Rész,  Fej.

 1    1,     2|                  HOGY VAN?~- Hogy van?~Ó, hányszor próbáltam felelni
 2    1,     9|                 szorongva pislogtak.~- Ó... már kész programom van...
 3    2,     5|              lép oda. Hála Istennek!~- Ó, doktor úr - súgom remegve -,
 4    2,     6|                saját jószántukból...~- Ó - felelte az igazgató -,
 5    2,     7|               megtört õsi tekintetét, „ó, vigyél magaddal! mindig
 6    2,     8|          sebesen kezet fogott velem.~- Ó... bocsánatot kérek... de
 7    2,    10|        következõ költeményt adtam ki:~„Ó spórhert, ha te meg tudnál
 8    2,    14|        szeretete: ez az emberszeretet. Ó, és õ erre nem gondolt!
 9    2,    14|        szomorúság és rosszaság eddig - ó igen, mert õ csak magára
10    2,    14|               szép, barna emberiséget. Ó, le kell borulni az emberiség
11    2,    14|               érzésnek harmóniumában - ó, harmónium!”~Igen, új élet! -
12    2,    14|            nagy, nagy, nagy baj lehet. Ó, valami borzasztó, rettenetes
13    2,    14|            amitõl azok úgy megijedtek. Ó, valami rettenetes, feneketlen
14    2,    14| Egy-kettõ-három... És új élet fakad... Ó, szeretni, szeretni kell
15    2,    14|        szeretni kell az emberiséget... ó, végtelenül szeretni kell
16    3,     3|             titokzatosan mosolygott.~- Ó - mondta kötekedve -, ezek
17    3,     9|                a madarak csicseregnek: ó, gyönyörû az élet. És õ
18    3,     9|                szeret, szeret, szeret! Ó, szerelem! ó, virágok!~júl.
19    3,     9|           szeret, szeret! Ó, szerelem! ó, virágok!~júl. 4.~Megcsókoltam.
20    3,    10|                mutattam néki, mondván, ó nézd a múltak ködén átcsillanó
21    3,    10|             pillanat elsuhanó mámorát, ó nézd e nõt, kit kedvese
22    3,    10|               élet ragyogása tündököl, ó érzed e Mûvészet örök suhogását: -
23    3,    10|          mindenütt vannak boldogok is, ó nézd a csillagokat s a fogyó
24    3,    10|            szívébõl, s suttogva kérdé: Ó, mondd, milyen kúrát használ
25    3,    10|           fehér lepedõben, és szóltam: Ó, nõ, ha te meg tudnál érteni,
26    4,     2|                elméletet a dologról.~- Ó, nem mintha azt hinném,
27    4,     2|          teljében - igen, doktor úr.~- Ó nem, egészen nyugodt vagyok.
28    4,     2|                hódolata a test elõtt - ó százszor, százszor éreztem!
29    4,     2|           Szavakkal írni fognak csak - ó, plebejus szavak, durva
30    4,     2|          hörgés bugyog fel a mélybõl - ó, nyomorúság! élet nyomorúsága! -,
31    4,     2|             jajongva zuhog le a könny. Ó most érzem, zizegve, virgonc
32    4,     2|        szaladással lefut az arcomon -, ó boldog nyugalom, rettenetes
33    4,     2|               a zongorán ... És fõleg, ó, ez a legfõbb, vannak könyvek
34    4,     2|                doktor úr, a könyvek... Ó, ínyencfalataim, drága könyvek.
35    4,     2|         ínyencfalataim, drága könyvek. Ó, csemegéi nyomorúságomban
36    4,     2|            szeretek... mert szeretlek, ó, örökkévalóság! Mert szeretlek,
37    4,     2|         örökkévalóság! Mert szeretlek, ó, örökkévalóság!” Két mondat
38    4,     2|               Igen, leszek még boldog, ó, leszek még boldog, tudom
39    4,     4|            akasztófáravaló... háhhá... ó, a selyma... hát mit mondott