUMNÉ, A FA~I.~De nem halt bele:
1569    3,     3|                   FA~I.~De nem halt bele: a golyót kiszedték a hasából,
1570    3,     3|                  bele: a golyót kiszedték a hasából, a spárgát szépen
1571    3,     3|               golyót kiszedték a hasából, a spárgát szépen lecsavarták
1572    3,     3|                spárgát szépen lecsavarták a nyakáról, mint egy spulniról,
1573    3,     3|             nyakáról, mint egy spulniról, a villamos két centiméternyire
1574    3,     3|                   az utána ugró mentõ még a levegõben kapta el, mint
1575    3,     3|                   nem csinált grimaszokat a rácsnál, nem erõszakoskodott
1576    3,     3|              rácsnál, nem erõszakoskodott a zuhany alatt, és csak egyszer
1577    3,     3|                   adjon neki vattát, mert a tüdeje hozzádörgölõdik a
1578    3,     3|                  a tüdeje hozzádörgölõdik a bordájához, és az neki fáj.
1579    3,     3|                 meg, hogy mire kell.~~II.~A fát három hét múlva látta
1580    3,     3|                 három hét múlva látta meg a reggeli séta közben. Eleinte
1581    3,     3|               egyszer véletlenül rálépett a fa egyik gyökerére.~- Pardon -
1582    3,     3|                  sokat volt lent. Járkált a kertben, visszanézett. Az
1583    3,     3|           hirtelen megkapta az egyik ágát a fának, magához húzta, és
1584    3,     3|             magához húzta, és megcsókolta a végét. A fa szemérmesen
1585    3,     3|                   és megcsókolta a végét. A fa szemérmesen és kacéran
1586    3,     3|           karikásak. Néha éjjel leszökött a kertbe. Reggel fátyolos
1587    3,     3|                  fátyolos szemekkel nézte a fát, és titokzatosan mosolygott.~-
1588    3,     3|                  mondta kötekedve -, ezek a bukjelgyökerek.~És mikor
1589    3,     3|                lihegve szorította magához a fát.~~VI.~- Hamar lesz õsz
1590    3,     3|                   orvos. - Máris hullanak a levelei.~Szúrósan nézett
1591    3,     3|                 hullanak. És nézze csak - a gyanta... nem jön a gyanta.
1592    3,     3|                csak - a gyanta... nem jön a gyanta. Nagyon sajátságos...
1593    3,     3|              sajátságos... És az évgyûrûk a szeme alatt...~Néha hirtelen,
1594    3,     3|            hirtelen, s gyûlölettel nézett a kert sarkára, ahol egy másik,
1595    3,     3|                vigyáz. Az ember vigyázzon a feleségére.~És hencegve,
1596    3,     3|                  és fütyürészve sétált el a másik fa elõtt, rá se nézett,
1597    3,     3|                    rá se nézett, rálépett a gyökerére.~~VII.~- Azt hiszem -
1598    3,     3|                 Ez almafa. Olyan, mint az a másik, a sarokban. Az is
1599    3,     3|                   Olyan, mint az a másik, a sarokban. Az is almafa.~
1600    3,     3|               almafa, ennek is olyan lesz a gyümölcse, mint az alma.
1601    3,     3|                  homályos és nyirkos volt a kert.~- Készíttessen bölcsõt,
1602    3,     3|                 az orvos, és áttelefonált a D-osztályba, van-e ott hely,
1603    3,     3|                szállítatnia valakit innen a C-osztályból.~~IX.~Egy reggel
1604    3,     3|                megnézi.~Azonnal meglátta. A levelek közt lógott, kicsit
1605    3,     4|                                           A FELESÉGEM SZIGORLATOZIK~
1606    3,     4|           SZIGORLATOZIK~Édes Málcsi néni,~a feleségem megkért, hogy
1607    3,     4|            rendetlenség és baj van, mivel a Jolán most nem ér rá, a
1608    3,     4|                   a Jolán most nem ér rá, a szigorlatok miatt. Örömmel
1609    3,     4|               tizennyolcadikára tûzték ki a feleségem szigorlatát, és
1610    3,     4|                  mert kórbonctanból ahhoz a tanárhoz került, akinek
1611    3,     4|                 de õ mondja - nagy elõny. A feleségem, szegény, egész
1612    3,     4|                  kicsit belenéztem ezekbe a csúnya orvosi könyvekbe -
1613    3,     4|             könyvekbe - de meg is fájdult a fejem, meg a gyomrom is
1614    3,     4|                   is fájdult a fejem, meg a gyomrom is émelyegni kezdett,
1615    3,     4|              kezdett, különösen ahol azok a nehéz betegségek vannak -,
1616    3,     4|                   betegségek vannak -, de a feleségem kivette a kezembõl,
1617    3,     4|                    de a feleségem kivette a kezembõl, és megsimogatott,
1618    3,     4|                   csinálok rendetlenséget a könyvei között.~A feleségem
1619    3,     4|          rendetlenséget a könyvei között.~A feleségem igazán nagyon
1620    3,     4|                  neki, és nem zaklatom õt a nyugtalanságommal, hiszen
1621    3,     4|         tanulnivalója van! Most is itt ül a szobában, és én csak lábujjhegyen
1622    3,     4|                 bolond gondolat megfordul a fejében, mikor úgy magára
1623    3,     4|               azért nem tudok parancsolni a szívemnek. Az este is, amikor
1624    3,     4|             fáradtan és kimerülten bejött a hálószobába, és kérdezte,
1625    3,     4|                egyszerre olyan nehéz lett a szívem, panaszkodni kezdtem,
1626    3,     4|             gondol rám, és hogy úgy félek a sötétben, de Jolán olyan
1627    3,     4|            jóságosan, komolyan mosolygott a szemüvege mögött, ahogy
1628    3,     4|                   csak õ tud, és megfogta a pulzusomat, és megkérdezte,
1629    3,     4|                 érzek-e fluktuáló nyomást a nervus simpaticus táján,
1630    3,     4|                   simpaticus táján, aztán a mellemen is kopogtatott,
1631    3,     4|             hozzám, és meg akartam ölelni a derekát, de persze olyan
1632    3,     4|                vigyázzak, mert éppen azon a helyen a tüdõnyirokmirigyek
1633    3,     4|                  mert éppen azon a helyen a tüdõnyirokmirigyek kontaktusban
1634    3,     4|    tüdõnyirokmirigyek kontaktusban vannak a hidrohelioglobinus... na,
1635    3,     4|                 édes Málcsi néni, csak az a sok baktérium ne volna a
1636    3,     4|                  a sok baktérium ne volna a világon, amik elkeserítik
1637    3,     4|               Jolán nagyon komolyan veszi a baktériumokat, és amiatt
1638    3,     4|                   egyszerû idioszinkrázia a részemrõl, hogy úgy félek
1639    3,     4|           részemrõl, hogy úgy félek attól a kis karbol-szublimáttól,
1640    3,     4|               esténként be szokta mártani a fejemet nyakig, de hát én
1641    3,     4|                aztán egész éjjel tele van a fülem meg az orrom ezzel
1642    3,     4|                  fülem meg az orrom ezzel a furcsa folyadékkal, biztosan
1643    3,     4|                 kicsit szomorúan gondolok a június hónap végére, amikor
1644    3,     4|               lesz foglalva az egyetemen, a szigorlatok miatt. Az idõ
1645    3,     4|             bolond gondolat között az jár a fejembe, hogy milyen jó
1646    3,     4|                ablakon, és együtt várnánk a mamát.~Csakhogy ez nem olyan
1647    3,     4|             Málcsi néni tudja, ugye, hogy a kis babát ennek a hónapnak
1648    3,     4|                    hogy a kis babát ennek a hónapnak az elejére vártuk,
1649    3,     4|                 de aztán mégse lett semmi a dologból, a Jolán nagyon
1650    3,     4|              mégse lett semmi a dologból, a Jolán nagyon csóválta a
1651    3,     4|                   a Jolán nagyon csóválta a fejét, és végre megunta
1652    3,     4|                rájöttünk, hogy nem õ volt a hibás, hanem az egyik szülészeti
1653    3,     4|                   szülészeti szakkönyvben a sajtóhibák miatt rosszul
1654    3,     4|            igazodott, és így nem sikerült a dolog.~Jolán azt mondja,
1655    3,     4|              valamikor odáig viheti, hogy a férfiak is tudna majd gyermeket
1656    3,     4|                   miért nem élek én abban a gyönyörû korban.~Most sietek
1657    3,     4|              korban.~Most sietek feltenni a teát. Málcsi néninek kezeit
1658    3,     5|                tudni.~BETEG. ...nekem itt a mejjemben...~DR. MODERN.
1659    3,     5|                     DR. MODERN erélyesen. A szubjektív panaszok nem
1660    3,     5|                   kell vizsgálni alaposan a szerveket. Magának szerencséje
1661    3,     5|                 ahol egyesítve megtalálja a legújabb mûszereket. János!~
1662    3,     5|                 és meztelenre vetkõztetik a beteget.~BETEG. Azaz, hogy
1663    3,     5|                   Most ne beszéljen, mert a légzõszervek vizsgálata
1664    3,     5|             vizsgálata következik. János: a capillációs villanyakkumulátort!~
1665    3,     5|                   Villámlás, mennydörgés. A szoba elsötétül, majd vakító
1666    3,     5|               vakító kék fény lobban fel. A fal kinyílik és egy bonyolult
1667    3,     5|                 gépezet fordul ki dörögve a középre. Piskóta alakú ágyféle,
1668    3,     5|                      BETEG rémülten. Erre a három szögre?~DR. MODERN.
1669    3,     5|                   üljön rá, az acélszögek a test súlya alatt benyomulnak,
1670    3,     5|                benyomulnak, és felhajtják a kémcsövekét a forrasztó
1671    3,     5|                  felhajtják a kémcsövekét a forrasztó készülékbe. Üljön
1672    3,     5|               Üljön le.~BETEG leül. Abban a pillanatban az ágy háromrét
1673    3,     5|              hajlik, két kampó megragadja a beteg két lábát, és felemeli
1674    3,     5|              beteg két lábát, és felemeli a plafon felé, a hasát lenyomja
1675    3,     5|                   felemeli a plafon felé, a hasát lenyomja egy szelep,
1676    3,     5|                   lenyomja egy szelep, és a fejét lefelé kifordítja
1677    3,     5|                  Ne ordítson... Nyissa ki a száját... gyorsan, mert
1678    3,     5|                   száját... gyorsan, mert a protoplazma befolyik a tüdejébe,
1679    3,     5|               mert a protoplazma befolyik a tüdejébe, és cianózist kap...~
1680    3,     5|                    BETEG rémülten kitátja a száját. Abban a pillanatban
1681    3,     5|                   kitátja a száját. Abban a pillanatban a kaucsuktû
1682    3,     5|               száját. Abban a pillanatban a kaucsuktû benyomul az orrába,
1683    3,     5|                   egy kis üveglámpa pedig a torkán keresztül átszalad
1684    3,     5|               orrüregbe, és bekapcsolódik a kaucsukcsõbe. A villanylámpa
1685    3,     5|             bekapcsolódik a kaucsukcsõbe. A villanylámpa bent, a gége
1686    3,     5|        kaucsukcsõbe. A villanylámpa bent, a gége fenekén, kigyúl. Hörög.~
1687    3,     5|                 kigyúl. Hörög.~DR. MODERN a csõ nyílásán keresztül,
1688    3,     5|                   nyílásán keresztül, ami a beteg torkában van, négy
1689    3,     5|                 acéldrótot dug be, aminek a végén horgocskák vannak.
1690    3,     5|             acéllétrát vesz elõ, beengedi a beteg orrlyukába, és valami
1691    3,     5|                piros folyadékot csöpögtet a talpára. A beteg hörög.
1692    3,     5|           folyadékot csöpögtet a talpára. A beteg hörög. Csönd! Tartsa
1693    3,     5|                beteg hörög. Csönd! Tartsa a lábát egyenesen, a tüdejét
1694    3,     5|                 Tartsa a lábát egyenesen, a tüdejét szorítsa fel, a
1695    3,     5|                   a tüdejét szorítsa fel, a gégeporcot nyomja vissza
1696    3,     5|                  gégeporcot nyomja vissza a mandulákra, az Eustach-féle
1697    3,     5|                    az Eustach-féle csövet a füljárattal fogja be, mert
1698    3,     5|                mert különben nem látok be a bárzsingba!~BETEG szeretné
1699    3,     5|             szeretné megkérdezni, hol van a füljárat, de nem tud mozdulni.~
1700    3,     5|                   MODERN óvatosan kihúzza a drótokat, kiveszi a létrát,
1701    3,     5|               kihúzza a drótokat, kiveszi a létrát, a kanalakat visszadugja,
1702    3,     5|               drótokat, kiveszi a létrát, a kanalakat visszadugja, és
1703    3,     5|                   visszadugja, és eloltja a lámpákat. Hát, kedves barátom
1704    3,     5|             lámpákat. Hát, kedves barátom a tüdejének és gégéjének semmi
1705    3,     5|                    Két szolga lekapcsolja a félig ájult beteget a székrõl.
1706    3,     5|         lekapcsolja a félig ájult beteget a székrõl. A tüdõvizsgáló
1707    3,     5|                  ájult beteget a székrõl. A tüdõvizsgáló gép kigurul.~
1708    3,     5|                    DR. MODERN. Következik a gyomorvizsgálat. János!
1709    3,     5|                   Villámlás, mennydörgés. A plafon kettéválik, és hosszú
1710    3,     5|                gumicsövek ereszkednek le. A földbõl villamosszék emelkedik
1711    3,     5|                  Üljön le!~BETEG leroskad a székbe. Abban a pillanatban
1712    3,     5|                  leroskad a székbe. Abban a pillanatban két kampó szétfeszíti
1713    3,     5|         pillanatban két kampó szétfeszíti a száját, és összeszorítja
1714    3,     5|                   Két gumicsövet leereszt a beteg gyomrába, aki öklendezni
1715    3,     5|             öklendezni kezd. Ahá! Jön már a jó kis gyomorsav! Lehet
1716    3,     5|              gyomorsav! Lehet analizálni! A csöveken át kicsurgó folyadékot
1717    3,     5|                huszonnyolc... megveregeti a beteg hasát. Maga egy boldog
1718    3,     5|                   sósava van... kutyabaja a gyomrának... Mehetünk a
1719    3,     5|                   a gyomrának... Mehetünk a szívre... János! A Röntgeninkvizítort!~
1720    3,     5|               Mehetünk a szívre... János! A Röntgeninkvizítort!~A szoba
1721    3,     5|              János! A Röntgeninkvizítort!~A szoba elsötétül. Túlvilági
1722    3,     5|                  fény, kísérteties zúgás. A beteget megragadja egy acélkéz,
1723    3,     5|                  egy acélkéz, és felemeli a levegõbe, két karját kifeszítve.
1724    3,     5|           sisteregnek. Föld alatti moraj. A sötétbõl egyszerre rémes,
1725    3,     5|             lelkemnek! Elájul.~DR. MODERN a sötétbõl, diadalmas hangon.
1726    3,     5|                  No látja, barátom - csak a totális vizsgálatnak van
1727    3,     5|              semmi elváltozás nincs. Csak a szívidegek vannak meglazulva.
1728    3,     5|                   szivart színi -, és ami a fõ: tartózkodnia kell minden
1729    3,     5|                   kell minden izgalomtól! A legkisebb izgalom végzetessé
1730    3,     6|                                       SOK A HALLGATÓ~Fájtak a beleim,
1731    3,     6|                     SOK A HALLGATÓ~Fájtak a beleim, és fájt a mellem
1732    3,     6|                  Fájtak a beleim, és fájt a mellem belül, mit tegyek?
1733    3,     6|               tegyek? Gondoltam, elmegyek a belgyógyászati klinikára,
1734    3,     6|                megkérdezem, mi bajom van.~A klinika bejárata elõtt nyüzsgõ
1735    3,     6|                  egészsége kedvéért -, de a hallgatók határozott elõnyben
1736    3,     6|             másod- és harmadévesek lévén, a tájanatómia és élettan fölényes
1737    3,     6|                  pontosabban tudták, hogy a gyomornak melyik részébe
1738    3,     6|                  hogy nagyon fájjon.~Mire a folyosóra értem, megállapíthattam,
1739    3,     6|               nekem tulajdonképpen nem is a belgyógyászaton van dolgom,
1740    3,     6|         belgyógyászaton van dolgom, hanem a sebészeten, hiszen tele
1741    3,     6|                   hogy merre kell bemenni a tanárhoz. Kérdésemre az
1742    3,     6|                   be akartak csúszni ezek a szemérmetlen hallgatók.
1743    3,     6|              udvarias lett, és bevezetett a tanterem elõszobájába. Õ
1744    3,     6|               elõszobájába. Õ maga bement a tanárhoz. Az ajtón keresztül
1745    3,     6|                 ajtón keresztül hallottam a tanár bizalmatlan hangját:~-
1746    3,     6|               beteg.~- Hát akkor vigye be a katedrára, és ültesse le -
1747    3,     6|                    és ültesse le - mondta a tanár örömtõl reszketõ hangon.~
1748    3,     6|                    csakhogy az egyik fele a másik feje mögött foglalt
1749    3,     6|                   helyet. Mikor behoztak, a hallgatók hangos ordítozásba
1750    3,     6|             törtek ki, és fogcsattogtatva a katedra felé nyomultak.
1751    3,     6|                  ápolók visszaszorították a tömeget; az egyik közbe
1752    3,     6|                   tömeget; az egyik közbe a fülembe súgta, hogy már
1753    3,     6|             orvostanhallgató jut, úgyhogy a tanárok a színészegyesületet
1754    3,     6|   orvostanhallgató jut, úgyhogy a tanárok a színészegyesületet kérték
1755    3,     6|              betegségeket ábrázolni, hogy a tanítás folytonossága meg
1756    3,     6|              akadjon.~E percben lépett be a tanár.~A hallgatók hangos
1757    3,     6|                percben lépett be a tanár.~A hallgatók hangos üvöltésbe
1758    3,     6|               nekem tulajdonképpen nem is a sebészeten, hanem a fülgyógyászaton
1759    3,     6|                nem is a sebészeten, hanem a fülgyógyászaton volna dolgom,
1760    3,     6|                  ma? - kérdezte szigorúan a tanár.~Ötven hallgató ugrott
1761    3,     6|                ugrott fel, és megrohanták a katedrát, indexet lobogtatva.~-
1762    3,     6|                 Csend! - mondta szigorúan a tanár - Majd meglátjuk,
1763    3,     6|           meglátjuk, tud-e felelni is úgy a kollokváló, mint ahogy zajongani
1764    3,     6|                  népség! Beteg, nyissa ki a száját.~Ijedten engedelmeskedtem.~-
1765    3,     6|          engedelmeskedtem.~- Nos - mondta a tanár -, mi baja van ennek
1766    3,     6|                tanár -, mi baja van ennek a betegnek?~Harminc vizsgázó
1767    3,     6|                   Harminc vizsgázó rohant a szájamnak, hogy megnézze
1768    3,     6|                  szájamnak, hogy megnézze a nyelvemet.~Hosszas verekedés
1769    3,     6|            ötletesen nyakig bedugta fejét a torkomba, hogy elõször vizsgázhasson.~-
1770    3,     6|            Torokfájása van - mondta aztán a tanárnak. - Tessék aláírni
1771    3,     6|                  aláírni az indexemet.~De a tanár gúnyosan nevetett.~-
1772    3,     6|                    hogyan kell gyógyítani a beteget.~A hallgató megvakarta
1773    3,     6|                kell gyógyítani a beteget.~A hallgató megvakarta a fejét,
1774    3,     6|            beteget.~A hallgató megvakarta a fejét, aztán megvakarta
1775    3,     6|                  egy pohár benzint öntött a szájamba, és kérdõleg nézett
1776    3,     6|              szájamba, és kérdõleg nézett a tanárra, hogy jó lesz-e?
1777    3,     6|               tanárra, hogy jó lesz-e? De a tanár pokoli gúnnyal rázta
1778    3,     6|                tanár pokoli gúnnyal rázta a fejét, nem segített a felelõnek.
1779    3,     6|               rázta a fejét, nem segített a felelõnek. Mandula, mandula -
1780    3,     6|                    mandula - súgtak hátul a kollégák, mire a hallgató
1781    3,     6|             súgtak hátul a kollégák, mire a hallgató megfogta a manduláimat
1782    3,     6|                  mire a hallgató megfogta a manduláimat és kiszedte,
1783    3,     6|                    közben kérdõleg nézett a tanárra, aki azonban erre
1784    3,     6|              tanárra, aki azonban erre is a fejét rázta. Erre a hallgató
1785    3,     6|               erre is a fejét rázta. Erre a hallgató dühösen nekem jött,
1786    3,     6|                   nekem jött, és felvágta a torkomat, aztán a tanárra
1787    3,     6|                felvágta a torkomat, aztán a tanárra nézett - na, így
1788    3,     6|              nézett - na, így jó lesz? De a tanár megint a fejét rázta
1789    3,     6|                   lesz? De a tanár megint a fejét rázta és végre megszólalt.~-
1790    3,     6|                   maga: mire van szüksége a betegnek?~- Brómra - mondta
1791    3,     6|               készült. Nem tudnak semmit. A betegnek feltétlen nyugalomra
1792    3,     6|                Úgy ahogy voltam, bevittek a bonctanterembe. Mellettem
1793    3,     6|             feküdt, aki vigyorogva intett a szemével, és odasúgott,
1794    3,     6|                   csak így tudott bejutni a tanterembe. Elõre mulatott
1795    3,     6|              rajta, hogy meg lesz lepõdve a tanár, mikor bele akar majd
1796    3,     7|                                           A HÛTELEN~Ma, mondta magában
1797    3,     7|                HÛTELEN~Ma, mondta magában a fiatal orvos. Ma délután.~
1798    3,     7|             Ünnepélyes áhítat töltötte el a szívét. Korán reggel volt
1799    3,     7|                    Korán reggel volt még, a villamosok hangosan csilingeltek.
1800    3,     7|                  csilingeltek. De nem ült a villamosra, pedig az intézet
1801    3,     7|                 Ma délután öt felé elmegy a leányhoz - végre, végre!
1802    3,     7|                   végre! Elnyomta magában a nyugtalanságot - mert volt
1803    3,     7|                nyugtalanság, az bizonyos, a diadala nem volt teljes.
1804    3,     7|                   szomorú volt, mikor ezt a találkozást megbeszélték -
1805    3,     7|             találkozást megbeszélték - és a fiatal orvos azt is tudta,
1806    3,     7|                   annak az embernek, akit a lány szeretett. Három évig
1807    3,     7|                éppoly kevéssé látta, hogy a lány szereti õt, mint ebben
1808    3,     7|               lány szereti õt, mint ebben a pillanatban, amikor kapzsi
1809    3,     7|                 összeszorítja, belemarkol a derekába, akár szereti,
1810    3,     7|                   akár szereti, akár nem. A lány majdnem nyíltan megmondta
1811    3,     7|          kívánságának enged - mindegy, az a fõ, hogy engedett. A többit
1812    3,     7|                   az a fõ, hogy engedett. A többit majd meglátjuk. Megcsókolhat,
1813    3,     7|            ismerte, tudta, hogy megtartja a szavát. A hároméves görcs
1814    3,     7|                  hogy megtartja a szavát. A hároméves görcs feloldódni
1815    3,     7|                görcs feloldódni készült - a fiatal orvos, akit érthetetlen
1816    3,     7|                    úgy lélegzett fel ezen a napon, mintha elõször használná
1817    3,     7|                  mintha elõször használná a tüdejét.~Az intézetben várnia
1818    3,     7|                intézetben várnia kellett, a szolga nem jött még be,
1819    3,     7|                még be, pedig annál voltak a kulcsok. Az igazgató leizent,
1820    3,     7|              Kulcsár doktor urat átkérték a sebészeti klinikára, nagyon
1821    3,     7|                  klinikára, nagyon kéreti a doktor urat, csináljon meg
1822    3,     7|            legalább ennyit, egyedül, mert a cellák túl vannak zsúfolva,
1823    3,     7|                 ma megint három érkezett. A fiatal orvos letette a kabátját,
1824    3,     7|                    A fiatal orvos letette a kabátját, gumikesztyût húzott,
1825    3,     7|            kabátját, gumikesztyût húzott, a hosszú, fehér lebernyeget
1826    3,     7|             hosszú, fehér lebernyeget már a gumikesztyûvel kapcsolta
1827    3,     7|                   be, nyaknál. Végre jött a szolga, jókedvûen köszönt,
1828    3,     7|               köszönt, hangosan csörgette a kulcsokat.~- Na, egyedül
1829    3,     7|              doktor úr. De bizony kellene a hely: vannak már ötnaposak
1830    3,     7|                hely: vannak már ötnaposak a jég közt, az a lakatos,
1831    3,     7|                  ötnaposak a jég közt, az a lakatos, a Bloch, akit Budán
1832    3,     7|                   jég közt, az a lakatos, a Bloch, akit Budán fogtak
1833    3,     7|                   is le kellett fektessek a csupasz földre. Nem mintha
1834    3,     7|            egy-két napig mindenkire ráfér a jég, mielõtt a macerálóba
1835    3,     7|           mindenkire ráfér a jég, mielõtt a macerálóba kerülnek, mert
1836    3,     7|                 lépcsõt lépkedtek lefelé; a hûvös, nyirkos pincébõl
1837    3,     7|               feléjük. János meggyújtotta a gázt: sercegve szisszent
1838    3,     7|                    sercegve szisszent fel a láng a nedves sötétségben.
1839    3,     7|             sercegve szisszent fel a láng a nedves sötétségben. A bádogajtó
1840    3,     7|                láng a nedves sötétségben. A bádogajtó kicsapódott: a
1841    3,     7|                  A bádogajtó kicsapódott: a vaksötét pince folyosója
1842    3,     7|                 lépkedtek: elöl az orvos.~A falon, egyenlõ távolságban,
1843    3,     7|                    ha jól emlékszem... az a megégett...~- Mindjárt megnézem.~
1844    3,     7|                  megnézem.~János megfogta a fogót, és kihúzta a ládát
1845    3,     7|              megfogta a fogót, és kihúzta a ládát a fülkébõl. Alaktalan
1846    3,     7|                 fogót, és kihúzta a ládát a fülkébõl. Alaktalan emberi
1847    3,     7|              Alaktalan emberi alak hevert a fülkében, behunyt szemmel,
1848    3,     7|                   ez az. Tolja be, János.~A láda puffanva szaladt be
1849    3,     7|                  láda puffanva szaladt be a fülke homályába.~- Igen -
1850    3,     7|                beszélt tovább János -, ez a hat fülke, mind tele van.~-
1851    3,     7|               fülke, mind tele van.~- Hát a szegény földönlakók?~- Erre
1852    3,     7|               földönlakók?~- Erre tessék.~A folyosó szögbe fordult:
1853    3,     7|                   folyosó szögbe fordult: a fordulón túl megint süket
1854    3,     7|                túl megint süket sötétség. A szolga újabb gázt gyújtott.
1855    3,     7|            helyiség ködlik fel homályosan a fényben, csupasz falakkal:
1856    3,     7|                fényben, csupasz falakkal: a csatornacsövek hideget izzadva
1857    3,     7|                  le, két bolthajtás közt, a puszta földbe. János a helyiség
1858    3,     7|                    a puszta földbe. János a helyiség egyik falához megy
1859    3,     7|                  Itt la, mind az öt.~Lent a földön, fejjel a falhoz
1860    3,     7|                 öt.~Lent a földön, fejjel a falhoz támasztva, lábbal
1861    3,     7|               rendes ember, és van érzéke a szimmetriához, egyenlõ távolságba
1862    3,     7|         távolságba fektette mind az ötöt: a fejek egy vonalban simulnak
1863    3,     7|               fejek egy vonalban simulnak a falhoz. Arról persze nem
1864    3,     7|              persze nem tehet János, hogy a természet nem olyan rendes,
1865    3,     7|                  olyan rendes, mint õ, és a lábak szeszélyes, egyenlõtlen
1866    3,     7|                  után, mint az orgonasíp. A cédulákat viszont János
1867    3,     7|                   viszont János rakta fel a bokákra, cukorspárgával,
1868    3,     7|            fölfelé. Sárga ínye kikandikál a fehér ajkak közül: az egész
1869    3,     7|              meglepte. János felemeli azt a lábát, amelyiken a cédula
1870    3,     7|           felemeli azt a lábát, amelyiken a cédula fityeg, és szakértelemmel
1871    3,     7|               tessék nézni.~És visszaejti a lábat, mely egyenesen hull
1872    3,     7|                lábat, mely egyenesen hull a földre, nem hajlik be térdben.~-
1873    3,     7|             térdben.~- Jól van. Hát ezzel a bácsival mit történt?~A
1874    3,     7|                   a bácsival mit történt?~A kisfiú mellett értelmes,
1875    3,     7|                 Iparos lehet vagy munkás, a durva származású, közönséges
1876    3,     7|                 fejének és kezeinek színe a test színétõl. Ráncos, vörösessárga
1877    3,     7|              Ráncos, vörösessárga arcából a fehér sörték kérkedve meredeznek:
1878    3,     7|                   és bajusz szõrpamatában a száj egy fekete és mély
1879    3,     7|                    de nem tudják kicsoda. A szigeten találták, szívébe
1880    3,     7|                 hozzák õt azonnal ide. Az a furcsa, hogy pontosan megírta,
1881    3,     7|                   hozzák, és tegyék õt le a pincébe, hogy reggelre ott
1882    3,     7|                 lány, amolyan lehet.~~II.~A fiatal orvos lassan felment
1883    3,     7|            felment az elsõ emeletre, ahol a külön bonctermek vannak.
1884    3,     7|              vannak. Kinyitotta az ajtót: a piskóta alakú boncasztalt
1885    3,     7|             boncasztalt szép tisztán, már a szoba közepére gurították.
1886    3,     7|              ember beszélne, úgy hallotta a saját hangját, mikor leszólt
1887    3,     7|              saját hangját, mikor leszólt a szolgának:~- Azt a fiatal
1888    3,     7|                leszólt a szolgának:~- Azt a fiatal leányt hozzák fel
1889    3,     7|                 Bezárta az ajtót, lehúzta a kesztyût, és még egyszer,
1890    3,     7|                egyszer, gondosan megmosta a kezét. A lancettákat, fogókat
1891    3,     7|                gondosan megmosta a kezét. A lancettákat, fogókat odakészítette
1892    3,     7|                  ablakon erõsen sütött be a nap: odament és leeresztette
1893    3,     7|                   odament és leeresztette a redõnyt. Lassan felhúzta
1894    3,     7|                    Lassan felhúzta megint a kesztyûket. Most habozott
1895    3,     7|                   gyengéden, megsimogatta a leány homlokát. A szemek
1896    3,     7|            megsimogatta a leány homlokát. A szemek szépen be voltak
1897    3,     7|                  szépen be voltak csukva. A száj összeszorítva.~- Margit -
1898    3,     7|                  mondta, hogy élvezze azt a borzasztó csendet, ami e
1899    3,     7|                 zsebtükrét, és úgy, ezzel a gonosz, dühös nevetéssel
1900    3,     7|                    Megcsaltál.~Sziszegett a dühtõl, amely csaknem megfojtotta.~-
1901    3,     7|                nagysád, délutánig. Inkább a halált... Az az ostoba fickó...
1902    3,     7|                éppen délutánig...~Elõször a szívnél szúrt be. Lassan
1903    3,     7|                szúrt be. Lassan vágta fel a mellkast, a fogóval szétfeszítette
1904    3,     7|              Lassan vágta fel a mellkast, a fogóval szétfeszítette a
1905    3,     7|                  a fogóval szétfeszítette a bordákat. Az izmok síkosan
1906    3,     7|             váltak el egymástól.~- Látod? A szép melled... te elbizakodott,
1907    3,     7|                sajnáltad tõlem... Nézd... a szép fehér nyakad... mert
1908    3,     7|                    nézd...~Végighasította a nyakat.~- Nézd, te gyáva...
1909    3,     7|                  Kalapáccsal bontotta fel a koponyát. Gumikesztyûs kezével
1910    3,     7|            Gumikesztyûs kezével belenyúlt a rengõ velõbe.~- Nézd...
1911    3,     7|                   meztelenséged... nem az a másik... az a hazug... amire
1912    3,     7|                      nem az a másik... az a hazug... amire vágytam...
1913    3,     7|                 hazug... amire vágytam... A halállal akartál fölénybe
1914    3,     7|                      Te ostoba asszony... A halálban akartad nekem adni
1915    3,     7|                 undorodom tõled... elmúlt a varázs... kiábrándultam...~
1916    3,     7|      kiábrándultam...~És dühében sírt, és a könnyei belefolytak az asszony
1917    3,     8|                Hja, az ember hozzászokik. A fejére is raktak jeget?~-
1918    3,     8|                 Hát nem nézte meg, hiszen a lábára kötöztek egy cédulát
1919    3,     8|               lábára kötöztek egy cédulát a számmal és a névvel, ha
1920    3,     8|                  egy cédulát a számmal és a névvel, ha van. Nekem csak
1921    3,     8|         agnoszkáltak. Nem szûk magának ez a cella?~- Nem.~- Nekem igen,
1922    3,     8|          halásztak csak ki. Nem baj, csak a szemem zseníroz, belefolyt
1923    3,     8|                szemem zseníroz, belefolyt a szájamba. Magának még van
1924    3,     8|                még van szeme?~- Az egyik. A másikat kivitte a golyó.
1925    3,     8|                  egyik. A másikat kivitte a golyó. Ott ment ki.~- Revolverrel
1926    3,     8|                tartott, de tetszik tudni, a biztos, az biztos.~- Honnan
1927    3,     8|                     Honnan tetszett...?~- A vasúti hídról. Tetszik tudni,
1928    3,     8|                 Utálatos lesz az embernek a tüdeje. Pardon, zöldül már
1929    3,     8|                tüdeje. Pardon, zöldül már a maga hasa?~- Még nem. Hát
1930    3,     8|                  Szép, világoszöld, egész a köldökömig. Úgy örülök,
1931    3,     8|               nemsokára zöld leszek. Csak a hájam szép kék. Most már
1932    3,     8|                  már rendesen megy minden a boncolásig, csak már túl
1933    3,     8|                     Mit csinál?~- Semmit, a víz szörcsög bennem; na
1934    3,     8|                   bennem; na tessék, most a másik szemem is kifolyt.
1935    3,     8|               szabályszerû vagyok, mondta a doktor úr. Igaz is, mondja
1936    3,     8|              Úúúgy. Hát hiszen akkor maga a Freinreisz Zoltán.~- Na
1937    3,     8|               megy feleségül.~- Hát, maga a Nebbich Lajos? Én azt hittem,
1938    3,     8|             Nebbich Lajos? Én azt hittem, a magáé lesz. Hát akkor kellet
1939    3,     8|               akkor kellet nekem beugrani a Vasútiról?~- És kellett
1940    3,     8|                   És kellett nekem kiadni a pénzt arra a pisztolyra?
1941    3,     8|                 nekem kiadni a pénzt arra a pisztolyra? Õrület.~- Hiszen
1942    3,     8|               menni, és hogy maga beugrik a Vasútiról... De nekem azt
1943    3,     8|                 és én tudtam, hogy az mag a...~- És ezért oszlunk mi
1944    3,     8|              ketten? Hát kihez ment akkor a Pötty Pepi?~(Egy úr a harmadik
1945    3,     8|               akkor a Pötty Pepi?~(Egy úr a harmadik cellából)~- Hozzám.~ ~
1946    3,     9|                                           A SZERELEM AZ ÉLET ILLATOS
1947    3,     9|                   Sokat sétálok most kint a ligetben, ülök a fûbe, virágot
1948    3,     9|                most kint a ligetben, ülök a fûbe, virágot szedek és
1949    3,     9|            gondoltam, azt gondoltam, hogy a nõ, az egy olyan, mint egy
1950    3,     9|                önök még nem vették észre? A szerelem az élet illatos
1951    3,     9|                   olyan, mint egy virág - a kezét csókoltam meg és a
1952    3,     9|                  a kezét csókoltam meg és a kezének olyan szaga volt,
1953    3,     9|               szerelemmel: az ég oly kék, a madarak csicseregnek: ó,
1954    3,     9|            virágok!~júl. 4.~Megcsókoltam. A száját csókoltam meg: azt
1955    3,     9|                   merek hozzányúlni ehhez a túlfinomult lélekhez. Ez
1956    3,     9|              sokra becsül. Én is becsülöm a derék, komoly férfiút. Az
1957    3,     9|          virágszerûvé tesz. Még engem is, a boldog és mámoros embert,
1958    3,     9|                 és mámoros embert, kit ez a harmatos jelenség szeret,
1959    3,     9|          gyöngyvirágnak vagy egy rózsának a bimbója.~aug. 1.~A homlokomon
1960    3,     9|               rózsának a bimbója.~aug. 1.~A homlokomon is pattannak
1961    3,     9|                  Ma egy kicsit szédültem: a bimbók mindig nagyobbak
1962    3,     9|                tudok jól írni, reszketnek a kezeim.~szept. 8.~Olyan
1963    3,     9|              Olyan szép színes mostanában a testem: a lábam egészen
1964    3,     9|               színes mostanában a testem: a lábam egészen kék, a mellem
1965    3,     9|              testem: a lábam egészen kék, a mellem tele van piros és
1966    3,     9|                piros és fekete foltokkal, a fejem artisztikusan alakult,
1967    3,     9|             építõmûvészetben sem szeretik a szimmetriát.~szept. 11.~
1968    3,     9|                volt, ma egészen megpuhult a bal kezem.~szept. 30.~De
1969    3,     9|                   De furcsa, ma megrepedt a jobb lábam.~okt. 6.~Jaj,
1970    3,     9|                Jaj, de furcsa, ma leesett a bal kezem, ami múltkor olyan
1971    3,     9|               mivel több darabban voltam, a fejem például folyékony
1972    3,     9|                folyékony állapotban volt. A temetésemre nem jött el,
1973    3,     9|               bírta volna ki gyönge teste a nagy fájdalmat.~nov. 19.~
1974    3,     9|                van itten, ma megsimogatta a fülemet és csiklandozott.
1975    3,     9|               szagom. Milyen kacérak ezek a kukacok.~dec. 4.~A kukacnak
1976    3,     9|                   ezek a kukacok.~dec. 4.~A kukacnak egészen olyan arca
1977    3,     9|                   egészen olyan arca van. A kukac oly szép. De nem akar
1978    3,     9|                 szagú vagyok.~dec. 24.~Ma a nõ kint járt a temetõben.
1979    3,     9|                dec. 24.~Ma a nõ kint járt a temetõben. El is ment a
1980    3,     9|                   a temetõben. El is ment a helyem mellett azzal az
1981    3,     9|                 úrral. Annak is olyan már a feje. Kértem tõle egy kis
1982    3,     9|         gyöngyvirág-parfümöt, hogy tessem a kukacnak, de úgy látszik,
1983    3,    10|                 kedvesemmel meglátogattam a mûvészet csarnokait, s Rubens
1984    3,    10|            mutattam néki, mondván, ó nézd a múltak ködén átcsillanó
1985    3,    10|              nagyon jól meg van festve ez a nõ, ugye ezek nem hordtak
1986    3,    10|                   tüzében, és megdermedve a szavak mögött fenyegetõ
1987    3,    10|                mikor az ábrázolás papnõje a háttér enyhe homályából
1988    3,    10|             lépett elõ, még ajkán remegve a csudálatos igék, hogy szinte
1989    3,    10|                   látszott, mintha nem is a földön, hanem felhõkön lépdelne
1990    3,    10|              hangon: Látod, kérlek, errõl a Duséról hallottam, hogy
1991    3,    10|                skurcban azért keskeny, de a lábai vastagok, meg fogom
1992    3,    10|                    meg fogom rendelni azt a hagymakonzervet, négy hónapig.
1993    3,    10|               elmentem az állatkertbe, és a világ csodálatos faunáját
1994    3,    10|                   s mily csudálatos, hogy a kultúra s értelem lángszövétneke
1995    3,    10|                  Ember megtette amaz utat a Földön, a fenevadtól egy
1996    3,    10|              megtette amaz utat a Földön, a fenevadtól egy Goethéig -
1997    3,    10|                 van az, kérlek, hogy ezek a majmok például ilyen karcsúak
1998    3,    10|              biztosan nem esznek kenyeret a leveshúshoz, mint a Cranachné,
1999    3,    10|              kenyeret a leveshúshoz, mint a Cranachné, aki öt kilót
2000    3,    10|           Cranachné, aki öt kilót fogyott a múlt héten, mert citromsavat