IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Alphabetical [« »] érzett 6 érzi 7 érzõ 1 és 1283 esélyeimet 1 esélyem 1 esemény 1 | Frequency [« »] ----- ----- 2704 a 1283 és 1157 az 828 hogy 803 nem | Karinthy Frigyes Betegek és bolondok Concordances és |
Rész, Fej.
501 2, 11| persze, nem ismersz meg. Ez és ez vagyok. Húsz éve jó barátok 502 2, 11| halottak mindig érdekeltek és izgattak és ingerelték a 503 2, 11| mindig érdekeltek és izgattak és ingerelték a kíváncsiságom - 504 2, 11| az élõk, képzelheted! na és most, gondold el, egyszerre 505 2, 11| fal... mögötte semmi... és ez így lesz, mindörökké...~ 506 2, 11| régebben nem voltam az... és most is csak...~ÉN. Ugyan 507 2, 11| vitatkozni, megbocsáss. És nem is errõl van szó, mondom, 508 2, 11| elválaszt a többi embertõl, és fölébük emel. Ebbõl indultam 509 2, 11| közé, ahol mindenki büszkén és boldogan vallja magát másnak, 510 2, 11| mélyebbnek, gõgösebbnek és alázatosabbnak a többinél. 511 2, 11| ahol sokkal különösebb és rendkívülibb és titokzatosabb 512 2, 11| különösebb és rendkívülibb és titokzatosabb dolog az, 513 2, 11| változatosabbnak, mint azt a szép és magasztos, de egyetlen gondolatot, 514 2, 11| õrült vagy - ez nagyon szép és felemelõ dolog -, de miután 515 2, 11| hiszen jó megfigyelõ, ügyes és ravasz ember vagy különben -, 516 2, 11| nézz be a hullámfürdõbe, és csevegj el a fõszerkesztõ 517 2, 11| embernek valami hasznos és progresszív munkát is kell 518 2, 11| megtámadod Kosztolányit, és igazat adsz Fenyõ Miksának, 519 2, 12| kell semmit hozzátenni, és nem kell elvenni belõle 520 2, 12| semmit.~De le kell írni és meg kell írni, úgy, ahogy 521 2, 12| mindenki, aki ismer) lelkesen és hívõ hittel tisztelem. Ha 522 2, 12| tudománynak csak a rendelkezései és ítéletei világosak, indoklásai 523 2, 12| objektíve, az agyállomány és idegállomány elváltozásából „ 524 2, 12| minthogy leírja, milyen különös és rendellenes cselekedetek 525 2, 12| környezete mondja - fel és alá járt, ingerült, szórakozott 526 2, 12| nyugtalan, mint pénz, család és gyomor: akkor a szórakozottság 527 2, 12| akkor a szórakozottság és ingerültség egyáltalán nem 528 2, 12| valamin. Ha az ember tûnõdik és töpreng valamin, akkor nagyon 529 2, 12| pékmester csakugyan töprengett és tûnõdött valamin, az csakhamar 530 2, 12| már nem szaladgált fel és alá.~Vagyis már nem töprengett 531 2, 12| Vagyis már nem töprengett és nem tûnõdött.~Sokkal nagyobb 532 2, 12| olcsóbban akarja adni a kiflit és zsemlyét - rá akar fizetni 533 2, 12| rá akar fizetni a kiflire és zsemlyére, csaknem ingyen 534 2, 12| a pékmester fogta magát, és személyesen megindult, kosárral 535 2, 12| kosárral a kezében kihordani és szétosztani a kiflit.~Ekkor 536 2, 12| Napóleonnak képzelte volna magát, és kiáltványt intézett volna 537 2, 12| a szónak egész eredeti és valódi értelmében, mely 538 2, 12| az ember, aki a kiflire és kenyérre éhezõ emberek számára 539 2, 12| éhezõ emberek számára kiflit és kenyeret süt, hogy ne éhezzenek.~ 540 2, 12| amin a pékmester tûnõdött és töprengett, egész addig, 541 2, 12| Purkersdorfból. Ha tovább töpreng és tûnõdik és nem teszi meg 542 2, 12| tovább töpreng és tûnõdik és nem teszi meg azt, amire 543 2, 12| teszi meg azt, amire tûnõdés és töprengés közben rájött, 544 2, 12| megtenni abban a korban és azon a helyen, ahol az illetõ 545 2, 12| vagy másnak azon a helyen és abban a korban bajt okoz.~ 546 2, 12| irányban, amit a belátása és értelme és érzése kijelölt.~ 547 2, 12| amit a belátása és értelme és érzése kijelölt.~Azt olvasom, 548 2, 12| sóhajjal. A kezét nyújtotta, és csakhamar kiderült, hogy 549 2, 12| holott abban az idõben és azon a helyen az volt a 550 2, 12| félreértést, a képtelen és gonosz ítéletet, „mely meg 551 2, 12| Mert ez a képtelenség és ostobaság és félreértés 552 2, 12| képtelenség és ostobaság és félreértés rendet teremtett 553 2, 12| félreértés rendet teremtett és békét az õ lelkében, ahová 554 2, 12| hogy a jó cselekedet mindig és mindenütt jó cselekedet-e 555 2, 13| néhány hete esküdtek meg, és jöttek ide, és úgy untattak 556 2, 13| esküdtek meg, és jöttek ide, és úgy untattak a turbékolásukkal.~ 557 2, 13| kidobom az asztalra - hupp! és most, látod, ezt ideteszem, 558 2, 13| ideteszem, ezt meg ide, és ennek ki kell jönni mostan, 559 2, 13| látod, arancus.~NÕ. Na, és ennek ki kell jönni?~FÉRFI. 560 2, 13| elõbb is így próbáltam, és nem jött ki semmi. Hagyjál 561 2, 13| belõle, ha belekapkodsz, és belebeszélsz, akkor aztán 562 2, 13| a kis szájadat mozgatnád és nyúlkálnál?~NÕ. Na jó, várok 563 2, 13| hogy milyen szamár vagy, és hogy magad is rájöjj, hogy 564 2, 13| begyógyul a szájad egy kicsit, és most már békében hagysz, 565 2, 13| most már békében hagysz, és elismered, hogy halvány 566 2, 13| Ha nem erõszakoskodnál és gorombáskodnál, egy fél 567 2, 13| Hogyne - mindjárt. Ordítva. És ezt hová rakod?~NÕ. Ezt?... 568 2, 13| Ezt ide.~FÉRFI. Úgy?... És most kijött? Hát ez mi?~ 569 2, 13| most már majdnem megvolt... és elrontja!... Ide!... ide!... 570 2, 14| korong a barátságtalan nap, és valami fojtó szag szûrõdött 571 2, 14| szorongásai most elmúltak, és õ most elhatározta, hogy 572 2, 14| intézni minden gyötrõdést és fejtörést és aggodalmat. 573 2, 14| gyötrõdést és fejtörést és aggodalmat. Egy, kettõ, 574 2, 14| mondja az ember hangosan és elhatározza, hogy mire kimondta, 575 2, 14| Mondom: egy, kettõ, három - és kihúzom magam, és jól kinyitom 576 2, 14| három - és kihúzom magam, és jól kinyitom a szemeimet, 577 2, 14| szemeimet, amiket a szomorúság és bágyadtság összehúzott, 578 2, 14| bágyadtság összehúzott, és mosolygok - és mire kimondtam: „ 579 2, 14| összehúzott, és mosolygok - és mire kimondtam: „három”, 580 2, 14| mert víg akarok lenni, és nem akarok szomorú lenni.~ 581 2, 14| hogy ez milyen egyszerû, és hogy õ erre még nem gondolt. 582 2, 14| így lesz, mondta magában, és ez nagyon megnyugtatta. 583 2, 14| folytatta késõbb is, az utcán. És fütyörészett. A köd lefolyt 584 2, 14| semmi szükség. A tõzsde és mindezek a dolgok - bolondság. 585 2, 14| rá, hogy milyen nyomasztó és rettenetes volt minden ezekben 586 2, 14| ezekben az utolsó napokban, és hogy a tõzsdén álldogált 587 2, 14| tõzsdén álldogált hosszan és szikáran, és fogta a homlokát 588 2, 14| álldogált hosszan és szikáran, és fogta a homlokát elöl, és 589 2, 14| és fogta a homlokát elöl, és mindez milyen halálosan 590 2, 14| utóbbi idõben ostobán néz, és ostoba kérdései vannak. 591 2, 14| csak a száját nyitotta ki; és révetegen mosolygott rá. 592 2, 14| rá. Az ember megfordult és utánanézett.~Minden szomorúság, 593 2, 14| eddig volt, az nyilvánvaló. És most még egyszer, átgondolta 594 2, 14| délután felszól a feleségéhez, és megmondja neki. De mit? 595 2, 14| a sarkon visszafordult, és összehúzott szemmel elolvasott 596 2, 14| Ide õ nem szokott járni. És hirtelen nyomasztó szorongás 597 2, 14| el, az ismeretlen ablakok és ismeretlen pincérek láttára. 598 2, 14| lett, hogy dúdolni kezdett és zsebre dugott kezekkel nézte 599 2, 14| A fõpincér is nézte õt, és valami furcsa volt az arcán. 600 2, 14| oka? A fia jutott eszébe és egy levélszekrény. Ellágyult, 601 2, 14| melegséggel gondolt a fiára, és félhangosan szólt maga elé: „ 602 2, 14| történetében.” Elmondta ezt, és megdöbbent szavainak ünnepélyes 603 2, 14| egyszer, mélyen megindulva - és hogy õ erre nem gondolt! 604 2, 14| gondolt! Igen, a szeretet és az emberiség.~Egy, kettõ, 605 2, 14| kettõ, három - mondta, és megint ránézett a pincérre. 606 2, 14| könnyek gyûltek a szemébe, és már kinyitotta a száját, 607 2, 14| ez az emberszeretet. Ó, és õ erre nem gondolt! Talán 608 2, 14| ezért volt minden szomorúság és rosszaság eddig - ó igen, 609 2, 14| csak magára gondolt eddig és nem a szeretetre. De ma 610 2, 14| jött, hogy eddig homály és sötétség volt minden és 611 2, 14| és sötétség volt minden és valami gomolygó fuldoklás 612 2, 14| szeretet mindent megmagyaráz, és ezzel új élet kezdõdik az 613 2, 14| keresztül-kasul, szédítõ sebességgel és mind tömegesebben. Egyszerre, 614 2, 14| Krisztus jutott eszébe, és erre így szólt: „Igen Krisztus 615 2, 14| így szólt: „Igen Krisztus és az emberszeretet. Szeretni, 616 2, 14| elõtt! Íme, ezért szenvedtem és gyötrõdtem eddig, mert ezt 617 2, 14| kapaszkodjam. Most azonban boldog és tiszta emberszeretet következik - 618 2, 14| emberszeretet következik - és új élet, ennek az érzésnek 619 2, 14| Ránevetett a pincérre, és reszketõ kezekkel adott 620 2, 14| percig.~Bemegyek a kávéházba, és beszélek valami szerkesztõvel. 621 2, 14| ezután következik, gyorsan és energikusan történik majd, 622 2, 14| Feketét - mondta könnyedén, és magában örült. A pincér 623 2, 14| gondolta, mert íme, könnyedén és elegánsan rendelte a feketét, 624 2, 14| figyelni magát, hogy könnyed és elegáns legyen.~Felhörpintette 625 2, 14| Felhörpintette a feketét, és magában dúdolt valamit. 626 2, 14| Átült egy másik asztalhoz, és odaszólt a pincérnek.~- 627 2, 14| pincérnek.~- Feketét.~Felnézett és észrevett két embert, akik 628 2, 14| középsõ asztal mellett álltak, és õt nézték. Egy pillanatra 629 2, 14| Összeszorította fogait, és rájuk nevetett. Egyszerre 630 2, 14| lepõdhetnek meg, hogy bejöttem. És nekem jogom van feketét 631 2, 14| mondta még hangosabban, és az asztalra ütött. Több 632 2, 14| felállt. Vállat vont, felállt és a fogain keresztül fütyörészett. 633 2, 14| fütyörészett. Zsebre tette a kezét, és átsétált a biliárdterembe. 634 2, 14| elkezdett orfeum-kuplét, és dobolt az üvegen. Aztán 635 2, 14| Aztán lassan megfordul és szembekerült az ajtóval.~ 636 2, 14| fordulva: az emberek álltak és összetömörültek az ajtóban.~ 637 2, 14| hirtelen. - Megtudtak valamit.~És nyugtalanságán keresztül 638 2, 14| vagyok, nyugtatja meg remegõ és riadt idegeit. Egészen közel 639 2, 14| idegeit. Egészen közel lépett, és megveregette a szerkesztõ 640 2, 14| mutatnom, hogy szeretem õt.~És hirtelen átölelte a szerkesztõ 641 2, 14| átölelte a szerkesztõ nyakát, és fejét mellére hajtotta. 642 2, 14| hajtotta. Behunyta szemét, és végtelen lágyság töltötte 643 2, 14| oszladozni kezdett volna, és pihegve sírni kezdett.~Most 644 2, 14| hunyorgó tüzeket. A tompa és ijesztõ hegyek felõl vörös 645 2, 14| Krisztus feje vonaglott még, és szemében mérhetetlen fájdalom 646 2, 14| szemében mérhetetlen fájdalom és szeretet.~Felemelte könnyes 647 2, 14| szerkesztõ ott állt még, és csitította õt. Körülöttük 648 2, 14| ember ember hátán, tolakodó és kíváncsi arcok.~Ezek megijedtek, 649 2, 14| Összevicsorította fogait, és felrántotta szemöldökét. „ 650 2, 14| szemöldökét. „Bá!” mondta, és rémülten érezte, hogy csakugyan 651 2, 14| Eleresztette a szerkesztõt, és botorkálva indult meg, elfordított 652 2, 14| rohant le egy csomó asszony és fiatalember, amint õ lassan 653 2, 14| felfelé ment a lépcsõn - és õ gyötrõdve próbálta eltalálni, 654 2, 14| hogy azok hová rohanhatnak és miért? Valami baj lehet 655 2, 14| szörnyeteg, görbe karmokkal és tátongó szemekkel.~Felért - 656 2, 14| volt - feldobott székek és asztalok -, egyetlen lélek 657 2, 14| Pincér - mondta rekedten és vadul dobogó szívvel és 658 2, 14| és vadul dobogó szívvel és fenyegetõen -, pincér, feketét...~ 659 2, 14| Ha õ okosan viselkedik, és feketét kér, elfogulatlanul 660 2, 14| még minden jóra fordulhat, és az a szörnyeteg nem jön 661 2, 14| nagyon hangosat kurjantott - és most halkabban tette hozzá „ 662 2, 14| halkabban tette hozzá „feketét”. És leült a rács mellett egy 663 2, 14| székre. A lábai remegtek és táncoltak.~Lenézett.~A földszinten 664 2, 14| Miért nem szól senki hozzá, és miért nem mondják meg neki, 665 2, 14| van, vagy felmázott ide, és most az õ asztala alatt 666 2, 14| asztala alatt terpeszkedik - és azért nézik õt úgy? Jaj, 667 2, 14| vagy talán felkúszott õreá, és most az õ arcán fekszik, 668 2, 14| most az õ arcán fekszik, és az õ szemeibõl fecskendezi 669 2, 14| istenért? Felemelte a kezét, és halálosan meghökkent attól 670 2, 14| emelkedett fel az asztalról. És érezte, hogy most több ilyen 671 2, 14| múlva, vagy mindjárt -, és mindezt õ nem akarja, és 672 2, 14| és mindezt õ nem akarja, és mégis meg fog történni. 673 2, 14| rajta egy pillanatra a hiú és vacogó remény. De már nem 674 2, 14| hogy minden rendben van, és hogy neki semmi titkolnivalója 675 2, 14| kérdés: hogy kerültem én ide, és most mit csináltam? Mi történt? 676 2, 14| élet... Egy-kettõ-három... És új élet fakad... Ó, szeretni, 677 2, 14| gomolygott, az oszlopok ferdén és keményen merevedtek meg. 678 2, 14| merevedtek meg. Kitárta karját, és úgy maradt: az emberszeretet 679 2, 14| Csak a szívében nyöszörgött és szûkölt még egy riadt kisgyerek, 680 2, 14| még egy riadt kisgyerek, és menekülni próbált, ki innen, 681 2, 14| kávéházból - valahol az asztalok és székek között, kúszva, négykézláb, 682 2, 14| boldog, napfényes szabadba és futni, futni... Ki innen, 683 2, 14| Ki innen, e gyûlöletes és gonosz és részvétlen arcok 684 2, 14| e gyûlöletes és gonosz és részvétlen arcok közül, 685 2, 14| rögtön minden összeomlik, és valami bûzös feketeség marad 686 2, 14| mindjárt kezére csavarodnak, és hátracsavarják karjait... 687 2, 14| mindjárt betömik a száját, és egy sötét odúba dobják, 688 2, 14| megkötözött testét, hogy harapja és marja a falakat... hogy 689 2, 14| hogy füleit letépje, és felszakítsa száját... hogy 690 2, 14| az Iszonyattól...~Nyögve és tántorogva állt fel - már 691 2, 14| Mit akarnak? - kérdezte, és halálos fehérség öntötte 692 2, 14| sétálni. Majd kocsiba ülünk.~És nyugodtan, békésen vonultak 693 2, 15| mint két hûséges csatlósom és fegyverhordozóm. Töltõtoll 694 2, 15| fegyverhordozóm. Töltõtoll és Papír, azért ez a megtérés, 695 2, 15| kifejezett megváltó lélek és értelem s más ily ócska, 696 2, 15| más ily ócska, túlhaladott és levitézlett tanok hirdetõje.~ 697 2, 15| olvasón keresztül rögtön és átmenet nélkül lelki atyámnak, 698 2, 15| atyámnak, hittérítõmnek és mentoromnak, akinek megtérésemet 699 2, 15| átalakulást. Mint jó nevû és kitûnõ mûveltségû író, a 700 2, 15| legértékesebb tulajdonsága és képessége, a társadalom 701 2, 15| szempontjából is az úgynevezett Ész és Gondolat, az a bizonyos 702 2, 15| talajt arra, hogy Új Hitét és Meggyõzõdését akadály nélkül 703 2, 15| hõség milyen egészséges és helyes dolog!~Boldog történelemfilozófus, 704 2, 15| két posztulátumából, Ádám és Évából kiindulva, rámutat 705 2, 15| megfejtéshez, a kor mindent megoldó és megmagyarázható Binominális 706 2, 15| megmagyarázható Binominális Képletéhez és Pitagorász-tételéhez, amelynek 707 2, 15| igazságot kereste, Platón, és Giordano Brunó és Voltaire 708 2, 15| Platón, és Giordano Brunó és Voltaire és Darwin, hogy 709 2, 15| Giordano Brunó és Voltaire és Darwin, hogy eshettek ekkora 710 2, 15| az agyvelõ, s a haladás és fejlõdés leghasznosabb lendítõereje 711 2, 15| fontos szerv, sokkal döntõbb és jelentõsebb szerepet játszanak 712 2, 15| lényegében adott szerepét és teendõjét fejezi ki.~Ez 713 2, 15| teendõjét fejezi ki.~Ez a szerep és teendõ Benn szerint világos.~ 714 2, 15| összhangot támogatja: agyvelejét és ennek váladékát, a gondolkodást 715 2, 15| Ily módon válik egészséges és építõ sejtté az Állam nevû 716 2, 15| áll, szervei vannak, mája és veséje.~A régi hitben gyökerezõ 717 2, 15| naiv pogány erre naivan és kárörömmel közbekottyan: 718 2, 15| lény, az egész államnak és fajtájának és nemzetnek 719 2, 15| egész államnak és fajtájának és nemzetnek megtestesült agyveleje, 720 2, 15| egyénben az egész fajtát és nemzetet kifejezõ, tehát 721 2, 15| egyén feltétlen elismerését és vak bizalmát megkövetelõ 722 2, 15| vagy Állam agyveleje, célja és értelme, ösztönének s a 723 2, 15| ösztönének s a gyõzelem és haladás útját látnoki módon 724 2, 15| Akaratnak nagyszerû Toteme és Tabuja egy személyben, nem 725 2, 15| felelõsséggel a tüdõmnek és a térdkalácsomnak, akinek 726 2, 15| tulajdonképpen valami rejtelmes és õsi törvénye szerint a Történelem 727 2, 15| Logikájának, mi vagyunk õérette, és nem õ miértünk - a Vezér, 728 2, 15| Felelõs, akié a hatalom és a dicsõség, mondjuk ki egyszerûen 729 2, 15| dicsõség, mondjuk ki egyszerûen és ünnepélyesen: az új vallás 730 2, 15| ezekbõl a dadogó érvekbõl és magyarázatokból úgyse fogja 731 2, 15| az elavult „spekulációk” és „meggondolások” mankóit 732 2, 15| összehasonlítani egymással, megegyezés és egymásra vonatkozás szempontjából 733 2, 15| módszer szerint - szégyenkezve és bûnbánattal vallom be, még 734 2, 15| magával ragadott a hitnek és meggyõzõdésnek ösztön sugalmazta, 735 2, 15| mondva megállt az eszem, és attól fogva úgy hullott 736 2, 15| kiforgatott önmagamból, és hogy megtértem: az Új Vallás 737 2, 15| mondja.~Vele együtt hiszem és vallom, hogy az egyéni Értelem, 738 2, 15| egyéni Értelem, Belátás és Megismerés, a régi, individuális 739 2, 15| szentháromsága, elavult, téves és hibás módszer, s általa 740 2, 15| igazsághoz.~Vele együtt hiszem és vallom, hogy az egyénnek 741 2, 15| egyénnek nem szabad spekulálni és kritizálni, hanem vakon 742 2, 15| csalhatatlan Belátásnak és Akaratnak, amit kiválasztott 743 2, 15| háttérbe kell szorulnia a fajta és nemzet és állam e megtestesült 744 2, 15| szorulnia a fajta és nemzet és állam e megtestesült akaratának 745 2, 15| említett csalhatatlan Akarat és Faji Inkarnáció, aki tehát 746 3, 1| családtagja jelentsen beteget, és küldjék helyõrségi kórházba - 747 3, 1| ezredorvos kinyitotta az ajtót és bement. Tûnõdve nézegette 748 3, 1| iratokat, zsebre tette, és tétován megindult lefelé 749 3, 1| megindult lefelé a lépcsõn.~És így esett, hogy Vaszilijt, 750 3, 1| zavart mosollyal hallgatott, és nyomkodta a homlokát, amit 751 3, 1| mosolyban valami szelíd és szégyenkezõ bocsánatkérés 752 3, 1| külön-külön éltek megdermedten és vakon, és nem volt köztük 753 3, 1| éltek megdermedten és vakon, és nem volt köztük összefüggés. 754 3, 1| Még ez a két fogalom: „én” és „Vaszilij” se tudott összeállni, 755 3, 1| elmondani a dolgot. Lerázták és megnyugtatták õt: csak menjen, 756 3, 1| a kérdést, legyintettek és odébb álltak. A bajtársak 757 3, 1| tûrte, hogy tréfáljanak vele és rajta. A kiképzésnél kiderült, 758 3, 1| mint a jó medve, eltanulta és megcsinálta a fegyverfogásokat - 759 3, 1| velük, a nyelve lógott ki és hebegve, hülyén, folyton 760 3, 1| nevetett. Vaszilij felült, és mintha villámcsapás érte 761 3, 1| elõször: saját magát, élõ és valóságos dolog között. 762 3, 1| dolog között. Hadonászni és hangosan kiáltozni, aztán, 763 3, 1| öreg kujonnak nevezték, és arra céloztak, hogy el akart 764 3, 1| Vaszilij nem bánta: mohón és izgalmas ámulattal fedezte 765 3, 1| gyorsan megtanult mindent - és minden, amivel az intézetben 766 3, 1| Elõrecsúszott a drótkerítésig és elvágta: szabad szemmel 767 3, 1| cserjés mögött ágyú van, és megkülönböztette az igazitól; 768 3, 1| alkonyatban, a repülõgép búgását.~És Vaszilij világra született, 769 3, 1| karvaly karmokkal születik és a rák ollóval és a bika 770 3, 1| születik és a rák ollóval és a bika hegyes dárdákkal 771 3, 1| vagy a lábát csavarná le és rakná maga mellé. Megszületett 772 3, 1| világra, mely hegyekbõl és völgyekbõl és mezõkbõl áll: 773 3, 1| hegyekbõl és völgyekbõl és mezõkbõl áll: és a mezõkön 774 3, 1| völgyekbõl és mezõkbõl áll: és a mezõkön hosszú, keskeny 775 3, 1| húzódnak, az árkokon túl fák és a fákon hegyes drótok és 776 3, 1| és a fákon hegyes drótok és a drótokon túl az ellenség - 777 3, 1| drótokon túl az ellenség - és a levegõben madarak és repülõgépek 778 3, 1| és a levegõben madarak és repülõgépek vannak: a madár 779 3, 1| akik a dróton túl vannak.~És megszületése után öt héttel 780 3, 1| átharapja, kinyújtva körmeit és szemeit összehúzva.~~IV.~ 781 3, 1| ellenség visszahúzódott. És Vaszilij végigcsinálta az 782 3, 1| vele, nagy cikket írt róla, és a lapok átvették. Más ezredhez 783 3, 1| belezavarodott. Ekkor két és fél éve harcolt már anélkül, 784 3, 1| törvények uralkodnak, falak és házak közt - ahol minden 785 3, 1| ahol minden másképpen és fordítva van, mint a valóságban, 786 3, 1| ahol fegyver nélkül járnak, és mégse félnek semmitõl, ahol 787 3, 1| még inkább megbüntetik. És mint ez ismeretlen földrész 788 3, 1| amit egyszer rendeztek, és ahol a tisztek nõi ruhába 789 3, 1| fél évre szabadságolták, és Moszkvába küldték üdülni.~~ 790 3, 1| aztán szája elé tette kezét, és úgy kérdezte, elfojtott 791 3, 1| bársonyrojtokat veregette, és gonoszul nevetett.~- Láthatja. 792 3, 1| Huszonegy éves az egész kölök. És csinos fiú. És tegnap elõször 793 3, 1| egész kölök. És csinos fiú. És tegnap elõször volt színházban.~- 794 3, 1| maga õrült... Menjen most.~És hogy nem mozdult suttogta:~- 795 3, 1| vissza... Egyedül leszek.~És mikor a fiú eltûnt, vállat 796 3, 1| villant fel. Megfordult, és az erkély függönye elõtt 797 3, 1| hiszen azt mondta... és mégis... de hát akkor...~*~- 798 3, 1| egész teste rángatódzott és feje dadogva, hebegve egyenletesen 799 3, 2| mert B.-t nagyon szerettem és becsültem is. Az eljövendõ 800 3, 2| huszonhat évesen, tele tûzzel és kedéllyel és hittel. Szlávosan 801 3, 2| tele tûzzel és kedéllyel és hittel. Szlávosan túl érzékeny 802 3, 2| Ligetbe értünk. Alkonyodott, és a tavaszi égbolt vörhenyes 803 3, 2| paripák dobogtak elõ, a Zenit és Nadír mint a Szférák zenéjének 804 3, 2| Szférák zenéjének Szólama és Ellenszólama megnyílt a 805 3, 2| énekelve, mennydörögve és furulyázva, egyszerre - 806 3, 2| ária. Elragadtatva néztem és hallgattam. És ekkor egyszerre 807 3, 2| Elragadtatva néztem és hallgattam. És ekkor egyszerre leeresztette 808 3, 2| leeresztette a karjait, és elhallgatott és eltûnõdött. 809 3, 2| karjait, és elhallgatott és eltûnõdött. Csodálkozva 810 3, 2| foglalkoztattak, magamon és másokon kísérletezve kerestem 811 3, 2| ellenõrizni a gondolat- és képzettársulás útját, mielõtt 812 3, 2| múlva kitört a világháború, és õ az elsõ csapatokkal elment.~~ 813 3, 2| ettem, chiantit ittam rá, és unalmamban beszélgetni kezdtem 814 3, 2| dalolta ragyogó arccal, és biztosított, hogy Pest nagyon 815 3, 2| ott is maradtunk akkor, és nagyon sajnáltam szegényt.~- 816 3, 2| fagylaltárus. Elszoruló torokkal és ökölbe szoruló kezekkel 817 3, 2| nem emlékszik-e a nevére?~És a pincér hosszas gondolkodás 818 3, 3| centiméternyire megállt, és az utána ugró mentõ még 819 3, 3| erõszakoskodott a zuhany alatt, és csak egyszer makacskodott 820 3, 3| hozzádörgölõdik a bordájához, és az neki fáj. Smirglit is 821 3, 3| hátán keresztbefonta kezeit, és oldalról kicsit gúnyosan 822 3, 3| Nagyon kedves. Tetszik önnek?~És ravaszul nevetett az orvosra.~~ 823 3, 3| a fának, magához húzta, és megcsókolta a végét. A fa 824 3, 3| végét. A fa szemérmesen és kacéran visszarántotta magát.~~ 825 3, 3| nehezen aludt, reggel sápadt és zavaros volt, szemei karikásak. 826 3, 3| fátyolos szemekkel nézte a fát, és titokzatosan mosolygott.~- 827 3, 3| ezek a bukjelgyökerek.~És mikor nem néztek oda, lihegve 828 3, 3| nagyon hamar hullanak. És nézze csak - a gyanta... 829 3, 3| gyanta. Nagyon sajátságos... És az évgyûrûk a szeme alatt...~ 830 3, 3| vigyázzon a feleségére.~És hencegve, kötekedve és fütyürészve 831 3, 3| És hencegve, kötekedve és fütyürészve sétált el a 832 3, 3| mondta fölénnyel. - No és mit gondol?~- Hogyhogy mit 833 3, 3| hasonlítani, doktor úr.~Õsz volt, és reggel homályos és nyirkos 834 3, 3| volt, és reggel homályos és nyirkos volt a kert.~- Készíttessen 835 3, 3| Igen - mondta az orvos, és áttelefonált a D-osztályba, 836 3, 3| hatkor ébredt az orvos, és ásítva eszébe jutott, hogy 837 3, 3| már ehetõ gyümölcs, lemegy és megnézi.~Azonnal meglátta. 838 3, 3| orvos megcsóválta fejét és levágta. Aztán telefonált, 839 3, 4| nálunk nagy rendetlenség és baj van, mivel a Jolán most 840 3, 4| a feleségem szigorlatát, és minden valószínûség szerint 841 3, 4| szegény, egész nap élettant és bakteriológiát tanul, ami 842 3, 4| feleségem kivette a kezembõl, és megsimogatott, és azt mondta, 843 3, 4| kezembõl, és megsimogatott, és azt mondta, hogy ne foglalkozzak 844 3, 4| hogy az õ jó férje leszek, és nem csinálok rendetlenséget 845 3, 4| igazán nagyon jó hozzám, és én igen hálás vagyok neki, 846 3, 4| igen hálás vagyok neki, és nem zaklatom õt a nyugtalanságommal, 847 3, 4| Most is itt ül a szobában, és én csak lábujjhegyen járok, 848 3, 4| mikor úgy magára marad, és nem érti az életet. Tudom 849 3, 4| fog múlni, ha okos leszek, és hallgatok rá, de sokszor 850 3, 4| is, amikor Jolán fáradtan és kimerülten bejött a hálószobába, 851 3, 4| kimerülten bejött a hálószobába, és kérdezte, hogy miért nem 852 3, 4| hogy senki sem gondol rám, és hogy úgy félek a sötétben, 853 3, 4| mögött, ahogy csak õ tud, és megfogta a pulzusomat, és 854 3, 4| és megfogta a pulzusomat, és megkérdezte, hogy nem érzek-e 855 3, 4| mellemen is kopogtatott, és felírt valami jó kenõcsöt, 856 3, 4| voltam, hogy ilyen jó hozzám, és meg akartam ölelni a derekát, 857 3, 4| derekát, de persze olyan buta és ügyetlen vagyok, éppen egy 858 3, 4| veszélyes, mert az õ jóságos és komoly modorában elmagyarázta, 859 3, 4| komolyan veszi a baktériumokat, és amiatt folytonosan dezinficiálni 860 3, 4| folyton szitál az esõ, és én az ablaknál ülök, és 861 3, 4| és én az ablaknál ülök, és kibámulok, és mindenféle 862 3, 4| ablaknál ülök, és kibámulok, és mindenféle bolond gondolat 863 3, 4| fejembe, hogy milyen jó és vigasztaló volna, ha abban 864 3, 4| aki itt ülne az ölemben, és néznénk ki az ablakon, és 865 3, 4| és néznénk ki az ablakon, és együtt várnánk a mamát.~ 866 3, 4| hogy ötödike felé meglesz, és le is feküdt pontosan, bár 867 3, 4| volna. Mondom, lefeküdt, és körülvette magát sok szülészeti 868 3, 4| szülészeti szakmunkával, és folyton azokat tanulmányozta 869 3, 4| nagyon csóválta a fejét, és végre megunta és felkelt. 870 3, 4| fejét, és végre megunta és felkelt. Késõbb aztán rájöttünk, 871 3, 4| hogyan kell gyermeket szülni, és õ ahhoz igazodott, és így 872 3, 4| szülni, és õ ahhoz igazodott, és így nem sikerült a dolog.~ 873 3, 5| szolga lép be, megragadják, és meztelenre vetkõztetik a 874 3, 5| lobban fel. A fal kinyílik és egy bonyolult gépezet fordul 875 3, 5| egész kísértetiesen zúg és reszel.~BETEG sápadtan. 876 3, 5| súlya alatt benyomulnak, és felhajtják a kémcsövekét 877 3, 5| megragadja a beteg két lábát, és felemeli a plafon felé, 878 3, 5| hasát lenyomja egy szelep, és a fejét lefelé kifordítja 879 3, 5| protoplazma befolyik a tüdejébe, és cianózist kap...~BETEG rémülten 880 3, 5| kaucsuktû benyomul az orrába, és egy kis üveglámpa pedig 881 3, 5| keresztül átszalad az orrüregbe, és bekapcsolódik a kaucsukcsõbe. 882 3, 5| beengedi a beteg orrlyukába, és valami piros folyadékot 883 3, 5| a kanalakat visszadugja, és eloltja a lámpákat. Hát, 884 3, 5| kedves barátom a tüdejének és gégéjének semmi baja. Mehetünk 885 3, 5| mennydörgés. A plafon kettéválik, és hosszú gumicsövek ereszkednek 886 3, 5| kampó szétfeszíti a száját, és összeszorítja az orrát.~ 887 3, 5| megragadja egy acélkéz, és felemeli a levegõbe, két 888 3, 5| üres szemgolyóit forgatva és fogait csattogtatva.~BETEG 889 3, 5| inni, sok szivart színi -, és ami a fõ: tartózkodnia kell 890 3, 6| HALLGATÓ~Fájtak a beleim, és fájt a mellem belül, mit 891 3, 6| Ázalag dr. egyetemi tanárral, és hogy reggel öt óra óta állanak 892 3, 6| akartam hatolni az épületbe, és kétségbeesetten furakodtam, 893 3, 6| kétségbeesetten furakodtam, gyömrõdtem és gyömöszöltem, rugdalóztam - 894 3, 6| voltak, többnyire másod- és harmadévesek lévén, a tájanatómia 895 3, 6| harmadévesek lévén, a tájanatómia és élettan fölényes ismeretével 896 3, 6| ápoló az indexemet kérte, és nem akarta elhinni, hogy 897 3, 6| vagyok, nagyon udvarias lett, és bevezetett a tanterem elõszobájába. 898 3, 6| akkor vigye be a katedrára, és ültesse le - mondta a tanár 899 3, 6| ápoló jött ki, nekem estek, és összekötöztek. Azután bevittek 900 3, 6| hangos ordítozásba törtek ki, és fogcsattogtatva a katedra 901 3, 6| hangos üvöltésbe törtek ki, és indexeiket lobogtatták.~- 902 3, 6| Ötven hallgató ugrott fel, és megrohanták a katedrát, 903 3, 6| benzint öntött a szájamba, és kérdõleg nézett a tanárra, 904 3, 6| hallgató megfogta a manduláimat és kiszedte, közben kérdõleg 905 3, 6| hallgató dühösen nekem jött, és felvágta a torkomat, aztán 906 3, 6| tanár megint a fejét rázta és végre megszólalt.~- Nem 907 3, 6| vigyorogva intett a szemével, és odasúgott, hogy ne szóljak 908 3, 6| hanem orvostanhallgató és az indexét akarja aláíratni, 909 3, 6| mire õ felegyenesedik, és elõmutatja az indexet.~ ~ 910 3, 7| ült, hátradõlt az ülésen, és átadta magát örömének. Ma 911 3, 7| teljes. Margit olyan különös és szomorú volt, mikor ezt 912 3, 7| találkozást megbeszélték - és a fiatal orvos azt is tudta, 913 3, 7| méltatlan kínok között, és három évig éppoly kevéssé 914 3, 7| orvos, akit érthetetlen és ismeretlen vágy kergetett 915 3, 7| János megfogta a fogót, és kihúzta a ládát a fülkébõl. 916 3, 7| helyiség egyik falához megy és lehajol.~- Itt la, mind 917 3, 7| János, aki rendes ember, és van érzéke a szimmetriához, 918 3, 7| nem olyan rendes, mint õ, és a lábak szeszélyes, egyenlõtlen 919 3, 7| nagyon fontosat, egy különös és érthetetlen élményt, amin 920 3, 7| az imént ment keresztül, és ami nagyon meglepte. János 921 3, 7| amelyiken a cédula fityeg, és szakértelemmel vizsgálja.~- 922 3, 7| Még merev, tessék nézni.~És visszaejti a lábat, mely 923 3, 7| jellemzõen üt el fejének és kezeinek színe a test színétõl. 924 3, 7| az összeborzolt szakáll és bajusz szõrpamatában a száj 925 3, 7| szõrpamatában a száj egy fekete és mély lyuk.~- Ez meg itten 926 3, 7| aszongya, nem akar élni és kéri, hogy hozzák õt azonnal 927 3, 7| ebbe az intézetbe hozzák, és tegyék õt le a pincébe, 928 3, 7| János.~Ketten behozták és óvatosan ráemelték az asztalra. 929 3, 7| ajtót, lehúzta a kesztyût, és még egyszer, gondosan megmosta 930 3, 7| sütött be a nap: odament és leeresztette a redõnyt. 931 3, 7| elmosolyodott: elõvette zsebtükrét, és úgy, ezzel a gonosz, dühös 932 3, 7| ostoba, értéktelen halált... és akit az élet egyszerû misztikuma 933 3, 7| varázs... kiábrándultam...~És dühében sírt, és a könnyei 934 3, 7| kiábrándultam...~És dühében sírt, és a könnyei belefolytak az 935 3, 7| asszony nyitott, meztelen és rút szívébe.~ ~ 936 3, 8| Persze, persze. Az nagyon jó. És persze egészen betolták, 937 3, 8| kötöztek egy cédulát a számmal és a névvel, ha van. Nekem 938 3, 8| szõke volt?~- Nem, barna. És az öné?~- Az enyém is.~- 939 3, 8| Freinreisz Zoltán.~- Na hát?~- És én szamár, azt hittem, magához 940 3, 8| beugrani a Vasútiról?~- És kellett nekem kiadni a pénzt 941 3, 8| nem magához akar menni, és hogy maga beugrik a Vasútiról... 942 3, 8| azt mondta, máshoz megy, és én tudtam, hogy az csak 943 3, 8| az csak maga lehet...~- És ha én tudom, hogy maga pisztolyokat 944 3, 8| maga pisztolyokat vásárol és hogy nem akar magához menni... 945 3, 8| azt mondta, máshoz megy, és én tudtam, hogy az mag a...~- 946 3, 8| tudtam, hogy az mag a...~- És ezért oszlunk mi itt ketten? 947 3, 9| Azt hiszem, az én szomorú és reménytelen életembe ragyogó 948 3, 9| ülök a fûbe, virágot szedek és szívom az illatokat. Egy 949 3, 9| az illatokat. Egy különös és meglepõ dolgot gondoltam, 950 3, 9| szeret! Mámoros vagyok és õrült: õ olyan, mint egy 951 3, 9| a kezét csókoltam meg és a kezének olyan szaga volt, 952 3, 9| csicseregnek: ó, gyönyörû az élet. És õ is szeret, szeret, szeret! 953 3, 9| meg: azt hittem, elmúlok és meghalok és gyönyörbe fúlok 954 3, 9| hittem, elmúlok és meghalok és gyönyörbe fúlok azonnal: 955 3, 9| törnék szét - õ olyan illatos és rettenetes. Nem is értem, 956 3, 9| rettenetes. Nem is értem, durva és földies kezeimmel, hogy 957 3, 9| közelsége mindent átszellemültté és virágszerûvé tesz. Még engem 958 3, 9| Még engem is, a boldog és mámoros embert, kit ez a 959 3, 9| a mellem tele van piros és fekete foltokkal, a fejem 960 3, 9| ma megsimogatta a fülemet és csiklandozott. Meg akartam 961 3, 10| Mûvészet örök suhogását: - és kedvesem meghatva felelt: 962 3, 10| Shakespeare lángelméjének tüzében, és megdermedve a szavak mögött 963 3, 10| együtt hipnotizált e látomás, és szólt remegõ hangon: Látod, 964 3, 10| elmentem az állatkertbe, és a világ csodálatos faunáját 965 3, 10| fenevadtól egy Goethéig - és szép kedvesem sokáig, elmélyedve 966 3, 10| gondolkodva mondta: Igen, és hogy van az, kérlek, hogy 967 3, 10| mert citromsavat evett, és milyen hasa volt, ami egészen 968 3, 10| fölött a fülemüle csattogott, és a fûben tücskök cirpeltek, 969 3, 10| fejünk felett, s szerelemmel és bûbájjal telt el a tájék, 970 3, 10| mindegyik egy-egy világ, és mindegyiken szeretnek, zokognak 971 3, 10| mindegyiken szeretnek, zokognak és szenvednek, s mindenütt 972 3, 10| s a fogyó hold aranyát - és kedvesem végre megértett 973 3, 10| kedvesem kijött síromra, és sírva idézett fel a mélybõl, 974 3, 10| sírva idézett fel a mélybõl, és én meg is jelentem neki, 975 3, 10| alakban, fehér lepedõben, és szóltam: Ó, nõ, ha te meg 976 3, 10| egyesüljünk a másvilágon - és kedvesem extázisban szólt 977 3, 10| hogy fogytál le ennyire? - és én szóltam: A haláltól - 978 3, 10| én szóltam: A haláltól - és õ szólt rajongva: - Veled 979 3, 10| mégis a legjobb fogyókúra - és velem jött.~ ~ 980 3, 11| unalmas itt?~- Igen, kérlek, és az ember elveszti minden 981 3, 11| egy kicsit.~- Ugyan! Na és mit szólt?~- Tizenkettõ 982 3, 11| aztán beültem a tükörbe, és néztem. Sok tekintetben 983 3, 11| enyém kicsit kövér volt, és gyakran izzadtam. Az itt 984 3, 11| tudniillik valami hosszú és patetikus levelet írtam 985 3, 11| szobájában, mondom, a tükörben, és törtem a fejem, hogy mit 986 3, 11| magam, hogy találkozhassunk. És képzeld, ott vagyok, és 987 3, 11| És képzeld, ott vagyok, és nem jut az eszembe.~Megint 988 3, 11| A lélek leveti a testet, és ezek tovább hordják...~- 989 3, 11| ember. Az ujjak eltorzultak, és a tenyérbõl lett egy vaskos, 990 3, 11| akkor nem vettem észre.~- És a szája?~- Az meg két vörös 991 3, 11| rajta. Hanem a legkomikusabb és szánalmasabb a két fül. 992 3, 11| húscafatocska, ami összezsugorodott és gyûrõdött, mint a töpörtyû. 993 3, 11| gyûrõdött, mint a töpörtyû. És két ilyen kis cafatocska 994 3, 11| cafatocska lóg a fej két oldalán, és ez nekem tetszett, és meg 995 3, 11| oldalán, és ez nekem tetszett, és meg akartam csókolni! Brr!...~- 996 3, 11| eszembe, hát fogtam magam, és szép csendesen ellógtam, 997 4, 1| drótok közé gubancolódott, és nyitva maradt szeme nagyra 998 4, 1| repedésen. Ezek a felhõk feketék és sûrûek; még sohase voltam 999 4, 1| voltam ilyen felhõk között, és nem hallom berregni a motort. 1000 4, 1| motort. Nem érzem a kezeim és a lábaim se; görcs állt