Rész,  Fej.

   1    1,     1|            úgymint az orvostársadalomnak és a betegek társadalmának,
   2    1,     1|           legelendõ?) kérdés etimológiai és nem utolsó sorban endopatolo-pszichosoma-tikonumizmatikai
   3    1,     1|                   Szakcikk. Nem szikcakk és cikkcakk.~Amivel azt akarom
   4    1,     1|              képzelet szeszélyes, ugráló és rapszodikus, de megbízhatatlan
   5    1,     1|            osztom a feladatot. Általános és specializált formában vetem
   6    1,     1|                  kérdést.~Tapasztalataim és klinikai megfigyeléseim,
   7    1,     1|                   de mindig halasztottam és most mit fog szólni, hogy
   8    1,     1|             holott én a hasamat fájlalom és nem az erkölcseimet;~mert
   9    1,     1|                  magam, ijesztgetni kezd és mindenfélérõl le akar szoktatni,
  10    1,     1|                  rá, kifogásnak, önmagam és mások elõtt, a lustálkodásra (
  11    1,     1|                jut egy kis gyöngédséghez és szeretethez) s félõ, hogy
  12    1,     1|             jobban tud a professzoroknál és ha vele kibeszélgetem magam,
  13    1,     1|              szeretem, ha engem áltatnak és hazudnak nekem;~mert mint
  14    1,     1|                   még nagyobb a pulzusom és így tovább;~mert folyton
  15    1,     1|                többiek orvosnak mentek - és végre;~mert semmi bajom
  16    1,     1|              tárgyakat dugdos az orromba és ahelyett, hogy elismerné,
  17    1,     1|               mondja, hogy nem fog fájni és fáj, ahelyett, hogy azt
  18    1,     1|                  mondaná, hogy fájni fog és mégse fájna;~fogászhoz azért
  19    1,     1|              elõszobában elmúlik a fájás és gondolom, majd holnap megyek,
  20    1,     1|              megyek, mert a csontvázamat és vesémet látja, de a kabátomat
  21    1,     1|         többnyire roppant vicces emberek és oda nem tartozó dolgokat
  22    1,     1|               jobban akarnak tudni nálam és nem hajlandók például megérteni,
  23    1,     1|            megérteni, hogy az ember ebéd és vacsora tartamára igazán
  24    1,     1|               éppen nagyon ideges vagyok és ilyen idegállapotban nem
  25    1,     1|     idegállapotban nem bírom az orvost - és végre;~pszichoanalitikushoz
  26    1,     2|          próbáltam felelni rá, könnyedén és elfogulatlanul, behatóan,
  27    1,     2|            eredetien, hûvösen, tréfásan, és hányszor szellemesen, mert
  28    1,     2|                  a nagyságos asszonnyal. És a nagyságos asszony várakozó
  29    1,     2|           várakozó mosollyal nézett rám, és így szólt:~- Hogy van?~Hogy
  30    1,     2|             Descartes-ot olvastam, a lét és nemlét problémája volt a
  31    1,     2|                  volt a legkisebb bajom. És ha kérdeztek, hogy hogy
  32    1,     2|        válaszokról kellett gondoskodnom. És kipróbáltam mindent: voltam
  33    1,     2|          megragadtam ellenfelem kabátját és ekként nyilatkoztam:~- Hogylétem
  34    1,     2|         elõfizetõ hogylétét egy tartozik és egy követel rovattal: egyikbe
  35    1,     2|            percrõl perce érik az embert, és minden félórában leszámolja
  36    1,     3|              tessék azonnal kocsiba ülni és idejönni.~- Na, ná, na.
  37    1,     3|                 felemeljük, megpörgetjük és visszadobjuk.~- Na, jól
  38    1,     3|                 óráját, lóbázza a lábát, és az asztalon egy hímzést
  39    1,     3|              rokonomtól, aki tiszteltet, és azt üzeni, hogy most már
  40    1,     3|             vigyék ki szépen a zongorát, és hozzanak be ide nekem egy
  41    1,     3|           fordítsák fel ezt a szekrényt, és tegyenek rá egy vödör langyos
  42    1,     3|                ajtót, lehúzzuk a lámpát, és a földszintrõl felhozatunk
  43    1,     3|               Lecsavarjuk a függönyöket, és a vekkerre hideg borogatást
  44    1,     3|            teszünk. Becsukjuk a kályhát, és a Pistikát leeresztjük a
  45    1,     3|                  erre lefektet a földre, és a fejemet lefelé nyomja.~-
  46    1,     4|           maszatol az ember - a szepszis és a többi. De milyen lelkiismeretes,
  47    1,     4|                   miért hagyjam folyni - és miért húzzam szét? Ez valami
  48    1,     5|              Lujza néni egész nap ideges és lármás volt, nem természetes
  49    1,     5|          harciasan hetyke lényét, kemény és kihívó járását, szõke haját
  50    1,     5|              kihívó járását, szõke haját és kicsi kezeit. A nevét se
  51    1,     5|                  volt nálunk házvezetõnõ és anyahelyettesféle, de a
  52    1,     5|        anyahelyettesféle, de a tekintély és rang, amit erõszakkal verekedett
  53    1,     5|             meggyõzni apámat, hogy lusta és rossz természetem korrekcióra
  54    1,     5|               maga az eset volt utálatos és bántó.~Délután furcsa jó
  55    1,     5|                 mindegyik a maga hangján és rögeszméjével. Többször
  56    1,     5|               kolbász, belévert tojással és juhtúrós galuska. Még Lujzával
  57    1,     5|                 sõt egyre kellemetlenebb és élesebb lett. Nyersen kikergetett
  58    1,     5|                vacsorának, gonosz arccal és gúnyosan célzást tett rá,
  59    1,     5|                megmarkolta a galléromat, és kipöndörített az elõszobába,
  60    1,     5|                  fúria, tajtékzó szájjal és szikrázó zöld szemekkel
  61    1,     5|            elõtte... vagy te, vagy én...~És otthagyva a konyhát, szobájába
  62    1,     5|             húzódtam vissza, csodálkozva és megrettenve. Sejtelmem se
  63    1,     5|                 számításaimon.~A csendes és ismerõs kulcscsörgésre ösztönszerûen
  64    1,     5|            kimegy apám elé, s ünnepélyes és színpadias fojtott hangon
  65    1,     5|               nem néz rám, szórakozottan és fáradtan járatja körül a
  66    1,     5|              szót hangsúlyozva, nyújtott és éneklõ hangon nyilatkoztatta
  67    1,     5|                elõtt felemelte az öklét, és azt mondta nekem „te...”~
  68    1,     5|                 azt mondta nekem „te...”~És most kimondott egy szót,
  69    1,     5|             nélkül, mert zavarba hozott, és kihozott fölényembõl, hogy
  70    1,     5|                apám, az én okos, jóságos és mindentudó fejünkbe és szívünkbe
  71    1,     5|           jóságos és mindentudó fejünkbe és szívünkbe látó apám, elfordította
  72    1,     5|         elfordította fejét az ajtó felé, és vontatottan kimondta a váratlan
  73    1,     5|             maradsz a szobádban, egyedül és...~Megint Lujzára nézett,
  74    1,     5|                 aki gyorsan bólintott.~- És természetesen nem kapsz
  75    1,     5|            azonnal a kapcsolóhoz léptem, és újra leoltottam a lámpát.
  76    1,     5|                 közepén állva hallgattam és hallgatóztam végig, ahogy
  77    1,     5|              ebédlõben terítenek: tányér és étszer csörgött, a szakácsné
  78    1,     5|                  a merítõkanál cuppogott és loccsant. Élénken láttam
  79    1,     5|            ablakhoz mentem, kinyitottam, és kihajoltam a hûvös, kora
  80    1,     5|          összefüggõen gondolkozni, képek és ismeretlen érzések száguldoztak
  81    1,     5|                 tudok még, egy fenyegetõ és alacsony és rosszindulatú
  82    1,     5|                egy fenyegetõ és alacsony és rosszindulatú hatalom a
  83    1,     5|         tehetetlenül hallgat el a tiszta és nemes igazság s a férfibátorság
  84    1,     5|          felháborodása, amivel Siegfried és Héraklész rontott egykor
  85    1,     5|          nyáladzó, tekergõ hét fejére... És eszembe jutott apám lesütött
  86    1,     5|                bálványnak, aki a szépség és bûvölet álarcát viseli,
  87    1,     5|                 égbekiáltó elszörnyedést és méltatlanságot nem, amit
  88    1,     5|               sikátorok mögül csúsznának és suhannának, vagy a csatornából
  89    1,     5|               emelkednének ki, lucskosan és szennyesen, ezek az ijesztõ
  90    1,     5|              növekvõ mormogás, ez a zúgó és zúgolódó gyávaság, mely
  91    1,     5|        bátorságra kap tulajdon hangjától és fenyegetõ sokaságától? Honnan
  92    1,     5|       lobogtassák rongyaikat, fenyegetve és rémesen, honnan, ha nem
  93    1,     5|             Kálvária felé nyüzsög, ordít és hullámzik.~Vér és halál -
  94    1,     5|                  ordít és hullámzik.~Vér és halál - vér és halál! Nem
  95    1,     5|            hullámzik.~Vér és halál - vér és halál! Nem lehet kibírni
  96    1,     5|                   aljas csõcselék, szent és isteni csõcselék, ki bosszút
  97    1,     5|               csodálkozom, milyen vékony és fáradt a hangom.~Apám erõsen
  98    1,     5|            haláltól.~- Nem félek, apa... És nem haragszom Lujza nénire,
  99    1,     5|                tört ki rajtad.~Hallgatok és tûnõdöm.~Apámnak minden
 100    1,     5|            tanítása holtbiztos igazság - és mégis, még sok évig azután,
 101    1,     5|                évig azután, s ha tudásom és mûveltségem ceruzája elernyed,
 102    1,     5|                  ma is úgy tudják szívem és idegeim, hogy a vörheny
 103    1,     6|              meleg, a lábam pedig hideg, és a melegség szaladgál bennem,
 104    1,     6|                   ott egyszerre elmúlik, és átszalad máshová.~Mondja,
 105    1,     6|                megy föl, tetszik érteni? és mondjuk, mintha mégis erõltetnék
 106    1,     6|                elmondani, hogy mit érzek és hogyan, akkor mibõl állapítja
 107    1,     6|                  a bárzsingon keresztül, és megfogná a gégét, de nem
 108    1,     6|            egymást, felnõtt ember vagyok és családapa, nincs szükségem
 109    1,     6|                 csalással vigasztaljanak és szépítsék az állapotomat -
 110    1,     6|                beszéljen hozzám õszintén és becsületesen, mint férfi
 111    1,     6|       becsületesen, mint férfi férfihez, és mondja ki nyíltan: hátgerincsorvadás-e
 112    1,     6|                  mintha összenõtt volna, és az egyiknek a széle karcolni
 113    1,     6|                karcolni kezdi a másikat, és ennek következtében minden
 114    1,     6|                  nem mondtam el mindent, és ha a doktor úr nem hallgatja
 115    1,     6|                 gyanúm, én tárgyilagosan és elfogulatlanul az állítom
 116    1,     6|             mintha a szívbõl indulna ki, és nem mindig tesz úgy, csak
 117    1,     6|               így leszorítom a mellemre, és a karjaimat hátracsavarom,
 118    1,     6|                 karjaimat hátracsavarom, és behunyt szemmel egy percig
 119    1,     6|               érzem, mintha fuldokolnék, és a gyomromban elpattanna
 120    1,     6|           lélegzet egy percre kimarad... és azonkívül a fülembe valami
 121    1,     6|             valami rémes zúgás is van... és ami a legborzasztóbb, doktor
 122    1,     6|               mihelyt kinyitom a számat, és egy szót próbálok mondani...
 123    1,     7|                 se... csak a lélegzés... és igen, de milyen furcsa ez...
 124    1,     7|            ellenkezõleg... egyre éberebb és élénkebb leszek ettõl, mintha
 125    1,     7|                  mintha részeg volnék... és milyen különös... a szívem...
 126    1,     7|              hogy dobog, milyen hangosan és külön... igen, arrafelé,
 127    1,     7|             tõlem egészen függetlenül... és egyre messzebb dobog...
 128    1,     7|                  egyre messzebb dobog... és egyre különállóbban és hangosabban...
 129    1,     7|                   és egyre különállóbban és hangosabban... és elhagynak
 130    1,     7|          különállóbban és hangosabban... és elhagynak engem a kezem
 131    1,     7|               nem figyeltem ilyen élesen és körülményesen, ami velem
 132    1,     7|                  az éles görbe drótok... és hogy a méltóságos úr lassan
 133    1,     7|           méltóságos úr lassan mosakszik és álarcot vesz fel és a homlokára
 134    1,     7|            mosakszik és álarcot vesz fel és a homlokára villanylámpát.
 135    1,     7|                 homlokára villanylámpát. És a másik doktor úr, aki a
 136    1,     7|                  a kezemet leszíjazta... És a kedvesnõvérek, akik olyan
 137    1,     7|              akik olyan halkan járkálnak és minden milyen fehér és tiszta,
 138    1,     7|         járkálnak és minden milyen fehér és tiszta, és behallatszik
 139    1,     7|                  milyen fehér és tiszta, és behallatszik a villamos...
 140    1,     7|               kezdeni, nem érzem a kezem és a lábam... jöhetnek a kések
 141    1,     7|                lábam... jöhetnek a kések és a csillogó fogók... és a
 142    1,     7|             kések és a csillogó fogók... és a gézek, a katlan, amiben
 143    1,     7|               nagyszerû dolog... miattam és velem, az egész dolog, ami
 144    1,     7|                 van, pedig én itt vagyok és talán nem vagyok többé...
 145    1,     7|                van, a helyén van, terjed és nyúlik, messze, egyre messzebb,
 146    1,     7|               állócsillagok... ködfoltok és Tejút... Hát aztán? Aztán
 147    1,     7|                az a bizonyos értelmetlen és képtelen és lehetetlen,
 148    1,     7|                  értelmetlen és képtelen és lehetetlen, tehát nem is
 149    1,     7|                 kiindultam, a lehetséges és létezõ... Mert az az ember,
 150    1,     7|                 az embernek a számára én és ez a létezõ valóság itten
 151    1,     7|             körülöttem éppolyan képtelen és értelmetlen nonszensz, fából
 152    1,     7|                egész... méltóságos úr... és ezek milyen komolyan veszik...
 153    1,     7|                  valóságosan volnának... és léteznének... pedig hát
 154    1,     7|                mikor én nem is vagyok... és õk sincsenek...huszonnnégy...
 155    1,     8|                   Dódi felült az ágyban, és a barna mackót kérte. A
 156    1,     8|                 szoba el volt sötétítve, és Dódi, aki a homályban nem
 157    1,     8|             senki sem felelt, panaszosan és nyöszörögve emelte a hangját.
 158    1,     8|                mindent megtagadtak tõle, és õ gyanakodó és kemény lett,
 159    1,     8|         megtagadtak tõle, és õ gyanakodó és kemény lett, és rájött,
 160    1,     8|                gyanakodó és kemény lett, és rájött, hogy legjobb mindjárt
 161    1,     8|            mindjárt elkeseredetten sírni és követelni, ha valamit ki
 162    1,     8|                rémült szájjal meredt rá, és Dódi egy pillanatig csodálkozva
 163    1,     8|               Dódi nagyon elkomolyodott, és tûnõdve nézte õt - vajon
 164    1,     8|                 türelmetlenül elfordult, és a barna mackót kérte.~Odaadták
 165    1,     8|                Megint behunyta a szemét, és nehéz, tompa szívvel simogatta
 166    1,     8|                  vagy a szekrény mögött, és csak Dódi látta õt, kócos,
 167    1,     8|              mezítláb, vásottan, röhögve és titokban, anya háta mögött,
 168    1,     8|                  háta mögött, fenyegetve és szamárfüleket csinálva.~
 169    1,     8|               dolga nincsen, csak vele - és hogy se anya, se apa nem
 170    1,     8|                 járt a lábán, a parkban, és nem feküdt itt az ágyban -,
 171    1,     8|              üsse meg, vagy vigye el õt, és zárja be az ajtót. De anya
 172    1,     8|               zárja be az ajtót. De anya és késõbb apa is azt mondták
 173    1,     8|                nem látják. Felkapták õt, és futva behozták a szobába,
 174    1,     8|                futva behozták a szobába, és az ágyba tették. De a Rossz
 175    1,     8|                  követte õket, röhögött, és nyelvét öltögette apára -
 176    1,     8|                nyelvét öltögette apára - és apa arrafelé fordult, és
 177    1,     8|                 és apa arrafelé fordult, és mégis azt mondta, hogy nem
 178    1,     8|                öklével mellbe bokszolta, és iszonyú grimaszt csinált
 179    1,     8|                  Látod, hogy rám néztek, és azt hazudták neked, hogy
 180    1,     8|             látnak. Így csinálok nekik.”~És a Rossz Fiú rettenetes mozdulatokat
 181    1,     8|            rettenetes mozdulatokat tett, és csúf dolgokat beszélt, csúfolva
 182    1,     8|          dolgokat beszélt, csúfolva apát és anyát, aztán megint erõsebben
 183    1,     8|                 most már nem mert sírni, és nem merte hívni õket, mert
 184    1,     8|            kettõnek lenyiszálja a nyakát és hasba szúrja õket - mutatott
 185    1,     8|                nem hív senkit, csendesen és figyelmesen nézi õt, eltette
 186    1,     8|                 nézi õt, eltette a kést, és kegyesen érdeklõdni kezdett,
 187    1,     8|               akkor még nem tudott róla, és Dódi csendesen, lesütött
 188    1,     8|                 összepakolt egy csomóba, és az ajtó felé rohant. Dódi
 189    1,     8|               bokszolta, grimaszt vágott és elrohant.~Ezután - csak
 190    1,     8|                  éppen úgy fél, mint apa és anya, restelli, hogy fél
 191    1,     8|                  hogy fél tõle, jókedvet és fölényt és bátorságot tettetve
 192    1,     8|                tõle, jókedvet és fölényt és bátorságot tettetve mindjárt
 193    1,     8|                 akarja elütni gyávaságát és tehetetlenségét. És Dódi
 194    1,     8|           gyávaságát és tehetetlenségét. És Dódi csendesen, tûnõdve
 195    1,     8|                  senki nem segítheti õt, és hogy neki kell vele mindent
 196    1,     8|              melléhez, csendesen pihegve és dobogva. Hangosan nem mert
 197    1,     8|                   amit nagyon szeretett, és eddig még nem tudott szólni
 198    1,     8|               elszánta magát - kiemelte, és gyengén a Rossz Fiú felé
 199    1,     8|           mosolygott is hozzá, halványan és ravaszul, hogy kedvet csináljon
 200    1,     8|         félrelökte az ostort, szipákolt, és szemtelenül beleröhögött
 201    1,     8|              lesz? - mondta a Rossz Fiú, és egészen közel jött.~- Ustor -
 202    1,     8|                 Fiú gorombán, összetörte és elhajította az ostort. Aztán
 203    1,     8|                abban a percben elugrott, és a sarokban várt. Intett,
 204    1,     8|           kannában, ráöntötte a homokra, és gombócot csinált. A gombóctól
 205    1,     8|                  sziporkázó csillagokkal és cukorral. Fújják el inkább
 206    1,     8|              meglódul, eliramodik, vígan és cikcakkban leszalad, mint
 207    1,     8|                  Dódi behunyta a szemét, és kezével lökte el magától.~-
 208    1,     8|                se, apát se. Menjenek ki.~És mikor csönd lett, egyszerre
 209    1,     8|                  lihegve, most már mohón és vadul, rakott föl mindent
 210    1,     8|                     nem kell neki láb. - És már nem érezte.~- Itt van
 211    1,     8|                 kell Dódinak - mondta. - És itt van neki a szeme, az
 212    1,     8|                az se kell neki - mondta, és abban a pillanatban sötét
 213    1,     8|               sötét lett.~Most csendesen és némán állt és figyelt és
 214    1,     8|                  csendesen és némán állt és figyelt és várt. De a Rossz
 215    1,     8|                 és némán állt és figyelt és várt. De a Rossz Fiú még
 216    1,     8|                  érezte, hogy kaparászik és dörömböl. Megfogta, megsimogatta,
 217    1,     8|                  Megfogta, megsimogatta, és csendesen, szelíden odatette
 218    1,     8|                 kiáltott, mohón elkapta, és elszaladt vele. Dódi még
 219    1,     8|                 kezét, egy idegen bácsi, és vezetni kezdte. Dódi engedelmesen
 220    1,     8|                  engedelmesen megindult, és nem kérdezte, hová mennek.~ ~
 221    1,     9|                                  A HALÁL ÉS A FAVÁGÓ~Három nap óta,
 222    1,     9|                  határozottá vált benne, és térbe és idõbe helyezõdött,
 223    1,     9|         határozottá vált benne, és térbe és idõbe helyezõdött, miután
 224    1,     9|                  tudta, részletesen, hol és hogyan fog megtörténni:
 225    1,     9|        ébredeztek, régiek, gyerekkoriak. És mindebben volt valami titkos,
 226    1,     9|             érzéke béna lett, megvetette és lenézte a céltalan nyüzsgést,
 227    1,     9|                 ki az emberekbõl közönye és megvetése; ha véleményt
 228    1,     9|                  ahol már nincs vélemény és ítélet, vagy ha van, bizonyosan
 229    1,     9|        dolgozatokat, amikben részletesen és tárgyilagosan elemezte az
 230    1,     9|            esetét határozottan különálló és egyéni esetnek érzi, és
 231    1,     9|                  és egyéni esetnek érzi, és feltûnõen hangsúlyozta,
 232    1,     9|    levelezõlapokat küldözgetett, melegen és hosszan beszélt, egész szívét
 233    1,     9|                  is javított két jelzõt, és letisztázta az egészet.~
 234    1,     9|                  a leveleket összetépné, és ehelyett asztalára egyetlen
 235    1,     9|                  legfeljebb, ami tömören és egységesen magyarázna meg
 236    1,     9|              hátralévõ dolgát is rendben és szabályosan intézze el.
 237    1,     9|             intézze el. Bement a bankba, és elõkérte könyveit. Kiszámított
 238    1,     9|           könyveit. Kiszámított mindent, és végrendeletét, amit már
 239    1,     9|                  Négy órakor bezárkózott és írásai között rendet csinált,
 240    1,     9|              átkötött egy csomó levelet, és külön, feltûnõ helyre tette,
 241    1,     9|                Megvizsgálta a fegyverét, és hátsó zsebébe süllyesztette.
 242    1,     9|                  értette, de az a furcsa és ismert érzése volt, mintha
 243    1,     9|                 haránt esõ napsugarakkal és azzal, hogy õ itt áll az
 244    1,     9|              többet nem fog megtörténni, és ez az újság mély izgalmával
 245    1,     9|                  izgalmával töltötte el.~És tudta, hogy most mindentõl
 246    1,     9|                  külön-külön. Az utcától és házaktól, amiket most észrevett,
 247    1,     9|             amirõl az illetõ sem tudott. És szerette volna, ha megjegyzik
 248    1,     9|               találkoztam vele az utcán, és jól megnéztem - az arca
 249    1,     9|              megnéztem - az arca nyugodt és átszellemült volt.”~A villanegyedtõl
 250    1,     9|              elõtte csillag ütközött ki. És most egyszerre, könnyûen
 251    1,     9|                 most egyszerre, könnyûen és magától, mintha rejtett
 252    1,     9|                bizonyítania önmaga elõtt és a világ elõtt, hogy õ, a
 253    1,     9|                  hogy õ, a Lélek, többre és másra lett volna méltó,
 254    1,     9|               semmit sem tudott kezdeni, és amit büszkén eldob magától.~
 255    1,     9|           fájdalomban megtalálta önmagát és ezt a ritka percet nem fogja
 256    1,     9|                Engem kerestél?~Révedezve és valami kellemetlen, bosszankodó
 257    1,     9|                 hogy az orvos itt lakik, és hogy csakugyan úgy fest
 258    1,     9|                 felgyújtotta a villanyt, és egy üvegasztalkán babrált
 259    1,     9|               Abban a pillanatban élesen és keményen fordult feléje
 260    1,     9|            kérlek... Felnõtt ember vagy, és kötelességeid vannak. Ülj
 261    1,     9|                   Az orvos is felállt.~- És a prognózis?~Az orvos egy
 262    1,     9|                végleg - de hosszadalmas, és mindent fel kell áldozni.
 263    1,     9|                  visszafejlõ...~- Értem. És ha nem - mennyi idõ kell
 264    1,     9|         nyomorult pózt... hogy férfiasan és õszintén beszél velem...~
 265    1,     9|                   az egészséges férfi... és én...~Megint megindult,
 266    1,     9|                     Mindig nagyképû volt és tetszelgõ... Embertelen
 267    1,     9|            kovácsolt, csupa izgalom volt és vad, keserû elhatározás.
 268    1,     9|                  magához tért. Elsápadt, és úgy elkezdett remegni, hogy
 269    1,     9|                kórház falának támasztva, és fejétkét nedves tenyerébe
 270    1,     9|              nyomorult halandók. Kötések és jódos vatták alatt felvágott
 271    1,     9|            akiken megkönyörült a duzzadó és gazdag egészség, és fölöslegébõl
 272    1,     9|              duzzadó és gazdag egészség, és fölöslegébõl odadobott nekik
 273    1,     9|        próbáljanak megkapaszkodni benne. És õk megkapaszkodnak - vagy
 274    1,     9|             valamit, hogy megtölthessem. És az egészséges megkönyörül
 275    1,     9|                az egészséges megkönyörül és ad.~Megtapogatta magát:
 276    1,     9|            lelkiismeretességétõl függ... És hogy igenis, vannak szerencsés
 277    1,     9|                én olyan könnyû legény...~És furcsa gyerekesen, éles
 278    1,     9|                  furcsa gyerekesen, éles és hamis hangon, összekoccanó
 279    1,     9|          összekoccanó fogakkal nevetett, és aggódva nézte az orvost,
 280    1,    10|             külön oknyomozása.~Általában és különösen.~~Általában~azért
 281    1,    10|            bridge, a nyaralás, a víkend, és mert éppen orvostól jönni
 282    1,    10|             orvostól jönni elõkelõ dolog és jól is hangzik, bizonyos
 283    1,    10|                  mûveletlen barom vagyok és jól esik a gondolat, hogy
 284    1,    10|          forrósága, kétoldali fülhallása és középfolyása a locarnói
 285    1,    10|          olvastam, ilyen orvosi dolgokat és titokban kéjelgek a gondolatban,
 286    1,    10|                 el magamról a diagnózist és az õ megjegyzései közben
 287    1,    10|            tüdeje Nurminak volt utoljára és hogy bátran ezt meg azt;~
 288    1,    10|            láttad volna, hogy legyintett és csóválta a fejét;~és végre~
 289    1,    10|          legyintett és csóválta a fejét;~és végre~mert katonának akarnak,
 290    1,    10|             tessék, milyen beteg vagyok, és mert be akarom magamat biztosítani,
 291    1,    10|                  rántanak, az nem kunszt és mert az Isten is belgyógyász;~
 292    1,    10|           megnézhetem a kezem csontvázát és olyan érdekesek azok a mindenfélék,
 293    1,    10|      nõgyógyászhoz, hogy Alfréd megtudja és végre rájöjjön, hogy nõ
 294    2,     1|               magaméról.~- Nagyon kedves és igazságos, kedves kollega
 295    2,     1|           értenek. Meghívtam hát magamat és önt erre a konzíliumra.~-
 296    2,     1|                  minden gondolata helyes és logikus, akkor kollega úr
 297    2,     1|                 híjják kollega úr?~- Így és így.~- Helyes. Rendben van.
 298    2,     1|                 lakik, kollega úr?~- Itt és itt.~- Nagyon helyes. Ön
 299    2,     1|               jól tudja, hogy ön kicsoda és micsoda, mert amit mondott
 300    2,     2|          Elgondolkodva néztem magam elé, és így szóltam:~- Szeretem
 301    2,     2|             emlékszem. Miért?~- Mert kék és sárga kiegészítõ színek.
 302    2,     2|               hajú nõvel volt viszonyod, és azért szereted a sárga bablevest.~-
 303    2,     2|                     Én?!~- Igen. Te ütni és verni akarod a sárga bablevest,
 304    2,     2|              ugye, ha rám esnék az ajtó, és agyoncsapna engem?~- Bocsánat...
 305    2,     2|                 csak minden cselekvésünk és gondolatunk: a nemi kegyetlenkedés
 306    2,     2|       gondolatunk: a nemi kegyetlenkedés és nemi megalázkodás ösztöne.
 307    2,     2|                   vallottam be rémülten, és a hideg végigfutott a hátamon.~-
 308    2,     2|               tehetünk magával.~Leültem, és egyszerre elmúlt a fogfájásom,
 309    2,     2|               kaptam Fuksztól - mondtam, és a fogaim vacogtak.~- Kuss! -
 310    2,     2|                szerelmes ebbe a Fukszba, és hogy ön szereti a pénzt,
 311    2,     2|                 hogy ön szereti a pénzt, és hogy ön szeretné, ha Fuksz
 312    2,     2|               leesnék a Halászbástyáról, és a nyakát törné. Ön javíthatatlan
 313    2,     2|                 legyõzze ezt az ösztönt, és mazochisztikus hajlamot
 314    2,     2|                 Érti?~- Értem - mondtam, és összehúztam magam a széken.~-
 315    2,     2|                  a széken.~- No - mondta és felállt. Rettenetes szemekkel
 316    2,     2|                  szedj ki ötven koronát, és add nekem. Na, mi lesz?
 317    2,     2|                koronát. Galléron fogott, és lerúgott a lépcsõn. A földszintrõl
 318    2,     3|              elmesélhetem, tárgyilagosan és fölényesen (figyelték már,
 319    2,     3|     betegségükrõl a kikúrált elmebetegek és milyen mûveltek? Minap egy
 320    2,     3|                jegyezzük meg, piros volt és nem vörös - hová gondolnak,
 321    2,     3|                   világos piros, cinóber és nem kármin, ami, szerintem,
 322    2,     3|      választottam ki kedvenc, szipkámnak és nem is sejtettem, hogy végzetes
 323    2,     3|            jobbnak láttam sietve ellépni és egy ismerõs órást venni
 324    2,     3|                Egy boltban, ahol dacosan és harciasan megkérdeztem,
 325    2,     3|               utóbbi idõben divatba jött és nagyon keresik.~Azonnal
 326    2,     4|                   hisztériák, neurózisok és pszichózisok klasszikus
 327    2,     4|                szép eredményeket - Freud és követõi az ideges tünetek
 328    2,     4|        helyesebben felhívni az idegesség és ideges tünetek tanulmányozóinak
 329    2,     4|   megnyilvánulásainak számtalan fajtáját és fokozatát ismertetik a nagy
 330    2,     4|                 ismertetik a nagy tudású és nagy tekintélyû szerzõk,
 331    2,     4|          idegesség még mindig ismeretlen és rejtelmes lényegét egy lépéssel
 332    2,     4|               éppen a tünetek mennyiség- és minõségbeli optimumát nyújtotta:
 333    2,     4|                optimumát nyújtotta: sírt és nevetett egyszerre, miközben
 334    2,     4|               megnyugodott, barátságosan és udvariasan tárgyalni kezdett
 335    2,     4|                  Gondolkodtam az eseten, és arra az eredményre jutottam,
 336    2,     4|                  neki lesz-e jó kalapja, és nem megfordítva. További
 337    2,     4|                rendesen a pincért szidja és nem a kormányt,~és általában
 338    2,     4|                szidja és nem a kormányt,~és általában nem a gazdát,
 339    2,     4|             valakihez, akinek több pénze és hatalma, ennek megfelelõen
 340    2,     5|               idõben a pszichopatológiát és foglalkoztam a lelki élet
 341    2,     5|             Freud Zsigmondot, a neurózis és lelki zavarok diagnosztikáját
 342    2,     5|                  zavarok diagnosztikáját és terápiáját. Szerény nézetem
 343    2,     5|           Szerény nézetem szerint kitûnõ és szokatlan érzéket fedeztem
 344    2,     5|                  fel magamban fixa ideák és kedélybetegségek okainak
 345    2,     5|        ismerhetjük meg, ha az elromlott, és kénytelenek vagyunk felbontani.~
 346    2,     5|                lelki betegek rendellenes és igen mulatságos agymûködését
 347    2,     5|                   éles intuícióm az okok és összefüggések oly mélységeibe
 348    2,     5|             másik izgatottan szaladgált, és összefüggéstelen szavakat
 349    2,     5|                 harmadik vadul kacagott, és az öklét rázta.~Éles szemem
 350    2,     5|             borzongást, odaléptem hozzá, és szelíden szólítottam meg.~-
 351    2,     5|               állapot. A beteg nyugodtan és intelligensen beszél. Az
 352    2,     5|               beteg tudja, hogy hol van, és ezt az állapotot valami
 353    2,     5|             felelõsség, nagy felelõsség, és mi öröme van belõle az embernek?~
 354    2,     5|                  a legenyhébb kezelés.~- És megbízik magában?~- Már
 355    2,     5|              emelik. Megvan a fixa idea, és milyen egyszerûen fogtuk
 356    2,     5|              Vajon nem dühöng azonban?~- És milyen lesz az emelés?~-
 357    2,     5|           felvettük, mert tisztességtudó és ügyes ember, csak ne kérne
 358    2,     6|          szanatórium betegei figyelmesen és jóindulattal hallgattak
 359    2,     6|               igazán nagyon kedves volt, és azóta is lelkiismeret-furdalásokat
 360    2,     6|              találkoztam az igazgatóval, és õ könnyedén és odavetõen
 361    2,     6|              igazgatóval, és õ könnyedén és odavetõen említette nekem
 362    2,     6|                tartani a szanatóriumban, és hogy szeretné, ha én is
 363    2,     6|               volt. Szívesen megígértem, és közben talán meg is feledkeztem
 364    2,     6|                fel, akik nagyon kedvesen és gyöngéden beszéltek velem,
 365    2,     6|                   hogy lent vár a kocsi, és hogy õk elkísérnek engem -
 366    2,     6|              érdekli õket a hangverseny, és hogy az igazgató lelkükre
 367    2,     6|                el engem.~Kocsiba ültünk, és kedélyes beszélgetés közben
 368    2,     6|            igazgató már az ajtóban várt, és feltûnõen nyájasan fogadott.
 369    2,     6|             nyájas volt, tetszik tudni - és valami határozatlan nyugtalanság
 370    2,     6|                 Az Otthon-körben ültünk, és én éppen egy dramaturgiás
 371    2,     6|                az igaz, hogy nagy tûzzel és igen élénken adtam elõ,
 372    2,     6|              odajött hozzám az igazgató, és azt mondta, hogy szeretné,
 373    2,     6|                  különösen nézett rám... És most ketten hoztak el kocsin,
 374    2,     6|                 ketten hoztak el kocsin, és az igazgató már itt vár
 375    2,     6|            csevegni, de közben feszülten és görcsösen figyeltem.~- Aztán
 376    2,     6|                  Aztán kocsiba ültetjük, és szépen behozzuk...~- U-úgy -
 377    2,     6|           behozzuk...~- U-úgy - mondtam, és szemébe néztem -, és ha
 378    2,     6|            mondtam, és szemébe néztem -, és ha például író volna az
 379    2,     6|                hogy udvariasan figyelnek és melegen tapsolnak, egy kicsit
 380    2,     6|          csinálnának egész hangversenyt. És ha valamit akarnának, nem
 381    2,     6|               gyorsan, sarkon fordultam, és elvegyültem a betegek közé.~
 382    2,     6|                   Kilopóztam a konyhába, és elbújva az ajtó mögé, megvártam,
 383    2,     7|              folyosónak kedves szobáival és csinos padjaival vége szakad:
 384    2,     7|                 kísér, kulcsot vesz elõ, és kinyitja. Tompa, hideg fény
 385    2,     7|                 meg pillanatra. A komoly és tiszta kórházi csönd, ami
 386    2,     7|              megszakad: kurrogó, recsegõ és sipító zaj csap felénk,
 387    2,     7|                 osztálya, közös kórterem és cellák.~A terem mélyén,
 388    2,     7|                  a maga útját, megfordul és visszamegy. Az egyik hangosan
 389    2,     7|                 mormol valamit maga elé. És mindegyik végzi a dolgát,
 390    2,     7|                mindegyik végzi a dolgát, és szinte hihetetlen, hogy
 391    2,     7|              zakatolva mûködni kezdenek, és mindegyik csinálja a mozdulatot,
 392    2,     7|             átszellemült fakír, kínozzák és ostorozzák magukat, mindegyik
 393    2,     7|                 benne.~Lám, az egyik fel és alá szaladgál, magolja a
 394    2,     7|               szerepet, folyton ismétli. És hogy beleéli magát! egészen
 395    2,     7|             megölt. Mártuska, aki csinos és tizennyolc éves és finom,
 396    2,     7|                csinos és tizennyolc éves és finom, gazdag, mûvelt, Párizst
 397    2,     7|                  gazdag, mûvelt, Párizst és Londont járt úrilány volt,
 398    2,     7|              volt, mielõtt ide behozták, és aki most gitteres ágyban
 399    2,     7|         trágárságokat, amiért megcsaltam és otthagytam õt, mert hiszen
 400    2,     7|                  aki mindezt tette vele, és ne bandzsítsak úgy, mert
 401    2,     7|            kérlelhetetlenül, oly sötéten és szenvedélyesen hajtogatják
 402    2,     7|                 jelszavát - oly keserûen és felháborodva követelik a
 403    2,     7|                elmebetegnek, fiziológiai és biológiai értelemben tulajdonképpen
 404    2,     7|                   többnyire egészségesek és soká élnek a tébolyda lakói -
 405    2,     7|                megkapatva, spontán, terv és cél nélkül, azzal a finom
 406    2,     7|            fiatalasszonnyal, aki zokogva és kiáltozva vergõdött a pamlagon,
 407    2,     7|                 közepén, hogy miért ütik és verik és kínozzák õt egész
 408    2,     7|                 hogy miért ütik és verik és kínozzák õt egész nap.~Természetesen
 409    2,     7|                   ideges kezét, derülten és õszintén és biztatóan a
 410    2,     7|              kezét, derülten és õszintén és biztatóan a szemébe nézek.~-
 411    2,     7|        megjelenik tekintetében a rémület és kétségbeesés vad fénye.~-
 412    2,     7|               milyen szépen süt a nap... és mennyi minden van a világon,
 413    2,     7|                 önmagával foglalkozik... és nem figyel rájuk...~És hozzáteszem,
 414    2,     7|                   és nem figyel rájuk...~És hozzáteszem, duzzogva, sértõdötten.~-
 415    2,     7|                 duzzogva, sértõdötten.~- És én is... én is... meg vagyok
 416    2,     7|             vagyok sértõdve... a karszék és a galamb és az ura és a
 417    2,     7|                    a karszék és a galamb és az ura és a kisfia nevében...
 418    2,     7|            karszék és a galamb és az ura és a kisfia nevében... és velük
 419    2,     7|               ura és a kisfia nevében... és velük együtt... hogy olyan
 420    2,     7|                  hogy olyan borzasztónak és kétségbeejtõnek és elviselhetetlennek
 421    2,     7|          borzasztónak és kétségbeejtõnek és elviselhetetlennek találja
 422    2,     7|               örömöt okozzunk magának... és érdekeljük... hogy meg tudjon
 423    2,     7|                  feledkezni a bajáról... és ne sírjon...~És még egyszer,
 424    2,     7|               bajáról... és ne sírjon...~És még egyszer, követelve:~-
 425    2,     7|                Tudja, a dementia praecox és a maniaco-depresszíva közt
 426    2,     8|                   kérem, ne vegye zokon.~És elfutott, mint a fergeteg.~
 427    2,     8|                  köszöntötte barátaimat, és odasúgta nekem:~- Kérem
 428    2,     8|                   sürgõsen...~Felálltam, és félreültem vele.~- Parancsoljon
 429    2,     8|           beszélhetek róla... színház... és a felelõsség engem terhel...
 430    2,     8|               Oktogonon, a járda szélén, és komolyan, összehúzott szemmel
 431    2,     8|           Bocsásson meg - mondta sebesen és félvállról, a nagyon elfoglalt
 432    2,     8|                   Odalépett az egyikhez, és rendelkezõ hangon szólt
 433    2,     8|                   Nincs idõnk. Mehetünk.~És könnyedén, bocsánatot kérve,
 434    2,     9|                 Kivettem a pakli gyufát, és egyenlõen elosztottam. Minden
 435    2,     9|             számítunk egy poénra?~- Négy és fél.~A maradék ötöt bent
 436    2,     9|            harmincöt, hozzátéve egy adut és egy hecsepecst, az negyven
 437    2,     9|               egy hecsepecst, az negyven és egy ütés.~- Indulhatunk,
 438    2,     9|          derékban kettétörtem, igazítok, és letettem a négy mellé.~-
 439    2,     9|              Természetesen: kontramacska és rekontramacska.~Ötöt letett,
 440    2,     9|             rekontramacska.~Ötöt letett, és felírt egy felet.~A helyzet
 441    2,     9|                  ha erre sakkal felelek, és leütöm a széket, akkor õ
 442    2,     9|               akkor õ megint kontrázhat, és az én vezérem nem mehet
 443    2,     9|        ilyenformán néggyel bent maradok, és egy uhu, az negyven. Csak
 444    2,     9|               hatezer korona volt nálam, és nem látszott valószínûnek,
 445    2,     9|           kilencvenes években Maróczyval és Pillsburyvel a remis eredménnyel,
 446    2,     9|                  találjam magam.~- Pagát és megint pagát! - kiáltottam
 447    2,     9|                  kiáltottam diadalmasan, és leütöttem egy parasztot,
 448    2,     9|                Igen! - kiáltott barátom, és nyomban visszarúgta a gólt.
 449    2,     9|            Hármat behúztam: az négy poén és kverentesz. Ultimó.~Nagyszerûen
 450    2,     9|           percben megjelent az ápoló úr, és be kellett menni a cellába.~ ~
 451    2,    10|             növénygyûjtõ volt, lepréselt és beletett a herbáriumba ilyen
 452    2,    10|                   A herbáriumban pókokat és pirított árnyékot ettem,
 453    2,    10|              több verskötetem jelent meg és egy filozófiai értekezésem
 454    2,    10|                  össze voltak gémberedve és a szájamon mindig párafelhõt
 455    2,    10|              mindig párafelhõt fújtam ki és az egész arcom kék volt.
 456    2,    10|                 irántam való vonzódásból és ragaszkodásból marad meg
 457    2,    10|             azért, mert begomboltam elöl és így nem tud lecsúszni. Ha
 458    2,    10|              csúszni, biztosan lecsúszna és én végleg megfagynék meztelenül.
 459    2,    10|                  rossz hatással volt rám és Schopenhauer álnév alatt
 460    2,    10|             értekezést írtam „A halálról és az élet semmiségérõl” címen.~
 461    2,    10|            különös hullámok jöttek felém és a mellényem alá bújtak.
 462    2,    10|          mellényem alá bújtak. Odamentem és egy barna négyszögût láttam
 463    2,    10|          Kályhának hívják. Leültem mellé és felolvastam neki „Végtelen
 464    2,    10|                  mellényemet. Elbámultam és ránéztem a Kályhára: rájöttem,
 465    2,    10|                  mámoros érzés fogott el és rajongva szóltam a Kályhához:~-
 466    2,    10|            megértetted a versemet?~Újabb és hevesebb hõhullám áradt
 467    2,    10|            hevesebb hõhullám áradt felém és én felujjongtam a boldogságtól.~-
 468    2,    10|          boldogságtól.~- Megértett engem és meleg hozzám - mondtam.~
 469    2,    10|                  meleg hozzám - mondtam.~És sírtam.~Másnap eljöttem
 470    2,    10|                 karikák halványak voltak és én azt mondtam magamban: „
 471    2,    10|                 mert a lelkemet akarja.” És „Az én lelkem” címû verskötetemet
 472    2,    10|         karikákba: a szemek felvillantak és vörös forróság áradt.~Átöleltem
 473    2,    10|                Átöleltem a Kályha lábait és szóltam magamban: „Most
 474    2,    10|        csöndesség. Megtaláltam a Meleget és az én lelkem nem végzett
 475    2,    10|            megállt egy helyben, várt rám és megértett. És meleg lett
 476    2,    10|                   várt rám és megértett. És meleg lett hozzám.”~A szemek
 477    2,    10|           elborultak: felsírtam a kíntól és benyúltam a koponyámba,
 478    2,    10|              karikák közé. A kályha sírt és kitüzesedett. Fejemet derekához
 479    2,    10|            Fejemet derekához szorítottam és csaknem megfúltam ezen az
 480    2,    10|               éjszakán. Borzalmas volt õ és végtelen. Csudálatosan és
 481    2,    10|                és végtelen. Csudálatosan és emberfölöttien szép volt
 482    2,    10|                 szem, a kockák, a kémény és a repedés az egyik oldalon.
 483    2,    10|           világrejtély szimbólumát értem és hogy a „virág” és „világ”
 484    2,    10|                  értem és hogy a „virág” és „világ” rím meglepõ metafizikai
 485    2,    10|             metafizikai döbbenete egy új és ismeretlen szenzációnak.
 486    2,    10|                 szobrot kaptam.~Boldogan és dobogó szívvel siettem a
 487    2,    10|              átölelve tartotta a Kályhát és kicsit szuszogott.~- Mi
 488    2,    10|                 barátom. - Fázik a hasam és az orvosom mondta, hogy
 489    2,    10|                 mit kentél rá.~Megálltam és néztem õket.~- No és? -
 490    2,    10|           Megálltam és néztem õket.~- No és? - kérdeztem aztán.~- Mi
 491    2,    10|                  aztán.~- Mi az, hogy no és? Mindjárt felmelegszik a
 492    2,    10|             meleg a Kályha? - kérdeztem, és visszatettem szemeimet,
 493    2,    10|           idõsebb barátom.~Felordítottam és tõrt rántva bele akartam
 494    2,    10|             kivette a kezembõl, hazavitt és lefektetett. Öt napig feküdtem,
 495    2,    10|               szakállamról a jégcsapokat és megírtam életem legnagyobb
 496    2,    10|                 egy szemlében jelent meg és rettenetes felháborodást
 497    2,    10|                 rettenetes felháborodást és derültséget keltett. Háromszáz
 498    2,    10|         kuriózumból lefordította németre és otthon elszavalta a gyerekeinek.
 499    2,    10|                 nem tudtak rajta nevetni és azt mondták a papájuknak,
 500    2,    11|         negyedórácskám drága, tehetséges és kitûnõ Gyula barátom társaságában,