Rész,  Fej.

 1    1,     5| következményektõl való aggodalom miatt: maga az eset volt utálatos és
 2    1,     5|              mentõcsónakon, mindegyik a maga hangján és rögeszméjével.
 3    1,     5|              éreztem, hogy Lujza néni a maga szempontjából sorsdöntõ
 4    1,     5|              kezd, mihelyt apám betette maga mögött az ajtót. Ki is vettem
 5    1,     9|        körülötte kavargó élet intézte a maga kis formaságait. Kézlegyintéssel
 6    1,     9|       Mindenkire gondolt, mindenkivel a maga nyelvén beszélt. A kapitánynak
 7    2,     2|             hogy ön, dacára annak, hogy maga se tud róla, szerelmes ebbe
 8    2,     7|                   mindegyiknek megvan a maga útja, gyorsasága, nem ütköznek
 9    2,     7|            össze - mindegyik megteszi a maga útját, megfordul és visszamegy.
10    2,     7|                 hajlong, mormol valamit maga elé. És mindegyik végzi
11    2,     7|                mikor tébolydában járok.~Maga a kép olyan életteljes,
12    2,     7|                 vannak sértõdve... hogy maga csak önmagával foglalkozik...
13    2,    11|           nemigen hall már újat, hacsak maga nem mond - feltéve, hogy
14    2,    11|          huszadik napja, mozdulatlanul, maga elé meredve, Gyula barátom,
15    2,    11|               meg, hiszen õrült vagy.~Õ maga elé mered, nagy fájdalommal.~
16    2,    11|                  Vagy mert az életet, a maga változatos, gazdag tartalmával,
17    2,    14|             fiára, és félhangosan szólt maga elé: „Az én édes fiam szeret
18    2,    14|               Most sûrû felhõket látott maga elõtt s távolban hunyorgó
19    2,    15|            mirigyek - de a legfontosabb maga a vér, Goethe „különös folyadék”-
20    3,     1|                aktákat. Berukkoláskor õ maga vagy valamelyik családtagja
21    3,     1|              lábát csavarná le és rakná maga mellé. Megszületett a világra,
22    3,     1|                   csak nevesen - hiszen maga kacérkodott vele. Persze,
23    3,     1|   találkozhatunk megint.~- Jó lesz.~*~- Maga az?~Vaszilij olyan rekedt
24    3,     1|                  Az asszony megijedt.~- Maga... maga õrült... Menjen
25    3,     1|             asszony megijedt.~- Maga... maga õrült... Menjen most.~És
26    3,     2|            Szlávosan túl érzékeny lélek maga is, mint eszményképe a költészetben,
27    3,     5|              megveregeti a beteg hasát. Maga egy boldog ember, barátom,
28    3,     6|                tanterem elõszobájába. Õ maga bement a tanárhoz. Az ajtón
29    3,     6|              helyre. Pollák, mondja meg maga: mire van szüksége a betegnek?~-
30    3,     8|            tüdeje. Pardon, zöldül már a maga hasa?~- Még nem. Hát zöld
31    3,     8|                 Úúúgy. Hát hiszen akkor maga a Freinreisz Zoltán.~- Na
32    3,     8|          magához megy feleségül.~- Hát, maga a Nebbich Lajos? Én azt
33    3,     8|             magához akar menni, és hogy maga beugrik a Vasútiról... De
34    3,     8|                 én tudtam, hogy az csak maga lehet...~- És ha én tudom,
35    3,     8|                    És ha én tudom, hogy maga pisztolyokat vásárol és
36    4,     2|       elfeledtem aztán... Mondom, nem õ maga volt fontos... késõbb elmosódott
37    4,     2|     Raszkolnyikov azt mondja Porfirnak, maga elé nézve, elfeledve mindent,
38    4,     3|            ajtót, elõrefut.~Vesztére.~- Maga csak maradjon, fõorvos úr -
39    4,     4|               való beteg embernek, mint maga...~A rókaképû megmarkolta
40    4,     4|              bebicegett, rögtön betette maga mögött az ajtót.~- Nem alszik
41    4,     4|           hallottam, hogy rosszul áll a maga szénája. Nagyon rosszul
42    4,     4|          szénája. Nagyon rosszul áll. A maga helyében én inkább csak
43    4,     4|             rákerül a sor. Nagyon beteg maga, Fityó Gábor.~Fityó mester