Rész,  Fej.

 1    1,     6|            ahol mérni akarja, ott egyszerre elmúlik, és átszalad máshová.~
 2    1,     6|          vagy nem, mikor az ember egyszerre csak azt érzi, mintha két
 3    1,     8|     Elefánt... zsiráf... zebra...~Egyszerre megint anyát látta, nyitott
 4    1,     8|     kanyarodik, nõ. Az orr szélén egyszerre meglódul, eliramodik, vígan
 5    1,     8|       értette meg mindjárt. Aztán egyszerre tudta már, mit akar tõle.~-
 6    1,     8|          ki.~És mikor csönd lett, egyszerre eszébe jutott, hogy még
 7    1,     8|           Dódi eltûnõdött, azután egyszerre csendesen mosolyogni kezdett.
 8    1,     9|     bizonyosan nem embereké: most egyszerre ellenállhatatlan szükségét
 9    1,     9|      kapujában hirtelen megállt - egyszerre az jutott eszébe, vajon
10    1,     9|      csillag ütközött ki. És most egyszerre, könnyûen és magától, mintha
11    1,     9|         már a nehezebbik része...~Egyszerre mint a villám cikázott át
12    2,     2|     tehetünk magával.~Leültem, és egyszerre elmúlt a fogfájásom, amivel
13    2,     4|       nyújtotta: sírt és nevetett egyszerre, miközben az elõzõen darabokra
14    2,     6|       izgatott a kérdés -, amikor egyszerre odajött hozzám az igazgató,
15    2,    11|           na és most, gondold el, egyszerre kapom egy személyben mind
16    2,    14| ismeretlen pincérek láttára. Majd egyszerre felderült, eszébe jutott
17    2,    14|           tudja, mi az emberiség. Egyszerre forró szeretetet érzett
18    2,    14|          mindent megcsinált. Most egyszerre oly világosan érezte, hogy
19    2,    14|    sötétségnek a fenekén. De most egyszerre kiderült. Ezentúl a szeretet
20    2,    14| sebességgel és mind tömegesebben. Egyszerre, minden átmenet nélkül,
21    2,    14|        fogait, és rájuk nevetett. Egyszerre rájött, hogy az egyiket
22    2,    14|   megoldás, uraim...~Hadonászott, egyszerre, mintha villámcsapás érte
23    3,     1|         De mikor a fénysávba ért, egyszerre eleresztette a fegyvert.
24    3,     2|       mennydörögve és furulyázva, egyszerre - az egész ember élt, lobogott,
25    3,     2|           és hallgattam. És ekkor egyszerre leeresztette a karjait,
26    3,     2|          tudom, mi az - mondta -, egyszerre olyan halálosan rosszkedvû
27    3,     2|     hátulról fejbe ütöttek volna, egyszerre elszállt belõlem minden
28    3,     4|        hogy miért nem alszom még, egyszerre olyan nehéz lett a szívem,
29    3,     5|          alatti moraj. A sötétbõl egyszerre rémes, vigyorgó csontkoponya
30    4,     1|        alakú.~A fogó sivított, és egyszerre nagyobbodni kezdett a távoli
31    4,     1|       köztem és a mélység között. Egyszerre sötét, kemény körvonalakban
32    4,     1|           nyúltam az arca után...~Egyszerre az ajkamra tapadt.~- Eressz -
33    4,     2|            ami a lelki jelenséget egyszerre és váratlanul testi jelenséggel
34    4,     2|        Valami elvont dolog. Aztán egyszerre szorongást érzek - összezavarodik
35    4,     2|            a kéj, s a kín tetején egyszerre megszakad a görcs - hirtelen
36    4,     2|           hogyan történik -, most egyszerre tisztán és világosan érzem.
37    4,     2|     hosszú szakállal. Nem látott, egyszerre egy uborkát szedett ki,
38    4,     2|        életmegvetés egy éve után, egyszerre meglátja fegyenctársait,
39    4,     3|      volna még.~- Te - szólal meg egyszerre különös, idegen hangon,