Rész,  Fej.

   1    1,     1|                   szólva szakcikk, elvárom az illetékes szakköröknek,
   2    1,     1|            illetékes szakköröknek, úgymint az orvostársadalomnak és a
   3    1,     1|                    Tárgyam: miért nem megy az ember orvoshoz?~Két részre
   4    1,     1|                 természetû megfontolások s az idevágó irodalom gondos
   5    1,     1|                   általában~azért nem megy az ember, mert már régen menni
   6    1,     1|                    hasamat fájlalom és nem az erkölcseimet;~mert félek,
   7    1,     1|             erkölcseimet;~mert félek, hogy az orvos komolyabban veszi
   8    1,     1|               betegségem fontos, nekem meg az egészségem;~mert ilyenformán
   9    1,     1|               betegségemre, mint amennyire az egészségemet szereti, s
  10    1,     1|              hajlandó feláldozni, csakhogy az elõbbit tönkretegye;~mert
  11    1,     1|                  szeretethez) s félõ, hogy az orvosi kezelés aláássa a
  12    1,     1|               ilyenformán kényesebb vagyok az orvoskari becsületre, mint
  13    1,     1|                    mint õk maguk, pedig ez az õ dolguk;~mert mindenki
  14    1,     1|         megsúghatja, hogy ebben a dologban az orvosok nem tudnak semmi
  15    1,     1|              szeretem, ha nekem megmondják az igazat;~mert a honorárium
  16    1,     1|               dolgában bizonytalan vagyok, az orvos nem mondja meg, folyton
  17    1,     1|                ember orvoshoz megy s ebbõl az a gyanúm alakult ki, hogy
  18    1,     1|                    hosszú tárgyakat dugdos az orromba és ahelyett, hogy
  19    1,     1|                 érthetetlennek találja ezt az affektálást, hiszen nyilvánvaló,
  20    1,     1|              megyek, mert megyek ugyan, de az elõszobában elmúlik a fájás
  21    1,     1|                  ürügye alatt lekritizálja az alakomat;~gyomorspecialistához
  22    1,     1|                    például megérteni, hogy az ember ebéd és vacsora tartamára
  23    1,     1|                   idegállapotban nem bírom az orvost - és végre;~pszichoanalitikushoz
  24    1,     1|           pszichoanalitikushoz menni, mint az egyszeri tanító, aki azt
  25    1,     2|             hányszor szellemesen, mert hát az embernek egyebe sincs, mint
  26    1,     2|                embernek egyebe sincs, mint az a kis világhírneve, hogy
  27    1,     2|                 rájöttem, hogy abból, hogy az ember gondolkodik, legfeljebb
  28    1,     2|                    gondolkodik, legfeljebb az következtethetõ, hogy a
  29    1,     2|                  ez még senkinek se jutott az eszébe. Mikor a legelsõ „
  30    1,     2|                beírja a bajokat, a másikba az örömöket, amik percrõl perce
  31    1,     2|                    amik percrõl perce érik az embert, és minden félórában
  32    1,     2|                minden félórában leszámolja az eredményt: hogylétemet.
  33    1,     2|               éppen most indul el hazulról az ember, aki egy fél óra múlva
  34    1,     2|               múlva kölcsön kéri tõlem azt az összeget, amit én kocsira
  35    1,     2|                     hogy meglátogassam azt az urat, akitõl kölcsön akarom
  36    1,     3|               idejönni.~- Na, ná, na. Ráér az holnap reggel is, ahogy
  37    1,     3|                holnap reggel is, ahogy azt az esetet ismerem.~- Bocsánatot
  38    1,     3|                  fiatal embernek bizonyul, az ember nem is hinné. Arcán
  39    1,     3|               Bizalomgerjesztõ megjelenés, az biztos.~Megfog egy zongoraszéket,
  40    1,     3|                 Halkan nyögök.~Megveregeti az arcomat.~- Na, mi fáj, öregem?~
  41    1,     3|               öregem?~Két ujjával megcsípi az orromat. Roppant bizalomgerjesztõ
  42    1,     3|            szeretetre méltóan belefricskáz az õsz szakállamba. Ejnye,
  43    1,     3|           unatkozva dúdol valamit, megnézi az óráját, lóbázza a lábát,
  44    1,     3|                óráját, lóbázza a lábát, és az asztalon egy hímzést nézeget.
  45    1,     3|        Felfordítjuk a szekrényt, kiszedjük az ajtót, lehúzzuk a lámpát,
  46    1,     3|                 gyógyít! Nem kell fizetni! Az orvosok emberbarátok, nem
  47    1,     4|                    vagy mi lehetett - elég az hozzá, hogy a vonat hirtelen
  48    1,     4|                  nagy zökkenés, elõrebukom az ülésben, éppen jókor, mert
  49    1,     4|            Szerencsére csak a homlokom meg az orrom súrolja, de ez is
  50    1,     4|                melyik fülkébõl került elõ, az elõbb még nem láttam. Fölénnyel
  51    1,     4|                mint a gyerek. Persze, ezek az orvosok nem szeretik, ha
  52    1,     4|                    piszkos kézzel maszatol az ember - a szepszis és a
  53    1,     4|         homloksérülés legalább négy centi. Az orráról is lejött a bõr.
  54    1,     4|                meghatalmazás bélyegmentes. Az orvos is hitelezni fogja
  55    1,     5|               könnyû volna kimutatni, hogy az eset óta, de határozottan
  56    1,     5|                   apámmal, s mindent ebben az irányban épített fel, ehhez
  57    1,     5|              behódolok, s megtalálom benne az elvesztett anya pótszerét,
  58    1,     5|          hozzájárulok célja eléréséhez. De az utóbbi idõben rájött, hogy
  59    1,     5|          korrekcióra szorulna, s egy ízben az intézetbe távolítás gondolatát
  60    1,     5|            bennünket, visszapattannak ezek az átlátszó áskálódások - több
  61    1,     5|                 való aggodalom miatt: maga az eset volt utálatos és bántó.~
  62    1,     5|                     tehát elõre kitervelte az összetûzést, õ provokálta
  63    1,     5|               galléromat, és kipöndörített az elõszobába, rögtön be is
  64    1,     5|             elõszobába, rögtön be is vágta az ajtót. Pontosan emlékszem,
  65    1,     5|                  nem is volt mit mondanom, az ajtó elõtt vállat vontam,
  66    1,     5|            visított.~- Egy szót se... majd az apádnak... majd elõtte...
  67    1,     5|         kapcsolatban - de hogy mi lehetett az, most már csak apám megérkezésekor
  68    1,     5|                ösztönszerûen nem mentem ki az elõszobába, állva maradtam
  69    1,     5|                   apám betette maga mögött az ajtót. Ki is vettem egyes
  70    1,     5|                tekintetét.~- Hát hogy volt az? - kérdezte aztán halkan.
  71    1,     5|               Kitettem a konyhából, mire õ az ajtó elõtt felemelte az
  72    1,     5|                    az ajtó elõtt felemelte az öklét, és azt mondta nekem „
  73    1,     5|               továbbiak alatt nem láthatta az arcomat, s ami legfájdalmasabban
  74    1,     5|                 tudok vele összemosolyogni az ostoba vád fölött.~Jó fél
  75    1,     5|              tartott a szünet.~Aztán apám, az én okos, jóságos és mindentudó
  76    1,     5|                   apám, elfordította fejét az ajtó felé, és vontatottan
  77    1,     5|                   kimentek a szobából.~Bár az nem volt kimondva a ítéletben,
  78    1,     5|                  újra leoltottam a lámpát. Az ajtóval szemben nagy állótükör
  79    1,     5|                 nem akartam meglátni benne az arcomat.~A sötét szoba közepén
  80    1,     5|           hallgatóztam végig, ahogy odaát, az ebédlõben terítenek: tányér
  81    1,     5|                 szakácsné dicsekedve hozta az ételt, de rögtön elhallgatott,
  82    1,     5|                    lecsó aranypiros levét, az úszkáló kolbászkarikákat
  83    1,     5|                Mikor a vacsorát kihordták, az ablakhoz mentem, kinyitottam,
  84    1,     5|                   félni tõle, akkor se, ha az elsõnek kell lennem, aki
  85    1,     5|               bûvölet álarcát viseli, csak az igazságot nem, csak a haragot,
  86    1,     5|             igazságot nem, csak a haragot, az égbekiáltó elszörnyedést
  87    1,     5|                   méltatlanságot nem, amit az ártatlanon elkövetett igazságtalanság
  88    1,     5|            igazságtalanság vált ki, amivel az ártatlanon elkövetett igazságtalanság
  89    1,     5|              lucskosan és szennyesen, ezek az ijesztõ arcok, ez az egyre
  90    1,     5|                  ezek az ijesztõ arcok, ez az egyre sokasodó tömeg, ez
  91    1,     5|                  Nem lehet kibírni tovább, az igazságtalanság az égig
  92    1,     5|                 tovább, az igazságtalanság az égig ért, szakadjon ketté
  93    1,     5|               csõcselék, ki bosszút állasz az igazságtalanságért, amit
  94    1,     5|                   hogy reggel van, fekszem az ágyban, apám az ágy szélén
  95    1,     5|                    fekszem az ágyban, apám az ágy szélén ül.~Bágyadtan
  96    1,     5|                    is hívják. Már itt volt az orvos, beszélt is veled,
  97    1,     5|                    Megszorítom apám kezét. Az én okos, erõs, nyugodt apám,
  98    1,     5|                    betegséget, amitõl azon az éjszakán vörösen láttam
  99    1,     5|                   láttam lázas látomásaim, az elsõ, önmagunkon tapasztalt
 100    1,     5|              voltam beteg, mikor elhagytam az ágyat, megtudtam, hogy Lujza
 101    1,     6|                hõmérõvel nem lehet lemérni az ilyesmit, mert a fejem meleg,
 102    1,     6|                Mondja, ez mi lehet, itten, az oldalamba, nem, lejjebb,
 103    1,     6|               húzódnék valami, vagy mintha az izmokat spulnira akarnák
 104    1,     6|                 magam: olyan, igen, mintha az idegeket egy spulnira akarnák
 105    1,     6|                mármost, így elkezdem húzni az izmokat...~Na jó, ha a doktor
 106    1,     6|                  csak azt mondja meg, érez az ember tüdõrák esetében egy
 107    1,     6|                vigasztaljanak és szépítsék az állapotomat - hadd tudjak
 108    1,     6|        hátgerincsorvadás-e vagy nem, mikor az ember egyszerre csak azt
 109    1,     6|                 mintha összenõtt volna, és az egyiknek a széle karcolni
 110    1,     6|                doktor úr nem hallgatja meg az embernek szubjektív panaszait,
 111    1,     6|            tárgyilagosan és elfogulatlanul az állítom csak, hogy itt balra
 112    1,     6|                   mindig tesz úgy, csak ha az államat így leszorítom a
 113    1,     7|                 milyen hûsen csöpög valami az arcomra, arról a kosárról...
 114    1,     7|             számolok?... dehogy, tanár úr, az lehetetlen, hiszen éppen
 115    1,     7|                 kedvesnõvér most ide tolta az asztalkát, amin a kések
 116    1,     7|                   meg a csipeszek meg azok az éles görbe drótok... és
 117    1,     7|                 dolog... miattam és velem, az egész dolog, ami itt történik
 118    1,     7|                   történik egy emberrel... az egész emberiség... évszázadok
 119    1,     7|             emberiség... évszázadok óta... az egész föld kerekségén...
 120    1,     7|                  vagyok többé... még odébb az Andrássy út, a Városliget,
 121    1,     7|            hullámgyûrû szétlapul... ez már az óceán... az ott egy fárosz,
 122    1,     7|            szétlapul... ez már az óceán... az ott egy fárosz, villanykévéit
 123    1,     7|                   nem állítja meg semmi... az akarat megy tovább... De
 124    1,     7|            legnagyobb gömbalak... éppen ez az a bizonyos értelmetlen és
 125    1,     7|                    nem is létezõ agyrém... Az ám, csakhogy az a baj, hogy
 126    1,     7|                  agyrém... Az ám, csakhogy az a baj, hogy ebbe a lehetetlenségbe
 127    1,     7|           lehetetlenségbe van belefoglalva az is, amibõl kiindultam, a
 128    1,     7|               lehetséges és létezõ... Mert az az ember, aki ott ül a fal
 129    1,     7|            lehetséges és létezõ... Mert az az ember, aki ott ül a fal
 130    1,     7|                  mert muszáj neki lenni... az az ember éppen olyan messze
 131    1,     7|                    muszáj neki lenni... az az ember éppen olyan messze
 132    1,     7|                    én õtõle... tehát annak az embernek a számára én és
 133    1,     7|                  meg a izé... ez itten, ez az egész... méltóságos úr...
 134    1,     8|                  halála elõtt, Dódi felült az ágyban, és a barna mackót
 135    1,     8|               napokban, csak ennyit tudott az egész zûrzavarból, mindent
 136    1,     8|                 próbálta fogni, körülfogni az ujjaival, de ez nem jól
 137    1,     8|                   érezte anya kezét, amint az õ homlokára teszi.~- Anya
 138    1,     8|           közeledett, a Rossz Fiú elugrott az ágytól néhány lépésnyire,
 139    1,     8|                  milyen furcsa, régen volt az, mikor õ még egyenesen járt
 140    1,     8|                 parkban, és nem feküdt itt az ágyban -, rettenetes, komisz
 141    1,     8|                   vigye el õt, és zárja be az ajtót. De anya és késõbb
 142    1,     8|               futva behozták a szobába, és az ágyba tették. De a Rossz
 143    1,     8|                Dódinak. Dódi aggódva nézte az arcát, kémlelte, vajon tud-e
 144    1,     8|             behunyt szemmel, hogy kotorász az a sarokban, széthányva a
 145    1,     8|                meztelen lábán megfeszültek az inak, ahogy leguggolt, egymás
 146    1,     8|                összepakolt egy csomóba, és az ajtó felé rohant. Dódi rémülten
 147    1,     8|              utánaszólt a Rossz Fiúnak, de az, hogy mutassa, mennyire
 148    1,     8|               bácsi, a borogatás, a mérés, az orvosság. A doktor bácsinak
 149    1,     8|                   is szólt a Rossz Fiúról. Az elsõ szónál észrevette,
 150    1,     8|              másról kezd beszélni, mihelyt az szóba kerül - cukorról meg
 151    1,     8|                    hogy nem engedték õt ki az ágyból, hogy a fehér egér
 152    1,     8|                    mert szólni hozzá, csak az egyik ujjával simogatta,
 153    1,     8|                   délután megint megjelent az ágya mellett, odalépett,
 154    1,     8|                  nyelû ostor volt mellette az ágyban, amit nagyon szeretett,
 155    1,     8|             próbálta meggyõzni magát, hogy az ostor nem kell neki. Csúnya
 156    1,     8|                   De a Rossz Fiú nem nyúlt az ostor felé. Kieresztett
 157    1,     8|             szorult össze. Még odébb tolta az ostort, el is eresztette.~-
 158    1,     8|               Rossz Fiú azonban félrelökte az ostort, szipákolt, és szemtelenül
 159    1,     8|                  összetörte és elhajította az ostort. Aztán röhögve leült
 160    1,     8|                ostort. Aztán röhögve leült az ágy szélére.~- Mit adsz
 161    1,     8|                     fényes ablakok voltak. Az egyik ablak mögött paprikajancsi.
 162    1,     8|                    el mindent a sarokból - az utcát, a körutat, az ablakot.
 163    1,     8|            sarokból - az utcát, a körutat, az ablakot. A ház elõtt a rendõrt,
 164    1,     8|                   a rendõrt, a házmestert, az állatkertet egymás után.
 165    1,     8|                 után, zizegve szaladtak le az orra mellett. Dódi összehúzott
 166    1,     8|                     lassan kanyarodik, nõ. Az orr szélén egyszerre meglódul,
 167    1,     8|              mondta még egyszer haragosan.~Az ágy fölött egy másik fej
 168    1,     8|                   És itt van neki a szeme, az se kell neki - mondta, és
 169    1,     8|                 kezdett. A fehér egér, ami az imént a torkában kalimpált,
 170    1,     8|               odatette a Rossz Fiú kezébe. Az nagyot kiáltott, mohón elkapta,
 171    1,     9|                    furcsa volt például ez: az utóbbi években, mióta ebben
 172    1,     9|                mindenre, ami a valósággal, az õ életével, körülményeivel,
 173    1,     9|                   milyen érzéseket vált ki az emberekbõl közönye és megvetése;
 174    1,     9|                     torz mosoly jelent meg az arcán. Soha nem ítélte érdemesnek
 175    1,     9|                  és tárgyilagosan elemezte az õ „esetét”, kifejtette,
 176    1,     9|            tehetett másképpen. Barátjának, az orvosnak, egész tudományos
 177    1,     9|                 írt, sok szakkifejezéssel, az õ sajátságos lelki betegségérõl,
 178    1,     9|        betegségérõl, ami predesztinálta õt az öngyilkosságra. Kitetszett
 179    1,     9|                 öngyilkosságra. Kitetszett az írásból, hogy esetét határozottan
 180    1,     9|                  szívét kitárta. Mikor ezt az utóbbi levelet befejezte,
 181    1,     9|                 két jelzõt, és letisztázta az egészet.~Délután néhányszor
 182    1,     9|               hirtelen megállt - egyszerre az jutott eszébe, vajon nem
 183    1,     9|                vagy: „Nincs többé tartalma az életemnek - a puszta élet
 184    1,     9|               ellátta felirattal.~Megnézte az óráját - még volt ideje.
 185    1,     9|             kibontott gallérral szunyókált az elsõ szobában. Beintette:~-
 186    1,     9|               Ezeket a leveleket otthagyod az asztalon. Ha nem jövök haza
 187    1,     9|             süllyesztette. Künn a folyosón az õrmester cselédje kiabált
 188    1,     9|                   szavakat nem értette, de az a furcsa és ismert érzése
 189    1,     9|                   és azzal, hogy õ itt áll az íróasztal elõtt, már egyszer
 190    1,     9|                 nem fog megtörténni, és ez az újság mély izgalmával töltötte
 191    1,     9|               lépcsõfokoktól, külön-külön. Az utcától és házaktól, amiket
 192    1,     9|                 kiolvasott valamit, amirõl az illetõ sem tudott. És szerette
 193    1,     9|              szerette volna, ha megjegyzik az õ arcát, ha találna köztük
 194    1,     9|              órával elõbb találkoztam vele az utcán, és jól megnéztem -
 195    1,     9|                  utcán, és jól megnéztem - az arca nyugodt és átszellemült
 196    1,     9|                   szél kezdett duruzsolni, az égen elõtte csillag ütközött
 197    1,     9|                    könnyek csurogtak végig az arcán, szája hangtalanul
 198    1,     9|                közel ért, ismerte csak meg az orvost.~- Már vagy öt perce
 199    1,     9|                   most jutott eszébe, hogy az orvos itt lakik, és hogy
 200    1,     9|               Magyarázat nélkül elõrement, az arcát nem lehetett látni.
 201    1,     9|              borított helyiség sötét volt. Az orvos felgyújtotta a villanyt,
 202    1,     9|                     Ekkor észrevette, hogy az orvos nagyon sápadt. Elcsodálkozott.
 203    1,     9|                    keményen fordult feléje az orvos.~- Hát kérlek... Felnõtt
 204    1,     9|                   egyes szavakat hallott - az értelmüket percekkel utóbb
 205    1,     9|                 fel.~...már múltkor, mikor az idegbajodról beszéltünk...
 206    1,     9|                  még nem akartam szólni... az az ekcéma - szájüregben...
 207    1,     9|                   nem akartam szólni... az az ekcéma - szájüregben...
 208    1,     9|               délután megnéztem... sajnos, az a baj, hogy az elsõ stádiumról
 209    1,     9|                     sajnos, az a baj, hogy az elsõ stádiumról nem tudtál...
 210    1,     9|               kellett köszörülni a torkát. Az orvos is felállt.~- És a
 211    1,     9|                 felállt.~- És a prognózis?~Az orvos egy pillanatig habozott.
 212    1,     9|           határozott mozdulattal gombolta. Az orvos odaugrott - elõzékenyen
 213    1,     9|                verd ki a fejedbõl... minek az? De ha mégis... várj vele
 214    1,     9|                 várj vele egy-két napig... Az ember intézze el az ügyeit -
 215    1,     9|               napig... Az ember intézze el az ügyeit - mások is vannak...~-
 216    1,     9|              lefelé futva a lépcsõn, a vér az arcába szaladt. - Hogy élvezte
 217    1,     9|             õszintén beszél velem...~Fújt, az öklét rázta.~- Élvezte ezt
 218    1,     9|                     a tárgyilagos ember... az orvos, aki nem undorodik,
 219    1,     9|          ünnepélyes legyen a helyzet... õ, az egészséges férfi... és én...~
 220    1,     9|                  száguldoztak, elvesztette az idõ fogalmát. Mint aki lázas,
 221    1,     9|                   Nehéz jódszag ütötte meg az orrát. Ekkor magához tért.
 222    1,     9|                  hideg verejték ütötte ki.~Az utcán már senki sem járt,
 223    1,     9|                  mellett, úgy maradt, ülve az utcán, hátát a kórház falának
 224    1,     9|                     hogy megtölthessem. És az egészséges megkönyörül és
 225    1,     9|                  meg egy csengettyû.~~III.~Az orvos riadtan fordult meg,
 226    1,     9|            fordulni a kórház kapuján.~- Mi az?... Te vagy az? Itt vártál
 227    1,     9|               kapuján.~- Mi az?... Te vagy az? Itt vártál rám, reggelig
 228    1,     9|                   Itt vártál rám, reggelig az utcán?... Honnan tudtad,
 229    1,     9|             abbahagyok... talán sikerül...~Az orvos nem tudott szólni.
 230    1,     9|                   orvos nem tudott szólni. Az nyugtalanul nézett rá, aztán
 231    1,     9|                    beszéltél nekem... hogy az újabb teóriák szerint minden
 232    1,     9|               elgondoltam. Óráról órára... az életmódomat. Délelõtt kezelem
 233    1,     9|                 nevetett, és aggódva nézte az orvost, hogy miért nem mosolyog
 234    1,     9|                 miért nem mosolyog õ erre.~Az nem tudott felelni. Intett,
 235    1,    10|                  amelyet cikkünk gyakorolt az orvostársadalom legszélesebb
 236    1,    10|           amelyekkel igyekeztem kimeríteni az orvoshoznemjárás tünetkomplexumát,
 237    1,    10|              Megyek bizony.~Én csak azokat az okokat soroltam fel, amik
 238    1,    10|                     bizonyos tekintélyt ad az embernek, ha azt mondja,
 239    1,    10|                  hogy fog leesni a székrõl az a mûveletlen, divatos felcser,
 240    1,    10|                   magamról a diagnózist és az õ megjegyzései közben az
 241    1,    10|                   az õ megjegyzései közben az én szerény, halk közbeszólásomból
 242    1,    10|                    ezt meg azt;~mert ezzel az orvosnak be fogom bizonyítani,
 243    1,    10|                    mindjárt kést rántanak, az nem kunszt és mert az Isten
 244    1,    10|            rántanak, az nem kunszt és mert az Isten is belgyógyász;~röntgeneshez,
 245    1,    10|                     rémes állapotban lehet az alsó tudatom, ki kell mosatni.~(
 246    1,    10|        Értekezésünk befejezése után kapjuk az értesítést, hogy egy angol
 247    1,    10|                   teóriát vetett fel, mint az orvoshozjárás magyarázatának
 248    1,    10|                   hogy orvoshoz azért megy az ember, mert valami baja
 249    1,    10|                konkrét adat nem merült fel az eddigi megfigyelések értékelésének
 250    1,    10|                  ugyanis, akinek baja van, az nem megy orvoshoz, hanem
 251    1,    10|                    orvoshoz, hanem hívatja az orvost, vagy lepedõben viszik
 252    2,     1|                 tudományos képzettségérõl, az elmebajok megállapításában
 253    2,     1|                kedves kollega úr. Nekem is az a nézetem, hogy az elmegyógyászatban
 254    2,     1|                Nekem is az a nézetem, hogy az elmegyógyászatban körülbelül
 255    2,     1|                  alapján beszéljük meg ezt az érdekes esetet.~- Csupa
 256    2,     1|                  arra gondoltam, hogy mint az ország elsõ elmeorvosa,
 257    2,     1|                kifejezett véleményem errõl az érdekes esetrõl. Mindenesetre
 258    2,     1|                   Mindenesetre érdekel, mi az ön véleménye?~- Az én véleményem
 259    2,     1|             érdekel, mi az ön véleménye?~- Az én véleményem az, hogy õrült
 260    2,     1|              véleménye?~- Az én véleményem az, hogy õrült vagyok.~- Mindenesetre
 261    2,     1|                  olyan ember részérõl, aki az elmebetegségekben olyan
 262    2,     1|                   ketten megegyezünk, hogy az õrültségnek mi a legfõbb
 263    2,     1|                  képzeli magát, holott nem az.~- Nagyon helyes. Hiszen
 264    2,     1|                 mind a ketten tudjuk, hogy az õrültek fixa ideájuktól
 265    2,     1|                 micsoda, mert amit mondott az szóról-szóra igaz. Önnek
 266    2,     1|                    önmagáról, ezek szerint az a nézetem, hogy kollega
 267    2,     1|                   nem õrült.~- Nekem pedig az a véleményem, hogy õrült
 268    2,     1|                    Pedig, mint láttuk, nem az.~- Igazán azt hiszi?~- Hát
 269    2,     1|                    nem vagyok õrült, akkor az, hogy õrültnek hiszem magam,
 270    2,     1|                    rögeszméje van, nyilván az.~- Ohó álljunk csak meg.
 271    2,     1|                  vagyok. De hiszen tényleg az vagyok, az imént mondta.
 272    2,     1|                  hiszen tényleg az vagyok, az imént mondta. De hiszen
 273    2,     1|               akkor ez nem rögeszme, akkor az egy logikus gondolat. Tehát
 274    2,     2|                                            AZ IDEGORVOSNÁL~Elgondolkodva
 275    2,     2|                    bablevest.~Barátom, aki az utóbbi idõben Freud pszichoanalízisével
 276    2,     2|                   sárga kiegészítõ színek. Az ember ok nélkül nem mond
 277    2,     2|                 fel Berenczy idegorvoshoz, az majd kianalizálja belõled.
 278    2,     2|               Szeretné, ugye, ha rám esnék az ajtó, és agyoncsapna engem?~-
 279    2,     2|                       Gondoltam - mondotta az idegorvos mély megvetéssel. -
 280    2,     2|                   sárga bablevest - mondta az idegorvos. - Tisztában van
 281    2,     2|                     Kuss!... - dörgött rám az idegorvos. - Majd adok én
 282    2,     2|                 szereti a sárga bablevest. Az ön idegei tönkre vannak
 283    2,     2|                    akar, ön szerelmes volt az öreganyjába, akinek le akarta
 284    2,     2|               vacogtak.~- Kuss! - ordított az idegorvos. - Az ön álma
 285    2,     2|                   ordított az idegorvos. - Az ön álma azt jelenti, hogy
 286    2,     2|              Micsináljak? - siránkoztam.~- Az ön határtalan szadizmusát
 287    2,     2|                 kitenni, mely legyõzze ezt az ösztönt, és mazochisztikus
 288    2,     2|          hatalmaskodni, uralkodni akar: ez az ön halálos idegbaja, melybõl
 289    2,     2|                    Reszketve nyújtottam át az ötven koronát. Galléron
 290    2,     2|                    Rendben van - mondta -, az ön mazochizmusa kezd már
 291    2,     2|             mazochizmusa kezd már fejlõdni az ellenkezõ irányú szadizmus
 292    2,     3|                    feltételesen kiengedtek az intézetbõl - elmesélhetem,
 293    2,     3|                 aki túl sokat tudott nekem az elmebetegségekrõl beszélni,
 294    2,     3|              elmeorvos, vagy elmebeteg, de az is lehet, hogy mind a kettõ), -
 295    2,     3|                  amit jelképnek használnak az emberek, ahelyett, hogy
 296    2,     3|                ezért már harcolni kellett, az egész városban nem lehetett
 297    2,     3|            mûóráshoz, hogy fessék pirosra, az órás sokáig hallgatagon
 298    2,     3|                sokáig hallgatagon forgatta az órát, valamit súgott a segédnek,
 299    2,     3|                venni rá, hogy pirosítsa ki az órámat.~Hetekig tartó nehézséget
 300    2,     3|                     háromszorosra taksálta az utolsó darabot, ami kapható
 301    2,     3|                  van, más nincs is, miután az utóbbi idõben divatba jött
 302    2,     4|                   azonban nem vagyok tagja az orvosok egyesületének, s
 303    2,     4|                 mégis számot óhajtok adni.~Az utóbbi években különös érdeklõdéssel
 304    2,     4|                    idegkórtan irodalmát, s az összegyûjtött adatokat,
 305    2,     4|                 Nem kerülte el figyelmemet az a páratlan fellendülés,
 306    2,     4|       rokontudományok kultuszával karöltve az ideges tünetek helyes fogalmazásához
 307    2,     4|            eredményeket - Freud és követõi az ideges tünetek elméletét
 308    2,     4|            tudományában.~Alábbiakban éppen az utóbb említett megfigyelések
 309    2,     4|          gyarapítani, helyesebben felhívni az idegesség és ideges tünetek
 310    2,     4|                figyelmét valamire, amirõl, az idevágó szakirodalom tüzetes
 311    2,     4|                   pszichiáterek figyelmét.~Az idegesség különféle megnyilvánulásainak
 312    2,     4|                nyomára feljegyzésnek, mely az idegesség eme különleges
 313    2,     4|               nyilván jellemzõ jelentõségû az idegességre magára, hogy
 314    2,     4|               talán alkalmas lesz rá, hogy az idegesség még mindig ismeretlen
 315    2,     4|                   ezzel a címmel szeretném az orvoskongresszusnak bejelenteni: „
 316    2,     4|                   szerencsés véletlen adta az elsõ ötletet, hogy a kérdéssel
 317    2,     4|               nevetett egyszerre, miközben az elõzõen darabokra tört Vacuum-féle
 318    2,     4|                  alkatrészeit dobálta abba az irányba, ahonnan õt megfigyeltem,
 319    2,     4|               mellesleg nem is igaz). Ezek az ideges tünetek teljes koncertben
 320    2,     4|                 belépett a kalaposnõ, hogy az új modelleket bemutassa.
 321    2,     4|                 konstatáltam.~Gondolkodtam az eseten, és arra az eredményre
 322    2,     4|            Gondolkodtam az eseten, és arra az eredményre jutottam, hogy
 323    2,     4|                  eredményre jutottam, hogy az ideges tünetek szünetelése
 324    2,     4|               mindig a zászlóssal szemben,~az osztálytanácsos sohasem
 325    2,     4|             osztálytanácsos sohasem ideges az államtitkárral szemben,
 326    2,     4|              mindig a referenssel szemben,~az ideges ember a drágaság
 327    2,     4|                   a gazdát, aki okot adott az ideges tünetek jelentkezésére,
 328    2,     4|              tünetek jelentkezésére, hanem az alkalmazottat.~Ez a megállapítás,
 329    2,     4|          lehetõséget nyújthat a terápiának az idegesség gyógykezelésének
 330    2,     4|              ajánlhatom, hogyha nem bírnak az idegeikkel, ne idegorvoshoz
 331    2,     5|                okainak megállapításában: - az emberi agyat, mondottam
 332    2,     5|               tanárunknak nagyon helyesen, az emberi agyat az õrülteken
 333    2,     5|                  helyesen, az emberi agyat az õrülteken lehet legjobban
 334    2,     5|                  tanulmányozni, mint ahogy az óra szerkezetét akkor ismerhetjük
 335    2,     5|                  akkor ismerhetjük meg, ha az elromlott, és kénytelenek
 336    2,     5|               egyik fõorvosát, vezessen be az intézetbe, ahol a lelki
 337    2,     5|                szuggerálna, éles intuícióm az okok és összefüggések oly
 338    2,     5|           paranoiások parkjába vezetett be az orvos, megkértem, hagyjon
 339    2,     5|                csoportban ültek a parkban, az egyik napóleoni pózban merevült
 340    2,     5|                harmadik vadul kacagott, és az öklét rázta.~Éles szemem
 341    2,     5|                 mondta nyugodtan.~Igen, ez az eset. A fásult dementia
 342    2,     5|                   és intelligensen beszél. Az ember meg nem különböztetné
 343    2,     5|                ember meg nem különböztetné az épeszû embertõl, míg a fixa
 344    2,     5|                tudja, hogy hol van, és ezt az állapotot valami tévedésnek,
 345    2,     5|                    beteg legyint. Igen, ez az a fáradt, rendellenes kézmozdulat.~-
 346    2,     5|                 bajom. Nem élet ez, kérem. Az embernek se vasárnapja,
 347    2,     5|                     és mi öröme van belõle az embernek?~Aha! Aha!~- Mindenért
 348    2,     5|                  azonban?~- És milyen lesz az emelés?~- Milyen!!... Semmilyen!
 349    2,     5|                majd megkeserülik!~Megrázza az öklét. Rémülten ugrom hátra,
 350    2,     5|                  mégis dühöng. Beleütközöm az orvosba, aki e percben lép
 351    2,     6|                   hogy õrült sikerem volt. Az igazgató, aki meghívott,
 352    2,     6|                    kérem...~Tetszik tudni, az úgy volt, hogy mikor két
 353    2,     6|               felolvasás elõtt találkoztam az igazgatóval, és õ könnyedén
 354    2,     6|               beszéltek velem, hogy ma van az a felolvasás, siessek, mert
 355    2,     6|                õket a hangverseny, és hogy az igazgató lelkükre kötötte,
 356    2,     6|                   közben értünk át Budára. Az igazgató már az ajtóban
 357    2,     6|                    Budára. Az igazgató már az ajtóban várt, és feltûnõen
 358    2,     6|                  észre. Hogy is volt csak? Az Otthon-körben ültünk, és
 359    2,     6|                 hogy milyennek képzelem én az új magyar drámát - az igaz,
 360    2,     6|                   én az új magyar drámát - az igaz, hogy nagy tûzzel és
 361    2,     6|                   egyszerre odajött hozzám az igazgató, és azt mondta,
 362    2,     6|             hangversenyre a szanatóriumba. Az igaz, azt mondta, hogy szeretné,
 363    2,     6|                ketten hoztak el kocsin, és az igazgató már itt vár rám
 364    2,     6|                   Na igen, igen, hiszen ez az udvariasság kijár nékem
 365    2,     6|              jószántukból...~- Ó - felelte az igazgató -, ennek már kipróbált
 366    2,     6|            hivatása szerint választjuk azt az ürügyet. Az ügyvédnek azt
 367    2,     6|                 választjuk azt az ürügyet. Az ügyvédnek azt mondjuk, hogy
 368    2,     6|                ügyvédnek azt mondjuk, hogy az igazságügyminiszter hívatja...
 369    2,     6|                    hívatja... Ha valakinek az a mániája, hogy õ a római
 370    2,     6|                    és ha például író volna az illetõ, tegyük fel?~- Istenem -
 371    2,     6|                 Istenem - mondta könnyedén az igazgató -, talán azt mondanánk
 372    2,     6|                ülhetnék most itt szabadon, az asztal mellett... már kiderült
 373    2,     6|                     Tizenkettõkor elmentem az igazgatóhoz.~- Hát nagyon
 374    2,     6|             szeretnék még villamost kapni.~Az igazgató ebben a pillanatban
 375    2,     6|                 Szó sincs róla - harsogott az igazgató vidáman -, nem
 376    2,     6|                   hazamenni?! - mosolygott az igazgató vidáman. - Nem
 377    2,     6|             tartsak felolvasást, becsaltak az élõhalottak közé.~Az ajtóhoz
 378    2,     6|             becsaltak az élõhalottak közé.~Az ajtóhoz rohantam. Be volt
 379    2,     6|          Kilopóztam a konyhába, és elbújva az ajtó mögé, megvártam, míg
 380    2,     6|                  ajtó mögé, megvártam, míg az egyik ápoló kinyitja az
 381    2,     6|                    az egyik ápoló kinyitja az ajtót. Akkor hirtelen kisurrantam,
 382    2,     6|                kétnapig nem mertem kimenni az utcára, nem mertem felvenni
 383    2,     6|                    veszem, ha nem írja meg az egész dolgot... Nem mintha
 384    2,     6|                hiszen ez én vagyok, akinek az egészet elmondtam... akkor
 385    2,     7|              festett vasajtó áll elõttünk. Az orvos, aki kísér, kulcsot
 386    2,     7|              elõreenged, bezárja mögöttünk az ajtót. Zavartan állok meg
 387    2,     7|                   megfordul és visszamegy. Az egyik hangosan beszél, szünet,
 388    2,     7|                hogy mindig ezt csinálják - az ember azt hinné, csak ajtónyitásra
 389    2,     7|                  azért, hogy megszülettek.~Az õrült komolyan veszi az
 390    2,     7|                    Az õrült komolyan veszi az eredendõ bûn tételét.~Ezért
 391    2,     7|                nélkül termel ki ezerszámra az üres hasonlatgyártás, gépiesen.~
 392    2,     7|           impressziód egész bátran lehetne az, hogy egy elõkelõ színház
 393    2,     7|               hálás szerep van benne.~Lám, az egyik fel és alá szaladgál,
 394    2,     7|                    így hagyják felfordulni az embert”. (Aha, valami háborús
 395    2,     7|                    akit a börtönbe csuktak az ármányos politikusok - amott
 396    2,     7|            pillanatban, bármikor nyitod rá az ajtót, az egész életérõl
 397    2,     7|               bármikor nyitod rá az ajtót, az egész életérõl van szó éppen.
 398    2,     7|         körülményekhez szabott viselkedés, az aktuális pillanattal való
 399    2,     7|             azokkal a kajla füleimmel, itt az ágya szélén - õ rám ismert,
 400    2,     7|                  úgy, mert rögtön megfogja az orromat.~A Pirandello Hat
 401    2,     7|                 sokat tud róla a tudomány. Az egész komplexum legkényesebb
 402    2,     7|              komplexum legkényesebb pontja az a sejtelem, hogy az elmebetegnek,
 403    2,     7|                 pontja az a sejtelem, hogy az elmebetegnek, fiziológiai
 404    2,     7|          Természetesen nem bántotta senki.~Az orvos ezt magyarázta neki,
 405    2,     7|                   pillanatot, s hogy ettõl az egyszerû, természetes, emberi
 406    2,     7|                  De hát - olyan nagy dolog az?~Megint felnéz, csodálkozik.~-
 407    2,     7|                    ezért? Felejtse már el, az istenért! Ne gondoljon mindig
 408    2,     7|                   kívül... Ez a karszék... az a galamb... ott az ablakrács
 409    2,     7|              karszék... az a galamb... ott az ablakrács elõtt... az ura
 410    2,     7|                  ott az ablakrács elõtt... az ura otthon... a kisfia...
 411    2,     7|                   a karszék és a galamb és az ura és a kisfia nevében...
 412    2,     7|                  újra becsapódik mögöttem. Az orvos lehúzza a kulcsot.
 413    2,     7|             Különös mánia. Padlót kefélni!~Az orvos felém fordul.~- Hogy
 414    2,     7|                   maniaco-depresszíva közt az a különbség...~Mi ez? Miket
 415    2,     7|                  barátságosan ugrálnak fel az urak. Óvatosan közeledem
 416    2,     7|                  nyugalom, intek magamnak.~Az utcán riadtan kerülök ki
 417    2,     7|                 sofõrnek... nem szállna le az autóról... ez meg... aha...
 418    2,     7|        látogatásnak a benyomásait...~Nekem az a rögeszmém, hogy megírjam.~ ~
 419    2,     8|                     Pardon. Tetszik tudni, az embernek ezerfelé áll a
 420    2,     8|                   kiáltott.~- Engem keres?~Az visszafordult.~- Mi tetszik -
 421    2,     8|                kesztyût.~- A Ligeti úrnak? Az bent van, az irodában. Várjon,
 422    2,     8|                 Ligeti úrnak? Az bent van, az irodában. Várjon, majd kiküldöm.
 423    2,     8|                    valakitõl, hogy ki volt az az úr. Nem nagyon ismerték.
 424    2,     8|                 valakitõl, hogy ki volt az az úr. Nem nagyon ismerték.
 425    2,     8|             ismerték. Aztán kiderült, hogy az irodában alkalmazták valamikor,
 426    2,     8|                kell tudnom, számíthatunk-e az ön erkölcsi beleegyezésére,
 427    2,     8|                   erkölcsi beleegyezésére, az ön morális obligójára, hogy
 428    2,     8|              obligójára, hogy úgy mondjam, az ön szellemi szolidaritására.~-
 429    2,     8|                   Diszkréció! A felelõsség az enyém - én rendezek mindent!...
 430    2,     8|              utoljára. A Körút sarkán állt az Oktogonon, a járda szélén,
 431    2,     8|                  összehúzott szemmel nézte az úttest forgalmát. Egész
 432    2,     8|            tönkretesz. Ezerfelé kell nézni az embernek, hogy minden rendben
 433    2,     8|              minden rendben menjen. Ott... az az automobil... igen...
 434    2,     8|                  rendben menjen. Ott... az az automobil... igen... helyes,
 435    2,     8|               automobil... igen... helyes, az mehet...~A pálcájával integetett
 436    2,     8|            levegõbe, mint a karmesterek.~- Az a két kocsi most befordul...
 437    2,     8|                  cselédet kérek, aki kinéz az ablakon... jól van, helyes,
 438    2,     8|                  egy hölgy meg egy inas... Az egész fölé felhõk... délutáni
 439    2,     8|                   kell állítani.~Odalépett az egyikhez, és rendelkezõ
 440    2,     9|                  Most van pénzed?~- Mindig az a százezer.~- Parancsolsz
 441    2,     9|                    oldalt helyeztem, aztán az egészet átnyújtottam õfelségének.~-
 442    2,     9|                Nálam volt huszonkét gyufa, az harmincöt, hozzátéve egy
 443    2,     9|                    adut és egy hecsepecst, az negyven és egy ütés.~- Indulhatunk,
 444    2,     9|            ilyenkor törni kell, meg három, az kilenc.~Két gyufát derékban
 445    2,     9|                    õ megint kontrázhat, és az én vezérem nem mehet sehova.~-
 446    2,     9|                 gondolkodott.~Végre rájött az egyetlen megoldásra.~- Becserélek.~
 447    2,     9|                 nála levõ összes gyufákat, az egyiknek letörte a fejét.~
 448    2,     9|                  bent maradok, és egy uhu, az negyven. Csak hatezer korona
 449    2,     9|         visszarúgta a gólt. Most egy ideig az ellenséges háló elõtt folyt
 450    2,     9|                 vos jeux!~Hármat behúztam: az négy poén és kverentesz.
 451    2,     9|               Csakhogy... csakhogy... most az a kérdés, lehet-e bízni
 452    2,     9|                    lehet-e bízni Taralban? Az odds 20 az egyhez, de Feketerigó
 453    2,     9|                 bízni Taralban? Az odds 20 az egyhez, de Feketerigó nem
 454    2,     9|                  ebben a percben megjelent az ápoló úr, és be kellett
 455    2,    10|                   fáztam. Tíz éves koromig az anyám egy kád hideg vízben
 456    2,    10|                 egy filozófiai értekezésem az érzelmi életrõl.~De tudniillik
 457    2,    10|                    párafelhõt fújtam ki és az egész arcom kék volt. Akik
 458    2,    10|              hosszasan megmagyarázta, hogy az úgynevezett „fázás” címû
 459    2,    10|                    egyedül maradtam.~Abban az idõben nagyon el voltam
 460    2,    10|            értekezést írtam „A halálról és az élet semmiségérõl” címen.~
 461    2,    10|                 egy cserép chrisantém állt az asztalon. A szoba egyik
 462    2,    10|                     hogy egy percre szinte az hittem, levehetném a mellényemet.
 463    2,    10|                    a lelkemet akarja.” És „Az én lelkem” címû verskötetemet
 464    2,    10|                   Megtaláltam a Meleget és az én lelkem nem végzett hiábavaló
 465    2,    10|                  és csaknem megfúltam ezen az éjszakán. Borzalmas volt
 466    2,    10|              kockák, a kémény és a repedés az egyik oldalon. Elhatároztam,
 467    2,    10|                 címen verskötetet adok ki, az elsõ vers így kezdõdött: „
 468    2,    10|                 kezdõdött: „A kéményed, ez az egész világ - repedésed,
 469    2,    10|                barátom. - Fázik a hasam és az orvosom mondta, hogy melegítsem
 470    2,    10|                      kérdeztem aztán.~- Mi az, hogy no és? Mindjárt felmelegszik
 471    2,    11|                    aki már megint bevonult az elmegyógyintézetbe, pont
 472    2,    11|                említésre méltó ötlet, amit az ember eltesz magának. Eléggé
 473    2,    11|                 éppen ezért?~Negyvenen túl az ember nemigen hall már újat,
 474    2,    11|                  jó vastag fal, amilyennel az úgynevezett nyugtalan osztályt
 475    2,    11|           nyugtalan osztályt választják el az elmegyógyintézetekben a
 476    2,    11|                saját magát.~Ezt magyarázza az orvos, miközben felkísér
 477    2,    11|                   ez a dolog, izé, hogy ez az õ hite az õ elmebetegségében
 478    2,    11|                     izé, hogy ez az õ hite az õ elmebetegségében egy rögeszme,
 479    2,    11|                  képzelje magát, mikor nem az. Hát csak tessék beszélni
 480    2,    11|                    baj van, tessék zörögni az ajtón.~Azzal már be is zárja
 481    2,    11|                 Tudod, sok bajom van ezzel az átkozott szórakozottságommal.
 482    2,    11|            beszélek - isten tudja, hol jár az eszem. Ne haragudj a neveletlenségemért.
 483    2,    11|                    Valami templomszerû van az egészben, áhítat való ide.~
 484    2,    11|                 áhítat való ide.~Õ tompán. Az élõhalottak háza.~ÉN. Úgy
 485    2,    11|                fogod érteni élénkségemet - az ember ritkán jut ilyen szenzációhoz.
 486    2,    11|                    kíváncsiságom - hát még az élõk, képzelheted! na és
 487    2,    11|                  ceremóniák útján keresnem az érintkezést - a halott személyesen
 488    2,    11|                       ami itt kísért, mint az Árnyék... hogy én elmebeteg
 489    2,    11|                   legyintek. Elmebeteg? Mi az, hogy elmebeteg - nekem
 490    2,    11|                ugyanis régebben nem voltam az... és most is csak...~ÉN.
 491    2,    11|                   jól is érzed magad ebben az állapotban - örülsz neki,
 492    2,    11|                 alázatosabbnak a többinél. Az élõhalottak házába, igen,
 493    2,    11|        rendkívülibb és titokzatosabb dolog az, hogy a halott él, mint
 494    2,    11|                     hogy a halott él, mint az, hogy az élõ meg van halva.
 495    2,    11|                   halott él, mint az, hogy az élõ meg van halva. Kiábrándultan.
 496    2,    11|                      bár nem egészen értem az ízlésedet... akkor igazán
 497    2,    11|             magukat méltónak rá. Vagy mert az életet, a maga változatos,
 498    2,    11|                   a furcsa mókákat, amiket az õrültek csinálnak. Csak
 499    2,    11|                   beszélni, hogy osztja be az idejét, hogy vélekedik közérdekû
 500    2,    11|                eldicsekedett nekem, hogy õ az egyetlen a magyar politikusok