Rész,  Fej.

 1    1,     1|                        menni kellett volna, de mindig halasztottam és most mit
 2    1,     6|                     szívbõl indulna ki, és nem mindig tesz úgy, csak ha az államat
 3    1,     8|                       várt. De a Rossz Fiú még mindig nem ment el. Dódi eltûnõdött,
 4    1,     9|                       higgyem, csalhatatlan... Mindig nagyképû volt és tetszelgõ...
 5    2,     4|                      rá, hogy az idegesség még mindig ismeretlen és rejtelmes
 6    2,     4|                    fõhadnaggyal szemben, hanem mindig a zászlóssal szemben,~az
 7    2,     4|                  államtitkárral szemben, hanem mindig a referenssel szemben,~az
 8    2,     4|                        hogy belõlük él - hanem mindig inkább egy másik ideges
 9    2,     7|                        szinte hihetetlen, hogy mindig ezt csinálják - az ember
10    2,     7|               izgalmakban lüktet. Persze, akad mindig olyan is a nyugtalan osztályon,
11    2,     7|               tekintetét, „ó, vigyél magaddal! mindig szerettelek! mindig csak
12    2,     7|                  magaddal! mindig szerettelek! mindig csak téged szerettelek!”
13    2,     7|                      az istenért! Ne gondoljon mindig rá... ne gondoljon mindig
14    2,     7|                      mindig rá... ne gondoljon mindig önmagára! Olyan nagyon érdekesnek
15    2,     9|                   hozzám.~- Most van pénzed?~- Mindig az a százezer.~- Parancsolsz
16    2,    10|                       MELEG~Azelõtt tudniillik mindig fáztam. Tíz éves koromig
17    2,    10|                         De tudniillik a kezeim mindig össze voltak gémberedve
18    2,    10|                       gémberedve és a szájamon mindig párafelhõt fújtam ki és
19    2,    10|                     Akik hozzám nyúltak, utána mindig kezükre leheltek. Megkérdeztem
20    2,    11|                  átkozott szórakozottságommal. Mindig elfelejtem, hol vagyok,
21    2,    11|                 szenzációhoz. Engem a halottak mindig érdekeltek és izgattak és
22    2,    12|                   gyanút, hogy a jó cselekedet mindig és mindenütt jó cselekedet-e
23    2,    14|                       még nem gondolt. Ezentúl mindig így lesz, mondta magában,
24    2,    14|                      mert ezt nem tudtam. Mert mindig magammal törõdtem csak,
25    3,     1|                    hebegve megszólalt, magáról mindig harmadik személyben beszélt.~
26    3,     9|                     kicsit szédültem: a bimbók mindig nagyobbak lesznek.~aug.
27    3,    11| örökkévalóságfogytiglan hívtak be?~- Engem is. Mindig ilyen unalmas itt?~- Igen,
28    3,    11|                    volt rám, hogy ni, ezek még mindig hordják a testet, amit én
29    4,     2|                         velük vagy nélkülük -, mindig miattuk halunk meg. Egyszer
30    4,     2|                     lesz, jaj, jaj: - de azért mindig ez lappang benne: nyomorúság.
31    4,     4|                    hogy ez pontosan tíz órakor mindig bekövetkezik. A csendes
32    4,     4|                       haragszik, keskeny szája mindig egyformán ravaszul bújt
33    4,     4|                      itt fekszik, a hármasban, mindig átjön hozzám, bolondozni.
34    4,     5|                      naiv, döntõ pillanatokban mindig jelentkezõ emberi jóságon