Rész,  Fej.

2501    4,     3|                   Kapernaumnak hívták azt a várost?...~- Miféle várost?
2502    4,     3|                Megõrültél?~- Ahol... ahol a Mester... megjelent... a
2503    4,     3|                  a Mester... megjelent... a tanítványok elõtt... és
2504    4,     3|         tanítványok elõtt... és Tamást... a hitetlent... rákényszerítette...
2505    4,     3|                  az ujjával nyúljon be... a sebbe... amit az oldalán
2506    4,     3|               amiért nem hitte el... hogy a lángésznek... külön törvénye
2507    4,     4|                   járhatott az idõ, mikor a mûtét után magamhoz tértem
2508    4,     4|                mûtét után magamhoz tértem a narkózisból. Az álomtalan
2509    4,     4|             amibõl tökéletesen kikapcsolt a kloroform: nyafogva és nyûgösködve
2510    4,     4|             valami zavaros mondatot, amit a számolás közben vágott ketté
2511    4,     4|              számolás közben vágott ketté a hirtelen lecsapó sötétség,
2512    4,     4|                     hogy fogjon már hozzá a tanár úr, úgyse tudok aludni,
2513    4,     4|                    egyre hevesebben dobog a szívem, valahol külön a
2514    4,     4|                   a szívem, valahol külön a szobában, vagy effélét.~
2515    4,     4|              keservesen vettem tudomásul, a homokzsákról, ami leszorította
2516    4,     4|                  hasamat, hogy túl vagyok a mûtéten, de vajon hogy sikerült?
2517    4,     4|                  sikerült? s túl vagyok-e a veszélyen is? és tanácstalanul
2518    4,     4|          igyekeztem meghatározni helyemet a térben és idõben. Jobbról
2519    4,     4|                lepedõje fehérlett, sütött a nap, s már hangok is hallottam.
2520    4,     4|                  isten, villant át rajtam a rémület, végem van, az utolsó
2521    4,     4|                 kegyszerek voltak, de nem a számomra: a szomszéd ágyban
2522    4,     4|                voltak, de nem a számomra: a szomszéd ágyban termetes,
2523    4,     4|               órakor mindig bekövetkezik. A csendes és intim szertartást
2524    4,     4|                fordult. Szerencsét kívánt a jól sikerült mûtéthez, biztosított
2525    4,     4|                   vegyek lélegzetet, hogy a kellemetlen émelygés minél
2526    4,     4|              fárasszon ki.~Hárman voltunk a kórteremben, a harmadik
2527    4,     4|             Hárman voltunk a kórteremben, a harmadik betegre már nem
2528    4,     4|             betegre már nem is emlékszem. A vizit s a tanár szerényen
2529    4,     4|                   is emlékszem. A vizit s a tanár szerényen önérzetes
2530    4,     4|                  magam kezdtem barátkozni a tisztelendõ úrral. Jó húsban
2531    4,     4|                   amihez sipoly járult, s a gyógyulás elég nehezen megy.
2532    4,     4|                   én kezdtem vigasztalni, a könnyebb büntetésre ítélt
2533    4,     4|                  elõhozakodtam, hogy ezek a sipolyok milyen jóindulatúak
2534    4,     4|           sipolyok milyen jóindulatúak és a többi. Újabb öklendezés
2535    4,     4|              tulajdon felvágott hasammal.~A rokoni látogatások közben
2536    4,     4|             közben csak egyszer figyeltem a tisztelendõ úr ágya felé,
2537    4,     4|           rókaképû emberke állt, mankóval a hóna alatt. Ritkás, szõke
2538    4,     4|           tekintetén rögtön megismerszett a politikus csizmadia, vagy
2539    4,     4|                hosszú, hegyes orra alatt.~A tisztelendõ úr fuldokolt
2540    4,     4|                  tisztelendõ úr fuldokolt a nevetéstõl, kezével kergette
2541    4,     4|                 menjen vissza... háhhá... a vackára... háhhá... az való
2542    4,     4|              beteg embernek, mint maga...~A rókaképû megmarkolta a mankót,
2543    4,     4|                    A rókaképû megmarkolta a mankót, és sunyi alázattal
2544    4,     4|                 úgy mondtam... nem venném a lelkemre, ha megneheztelne
2545    4,     4|         megneheztelne rám, hogy én tudtam a dologról, mégse figyelmeztettem
2546    4,     4|              Orbán lelke... menjen má...!~A rókaképû vállat vont, mint
2547    4,     4|              aztán elég fürgén kibicegett a szobából. A tisztelendõ
2548    4,     4|             fürgén kibicegett a szobából. A tisztelendõ úr még percekig
2549    4,     4|                 percekig fújt és lihegett a nagy nevetéstõl.~Ebéd után
2550    4,     4|             jutott, megkérdeztem, ki volt a délelõtti látogató. Kérdésemre
2551    4,     4|          Kérdésemre csaknem megint rájött a nevetés a tisztelendõ úrra.~-
2552    4,     4|                   megint rájött a nevetés a tisztelendõ úrra.~- Vagy
2553    4,     4|          tisztelendõ úrra.~- Vagy úgy, az a zsivány?... Hát nem mutatkozott
2554    4,     4|                   pedig tud tisztességet, a betyár! A Fityó Gáborra
2555    4,     4|                   tisztességet, a betyár! A Fityó Gáborra tetszik gondolni -
2556    4,     4|                   gondolni - itt fekszik, a hármasban, mindig átjön
2557    4,     4|                van neki is, mint nekem... a betyárnak... de fürgébben
2558    4,     4|              bírja. Egyébként asztalosság a mestersége...~Ahogy fölragyogott
2559    4,     4|                    ahogy enyelegve szidta a távollétében, csak úgy áradt
2560    4,     4|         különleges, meleg szeretet, abból a fajtából, amelynek a megtért
2561    4,     4|                abból a fajtából, amelynek a megtért vagy veszélyben
2562    4,     4|                veszélyben tántorgó bárány a legkedvesebb az egész nyájban,
2563    4,     4|        legkedvesebb az egész nyájban, még a szentírás szerint is. Érezni
2564    4,     4|                derültségre tudja hangolni a soha nem mosolygó, komolykodó,
2565    4,     4|           komolykodó, ravasz asztalos ezt a kedves, jóságos papot.~Hamar
2566    4,     4|                  látogatásokon túl, mikor a szoba elcsendesedett, s
2567    4,     4|                   szoba elcsendesedett, s a harmadik ágyban már szunyókálni
2568    4,     4|                   már szunyókálni kezdett a beteg, megint megjelent
2569    4,     4|                  dologban osont be.~Ahogy a tisztelendõ úr megismerte
2570    4,     4|              tisztelendõ úr megismerte õt a félhomályban, rögtön felélénkült.
2571    4,     4|            bugyborékolni kezdett torkából a nevetés.~- Mi az, vén bûnös?
2572    4,     4|                    de két perccel ezelõtt a saját fülemmel hallottam
2573    4,     4|               süllyedjek el, ha nem igaz, a két orvos, a tanár meg az
2574    4,     4|                 ha nem igaz, a két orvos, a tanár meg az adjunktus úr
2575    4,     4|                  adjunktus úr végigmentek a folyosón, azt hitték, nem
2576    4,     4|                azt hitték, nem hallom, és a tanár azt mondta...~- Háhhá...
2577    4,     4|            akasztófáravaló... háhhá... ó, a selyma... hát mit mondott
2578    4,     4|                 selyma... hát mit mondott a tanár úr?~- Azt mondta,
2579    4,     4|                adjunktus úr, kámpec ennek a mi szegény papunknak is,
2580    4,     4|                  mi szegény papunknak is, a hatosból... nem hinném,
2581    4,     4|              magának, hogy õ lesz az elsõ a csontbajosok közül, aki
2582    4,     4|       csontbajosok közül, aki elpatkol...~A tisztelendõ úr úgy nevetett,
2583    4,     4|                nagy testét csak úgy rázta a vidámság. Nehezen tért magához.~-
2584    4,     4|                      hát ezt mondta rólam a tanár úr?~Fityó mester szomorúan
2585    4,     4|             magának, vegye végre komolyan a figyelmeztetésem.~- No,
2586    4,     4|         adjunktusnak, egészen másképp áll a dolog ezzel a Fityó Gáborral.
2587    4,     4|                 másképp áll a dolog ezzel a Fityó Gáborral. Ugyanaz
2588    4,     4|                   Fityó Gáborral. Ugyanaz a betegsége, csudadolog ez,
2589    4,     4|        csudálkoznék, ha holnap elhajítaná a mankót, és kitáncolna a
2590    4,     4|                   a mankót, és kitáncolna a klinikáról.~- Nem hiszem
2591    4,     4|               hallottam, hogy rosszul áll a maga szénája. Nagyon rosszul
2592    4,     4|              szénája. Nagyon rosszul áll. A maga helyében én inkább
2593    4,     4|                   helyében én inkább csak a lelkemre gondolnék, nehogy
2594    4,     4|                lelkemre gondolnék, nehogy a sátán vigyen el, mikor rákerül
2595    4,     4|                  vigyen el, mikor rákerül a sor. Nagyon beteg maga,
2596    4,     4|                   tanácstalanul vonogatta a vállát, körülnézett, és
2597    4,     4|                   asztalosmester -, pedig a vak is látja, ki megy el
2598    4,     4|                 és zavartan nevettem ezen a furcsa enyelgésen, amiben
2599    4,     4|                 olyan természetesen áradt a két ember kedélyébõl. Jó
2600    4,     4|                gáláns és diszkrét ügy van a dolog mögött, a szõke ápolónõre
2601    4,     4|                   ügy van a dolog mögött, a szõke ápolónõre célzott
2602    4,     4|             szabadulni, folyton üldözi õt a szerelmével... ezen megint
2603    4,     4|                 megint fuldokolni kezdett a tisztelendõ úr, szidta irgalmatlanul
2604    4,     4|                azt ajánlotta neki, inkább a végrendeletét írná a sok
2605    4,     4|               inkább a végrendeletét írná a sok bolondság helyett, amiket
2606    4,     4|          összebeszél. Mikor végre elment, a pap még sokáig mosolygott,
2607    4,     4|                Bár nyilvánvaló volt, hogy a tréfa egyiküknek se árt,
2608    4,     4|                közt nyugtalanság bujkált, a dolog lélektani hátterét
2609    4,     4|           szobatársam, s ha mulattatja is a viccelõdés, a halálra való
2610    4,     4|               mulattatja is a viccelõdés, a halálra való célzás mégiscsak
2611    4,     4|            mélységes szorongást leplez ez a túlzottan kitörõ nevetés?
2612    4,     4|               találjon ki valami egyebet, a tisztelendõ úr végre mégis
2613    4,     4|        tisztelendõ úr végre mégis megunja a dolgot, talán már most is
2614    4,     4|                mikor már kezdtem remélni, a tisztelendõ úr érdekében,
2615    4,     4|                   délután jön csak, s nem a rendes baljós programmal,
2616    4,     4|                  kipakolt.~- Mi van azzal a Fityóval, hogy nem jön,
2617    4,     4|                   Nézzen csak be, lányom, a hármasba, ne mondja, hogy
2618    4,     4|                   tudomására jutott volna a reklamálás (pedig az ápolónõ
2619    4,     4|              szólt neki), rögtön rákezdte a rendes mókát.~- Protekcióért
2620    4,     4|                arra gondoltam, hogy mivel a tisztelendõ úr úgyis elkerül
2621    4,     4|               rangja lesz, mint itt, ezen a sárvilágon... hogy szólna
2622    4,     4|                    még én úgyse értem meg a kegyelemre, adjanak még
2623    4,     4|             esztendõ szolgálati idõt, itt a megpróbáltatások völgyében -
2624    4,     4|                  völgyében - megbeszéltük a szõke ápolónõvel, hogy tavaszra
2625    4,     4|                 ápolónõvel, hogy tavaszra a Dunántúlra utazunk együtt...~-
2626    4,     4|                  bûnös... még mit nem?... a Dunántúlra?... minek az
2627    4,     4|                 tíz napon keresztül, amíg a klinikán voltam. Összebarátkozva
2628    4,     4|                   voltam. Összebarátkozva a tisztelendõ úrral, akiben
2629    4,     4|                 tisztelendõ úrral, akiben a legjóságosabb, legtisztább
2630    4,     4|          legtisztább lelket ismertem meg, a végén kiderült, hogy egyáltalán
2631    4,     4|                   látszó témakör, ami ezt a két régi bajtársat összekötötte -
2632    4,     4|                mit sütött ki Fityó mester a mi kedves papunk mulattatására.
2633    4,     4|          Egyébként azt is megtudtam, hogy a kórházban nem volt senki,
2634    4,     4|                 kórházban nem volt senki, a kedves nõvérek közt se,
2635    4,     4|                 se, aki megütközött volna a két ember játékának furcsa
2636    4,     4|       megszerették, mindenki tudott róla, a komoly orvos urak is mosolyogtak.
2637    4,     4|                   megy így ez az ugratás, a vetélkedés, hogy melyikül
2638    4,     4|         vetélkedés, hogy melyikül éli túl a másikat, mindenki tud róla,
2639    4,     4|                  meghatottan búcsúztam el a tisztelendõ úrtól. Melegen
2640    4,     4|                    Melegen szorította meg a kezem, megáldott, s egyáltalán
2641    4,     4|                amiért neki maradnia kell.~A kötözésre bejárva, kétszer-háromszor
2642    4,     4|         érdeklõdött az állapotom iránt, s a magáéról is bizakodva beszélt.~
2643    4,     4|              múlva, véletlenül tudtam meg a kórház egyik orvosától,
2644    4,     4|                  nyári napon, közvetlenül a tízórai áldozás után, csendesen,
2645    4,     4|              asztalost keservesen zokogni a tisztelendõ úr temetésén,
2646    4,     4|               soha többé nem jutna eszébe a legtávolabbról is feltenni
2647    4,     4|                   nekem is könnybe lábadt a szemem a régen porladó szívre
2648    4,     4|                   könnybe lábadt a szemem a régen porladó szívre gondolva,
2649    4,     5|       pirkadásának tekintsék. Hát még, ha a gyógyulás olyan környezetben
2650    4,     5|                 Stockholmtól félórányira, a bûbájos tengerparti üdülõhelyen,
2651    4,     5|           Saltsjõbadenben tanulgatom újra a kétlábonjárást, büszkén
2652    4,     5|            forgatva meglékelt fejemet hol a világoszöld tavaszi toalettben
2653    4,     5|              toalettben pompázó park, hol a vitorlásokkal kirakott,
2654    4,     5|         megszokott - hogyne kísértené hát a káprázat, hogy õ is más
2655    4,     5|               lett, újjászületett -, hogy a jövõben nem ismétli meg
2656    4,     5|           célszerût cselekszik, önmaga és a társadalom érdekében? Hogy
2657    4,     5|           társadalom érdekében? Hogy vége a megnemértésnek, közte és
2658    4,     5|                   és jelentõséget ad majd a kölcsönös hit és bizalom?~
2659    4,     5|                fejemre - úgy árad belõlem a részvét, mint az influenzás
2660    4,     5|                 könnyeket buggyantanak ki a szemembõl és tegnap komolyan
2661    4,     5|                   komolyan elbõgtem magam a „Szomorú vasárnap” címû,
2662    4,     5|  öngyilkoskörökben népszerû mûdalnak azon a során, hogy „Pap is lesz,
2663    4,     5|           gyászlepel”.~No, de hiszen, ami a részvétet illeti, mint ennek
2664    4,     5|     megszégyenítette bennem, amit ezekben a hetekben tapasztalok. Hogy
2665    4,     5|                 tapasztalok. Hogy nemcsak a magam, az emberek szemében
2666    4,     5|                   ifjonti bemutatkozásom, a hírhedt „Így írtok ti” óta
2667    4,     5|                  ezzel az agyoperációval. A sok drága, aranyos, szívetmelengetõ
2668    4,     5|           szerepet ebben az érdeklõdésben a betegség és a mûtét viszonylagos
2669    4,     5|               érdeklõdésben a betegség és a mûtét viszonylagos ritkaságának
2670    4,     5|                  legyek?” De hagyjuk ezt, a végén még dicsekedni kezdek
2671    4,     5|                   magyar sajtófõnök úr és a Molnár Ferenc haditudósításaiból (
2672    4,     5|      haditudósításaiból (másodszor idézem a szerzõt) emlékezetes Grundböck
2673    4,     5|              egyetlenegyszer okozott csak a megtisztelõ érdeklõdés és
2674    4,     5|                szeretet: egy délután, még a kórházban, egy tekintélyes,
2675    4,     5|                    mint itteni élharcos - a Magyar Eszperantó Egyesület
2676    4,     5|               tudni kell rólam, hogy mint a mûnyelv mozgalmának igazán
2677    4,     5|                érteni egész jól értem ezt a nyelvet, de furcsa módon,
2678    4,     5|            mindennapi ötlettel rántott ki a csávából. „Uraim - mondta
2679    4,     5|            férjemnek meg kellett operálni a fejét. Nos, önök csodálkozni
2680    4,     5|                 eszperantóul beszélni - s a gyógyulás, ezen a ponton,
2681    4,     5|            beszélni - s a gyógyulás, ezen a ponton, még nem jelentkezett.”
2682    4,     5|                esett, hogy nem esett folt a magyar eszperantóbecsületen -
2683    4,     5|                   olyan folyékonyan fogom a Mûnyelvet beszélni, mint
2684    4,     5|                  ébredezõ önbizalmamat, s a jövõbe vetett hitemet érte,
2685    4,     5|                vetett hitemet érte, éppen a minden Földlakó által egyformán
2686    4,     5|                   hiánya okozta.~Délelõtt a Röda Stugan (Vörös Kunyhó)-
2687    4,     5|                fogalmazása, közben, ahogy a „frõken” (kisasszony) egymásután
2688    4,     5|                egymásután rakosgatja elém a kannát, tányért, ibriket,
2689    4,     5|                vizet, gépiesen mondogatom a kevés svéd szavak egyikét,
2690    4,     5|            felvennem az érintkezést ezzel a szõke Solvejggel, aki talán
2691    4,     5|              levélpapírt és tintát, azzal a titkos szándékkal, hogy
2692    4,     5|               veszem, hogy végre is annak a nagy Strindbergnek szülõhazájában
2693    4,     5|           haraggal hirdette világgá, hogy a Nõ nem érti meg a Férfit -
2694    4,     5|                    hogy a Nõ nem érti meg a Férfit - óvatosnak és nagyon
2695    4,     5|                 ha meg akarom változtatni a strindbergi diagnózist.
2696    4,     5|                   Mutogatok az ablakra és a szívemre, jelezni akarom,
2697    4,     5|             akarom, hogy milyen csodaszép a tavasz, a tenger, a yachtok,
2698    4,     5|                milyen csodaszép a tavasz, a tenger, a yachtok, a hegyek
2699    4,     5|             csodaszép a tavasz, a tenger, a yachtok, a hegyek és hogy
2700    4,     5|              tavasz, a tenger, a yachtok, a hegyek és hogy inspirálva
2701    4,     5|                 hja!” mondja beszippantva a levegõt egy csodálkozó kurta
2702    4,     5|                 aztán int, hogy kövessem. A folyosón egy ajtó elé vezet,
2703    4,     5|          eszetokjáról - ezúttal nem azzal a céllal, sõt Isten mentsen
2704    4,     5|               tekintetben hasonlítani fog a régihez.~ ~.oOo.~ ~ ~