Rész,  Fej.

2001    3,    10|            kedvesemmel ott ültem merengve a romok alatt, a pázsiton.
2002    3,    10|                   merengve a romok alatt, a pázsiton. Fejünk fölött
2003    3,    10|                   pázsiton. Fejünk fölött a fülemüle csattogott, és
2004    3,    10|                   fülemüle csattogott, és a fûben tücskök cirpeltek,
2005    3,    10|                 ezüstös árnyékok suhantak a csillagos égen, megjelent
2006    3,    10|                 csillagos égen, megjelent a félhold szende hajója fejünk
2007    3,    10|           szerelemmel és bûbájjal telt el a tájék, s én könnyekkel szememben
2008    3,    10|             szememben szóltam: Nézd, nézd a csillagos harangot fejünk
2009    3,    10|                 harangot fejünk felett, s a csillagokat, mindegyik egy-egy
2010    3,    10|                vannak boldogok is, ó nézd a csillagokat s a fogyó hold
2011    3,    10|                    ó nézd a csillagokat s a fogyó hold aranyát - és
2012    3,    10|               mondd, milyen kúrát használ a fogyó hold, hogy így lefogyott;
2013    3,    10|             síromra, és sírva idézett fel a mélybõl, és én meg is jelentem
2014    3,    10|             tudnál érteni, lejönnél velem a föld alá, hogy egyesüljünk
2015    3,    10|                föld alá, hogy egyesüljünk a másvilágon - és kedvesem
2016    3,    10|                 ennyire? - és én szóltam: A haláltól - és õ szólt rajongva: -
2017    3,    10|               Veled megyek! Veled megyek! A halál mégis a legjobb fogyókúra -
2018    3,    10|               Veled megyek! A halál mégis a legjobb fogyókúra - és velem
2019    3,    11|                 kaptam, hogy jelenjek meg a Másvilági Mennyországkiegészítõ
2020    3,    11|              vártam, hogy átdeportáljanak a Marsba vagy akármerre, a
2021    3,    11|                  a Marsba vagy akármerre, a IV-ik, bõvített dimenzióba.
2022    3,    11|               unom magam. Tudod, az ember a másvilágon ellustul. Sürgõs
2023    3,    11|              nekem egy komissióm van. Még a behívatásom elõtt megígértem
2024    3,    11|                  szegény, keresztülmentem a falon, aztán beültem a tükörbe,
2025    3,    11|    keresztülmentem a falon, aztán beültem a tükörbe, és néztem. Sok
2026    3,    11|              kérlek, elég kíváncsi voltam a találkozásra. Én tudniillik
2027    3,    11|            levelet írtam neki, amiben ezt a randevút megígértem. Azt
2028    3,    11|          megígértem. Azt írtam neki, hogy a másvilágon találkozunk.~
2029    3,    11|                   miért akartam vele pont a másvilágon találkozni. Úgy
2030    3,    11|                  elfelejtettem. Ott ültem a szobájában, mondom, a tükörben,
2031    3,    11|               ültem a szobájában, mondom, a tükörben, és törtem a fejem,
2032    3,    11|             mondom, a tükörben, és törtem a fejem, hogy mit is akartam
2033    3,    11|                   ezek még mindig hordják a testet, amit én már olyan
2034    3,    11|              uraságoktól levetett ruha... A lélek leveti a testet, és
2035    3,    11|           levetett ruha... A lélek leveti a testet, és ezek tovább hordják...~-
2036    3,    11|                   tovább hordják...~- Van a dologban valami. De a részletek...~-
2037    3,    11|                 Van a dologban valami. De a részletek...~- Hát, kérlek,
2038    3,    11|                  õrülten szerelmes voltam a lábaiba. Kérlek alássan,
2039    3,    11|                  Az ujjak eltorzultak, és a tenyérbõl lett egy vaskos,
2040    3,    11|              akkor nem vettem észre.~- És a szája?~- Az meg két vörös
2041    3,    11|                   meg két vörös húsgörcs. A bélrendszer felsõ nyílása,
2042    3,    11|                bélrendszer felsõ nyílása, a sok evéstõl kidagadt. Beljebb
2043    3,    11|                 Két lyuk van rajta. Hanem a legkomikusabb és szánalmasabb
2044    3,    11|             legkomikusabb és szánalmasabb a két fül. Hogy ez soha nem
2045    3,    11|       összezsugorodott és gyûrõdött, mint a töpörtyû. És két ilyen kis
2046    3,    11|                  ilyen kis cafatocska lóg a fej két oldalán, és ez nekem
2047    3,    11|                egész. Aztán megint törtem a fejem, hogy tulajdonképpen
2048    4,     1|                                           A PILÓTA~A pilóta kinyújtotta
2049    4,     1|                                  A PILÓTA~A pilóta kinyújtotta testét,
2050    4,     1|                  kinyújtotta testét, mely a drótok közé gubancolódott,
2051    4,     1|                  hol vagyok, csodálkozott a velõ, mely lassan szivárgott
2052    4,     1|            szivárgott egy repedésen. Ezek a felhõk feketék és sûrûek;
2053    4,     1|                    és nem hallom berregni a motort. Nem érzem a kezeim
2054    4,     1|              berregni a motort. Nem érzem a kezeim és a lábaim se; görcs
2055    4,     1|             motort. Nem érzem a kezeim és a lábaim se; görcs állt a
2056    4,     1|                   a lábaim se; görcs állt a kezembe. Most hol vagyok?~
2057    4,     1|               reggel. Gépem úgy ragyogott a napfényben, mint valami
2058    4,     1|              valami drága, óriási ékszer. A kormányt igazgattam, és
2059    4,     1|             nevettem. Hiszen én csináltam a gépet - mondtam nekik -,
2060    4,     1|                 vele bánni. Megveregettem a csavart, mint egy paripa
2061    4,     1|        belepattantam az ülésbe. Két kezem a fogóra feszült. Elõttem
2062    4,     1|                   fogóra feszült. Elõttem a magassági kormány rézkupakja
2063    4,     1|                   mikor bal kezem letolta a fogót. Még láttam néhány
2064    4,     1|               láttam magam alatt szaladni a sárga földet, szembe egy
2065    4,     1|                 és óriási és madár alakú.~A fogó sivított, és egyszerre
2066    4,     1|             egyszerre nagyobbodni kezdett a távoli hegyoldal. Szédítõ
2067    4,     1|                  egyet csavartam, lefelé. A sziklafal erre zuhanni kezdett
2068    4,     1|               hegyoldalon, és beleringott a határtalan lapályba. Lassan
2069    4,     1|                   újra, amint áthúzódott.~A folyó azonban párás volt,
2070    4,     1|                messze ködbe folyt. Oldalt a fehér falu körbefordulni
2071    4,     1|                   egész lassan ferdült át a másik oldalra. Följebb,
2072    4,     1|                  hangosan, és taszítottam a fogót. A drótok sírva remegtek.
2073    4,     1|                   és taszítottam a fogót. A drótok sírva remegtek. Hallottam
2074    4,     1|               remegtek. Hallottam zihálni a dugattyút, át a pokoli berregésen.
2075    4,     1|                   zihálni a dugattyút, át a pokoli berregésen. Folyó,
2076    4,     1|      Elõrehajoltam, kinyúltam egészen, és a redõnyt fölcsaptam szájam
2077    4,     1|                   fölcsaptam szájam elõl. A szél sivítva arcomba ütött.~
2078    4,     1|             lihegtem. Oldalt dûltem, hogy a bal szárny felemelkedjék,
2079    4,     1|                   szélrohamok dörömböltek a vászonlapon. A fogó mereven,
2080    4,     1|                dörömböltek a vászonlapon. A fogó mereven, sárgán, hidegen
2081    4,     1|               hallottam, mintha reszelnék a levegõt.~Percekig egyetlen
2082    4,     1|                 Aztán hozzászokott szemem a közeghez. Most lágy, mérhetetlen
2083    4,     1|                   és felbukkantak megint. A tenger forrongott alattam.
2084    4,     1|                 remegõ karika szorongatta a torkom. Aztán mintha vékony,
2085    4,     1|                 selyemlapba ütöttem volna a fejem, amit nem tudtam keresztülszakítani
2086    4,     1|                 tudtam keresztülszakítani a fejemmel. Ez akkor volt,
2087    4,     1|            fejemmel. Ez akkor volt, mikor a tenger eltûnt alólam, és
2088    4,     1|            gomolygott keresztül köztem és a mélység között. Egyszerre
2089    4,     1|                 csak följebb, így táncolt a szívem, majd hirtelen elhallgatott.
2090    4,     1|            Hallgatóztam, hallok-e valamit a szívemben. Forgatni akartam
2091    4,     1|               szívemben. Forgatni akartam a lapátot, de nem ment; valaki
2092    4,     1|                 de nem ment; valaki fogta a csuklóm. Makacskodtam, rángattam
2093    4,     1|                   Makacskodtam, rángattam a kezem. Eressz el, mondtam,
2094    4,     1|                  de õ nem hagyta: átnyúlt a vállam fölött, és a másik
2095    4,     1|               átnyúlt a vállam fölött, és a másik kezével simogatta
2096    4,     1|                   másik kezével simogatta a kezem. Langyos arcát odafektette
2097    4,     1|              arcomhoz. Keblével könnyedén a hátamra dûlt. Csak most
2098    4,     1|                  hogy magammal hoztam, és a hátam mögött ült.~- Mit
2099    4,     1|                     Mit akarsz, ereszd el a kezem - mondtam kedvetlenül,
2100    4,     1|                 csak megnézem, így, ahogy a sárga fogantyún fekszik.
2101    4,     1|           fogantyún fekszik. Milyen szép.~A kezemre néztem. Halványnak,
2102    4,     1|            fáradtan, de nem rántottam meg a kezem.~- Hiszen forgathatod -
2103    4,     1|                 hagyd, hogy rajta hagyjam a kezem. Miért vagy oly komor?~-
2104    4,     1|                kellemetlen.~Odaszorította a fejét.~- Hiszen repülsz -
2105    4,     1|            repülünk...~Most elõrecsavarta a nyakát, és barna lobogással
2106    4,     1|         mosolyognom kellett. Eleresztette a kezem, és durcásan visszalendült.~-
2107    4,     1|           Repülünk - sikoltott. - Fogd át a nyakam...~A csavar zakatolva
2108    4,     1|          sikoltott. - Fogd át a nyakam...~A csavar zakatolva villant
2109    4,     1|                Akkor nehéz ízeket éreztem a szájamban és egy fülledt
2110    4,     1|                  valcert, ami hasonlított a motor forró berregéséhez.
2111    4,     1|                   pillanatra anyám arcát, a tükörbõl.~A szárnyak háromszor
2112    4,     1|                  anyám arcát, a tükörbõl.~A szárnyak háromszor fordultak,
2113    4,     1|          fordultak, bukfencezve lihegtek. A hajó pörgött velem, mint
2114    4,     1|               karjai torkomba szorították a szót. Nehéz, bús felhõk
2115    4,     1|                  húsz vékony, fekete kar, a hajó húsz vékony, fekete
2116    4,     1|                   mellembe törött. Lábai, a vaspántok, két lábamat hurkolták
2117    4,     1|                  lyuk. Meddig tart még ez a csönd?~Most hol vagyok?
2118    4,     1|                 miért nem hallom berregni a motort? És hol vannak az
2119    4,     1|                 hol vannak az ünneplõk és a koszorúk? És hol van a puha
2120    4,     1|                 és a koszorúk? És hol van a puha és langyos arc az arcom
2121    4,     1|                mellõl? Jaj, mi tátong itt a fejem fölött? Jaj, miért
2122    4,     1|                 miért nem hallom berregni a motort?~Így szivárgott a
2123    4,     1|                  a motort?~Így szivárgott a velõ egy széles repedésen,
2124    4,     1|                velõ egy széles repedésen, a megrepedt koponyából; s
2125    4,     1|                   megrepedt koponyából; s a nyitva maradt szemek felcsodálkoztak
2126    4,     1|                 eget. Körös-körül aludtak a sziklák. A motor tíz méternyire,
2127    4,     1|            Körös-körül aludtak a sziklák. A motor tíz méternyire, egy
2128    4,     1|           összeroncsolva, még füstölgött. A szárny egyik vászoncafrangja
2129    4,     1|                 valami zászlót lobogtatta a roncsok fölött. Csak ez
2130    4,     1|                   roncsok fölött. Csak ez a zászló mozgott az éjszakában.~ ~
2131    4,     2|                majd megpróbálom elmondani a szimptómákat úgy, ahogy
2132    4,     2|              magam is csináltam elméletet a dologról.~- Ó, nem mintha
2133    4,     2|                nyugodt szemekkel, és ezek a szemek olyan különös, idegen
2134    4,     2|             néznek most rám... Igen, ezek a szemek...~- Persze, mondom,
2135    4,     2|            magamat, és megállapítom, hogy a hisztérikusok és kéjelgõk
2136    4,     2|                játékosok -, és azok, akik a képtelenség és förtelem
2137    4,     2|            eszeveszett õrületéig feszítik a szerelmet... Csakhogy õk
2138    4,     2|                  szerelmet... Csakhogy õk a túlsó végleteken vannak.~-
2139    4,     2|                vannak.~- Míg én... Nézzen a szemembe, doktor úr, nyugodtan
2140    4,     2|                  ön erõs tekintetét. Ezek a szemek.~- Azt szeretném
2141    4,     2|                már az anatómia... hm, azt a csudálatos és érthetetlen
2142    4,     2|              érthetetlen kapcsolatot, ami a lelki jelenséget egyszerre
2143    4,     2|             valami az érzetek között... s a következõ percben víz, igazi,
2144    4,     2|             idõben anyagot formálhatna... a képzeletem - érti?~- Ön
2145    4,     2|                 nem vette észre ön... azt a sajátságos hasonlatosságot...
2146    4,     2|             sajátságos hasonlatosságot... a könnyezés és... és a szerelmi
2147    4,     2|                      a könnyezés és... és a szerelmi mámor között? Én
2148    4,     2|            félelem feszíti élettudatunkat a másik esetben. Görcs mind
2149    4,     2|                 másik esetben. Görcs mind a kettõ: rettenetes, túlzott
2150    4,     2|               élet libegõ árbockötelébe - a hajót veszekedett tarajok
2151    4,     2|                   élet, vagy ilyesvalami. A kéj és a gyötrelem görcse -
2152    4,     2|                vagy ilyesvalami. A kéj és a gyötrelem görcse - érti
2153    4,     2|                   megoldást, valamit, ami a halálhoz hasonlít. A fejünket
2154    4,     2|                  ami a halálhoz hasonlít. A fejünket gránitsziklába
2155    4,     2|                erõvel tartja szétfeszítve a sziklarepedést - de már
2156    4,     2|                   már nem bírja tovább -, a következõ percben lihegve
2157    4,     2|     szerteroppantja koponyánkat. S ekkor, a kéj, s a kín tetején egyszerre
2158    4,     2|            koponyánkat. S ekkor, a kéj, s a kín tetején egyszerre megszakad
2159    4,     2|               tetején egyszerre megszakad a görcs - hirtelen nyugalom
2160    4,     2|               szívünkbõl vér szivárog el. A láthatatlan kéz elereszti
2161    4,     2|                  megkönnyebbülés remeg át a boldog idegek billentyûin.
2162    4,     2|             billentyûin. Megnyugszunk, és a halált érezzük. Most halk
2163    4,     2|                indul meg belülrõl, elönti a partokat. Ez a kéj mindkét
2164    4,     2|           belülrõl, elönti a partokat. Ez a kéj mindkét életjelenségnél
2165    4,     2|               ugyanaz: nedvek távoznak el a testbõl, nedvek a megszakadott
2166    4,     2|             távoznak el a testbõl, nedvek a megszakadott görcs magvából,
2167    4,     2|             váltak volna s megfojtanának. A gyötrelem tetején duzzadt
2168    4,     2|              duzzadt szemünkbe szökik fel a nedv... a szerelmi mámor
2169    4,     2|            szemünkbe szökik fel a nedv... a szerelmi mámor teljében -
2170    4,     2|              megmagyarázni önnek: ezekért a nedvekért volt a görcs,
2171    4,     2|                  ezekért a nedvekért volt a görcs, ez a megoldás, ez
2172    4,     2|                nedvekért volt a görcs, ez a megoldás, ez a megváltás,
2173    4,     2|                  görcs, ez a megoldás, ez a megváltás, ez a felszabadulás -
2174    4,     2|              megoldás, ez a megváltás, ez a felszabadulás - és ez a
2175    4,     2|                   a felszabadulás - és ez a kéj. Hogy a lelki jelenség -
2176    4,     2|         felszabadulás - és ez a kéj. Hogy a lelki jelenség - ijesztõ
2177    4,     2|            tragikus halállal eltemetkezik a testbe, megadja magát...
2178    4,     2|               testbe, megadja magát... Ez a lélek hódolata a test elõtt -
2179    4,     2|              magát... Ez a lélek hódolata a test elõtt - ó százszor,
2180    4,     2|               százszor, százszor éreztem! A megfeszült, megfeszített
2181    4,     2|                  nevezem: mondjuk hát ez „a kéj pszichológiájának egy
2182    4,     2|               hiszen én magam ismerem ezt a kérdést... én csak a véleményét
2183    4,     2|                  ezt a kérdést... én csak a véleményét jöttem kikérdezni...
2184    4,     2|            belõlem, és én lassan behunyom a szemem.~- Szólottam eddig
2185    4,     2|                 szemem.~- Szólottam eddig a kéjrõl, és beteg kéjelgõnek
2186    4,     2|               neveztem magam. Érti-e már: a fájdalom kéjence vagyok:
2187    4,     2|               természet vagyok, de nem ez a fõ. Nem, az igaz, nem járok
2188    4,     2|                   emberek közé. Látja, ez a szobám: - szeretem. Szeretem
2189    4,     2|              szobám: - szeretem. Szeretem a szürke függönyöket és a
2190    4,     2|                   a szürke függönyöket és a kályhát, mert félhomályban
2191    4,     2|             zongorázom - de ülni szeretek a zongora elõtt, fél kezem
2192    4,     2|                  zongora elõtt, fél kezem a billentyûkön pihen, és hangtalanul
2193    4,     2|                 és hangtalanul rémítgetem a csöndet. Várom, alkonyodik-e
2194    4,     2|                  már - lassan homályosul, a falak ráncosok lesznek,
2195    4,     2|                két kimerült szem árkában: a két ablak alatt fekete gyûrûk
2196    4,     2|                boldogan indul szívem felé a néma bûn. Valamit közbe
2197    4,     2|                közbe kell vetnem, mielõtt a folyamatról, kéjelgésem
2198    4,     2|                   érzem. Látja, amint itt a zongora elõtt ülök - sokszor
2199    4,     2|              érthetõbben szólanék ezekkel a hangokkal. Nem gondolt-e
2200    4,     2|              merev, formálhatatlan kérgek a szavak, mihelyt arról van
2201    4,     2|                   nem is lehet másképp... A szavaknak történelmi fejlõdésük
2202    4,     2|            fûzõdnek mindegyikhez - hiszen a legtöbb szó eredetileg egészen
2203    4,     2|                látni fogják -, hogy akkor a társalgás nyelve zenei hangokból
2204    4,     2|                 az emberek érintkezésének a célja - és ennek a célnak
2205    4,     2|         érintkezésének a célja - és ennek a célnak ama zenei nyelv felel
2206    4,     2|                    S ha tudnám is, nem ez a fontos. Most már annyira
2207    4,     2|                állapotomnak természetét s a roham egész lefolyását,
2208    4,     2|                 ahogy mondottam, itt ülök a zongora elõtt, s kezeim
2209    4,     2|                   zongora elõtt, s kezeim a billentyûkön pihennek. Alkonyodik.
2210    4,     2|                figyelek: odakünt elhalkul a lárma, s néma vizek kezdenek
2211    4,     2|                 mondom, s zúgatom fejembe a szót, mintha telefonkagyló
2212    4,     2|                mintha telefonkagyló zúgna a fejemben. Most, most: érzem,
2213    4,     2|            Egyetlen, nehéz hangot ütök le a zongorán, s a meglökött
2214    4,     2|              hangot ütök le a zongorán, s a meglökött húr felmordul,
2215    4,     2|                   lassan szivárogni kezd: a két tüdõszárny megereszkedik -
2216    4,     2|       megereszkedik - már nehezül, lassul a lélegzet. - Most, most. -
2217    4,     2|            nyomorúság” - de értse meg, ez a szó csak kisegítõ, irritáló
2218    4,     2|            kisegítõ, irritáló eszköz: ezt a szót mint valami fájdalmas,
2219    4,     2|        kegyetlenül lenyomom tüdõmbe, hogy a lélegzet nehezebb, lihegõbb
2220    4,     2|             lihegõbb lesz: - most gyorsul a vonaglás, s torkomon már
2221    4,     2|                    halk hörgés bugyog fel a mélybõl - ó, nyomorúság!
2222    4,     2|                   fel s jajongva zuhog le a könny. Ó most érzem, zizegve,
2223    4,     2|          utcalámpának az árnya, és felfut a falon - nesztelenül felszedelõdzöm
2224    4,     2|                Elhagyott utcákon úgy bánt a csönd, mintha óriási kagyló
2225    4,     2|                  úr, keserû haragot érzek a nõk iránt, irigylem õket.
2226    4,     2|              minden s mi, mellékterményei a fajnak, csak arra, hogy
2227    4,     2|                    hogy aztán lerohadjunk a földbe, ha koponyánk átkozott
2228    4,     2|                csak meg, levelek porzók - a fa, a nõ halhatatlan. Borzasztó.
2229    4,     2|                    levelek porzók - a fa, a nõ halhatatlan. Borzasztó.
2230    4,     2|          halhatatlan. Borzasztó. Kötéllel a nyakunkon mélységekbe ugrunk
2231    4,     2|           nyavalyásan, vonagló görcsökkel a tüdõmben, vágytam egy nõt -
2232    4,     2|                  Ki szerettem volna tépni a száját - s rettenetes volt,
2233    4,     2|           borzasztó fölénnyel borultak el a kéjben, mikor áldoztam neki,
2234    4,     2|                úgy nyújtotta felém csókra a kezét, hogy éreznem kellett:
2235    4,     2|                hogy éreznem kellett: erre a mozdulatra a természet tanította
2236    4,     2|                kellett: erre a mozdulatra a természet tanította õt.
2237    4,     2|                   szép mosoly jelent meg. A kezében valami könyv volt,
2238    4,     2|                 volt, odakaptam, kitéptem a kezébõl, és odavágtam szoknyái
2239    4,     2|                állt tovább, és ugyanazzal a mosollyal mutatott a könyvre: „
2240    4,     2|           ugyanazzal a mosollyal mutatott a könyvre: „vedd fel” - így
2241    4,     2|                 görbült háttal lehajoltam a könyvért, esküszöm önnek,
2242    4,     2|                 könyvért, esküszöm önnek, a halál süket szele volt az,
2243    4,     2|                  szele volt az, ami akkor a hajam közé fújt. A súlyosan
2244    4,     2|                  akkor a hajam közé fújt. A súlyosan omló szoknyák mintha
2245    4,     2|                magasságban elzárták volna a világot, és én valami ürességbe
2246    4,     2|                 Behunyt szemekkel átadtam a könyvet, elmentem onnan,
2247    4,     2|                 mint az alvajáró, s akkor a lelkem is üres volt, mint
2248    4,     2|                 lelkem is üres volt, mint a temetõ. Abban az idõben,
2249    4,     2|                  álmomban jöttek csak meg a könnyek, és én hanyatt fekve,
2250    4,     2|                   úgy patakzott szemembõl a könny, nyirkos tócsa maradt
2251    4,     2|               könny, nyirkos tócsa maradt a padlón. Rettenetes kéj volt:
2252    4,     2|                   jött utánam. Esténkint, a második felvonásban föllopakodtam
2253    4,     2|                hogy átgázoljanak testemen a vad futamok. Mint valami
2254    4,     2|              valami paripák, úgy gázoltak a futamok, és én egészen dermedten
2255    4,     2|           dermedten és sötéten szóltam le a szívemnek: erek a borzasztó,
2256    4,     2|              szóltam le a szívemnek: erek a borzasztó, dagadó jajgatások.
2257    4,     2|                   dagadó jajgatások. Ezek a szabadulni vágyó, ágaskodó
2258    4,     2|                   gyûlöletem iránta. Ezek a szorongató és kérlelhetetlen
2259    4,     2|                  döfködi, kínozza odalent a húrokat - õ bugyborékol
2260    4,     2|             bugyborékol gúnyos nevetéssel a triangelek között, és õ
2261    4,     2|                   úgy lövell ki szemembõl a könny, mint valami égõ zsarátnok: -
2262    4,     2|             zsarátnok: - de nem tökéletes a kéj -, a duzzadt szem hirtelen
2263    4,     2|                 de nem tökéletes a kéj -, a duzzadt szem hirtelen megszikkad,
2264    4,     2|                  és nem tudja kilökni jól a vizeket.~Dehogy... hiszen
2265    4,     2|                      késõbb elmosódott ez a kép, és csak a készség maradt
2266    4,     2|              elmosódott ez a kép, és csak a készség maradt meg. Opera
2267    4,     2|               verkli is megtegye ugyanazt a szolgálatot. Estefelé, elsötétült
2268    4,     2|           lalalla-lala... így, emlékszik? A verklik rendesen vidáman
2269    4,     2|                    pedig lassú és szomorú a melódia, andante Õ come
2270    4,     2|                 sercegõ utcalámpák alatt. A hold visszaszalad elõlem,
2271    4,     2|                csillag... Most megint azt a sort - ohó, liheg már, vonaglik
2272    4,     2|                   lármájába vonszolom ezt a magános testemet. Képzelje
2273    4,     2|                  testemet. Képzelje csak, a dobogón festett arcú nõk
2274    4,     2|                   hegedülnek... úgy tépik a reszelõs húrokat, mintha
2275    4,     2|                  novemberben, kint jártam a törvényszéki boncintézetben
2276    4,     2|                 hullákat metéltek. Hátul, a homályban egy nagy láda
2277    4,     2|                   állott: ide dobálták be a már feldolgozott részeket -
2278    4,     2|                 feldolgozott részeket - s a homályban karok és lábak
2279    4,     2|               lábak és törzsek kavarogtak a láda bûzös fenekén -, s
2280    4,     2|                  s otthon órákon át ültem a tükröm elõtt, és néztem
2281    4,     2|                      nem akartak jönni... a fogamat csikorgattam...
2282    4,     2|                     két ujjal fojtogattam a nyakamat... átkozott...
2283    4,     2|           katolikus temetõben. Sok ember, a pap unottan gajdolva hadarja: „
2284    4,     2|              aeternam...” Csatakos ködben a hosszú, hosszú jegenye...
2285    4,     2|                 és nyugodtan közelgett... a puha és borús, süppedt homokon
2286    4,     2|             homokon hangtalanul mozgattam a szájam, és mellemen át daloltam:
2287    4,     2|                még. Egyszer fényes nappal a vásárcsarnokhoz közel siettem,
2288    4,     2|             pofáján két oldalt lecsurgott a lé, mintha zöld könnyek
2289    4,     2|                gyötrõdve lenyelte. Mintha a szívembõl szakadt volna
2290    4,     2|                fel, úgy szökött szemeimbe a rettenetes szánalom. Nem
2291    4,     2|        feltétlenül beáll - érti? S ezeket a helyzeteket most már ismerem,
2292    4,     2|                   vannak hangok, két hang a zongorán ... És fõleg, ó,
2293    4,     2|              zongorán ... És fõleg, ó, ez a legfõbb, vannak könyvek
2294    4,     2|                 van... Nagyon jól ismerem a könyveimet... egyet többször
2295    4,     2|                   után hazajövök, bezárom a kandi, kíváncsi ajtókat
2296    4,     2|                 mindent. Akkor lefekszem, a lábaim reszketnek még a
2297    4,     2|                   a lábaim reszketnek még a járástól - és akkor körülveszem
2298    4,     2|          közelednek alattomos, nevetõ nõk a kulcslyuk felé? Egyedül
2299    4,     2|                 kéjelegve lapoznak ujjaim a simuló lapokon. Ismerem
2300    4,     2|               simuló lapokon. Ismerem már a lapot, és ismerem a mondatot,
2301    4,     2|                   már a lapot, és ismerem a mondatot, és tudom, milyen
2302    4,     2|            elfeledve mindent, rettegését, a büntetést, egész riadt,
2303    4,     2|                  dagad görcsös szemeimben a süket könny. Most átfordítok...
2304    4,     2|                    Most átfordítok... ide a végére... Raszkolnyikov
2305    4,     2|                 Raszkolnyikov Szibériában a fásult közöny és gõgös életmegvetés
2306    4,     2|               olyan nagy dolog ezeknek az a tenyérnyi folt, az ablak
2307    4,     2|                  ablak rácsai közt - s az a forrás, melyet naponta egyszer
2308    4,     2|               látják élni miatta”? Ezeket a sorokat sohasem olvastam
2309    4,     2|                nélkül.~- Igen, doktor úr, a könyvek... Ó, ínyencfalataim,
2310    4,     2|                mind: - hozzászorítom õket a szemeimhez - nincs egyebem
2311    4,     2|         szemeimhez - nincs egyebem náluk. A büszke, tragikus Hamlet...
2312    4,     2|                 tragikus Hamlet... s azok a sorok, mikor Ofélia elé
2313    4,     2|                      Vagy Zarathustra, az a rettentõ vers, a zokogó
2314    4,     2|          Zarathustra, az a rettentõ vers, a zokogó visszatéréssel végsoraiban: „
2315    4,     2|                volna... ha csak nem ez az a nõ, akit szeretek... mert
2316    4,     2|                  betûkkel, berámázva, itt a falon. „Das Leben ist etwas,
2317    4,     2|                   hirtelen átdobom testem a vánkoson... arcomnak két
2318    4,     2|                 vággyal érzi már csurogni a vidám vizeket... igazán...
2319    4,     2|                   az eszmékkel... ezekkel a szavakkal kéjelgek buján,
2320    4,     2|                  magános férfiember, akit a bárgyú természet megtagadott,
2321    4,     2|                  meg, igazság, tedd lábad a fejemre... eszmék, egy más
2322    4,     2|                    míg elfullad öntudatom a gyötrelem gyönyörétõl...
2323    4,     2|                 kezem, sárga, riadt arcom a tükörben... gyûlölöm, elhányom
2324    4,     2|                  jaj, jaj, csavarjátok ki a testemet, mint a haszontalan
2325    4,     2|           csavarjátok ki a testemet, mint a haszontalan és vizes ruhákat...
2326    4,     2|               vizes ruhákat... fonódjatok a nyakamra... gyûrõdjetek
2327    4,     2|                   nyakamra... gyûrõdjetek a szemeimbe... gyúrjatok ki
2328    4,     2|                      Hazudom, én?... Hogy a tudomány...~- Nem értem...
2329    4,     2|               értheti meg soha... Hogyan? A boldogságom csõdje... boldogtalan
2330    4,     2|                  érti-e - mezõk alusznak, a szürke és ködös, lágy hegyek
2331    4,     2|              engem oda, és lefektet engem a nyirkos és puszta és szörcsögõ
2332    4,     2|               homokra, és pára párolog ki a földbõl, magános, kihûlt
2333    4,     2|                fölébem: titeket megedzett a sós lé, és én boldog vagyok
2334    4,     2|                 és jegenyék sora beléfoly a temetõ ködébe. Nem... ne
2335    4,     2|                 menjen még... no látja... a cirpelõ rengetegbõl egy
2336    4,     2|               távoli tüzek sziszegnek még a dombok lankái fölött, és
2337    4,     2|                minden rekeszébõl megindul a könny, és akkor úgy fogom
2338    4,     2|                 úgy fogom okádni magamból a könnyet, mint a megroggyant
2339    4,     2|                  magamból a könnyet, mint a megroggyant gleccserek,
2340    4,     2|                megroggyant gleccserek, és a könnyek fortyogó szennye
2341    4,     2|                 fortyogó szennye lebugyog a dombok lankáin, és ködbe
2342    4,     2|             vonalat. Két kezem átszorítja a drága, tiszta rögöket, és
2343    4,     2|                   kábultan bukik ki fejem a fullasztó vizek tetején -
2344    4,     2|                 föl, merülj ki, ne sírj - a borzasztó álom véget ért.~ ~
2345    4,     3|                 lehordtak. Vadul tépte le a gumikesztyût. - Fene egye
2346    4,     3|                  úr, második asszisztens, a csap alá tartotta kezét,
2347    4,     3|                  és nyugodtan már lehúzta a kesztyût. Mosolygott.~-
2348    4,     3|                 eszedbe hajszálat találni a ... Hat éve ordít így, veled
2349    4,     3|                folyton az orra alá tartod a lámpát, ahelyett, hogy a
2350    4,     3|                  a lámpát, ahelyett, hogy a hasba világítanál...~- Hát
2351    4,     3|                   vagyok megesküdve ezzel a klinikával! Régen szanatóriumom
2352    4,     3|          szanatóriumom lehetne - fütyülök a nagy megtiszteltetésre,
2353    4,     3|                   az öreg utolsó szavait. A tanár egész nesztelenül
2354    4,     3|                 jött be. Lopva pislantott a jól ismert, kedvesen darabos,
2355    4,     3|           bicskával faragott arcra, amint a vízvezeték fölé görnyed.
2356    4,     3|              görnyed. Kicsit mogorva volt a tanár, de egyébként nem
2357    4,     3|                Vajdát rögtön megnyugtatta a nyers, recsegõ hang - a
2358    4,     3|                   a nyers, recsegõ hang - a biztonságnak és hetykeségnek
2359    4,     3|                mert...~- Már örülök ennek a hat napnak - folytatta a
2360    4,     3|                  a hat napnak - folytatta a tanár -, nem is a kongresszus
2361    4,     3|               folytatta a tanár -, nem is a kongresszus miatt... a nagy
2362    4,     3|                 is a kongresszus miatt... a nagy pofákat, amiket nézni
2363    4,     3|           Mindketten odafordultak.~- Hogy a keserves isten... - káromkodott
2364    4,     3|           keserves isten... - káromkodott a tanár. - Nem lesz nekem
2365    4,     3|            összeröhögtök, ha munka közben a fogamat csikorgatom?...~
2366    4,     3|             Egészen el voltak képedve. De a tanár nem ügyelt rájuk,
2367    4,     3|                 Ni csak, éppen jól jön ez a hat nap... A méltóságos
2368    4,     3|                   jól jön ez a hat nap... A méltóságos kongresszus meglesz
2369    4,     3|               jöhet tanácsot adni... Tyõ, a kutyafáját, gyerekek...
2370    4,     3|                   gyerekek... remek lesz! A hetest készítsétek elõ!~
2371    4,     3|                õméltóságára? Horkay lenne a legjobb... Mindjárt lehetne
2372    4,     3|                    ilyenkor otthon van...~A tanár felkapta a fejét.
2373    4,     3|                   van...~A tanár felkapta a fejét. Vad grimaszt vágott,
2374    4,     3|                  teszi méltóságos kolléga a patáját... Még csak az kéne!...
2375    4,     3|                  Még csak az kéne!... Ezt a ziccert nem adom nekik...
2376    4,     3|                  Telekesnek nyitva maradt a szája.~- De hát akkor...~-
2377    4,     3|                akkor? Már megint kapkodod a fejed, mint kacsa a hátulját?...
2378    4,     3|              kapkodod a fejed, mint kacsa a hátulját?... Ilyen alakokkal
2379    4,     3|                   vagytok! De hiszen majd a körmötökre nézek, ne féljetek
2380    4,     3|                  szólni, úgy bámultak. És a tanár már rendelkezett.~-
2381    4,     3|             rendelkezett.~- Egy-kettõ!... A nagy mûtõt készítsétek elõ!...
2382    4,     3|                   mi ketten?~- Hát mikor, a teremtésit - majd vacsora
2383    4,     3|                után talán, mikor tele van a hasam? Véletlenül úgyse
2384    4,     3|                aztán pizsamában átsétálok a kékbe... addig bemosakodtok,
2385    4,     3|                   bemosakodtok, kifõzitek a teljes sérvgarnitúrát...
2386    4,     3|                 azt fölakasztjátok nekem, a lámpa fölé, srégen, párhuzamosan
2387    4,     3|          párhuzamosan az ágyfejjel, ahová a pofám kerül... onnan akarom
2388    4,     3|               kerül... onnan akarom nézni a színházat!... Nekem nem
2389    4,     3|                szerencsém, viszontlátásra a vágóhídon!~*~És ment minden,
2390    4,     3|              álomban.~Félóra múlva, mikor a tanár, lila pizsamában megjelent
2391    4,     3|                 lila pizsamában megjelent a terem küszöbén, az asztal
2392    4,     3|                    zsinórokra függesztve, a tükör. A doktorkisasszony
2393    4,     3|           zsinórokra függesztve, a tükör. A doktorkisasszony vidáman
2394    4,     3|       doktorkisasszony vidáman töltögette a pravazt, a két fõorvos,
2395    4,     3|             vidáman töltögette a pravazt, a két fõorvos, sápadtan a
2396    4,     3|                   a két fõorvos, sápadtan a fehér csuklya alatt, szótlanul
2397    4,     3|          szótlanul és szepegve rakosgatta a mûszereket. Szinte haptákba
2398    4,     3|            haptákba vágták magukat, mikor a tanár bejött.~Telekes mondani
2399    4,     3|             nektek világítás? Lejjebb azt a hármast, a teremtésit! A
2400    4,     3|                    Lejjebb azt a hármast, a teremtésit! A szemembe akartok
2401    4,     3|                  a hármast, a teremtésit! A szemembe akartok vakítani,
2402    4,     3|          Mindhárman ugrálni kezdtek, mint a katonák. A tanár ledobta
2403    4,     3|                  kezdtek, mint a katonák. A tanár ledobta köpenyét.~-
2404    4,     3|                 köpenyét.~- Följebb azzal a fejtartóval! Úgy ni! Lejjebb
2405    4,     3|              fejtartóval! Úgy ni! Lejjebb a lábat, hová tegyem így a
2406    4,     3|                  a lábat, hová tegyem így a fenekem, nem látsz? Hozzám
2407    4,     3|               nyúlj, mert megharaplak!~Ez a doktorkisasszonynak szólt,
2408    4,     3|               akart, ahogy felkászálódott a pompás mûtõasztalra. Egy
2409    4,     3|               kicsit fészkelõdött, fõként a fejtartásra vigyázva. Aztán
2410    4,     3|                megint.~- Most jó. Gyerünk a kendõkkel. Két tenyérnyi
2411    4,     3|                 tenyérnyi helyet hagytok, a köldök alatt. Ott, ott,
2412    4,     3|                 rátok bízom! elõrajzoltam a fürdõszobában, nekem nem
2413    4,     3|               Pontosan ott vágsz be, ahol a vonal kezdõdik... végigszaladsz,
2414    4,     3|                 végigszaladsz, és rávágsz a scrotumig. Na gyerünk, gyerünk
2415    4,     3|                 Na gyerünk, gyerünk azzal a jóddal... Nem, nem, csak
2416    4,     3|                  jóddal... Nem, nem, csak a Hilda...~A doktorkisasszony
2417    4,     3|                 Nem, nem, csak a Hilda...~A doktorkisasszony kezében
2418    4,     3|          doktorkisasszony kezében reszket a pravaz. Bömbölés téríti
2419    4,     3|            szerencsétlen! Egyenest tartsd a tût, hányszor megmondtam!
2420    4,     3|                 tût, hányszor megmondtam! A kvadliba szúrj, ne mellé -
2421    4,     3|                    hogy ordítsak, mint az a tegnapi vénasszony? Látom
2422    4,     3|                   jól, hogy mellé tartod!~A két asszisztens vacogva
2423    4,     3|              Hilda fiam, elég lesz... ezt a negyediket már nem éreztem...
2424    4,     3|                  már nem éreztem... Jöhet a jód meg a skalp... Izé...
2425    4,     3|                éreztem... Jöhet a jód meg a skalp... Izé... várjatok
2426    4,     3|                 vagy mégis inkább... nem, a Feri jódozzon... a bicskázást
2427    4,     3|                   nem, a Feri jódozzon... a bicskázást majd Vajda úr
2428    4,     3|            foghegyrõl szokta venni ezeket a kisebb herniákat... hát
2429    4,     3|           herniákat... hát most szeretném a tulajdon hasamon érezni,
2430    4,     3|                  csakugyan olyan biztos-e a keze... Jól van, Feri fiam,
2431    4,     3|                  Jól van, Feri fiam, elég a jódból meg a jóból... nézze,
2432    4,     3|                   fiam, elég a jódból meg a jóból... nézze, a fõorvos
2433    4,     3|              jódból meg a jóból... nézze, a fõorvos úr türelmetlen,
2434    4,     3|               alig várja, hogy felmetélje a belemet... régen feni már
2435    4,     3|                 belemet... régen feni már a fogát, igaz?~És a tanár
2436    4,     3|                feni már a fogát, igaz?~És a tanár szeme, oldalt, rávillan
2437    4,     3|                   Az orvos kezében megáll a borszeszbõl kiemelt kés,
2438    4,     3|                  egy darabig nem koptatom a szám, a tükröt akarom figyelni...
2439    4,     3|              darabig nem koptatom a szám, a tükröt akarom figyelni...
2440    4,     3|          pancsolsz, mint ahogy szoktad... A funiculust mutatóval emeled,
2441    4,     3|             emeled, meg vagyok értve?!... A többit majd meglátom...
2442    4,     3|                  Vigyázz, kész, mehet!...~A kés végigszalad a hasfalon.
2443    4,     3|               mehet!...~A kés végigszalad a hasfalon. Telekes már törli
2444    4,     3|               hasfalon. Telekes már törli a vért, Hilda készíti a csíptetõ
2445    4,     3|               törli a vért, Hilda készíti a csíptetõ ollókat. Két percig
2446    4,     3|              halálos csönd. Zsír alig van a barna, katonás bõr alatt,
2447    4,     3|                 barna, katonás bõr alatt, a lebeny ezüstös csillogással
2448    4,     3|                  csillogással buggyan elõ a széttárt seben. Csak furcsa,
2449    4,     3|             lekötné... Hm... furcsa ezzel a tömlõvel, hogy nem buggyan
2450    4,     3|            gúnyosan az operált. - Aha!...~A sebész keze megrándul.~-
2451    4,     3|              megrándul.~- Na, mégis rájön a fõorvos úr?!... Vagy nem?...
2452    4,     3|             kicsit mócsingolunk, igaz?... a resectió ráér... Közben
2453    4,     3|                  ráér... Közben kicsúszik a csík, akkora haematomát
2454    4,     3|                 kapok, mint egy dinnye...~A sebész elvörösödik.~- Nna?!...
2455    4,     3|                hát ha valaki olyan kényes a sebészbecsületére... annak
2456    4,     3|                súghatok... segítsen magán a fõorvos úr, ha tud!~Vajda
2457    4,     3|               eszébe jut... Negyedik ujj! A kipreparált, lekötött csonkot
2458    4,     3|               lekötött csonkot megragadja a makkfogóval, átszúrja és
2459    4,     3|                  Telekes átveszi Hildától a befûzött fonalakat, három
2460    4,     3|             Vajdának. Vajda kettõt letesz a kendõre, a harmadikkal belenyúl
2461    4,     3|                  kettõt letesz a kendõre, a harmadikkal belenyúl a sebbe.~-
2462    4,     3|                    a harmadikkal belenyúl a sebbe.~- Jobb oldal! - ordít
2463    4,     3|              sebbe.~- Jobb oldal! - ordít a tanár. Vajda nem érti, kapkod,
2464    4,     3|                nem érti, kapkod, kirántja a tût.~- Jézus Mária! Most
2465    4,     3|                arra mondtam, boldogtalan! A két másikra! Ezerszer mondtam
2466    4,     3|                   kéz felõl teszem le, ha a ballal könnyen el akarom
2467    4,     3|                   Mért nem teszi mindjárt a feje tetejére? Mért nem
2468    4,     3|            préseli be az imakönyvébe, azt a keserves... Na, meg vagyok
2469    4,     3|              áldva magukkal!~Szerencsére, a két varrat már megvan, a
2470    4,     3|                  a két varrat már megvan, a kapcsokat Telekes adogatja.
2471    4,     3|                   adogatja. Mindjárt vége a vesszõfutásnak, még egy
2472    4,     3|                 markolsz bele, édes fiam, a szeretõdbe markolj így bele,
2473    4,     3|                   lemosni és gyerünk! Hol a János?! A tolóágynak rég
2474    4,     3|                 és gyerünk! Hol a János?! A tolóágynak rég ott kellene
2475    4,     3|             kellene lenni! Meddig emeljem a lábam?!... Kollódium, semmi
2476    4,     3|                arccal sürgölõdik, mialatt a beteget átrakják a tolókocsira.
2477    4,     3|                mialatt a beteget átrakják a tolókocsira. Széttolja az
2478    4,     3|               betakart professzor. - Majd a Hilda lekísér a szobámba.
2479    4,     3|                      Majd a Hilda lekísér a szobámba. Magukból egyelõre
2480    4,     3|                  benézni hozzám.~De ahogy a kocsi elgördül a sóbálvánnyá
2481    4,     3|                 De ahogy a kocsi elgördül a sóbálvánnyá meredt elsõ
2482    4,     3|            asszisztens elõtt, az ajtóban, a tanár oldalt fordítja fejét,
2483    4,     3|                 fejét, jobb keze kinyúlik a takaró alól. És lehalkított
2484    4,     3|              tanulta... Egész jó volt, és a tizennyolc perc se baj...
2485    4,     3|                  ha néha ordítok egyet... a tüdõt is foglalkoztatni
2486    4,     3|                szerettem! Viszontlátásra!~A fõorvos úr még ott érzi
2487    4,     3|                csontos kéz melegét, mikor a kocsi eltûnik a folyosó
2488    4,     3|            melegét, mikor a kocsi eltûnik a folyosó sarkán.~*~Mintegy
2489    4,     3|                  Telekes vidáman rángatja a kesztyût. Teli torokból
2490    4,     3|                  neked - ilyen nincs több a világon! Becsületemre, az
2491    4,     3|                   így!~Vajda merengve áll a mûszerek elõtt, a csipeszek
2492    4,     3|            merengve áll a mûszerek elõtt, a csipeszek közt babrál. Telekes
2493    4,     3|                   Amellett legszívesebben a képére borítottad volna
2494    4,     3|                   képére borítottad volna a mócsingosvödröt - éppen
2495    4,     3|                 jókedvedbe talált! És ami a legszebb - azt, remélem,
2496    4,     3|                 azt, remélem, tudod, hogy a mûtét egyáltalán nem volt
2497    4,     3|                  nem volt indikálva - ezt a sérvet tíz évig lehetett
2498    4,     3|               mondom neked, nincs ki mind a négy kereke! Fantasztikus!
2499    4,     3|               szórakozott vagy?~Vajda áll a szoba közepén, az üres tenyerét
2500    4,     3|                   hangon, és tovább mered a tenyerébe -, nem Kapernaumnak