Rész,  Fej.

1001    4,     1|                   A kormányt igazgattam, és megszorítottam néhány csavart.
1002    4,     1|               két fehér lapot láttam már és magam elõtt egy áttetszõ,
1003    4,     1|           korongot. Aztán elõrehajoltam, és láttam magam alatt szaladni
1004    4,     1|             árnyfolttal, mely sötét volt és óriási és madár alakú.~A
1005    4,     1|                mely sötét volt és óriási és madár alakú.~A fogó sivított,
1006    4,     1|                  alakú.~A fogó sivított, és egyszerre nagyobbodni kezdett
1007    4,     1|                 zuhanni kezdett alattam, és összeszaladt. Csúcsba futott
1008    4,     1|             összeszaladt. Csúcsba futott és eltûnt, mintha levágták
1009    4,     1|          dagadtak; kerestem az árnyékom, és megláttam: picike fekete
1010    4,     1|                  egy lankás hegyoldalon, és beleringott a határtalan
1011    4,     1|                folyó azonban párás volt, és elõttem valami kék, messze
1012    4,     1|                  piros pontok tarkáztak, és az egész lassan ferdült
1013    4,     1|               Följebb, mondtam hangosan, és taszítottam a fogót. A drótok
1014    4,     1|            egyszeribe szerteszaladozott, és végtelenbe kitágult. Elõrehajoltam,
1015    4,     1|        Elõrehajoltam, kinyúltam egészen, és a redõnyt fölcsaptam szájam
1016    4,     1|                görbülõ, óriási vonallal. És ez az egész tér telehintve
1017    4,     1|              pihékkel; ezek eltünedeztek és felbukkantak megint. A tenger
1018    4,     1|                  a tenger eltûnt alólam, és tejszínû fehérség gomolygott
1019    4,     1|              gomolygott keresztül köztem és a mélység között. Egyszerre
1020    4,     1|      dunyhaszerûen dagadó felhõn feküdt, és lassan halványult. Aztán
1021    4,     1|               kezem. Eressz el, mondtam, és rángattam, de õ nem hagyta:
1022    4,     1|                 átnyúlt a vállam fölött, és a másik kezével simogatta
1023    4,     1|        emlékeztem, hogy magammal hoztam, és a hátam mögött ült.~- Mit
1024    4,     1|            néztem. Halványnak, hosszúnak és szépnek láttam.~- Ereszd
1025    4,     1|            Repülni akarok - mormogtam -, és nagyon langyos az arcod;
1026    4,     1|                  elõrecsavarta a nyakát, és barna lobogással belelehelt
1027    4,     1|               volt.~- Te szép - mondtam, és mosolyognom kellett. Eleresztette
1028    4,     1|           kellett. Eleresztette a kezem, és durcásan visszalendült.~-
1029    4,     1|               szép - mormogtam énekelve, és zavaros szemekkel, tévetegen
1030    4,     1|               ízeket éreztem a szájamban és egy fülledt valcert, ami
1031    4,     1|                  Majd puha szobát láttam és virágokat. Homályos zugot
1032    4,     1|                virágokat. Homályos zugot és egy csipkevánkost. Egy pillanatra
1033    4,     1|                kiabáltam bõsz diadallal, és csipkefelhõbe fúltam. -
1034    4,     1|              ásító szakadék bomlott fel, és félelmesen nagyobbodott.~-
1035    4,     1|                   Ölelj - ordítottam rá, és öklömmel arcába ütöttem.
1036    4,     1|             fejteni karjait, de vékonyak és szívósak voltak; húsz vékony,
1037    4,     1|                  egy ideig üresség volt, és mintha sok könny zuhogott
1038    4,     1|              Most hol vagyok? Ilyen sûrû és fekete felhõ közt még nem
1039    4,     1|                 közt még nem repültem... és miért nem hallom berregni
1040    4,     1|                hallom berregni a motort? És hol vannak az ünneplõk és
1041    4,     1|                És hol vannak az ünneplõk és a koszorúk? És hol van a
1042    4,     1|                  ünneplõk és a koszorúk? És hol van a puha és langyos
1043    4,     1|              koszorúk? És hol van a puha és langyos arc az arcom mellõl?
1044    4,     1|               vászoncafrangja beleakadt, és az északi szél, mint valami
1045    4,     2|         sajátságos eset. Egészen józanul és okosan szeretném elõadni.
1046    4,     2|                 ezen sokat gondolkoztam, és magam is csináltam elméletet
1047    4,     2|                az arcomat: sápadt, békés és szelíd fej, vörösesszõke
1048    4,     2|                  vörösesszõke haj, enyhe és nyugodt szemekkel, és ezek
1049    4,     2|              enyhe és nyugodt szemekkel, és ezek a szemek olyan különös,
1050    4,     2|                 furcsa. Egészen egyszerû és szokott valaminek is nézhetné
1051    4,     2|                     hogy ez nem egyszerû és nem szokott... hogy mindennek
1052    4,     2|           szokott... hogy mindennek mély és nagyon súlyos jelentõsége
1053    4,     2|                 súlyos jelentõsége van - és hogy ez egy egészen új és
1054    4,     2|                és hogy ez egy egészen új és titokzatos - titokzatos
1055    4,     2|                  ki nyíltan, idegbeteg - és tudom, milyenek az idegbetegek.
1056    4,     2|                az idegbetegek. Szigorúan és kíméletlenül, kívülrõl vizsgálom
1057    4,     2|              kívülrõl vizsgálom magamat, és megállapítom, hogy a hisztérikusok
1058    4,     2|       megállapítom, hogy a hisztérikusok és kéjelgõk egy fajtájába tartozom,
1059    4,     2|             érzékenységét valami állandó és zsibbasztó izgalommal kell,
1060    4,     2|               kerülnek ki az ópiumszívók és hasisélvezõk is - az alkoholisták
1061    4,     2|        hasisélvezõk is - az alkoholisták és játékosok -, és azok, akik
1062    4,     2|             alkoholisták és játékosok -, és azok, akik a képtelenség
1063    4,     2|                 azok, akik a képtelenség és förtelem iszonyatos és eszeveszett
1064    4,     2|       képtelenség és förtelem iszonyatos és eszeveszett õrületéig feszítik
1065    4,     2|           szemembe, doktor úr, nyugodtan és búsan kiállják az ön erõs
1066    4,     2|                     hm, azt a csudálatos és érthetetlen kapcsolatot,
1067    4,     2|               lelki jelenséget egyszerre és váratlanul testi jelenséggel
1068    4,     2|        szorongást érzek - összezavarodik és elhomályosul valami az érzetek
1069    4,     2|             idézett elõ. Mintha gondolat és érzés térben és idõben anyagot
1070    4,     2|                 gondolat és érzés térben és idõben anyagot formálhatna...
1071    4,     2|           mosolyog. Ezt tudománytalannak és naivnak tartja, értem. Hát
1072    4,     2|           hasonlatosságot... a könnyezés és... és a szerelmi mámor között?
1073    4,     2|     hasonlatosságot... a könnyezés és... és a szerelmi mámor között?
1074    4,     2|                 Én régen, csodálkozással és elfogódva észrevettem. Mindkét
1075    4,     2|                   egyik esetben ujjongás és diadal -, görcsös fájdalom,
1076    4,     2|                  vagy ilyesvalami. A kéj és a gyötrelem görcse - érti
1077    4,     2|                    érti ön? Fölzaklatott és riadt lelkünk tüdõnkbe,
1078    4,     2|                Valamit várunk: borzasztó és rémületes megoldást, valamit,
1079    4,     2|                hirtelen nyugalom áll be, és kihûlt szívünkbõl vér szivárog
1080    4,     2|               billentyûin. Megnyugszunk, és a halált érezzük. Most halk
1081    4,     2|          megváltás, ez a felszabadulás - és ez a kéj. Hogy a lelki jelenség -
1082    4,     2|                  jelenség - ijesztõ vágy és rettenetes gyötrelem - testi
1083    4,     2|                 testi jelenséget vált ki és belefúl -, boldog, végtelen
1084    4,     2|              belefúl -, boldog, végtelen és tragikus halállal eltemetkezik
1085    4,     2|               kacagó szerelemese lábait, és csiklandozó bõrét ájultan
1086    4,     2|                 Mit gondol ön errõl? ... És hogy is kezdjem csak?...
1087    4,     2|                kezdjem csak?... Petyhüdt és fáradt vagyok. Valami nagy,
1088    4,     2|             beszélek... Nagyon csendesen és egyhangúan beszélek, nem
1089    4,     2|                amit még elmondok, halkan és nyugodtan áradni fog belõlem,
1090    4,     2|            nyugodtan áradni fog belõlem, és én lassan behunyom a szemem.~-
1091    4,     2|                Szólottam eddig a kéjrõl, és beteg kéjelgõnek neveztem
1092    4,     2|                   Bizonyos, hogy csöndes és melankolikus természet vagyok,
1093    4,     2|            Szeretem a szürke függönyöket és a kályhát, mert félhomályban
1094    4,     2|                   mert félhomályban van, és konokul, makacsul hallgat,
1095    4,     2|              kezem a billentyûkön pihen, és hangtalanul rémítgetem a
1096    4,     2|               Nem vagyok szentimentális, és gyûlölök minden pátoszt.
1097    4,     2|            életemhez, kudarcaimhoz, apró és ostoba körülményekhez, melyek
1098    4,     2|               elõidézek magamban - mámor és kéjelgés, öntudatos pszichikai
1099    4,     2|                   most egyszerre tisztán és világosan érzem. Látja,
1100    4,     2|               megütnöm - cis, cis, dé -, és világosabban, érthetõbben
1101    4,     2|                szavakkal - de szervetlen és merev, formálhatatlan kérgek
1102    4,     2|                 ad hoc, önmagából fakadt és külön lelkiállapotot, szóval
1103    4,     2|              homályosan érzem, hogy száz és száz év múlva, mikor majd
1104    4,     2|              mikor majd egészen pontosan és elhatárolva megkülönböztetik
1105    4,     2|                az emberek az agy érzelmi és értelmi mûködését, s mindkettõnek
1106    4,     2|                 fog állani, mert érzelmi és hangulati szuggesztió lesz
1107    4,     2|                 érintkezésének a célja - és ennek a célnak ama zenei
1108    4,     2|                  meg, mely akkor világos és érthetõ lesz, s minden érzésre
1109    4,     2|                   plebejus szavak, durva és csökevényes fegyverei most
1110    4,     2|           pihennek. Alkonyodik. Ravaszul és óvatosan figyelek: odakünt
1111    4,     2|                  kemény tárgyat óvatosan és kegyetlenül lenyomom tüdõmbe,
1112    4,     2|         nyomorúság! élet nyomorúsága! -, és most kifordult szemeimbe
1113    4,     2|                az utcalámpának az árnya, és felfut a falon - nesztelenül
1114    4,     2|               nesztelenül felszedelõdzöm és leosonok. Kerítések vonulnak
1115    4,     2|           Kerítések vonulnak fel sorban, és gyanakodva, összehúzott
1116    4,     2|            bongana, keresztülfutom õket, és ismert tájakat keresek.
1117    4,     2|               utcák következnek, gyûlölt és gyilkos vidékek, melyek
1118    4,     2|                 elhinni, alapjában hideg és érzéketlen vagyok: élet
1119    4,     2|                  érzéketlen vagyok: élet és halál iránt egészen megbénult
1120    4,     2|                Ohó, értse meg, már dagad és nõni kezd egy gondolat,
1121    4,     2|          hihetetlen levertséget éreztem, és elsötétültem, mint az éj -
1122    4,     2|                 állott egy kerítés elõtt és én valamirõl beszéltem.
1123    4,     2|                  láttam, nem figyel rám, és szájszögletében kihívó és
1124    4,     2|                és szájszögletében kihívó és bódítóan szép mosoly jelent
1125    4,     2|           odakaptam, kitéptem a kezébõl, és odavágtam szoknyái elé.
1126    4,     2|                   egyenesen állt tovább, és ugyanazzal a mosollyal mutatott
1127    4,     2|                elzárták volna a világot, és én valami ürességbe zuhantam.
1128    4,     2|                az estén magamra maradtam és rájöttem, hogy gyûlölöm
1129    4,     2|                 gyûlölöm õt, reménytelen és veszett irigységgel gyûlölöm.
1130    4,     2|            nyomorult férfiember, hosszan és elvadultan bolyongtam -
1131    4,     2|                fejjel feküdtem ágyamban, és fuldokoltam órákon át. Ájult
1132    4,     2|              következett: éjfélben tompa és halálos álmomban jöttek
1133    4,     2|               jöttek csak meg a könnyek, és én hanyatt fekve, hangosan,
1134    4,     2|           megmerevedett s kinyúlt arccal és csukott szemekkel tûrtem,
1135    4,     2|                  úgy gázoltak a futamok, és én egészen dermedten és
1136    4,     2|                  és én egészen dermedten és sötéten szóltam le a szívemnek:
1137    4,     2|              paripák, zûrzavaros, gonosz és kábító káosz, ami szétpattantja
1138    4,     2|                iránta. Ezek a szorongató és kérlelhetetlen daganatok -
1139    4,     2|          nevetéssel a triangelek között, és õ búg és nyög és jajong
1140    4,     2|              triangelek között, és õ búg és nyög és jajong fel hozzám
1141    4,     2|                 között, és õ búg és nyög és jajong fel hozzám az oboákból.
1142    4,     2|             egymás után - cis, cis, dé - és ez egy szót jelent, átcikázik
1143    4,     2|                szem hirtelen megszikkad, és nem tudja kilökni jól a
1144    4,     2|              késõbb elmosódott ez a kép, és csak a készség maradt meg.
1145    4,     2|        szolgálatot. Estefelé, elsötétült és nyomorúságos kapuk homályában
1146    4,     2|                  tûzfal mögött megállok, és sóvárogva lesem, mi vár
1147    4,     2|                rendesen vidáman játsszák és sebesen, pedig lassú és
1148    4,     2|                  és sebesen, pedig lassú és szomorú a melódia, andante
1149    4,     2|                  mosolyog? Akkor az elsõ és második sor között megállok,
1150    4,     2|             második sor között megállok, és nyitott torkomon engedem
1151    4,     2|     szentimentalizmusát. Sikátorok sötét és lappangó árnyékában várok
1152    4,     2|                hold visszaszalad elõlem, és kisebb lesz - azután akkora
1153    4,     2|           reszelõs húrokat, mintha sajgó és viszketõ, idegszálaikat
1154    4,     2|            testükbõl - feketét rendelek, és így megy ez órákon át. Akkor
1155    4,     2|           részeket - s a homályban karok és lábak és törzsek kavarogtak
1156    4,     2|                 homályban karok és lábak és törzsek kavarogtak a láda
1157    4,     2|             egészen alul néhány vigyorgó és leszikkadt fej, teljesen
1158    4,     2|                 át ültem a tükröm elõtt, és néztem az arcom. Elferdült
1159    4,     2|              Elferdült szájam húzogattam és gyötörtem, lefelé, az állam
1160    4,     2|                  Máskor emlékszem, simán és szépen sikerült. Temetés,
1161    4,     2|                maradok. Akkor oly édesen és nyugodtan közelgett... a
1162    4,     2|            nyugodtan közelgett... a puha és borús, süppedt homokon hangtalanul
1163    4,     2|          hangtalanul mozgattam a szájam, és mellemen át daloltam: Isten!
1164    4,     2|               másik oldalán hajlott hátú és nagyon vén ember jött; õsz,
1165    4,     2|          beleharapott. Szemeit behunyta, és ráncos pofáján két oldalt
1166    4,     2|                hogy történt, világosfejû és hideg vagyok s túl minden
1167    4,     2|                 akarom. Vannak helyzetek és körülmények, melyek közt
1168    4,     2|                  el kell csak mondani... és vannak emlékek és arcok
1169    4,     2|             mondani... és vannak emlékek és arcok és tárgyak, amiket
1170    4,     2|                  vannak emlékek és arcok és tárgyak, amiket magam elé
1171    4,     2|             magam elé kell csak tenni... És vannak hangok, két hang
1172    4,     2|                  két hang a zongorán ... És fõleg, ó, ez a legfõbb,
1173    4,     2|                  legfõbb, vannak könyvek és gondolatok... Elhiszi-e?
1174    4,     2|                  kandi, kíváncsi ajtókat és bereteszelek mindent. Akkor
1175    4,     2|              reszketnek még a járástól - és akkor körülveszem magam
1176    4,     2|            lapokon. Ismerem már a lapot, és ismerem a mondatot, és tudom,
1177    4,     2|                   és ismerem a mondatot, és tudom, milyen szóval kezdõdik...
1178    4,     2|          bánattal járnak”. Ezt csöndesen és ravaszul olvasom el; s elfojtok
1179    4,     2|              Szibériában a fásult közöny és gõgös életmegvetés egy éve
1180    4,     2|                 jobbat e kettõnél: »élet és halál« - mint valami képet,
1181    4,     2|                 misztikus jelet, hosszan és mereven nézem e két keretet
1182    4,     2|            megtagadott, meggyûlölt. Üres és tátongó eszmék... igazság...
1183    4,     2|             testemet, mint a haszontalan és vizes ruhákat... fonódjatok
1184    4,     2|                    nyomorúság... hazugok és gonoszok... nem azt mondtam
1185    4,     2|                 mezõk alusznak, a szürke és ködös, lágy hegyek alatt.
1186    4,     2|                 lelkem elvisz engem oda, és lefektet engem a nyirkos
1187    4,     2|                 lefektet engem a nyirkos és puszta és szörcsögõ homokra,
1188    4,     2|                engem a nyirkos és puszta és szörcsögõ homokra, és pára
1189    4,     2|             puszta és szörcsögõ homokra, és pára párolog ki a földbõl,
1190    4,     2|              titeket megedzett a sós lé, és én boldog vagyok veletek.
1191    4,     2|                 szitáló ködében fekszem, és jegenyék sora beléfoly a
1192    4,     2|        rengetegbõl egy arc nyúlik felém, és elkékült, nyitott szájamra
1193    4,     2|                  a dombok lankái fölött, és akkor megindul szívembõl,
1194    4,     2|             rekeszébõl megindul a könny, és akkor úgy fogom kilökni
1195    4,     2|                  megroggyant gleccserek, és a könnyek fortyogó szennye
1196    4,     2|               lebugyog a dombok lankáin, és ködbe kuszál minden vonalat.
1197    4,     2|                 a drága, tiszta rögöket, és könnyekké szétömlött testemet
1198    4,     2|            szörcsögve beszívja. Tengerek és felhõk felszívnak - tengerek
1199    4,     2|             felhõk felszívnak - tengerek és tiszta felhõk, érti-e, érti -,
1200    4,     2|                  volna elhagynom õket... és emberré sûrûsödni nem szabadott
1201    4,     2|                  szabadott volna soha... És akkor szertefolyt testem
1202    4,     2|                 testem fölött egy tiszta és erõs hangot ismerek meg
1203    4,     2|               hang dübörög végig tisztán és szilárdan, felszabadult
1204    4,     3|            tartotta kezét, amirõl lassan és nyugodtan már lehúzta a
1205    4,     3|            recsegõ hang - a biztonságnak és hetykeségnek furcsa, jólesõ
1206    4,     3|           dögölhetek reggel pár napig... és olvashat az ember egy tisztességes
1207    4,     3|              arcát, amire vér freccsent. És ugyanakkor élesen felszisszent.
1208    4,     3|          Telekesnek ragyogott az arca.~- És kire gondol, tanár úr? Horkay
1209    4,     3|               akarná kapni valamelyiket. És már mennydörgött:~- Megvesztél...
1210    4,     3|             tudtak szólni, úgy bámultak. És a tanár már rendelkezett.~-
1211    4,     3|              tanár úr... most rögtön?... és mi ketten?~- Hát mikor,
1212    4,     3|            viszontlátásra a vágóhídon!~*~És ment minden, mint egy furcsa
1213    4,     3|                 csuklya alatt, szótlanul és szepegve rakosgatta a mûszereket.
1214    4,     3|               kezdõdik... végigszaladsz, és rávágsz a scrotumig. Na
1215    4,     3|                  feni már a fogát, igaz?~És a tanár szeme, oldalt, rávillan
1216    4,     3|                  kis meglepetés, persze, és rögtön elájulunk... Hát
1217    4,     3| sebészbecsületére... annak tudni kell... És ha nem szólok?!... Mi?!...
1218    4,     3|                  a makkfogóval, átszúrja és leköti. Az izmot vastag
1219    4,     3|           vegyétek tudomásul, tizennyolc és fél percig tartott, szégyen,
1220    4,     3|               gyalázat! Lemosni, lemosni és gyerünk! Hol a János?! A
1221    4,     3|                  kinyúlik a takaró alól. És lehalkított hangjában valami
1222    4,     3|                tanulta... Egész jó volt, és a tizennyolc perc se baj...
1223    4,     3|         tizennyolc perc se baj... Nna... És nem kell mellre szívni,
1224    4,     3|            izgatottan hadar tovább.~- No és te... amit veled véghezvitt...
1225    4,     3|                 éppen jókedvedbe talált! És ami a legszebb - azt, remélem,
1226    4,     3|                  különös, idegen hangon, és tovább mered a tenyerébe -,
1227    4,     3|                   a tanítványok elõtt... és Tamást... a hitetlent...
1228    4,     4|         kikapcsolt a kloroform: nyafogva és nyûgösködve folytattam valami
1229    4,     4|             kezdett, jött az öklendezés, és keservesen vettem tudomásul,
1230    4,     4|                 vagyok-e a veszélyen is? és tanácstalanul igyekeztem
1231    4,     4|           meghatározni helyemet a térben és idõben. Jobbról és balról
1232    4,     4|                térben és idõben. Jobbról és balról két ágy lecsüngõ
1233    4,     4|                  bekövetkezik. A csendes és intim szertartást befejezve,
1234    4,     4|                  ma értem is imádkozott, és ellátott tanáccsal, hogy
1235    4,     4|             sipolyok milyen jóindulatúak és a többi. Újabb öklendezés
1236    4,     4|           rókaképû megmarkolta a mankót, és sunyi alázattal hátrált
1237    4,     4|         tisztelendõ úr még percekig fújt és lihegett a nagy nevetéstõl.~
1238    4,     4|                  is.~Estefelé, viziteken és látogatásokon túl, mikor
1239    4,     4|            állihegéssel, mint aki sürgõs és titkos dologban osont be.~
1240    4,     4|                 mester egész közel jött, és titokzatosan, fontoskodva
1241    4,     4|                  azt hitték, nem hallom, és a tanár azt mondta...~-
1242    4,     4|             levegõ után kapott, köhögött és krákogott, nagy testét csak
1243    4,     4|                  figyelmeztetésem.~- No, és - háhhá... no, és magáról
1244    4,     4|                    No, és - háhhá... no, és magáról nem mondott semmit?~-
1245    4,     4|              holnap elhajítaná a mankót, és kitáncolna a klinikáról.~-
1246    4,     4|         vonogatta a vállát, körülnézett, és felém fordult.~- Hát tessék
1247    4,     4|                adjak igazat.~Csodálkozva és zavartan nevettem ezen a
1248    4,     4|              engedte, hogy valami gáláns és diszkrét ügy van a dolog
1249    4,     4|                 unja, csak nem akarja õt és önmagát elszomorítani.~Másnapra
1250    4,     4|         Dunántúlra?... minek az magának?~És így ment ez aztán, mindennap,
1251    4,     4|               aztán, mindennap, délelõtt és estefelé, tíz napon keresztül,
1252    4,     4|              furcsa tónusán - megszokták és megszerették, mindenki tudott
1253    4,     4|                még bementem hozzá. Vidám és derült volt, érdeklõdött
1254    4,     4|              róla, hogy megszûnt dobogni és szeretni.~ ~
1255    4,     5|        vitorlásokkal kirakott, dombokkal és nyaralókkal szegélyezett,
1256    4,     5|             tönkretette, s hogy csak jót és okosat és célszerût cselekszik,
1257    4,     5|                  hogy csak jót és okosat és célszerût cselekszik, önmaga
1258    4,     5|             célszerût cselekszik, önmaga és a társadalom érdekében?
1259    4,     5|                  a megnemértésnek, közte és embertársai között, ezentúl
1260    4,     5|          ígéretnek, szándéknak tartalmat és jelentõséget ad majd a kölcsönös
1261    4,     5|                  ad majd a kölcsönös hit és bizalom?~Egy különben kellemetlen
1262    4,     5|                lettem, mint egy csecsemõ és olyan érzelmes, mint egy
1263    4,     5|              buggyantanak ki a szemembõl és tegnap komolyan elbõgtem
1264    4,     5|          veszélyesebb közömbös ismerõsök és idegenek elárasztottak,
1265    4,     5|                 érdeklõdésben a betegség és a mûtét viszonylagos ritkaságának
1266    4,     5|               minden alkalmat, amikor jó és gyöngéd lehet - Molnár Ferenc
1267    4,     5|                hogy jók legyenek hozzám. És különben is, mindjárt elbõgöm
1268    4,     5|             Leffler magyar sajtófõnök úr és a Molnár Ferenc haditudósításaiból (
1269    4,     5|                 a megtisztelõ érdeklõdés és szeretet: egy délután, még
1270    4,     5|          mozgalmának igazán rajongó híve és jövõjének lelkes hívõje,
1271    4,     5|                Elég az hozzá, elsápadtam és rémülten meredtem rájuk -
1272    4,     5|      kompromittáltam az én nagyon kedves és lelkes eszperantista barátaimat,
1273    4,     5|          Földlakó által egyformán értett és beszélt Világnyelv hiánya
1274    4,     5|             egyformán érthetõ mû vázlata és elsõ fogalmazása, közben,
1275    4,     5|                  tudok „tak” (köszönöm). És, tak, és megint tak, tak,
1276    4,     5|                tak” (köszönöm). És, tak, és megint tak, tak, míg rajta
1277    4,     5|             velem. Elkezdem hát jelekkel és kitekert német szavakkal
1278    4,     5|                   hogy adjon levélpapírt és tintát, azzal a titkos szándékkal,
1279    4,     5|                 meg a Férfit - óvatosnak és nagyon türelmesnek kell
1280    4,     5|                 ki. Mutogatok az ablakra és a szívemre, jelezni akarom,
1281    4,     5|              tenger, a yachtok, a hegyek és hogy inspirálva vagyok.
1282    4,     5|               vagyis „Urak”.~Megfordulok és édes anyanyelvemen végre
1283    4,     5|              anyanyelvemen végre kereken és folyékonyan fejtem ki véleményemet