Rész,  Fej.

 1    1,     8|                                   DÓDI~Betegségének ötödik napján,
 2    1,     8|          két órával halála elõtt, Dódi felült az ágyban, és a barna
 3    1,     8|       szoba el volt sötétítve, és Dódi, aki a homályban nem látta
 4    1,     8|      rémült szájjal meredt rá, és Dódi egy pillanatig csodálkozva
 5    1,     8|           kisfiam?” a zokogástól. Dódi nagyon elkomolyodott, és
 6    1,     8|           Anya menjen ki - mondta Dódi.~- Kimenjek? - hallotta
 7    1,     8|          szekrény mögött, és csak Dódi látta õt, kócos, vad hajával,
 8    1,     8|   csinálva.~Bárhogy fájt a szíve, Dódi nem mondhatta meg, hogy
 9    1,     8|           most ebben egyeztek ki. Dódi most már nagyon jól tudta,
10    1,     8|        hogy a lélegzete elállott. Dódi most már nem mert sírni,
11    1,     8|          Aztán, mikor látta, hogy Dódi nem hív senkit, csendesen
12    1,     8|            hogy mije van Dódinak. Dódi aggódva nézte az arcát,
13    1,     8|           még nem tudott róla, és Dódi csendesen, lesütött fejjel,
14    1,     8|           és az ajtó felé rohant. Dódi rémülten látta, hogy a szerecseny
15    1,     8| gyávaságát és tehetetlenségét. És Dódi csendesen, tûnõdve megértette,
16    1,     8|   piszkálva, makacsul hallgatott. Dódi szíve nehezen szorult össze.
17    1,     8|        szemtelenül beleröhögött a Dódi arcába.~- Fehér egér - mondta.~
18    1,     8|              Fehér egér - mondta.~Dódi megdermedve, kábultan hallgatott.~-
19    1,     8|         egér helyett? - kérdezte.~Dódi szíve hevesen kalimpálni
20    1,     8|            aztán küldje ki anyát.~Dódi még egyszer megfogta a mackót.~-
21    1,     8|             kérdezte a Rossz Fiú.~Dódi gondolkodott. A park jutott
22    1,     8|     szaladtak le az orra mellett. Dódi összehúzott szemmel figyelte,
23    1,     8|            Hozzam a képeskönyvet?~Dódi konokul hallgatott. Hiszen
24    1,     8|            Valamit integetett, de Dódi nem értette meg mindjárt.
25    1,     8|       látszik, meg akarta ölelni. Dódi behunyta a szemét, és kezével
26    1,     8|        Nem szeretem apát - mondta Dódi. Érezte, milyen hatással
27    1,     8|        mit adhat oda.~- Itt van a Dódi keze - mondta... Abban a
28    1,     8|       csomó tetejére:~- Itt van a Dódi lába - mondta Dódi -, nem
29    1,     8|          van a Dódi lába - mondta Dódi -, nem kell neki láb. -
30    1,     8|           még mindig nem ment el. Dódi eltûnõdött, azután egyszerre
31    1,     8|       elkapta, és elszaladt vele. Dódi még utánanézett, csendesen -
32    1,     8|         bácsi, és vezetni kezdte. Dódi engedelmesen megindult,