Rész,  Fej.

 1    1,     2|       várakozó mosollyal nézett rám, és így szólt:~- Hogy van?~
 2    1,     2|  rendkívüli benyomást gyakorolt rám nagyanyám halála, aki egy
 3    1,     3|       õt nem nagyon érdeklõ, de rám nézve kellemes hírt hozna
 4    1,     4|         láttam. Fölénnyel kiált rám.~- Micsinál, ne nyúljon
 5    1,     5| villanyt.~Feltûnt, hogy nem néz rám, szórakozottan és fáradtan
 6    1,     5|       fölényembõl, hogy nem néz rám, s így nem tudok vele összemosolyogni
 7    1,     8|       meg anyád is? Látod, hogy rám néztek, és azt hazudták
 8    1,     9|          Te vagy az? Itt vártál rám, reggelig az utcán?... Honnan
 9    2,     2|     foglalkozik, szúróan nézett rám.~- Miért mondod, hogy szereted
10    2,     2|   beléptem, keserûen mosolygott rám.~- Miért siet úgy? - mondta. -
11    2,     2|    mondta. - Szeretné, ugye, ha rám esnék az ajtó, és agyoncsapna
12    2,     2|              Kuss!... - dörgött rám az idegorvos. - Majd adok
13    2,     2|     Rettenetes szemekkel nézett rám.~- Jajaj! - jajgattam.~-
14    2,     5|          Hogy van? - kérdeztem.~Rám nézett. A fáradt arcon semmi
15    2,     6|          olyan különösen nézett rám... És most ketten hoztak
16    2,     6|         az igazgató már itt vár rám a kapuban... Na igen, igen,
17    2,     7|          itt az ágya szélén - õ rám ismert, én vagyok D’Annunzio,
18    2,     7|      percre elhallgat, felemeli rám nagy, szürke, könnyben úszó
19    2,    10|        igen rossz hatással volt rám és Schopenhauer álnév alatt
20    2,    10|  találtam, hû volt hozzám, várt rám. De a tüzes karikák halványak
21    2,    10|       megállt egy helyben, várt rám és megértett. És meleg lett
22    2,    11|       elõtt, fekete szakállban. Rám néz, nem felel, nem köszön
23    3,     4|  kezdtem, hogy senki sem gondol rám, és hogy úgy félek a sötétben,
24    3,    11|  komikus. Különös hatással volt rám, hogy ni, ezek még mindig
25    4,     1|          Orra sárgán vigyorgott rám, amint elszalasztott öklöm
26    4,     2|       szomorúsággal néznek most rám... Igen, ezek a szemek...~-
27    4,     2|        Akkor láttam, nem figyel rám, és szájszögletében kihívó
28    4,     2|         sóvárogva lesem, mi vár rám. Népligetek körhintája mellett
29    4,     3|       vagy csak inteni - muszáj rám ordítani, mint egy cselédre,
30    4,     4|      lelkemre, ha megneheztelne rám, hogy én tudtam a dologról,