IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Alphabetical [« »] automobilt 1 autóról 1 autóstól 1 az 1157 ázalag 1 azaz 3 azelõtt 7 | Frequency [« »] ----- 2704 a 1283 és 1157 az 828 hogy 803 nem 436 egy | Karinthy Frigyes Betegek és bolondok Concordances az |
Rész, Fej.
501 2, 11| elolvastad a lapokat, amik az orosz-kínai háború lehetõségeirõl 502 2, 11| el a fõszerkesztõ úrral az aktuális kérdésekrõl, hogy 503 2, 11| esetleg írj egy cikket az Ady-revízióról, amelyben 504 2, 12| világosan össze lehet állítani az esetet, nem kell semmit 505 2, 12| meg kell írni, kénytelen az ember külön hangsúlyozni 506 2, 12| törvényes orvostudomány szerint az eseten semmi különösebb 507 2, 12| emberi szaknyelven írom le az esetet, vagyis úgy, ahogy 508 2, 12| teszem azért, mert éppen az elmebajjal szemben a tudománynak 509 2, 12| elmebeteg (a paralízist kivéve), az objektíve, az agyállomány 510 2, 12| paralízist kivéve), az objektíve, az agyállomány és idegállomány 511 2, 12| én is csak azt teszem.~Az történt, hogy Fischer Zsigmond 512 2, 12| környezete szerint ok nélkül volt az, mert hiszen a bolt jól 513 2, 12| töprengett valamin. Ha az ember tûnõdik és töpreng 514 2, 12| természetes, hogy szórakozott - az volna természetellenes, 515 2, 12| töprengett és tûnõdött valamin, az csakhamar kiderült. Családja 516 2, 12| azért, mert segíteni akar az emberek nyomorúságán.~S 517 2, 12| vált nyilvánvalóvá, hogy az eset megérett a tébolydára.~ 518 2, 12| vezérnek nevezik ki. Ebben az esetben még erõsen ingadozott 519 2, 12| a pékmester õrültségét.~Az adott esetben azonban, ismétlem, 520 2, 12| mely szerint pékmester az az ember, aki a kiflire 521 2, 12| mely szerint pékmester az az ember, aki a kiflire és 522 2, 12| ne éhezzenek.~Hát ez volt az, amin a pékmester tûnõdött 523 2, 12| egyelõre így definiálni: õrült az, aki megteszi, amit gondol, 524 2, 12| korban és azon a helyen, ahol az illetõ él - õrült az, aki 525 2, 12| ahol az illetõ él - õrült az, aki úgy cselekszik, ahogy 526 2, 12| amikor megindult abban az irányban, amit a belátása 527 2, 12| Lipótmezõre - mondta -, az egy csendes hely, jól kialhatom 528 2, 12| vitték be.~Nem használom fel az olcsó, ízléstelen hasonlatot, 529 2, 12| lakatott jól, holott abban az idõben és azon a helyen 530 2, 12| idõben és azon a helyen az volt a megállapodás, hogy 531 2, 12| rendet teremtett és békét az õ lelkében, ahová valami 532 2, 13| meg egy nõi, úgy látszik, az a fiatal házaspár, akik 533 2, 13| minta, most ezeket kidobom az asztalra - hupp! és most, 534 2, 13| Figyelek. Csak számítom az idõt. Nem kukorékolok bele, 535 2, 13| kirohanok a folyosóra, betöröm az ajtót, közéjük vetem magam. 536 2, 13| ajtót, közéjük vetem magam. Az Istenért!...~NÕ ájultan 537 2, 13| FÉRFI hangtalanul mutat az asztalra, aztán õ is összeesik, 538 2, 13| összeesik, idegsokkban.~ÉN az asztalhoz ugrom. Néhány 539 2, 13| Néhány piros kövecske fekszik az asztalon, mellette egy skatulya, 540 2, 14| AZ ÚJ ÉLET~Reggel, mikor felébredt, 541 2, 14| felébredt, nehéz ködök feküdtek az utcán, de az ég tiszta lehetett - 542 2, 14| ködök feküdtek az utcán, de az ég tiszta lehetett - vérvörös 543 2, 14| egyúttal nyugtalanította. Az utóbbi napok szorongásai 544 2, 14| Egy, kettõ, három, mondja az ember hangosan és elhatározza, 545 2, 14| már nem gondol arra, amire az elébb gondolt. Vagy így: 546 2, 14| egy pillanatra átvillant az agyán, kicsit talán túlságosan 547 2, 14| egyszerû, folytatta késõbb is, az utcán. És fütyörészett. 548 2, 14| rettenetes volt minden ezekben az utolsó napokban, és hogy 549 2, 14| halálosan szomorú volt. Az orvoshoz se megyek el, tette 550 2, 14| megyek el, tette hozzá. Az orvos az utóbbi idõben ostobán 551 2, 14| el, tette hozzá. Az orvos az utóbbi idõben ostobán néz, 552 2, 14| vannak. Eee... izélni akarja az orvos... hogy is mondják 553 2, 14| mondják. Szuggerálni akarja az orvos. Szuggerálni. Szuggerálni. 554 2, 14| révetegen mosolygott rá. Az ember megfordult és utánanézett.~ 555 2, 14| szomorúság, ami eddig volt, az nyilvánvaló. És most még 556 2, 14| még egyszer, átgondolta az egészet, s az az érzése 557 2, 14| átgondolta az egészet, s az az érzése volt, hogy elérkezett 558 2, 14| átgondolta az egészet, s az az érzése volt, hogy elérkezett 559 2, 14| Eh, mindegy.~Végigment az utcán, még tisztában volt 560 2, 14| nyomasztó szorongás fogta el, az ismeretlen ablakok és ismeretlen 561 2, 14| felderült, eszébe jutott az „egy-kettõ-három”, amit 562 2, 14| õt, és valami furcsa volt az arcán. Ettõl zavarba jött. 563 2, 14| Ettõl zavarba jött. Mi lehet az oka? A fia jutott eszébe 564 2, 14| félhangosan szólt maga elé: „Az én édes fiam szeret engem. 565 2, 14| édes fiam szeret engem. Az én édes fiam úgy szeret 566 2, 14| mint fiú apját szereti az emberiség történetében.” 567 2, 14| megszédült, hogy ilyen nagy dolog az õ eszébe juthatott. Igen, 568 2, 14| eszébe juthatott. Igen, az emberiség, mondta még egyszer, 569 2, 14| gondolt! Igen, a szeretet és az emberiség.~Egy, kettõ, három - 570 2, 14| pincér, õ nem tudja, mi az emberiség. Egyszerre forró 571 2, 14| szeretet, beszélt magában, az emberek szeretete: ez az 572 2, 14| az emberek szeretete: ez az emberszeretet. Ó, és õ erre 573 2, 14| és ezzel új élet kezdõdik az õ életében. Csak úgy száguldoztak 574 2, 14| szólt: „Igen Krisztus és az emberszeretet. Szeretni, 575 2, 14| szeretni, szeretni kell az emberiséget, a szegény, 576 2, 14| emberiséget. Ó, le kell borulni az emberiség elõtt! Íme, ezért 577 2, 14| következik - és új élet, ennek az érzésnek harmóniumában - 578 2, 14| más lesz ezentúl a világ.~Az ajtóban rászólt a pincér, 579 2, 14| is jegyezte magának, hogy az ilyen nagy mámor, mely egy 580 2, 14| Egyszerre rájött, hogy az egyiket ismeri. Hiszen akkor 581 2, 14| hangosan. Mikor látta, hogy az nem nevet, megharagudott. 582 2, 14| mondta még hangosabban, és az asztalra ütött. Több ember 583 2, 14| már rájöttem, hogy lehet az embernek jókedve. Egy-kettõ-három. 584 2, 14| Egy-kettõ-három.~Egészen az ablakig ment. Érezte, hogy 585 2, 14| ablakig ment. Érezte, hogy az arca elvörösödik. Kinézett 586 2, 14| arca elvörösödik. Kinézett az ablakon: tovább dúdolta 587 2, 14| ablakon: tovább dúdolta az elõbb elkezdett orfeum-kuplét, 588 2, 14| orfeum-kuplét, és dobolt az üvegen. Aztán lassan megfordul 589 2, 14| megfordul és szembekerült az ajtóval.~Egy csomó arcot 590 2, 14| mind feléje volt fordulva: az emberek álltak és összetömörültek 591 2, 14| álltak és összetömörültek az ajtóban.~Most egy pillanatra 592 2, 14| Történt valami?~Kinézett az ablakon, hogy talán odakint 593 2, 14| hogy talán odakint van az a valami. Aztán megint az 594 2, 14| az a valami. Aztán megint az ajtóban állókra meredt. 595 2, 14| csak percig tartott.~- Ahá, az új élet! - jött rá hirtelen. - 596 2, 14| Golgota. Felette narancssárga az ég. Krisztus feje vonaglott 597 2, 14| asztalok -, egyetlen lélek se az oszlopok között... No, mi 598 2, 14| oszlopok között... No, mi az?... döbbent meg hirtelen - 599 2, 14| döbbent meg hirtelen - na mi az, mi az, mi az?~- Pincér - 600 2, 14| hirtelen - na mi az, mi az, mi az?~- Pincér - mondta 601 2, 14| hirtelen - na mi az, mi az, mi az?~- Pincér - mondta rekedten 602 2, 14| minden jóra fordulhat, és az a szörnyeteg nem jön ide 603 2, 14| arcot látott, odaszorongtak az alsó rács mellé. Õ egyedül 604 2, 14| mondják meg neki, hová bújt az a szörnyeteg? Talán a pincébe 605 2, 14| Talán a pincébe bújt vagy az oszlopok közé. Vagy itt, 606 2, 14| vagy felmázott ide, és most az õ asztala alatt terpeszkedik - 607 2, 14| felkúszott õreá, és most az õ arcán fekszik, és az õ 608 2, 14| most az õ arcán fekszik, és az õ szemeibõl fecskendezi 609 2, 14| közelebb? De hát mi történt, az istenért? Felemelte a kezét, 610 2, 14| keze magától emelkedett fel az asztalról. És érezte, hogy 611 2, 14| A szocializmus, uraim, az egyetlen megoldás, uraim...~ 612 2, 14| bele a gomolyagba. - Uraim. Az emberszeretet! Miért nem 613 2, 14| Miért nem szeretik egymást az emberek? Uraim! Én szeretem 614 2, 14| emberek? Uraim! Én szeretem az emberiséget! Én szeretem... 615 2, 14| szeretni, szeretni kell az emberiséget... ó, végtelenül 616 2, 14| végtelenül szeretni kell az emberiséget!!... Édes, jó 617 2, 14| emberiség!~Örvény gomolygott, az oszlopok ferdén és keményen 618 2, 14| Kitárta karját, és úgy maradt: az emberszeretet fenséges gondolata 619 2, 14| rettenetes kávéházból - valahol az asztalok és székek között, 620 2, 14| õt... s mely megdermedett az Iszonyattól...~Nyögve és 621 2, 14| kéksapkás ember közeledett. Az egyik melléje lépett.~- 622 2, 14| Nem, nem - szûkölt magában az õrült -, valamit tenni kell... 623 2, 14| nyugodtan, békésen vonultak el az összecsõdült tömeg sorfala 624 2, 15| keresztelésé”-hez, ahol az ókor utolsó mohikánja, a 625 2, 15| megtérésemet elsõsorban az Olvasónak jelentsem be, 626 2, 15| istenek fegyverzetében, mint az Egyéni Szellemben Megnyilatkozó 627 2, 15| egyik szerény apostola, az emberi énben kifejezett 628 2, 15| tanok hirdetõje.~Elsõsorban az olvasónak s az olvasón keresztül 629 2, 15| Elsõsorban az olvasónak s az olvasón keresztül rögtön 630 2, 15| kinyitotta szememet, s bevezetett az Új Vallás Üdvösségébe, Gottfried 631 2, 15| lerombolja, s szövétneket adjon az új ember kezébe.~Ebbõl a 632 2, 15| szerint szintén megélte ezt az átalakulást. Mint jó nevû 633 2, 15| volt gyõzõdve róla, hogy az emberi lény legértékesebb 634 2, 15| társadalom szempontjából is az úgynevezett Ész és Gondolat, 635 2, 15| úgynevezett Ész és Gondolat, az a bizonyos intelligencia.~ 636 2, 15| akarta, hogy e sötétségben - az Ész Sötétségében - való 637 2, 15| pillanatban eszméljen rá, amikor az események (a Harmadik Birodalom 638 2, 15| a többi nem fontos, s ez az ember, véletlenül éppen 639 2, 15| készült algebrai mûvelet, mely az emberi fajta történetének 640 2, 15| Évából kiindulva, rámutat az eddigi számítások hibája 641 2, 15| Vezér.~Õrült érdekes, hogy az a sok ember, aki eddig az 642 2, 15| az a sok ember, aki eddig az igazságot kereste, Platón, 643 2, 15| többiek is) azt hitték, hogy az ember legfontosabb szerve 644 2, 15| ember legfontosabb szerve az agyvelõ, s a haladás és 645 2, 15| gondolat.~Nagy tévedés.~Az agyvelõ egyáltalában nem 646 2, 15| egészséges és építõ sejtté az Állam nevû óriás élõlény 647 2, 15| élõlény szolgálatában...~Az állam ugyanis, ebben az 648 2, 15| Az állam ugyanis, ebben az új vallásban, egy óriási 649 2, 15| hát ha élõlény, s méghozzá az emberhez hasonló, akkor 650 2, 15| központi szerv, egy lény, aki az egészért felelõs, az egészet 651 2, 15| aki az egészért felelõs, az egészet vezeti, az egész 652 2, 15| felelõs, az egészet vezeti, az egész nevében cselekszik.~ 653 2, 15| van.~Ez a központi lény, az egész államnak és fajtájának 654 2, 15| tudásának ez a letéteményese, ez az egyetlen egyénben az egész 655 2, 15| ez az egyetlen egyénben az egész fajtát és nemzetet 656 2, 15| egyszerûen és ünnepélyesen: az új vallás istensége.~De 657 2, 15| el meghódítani a világot, az elavult „spekulációk” és „ 658 2, 15| fellángolásának kábulatában eszmélt rá az egyedül üdvözítõ igazságra.~ 659 2, 15| hogy mondhatja valaki éppen az ellenkezõjét annak, amit 660 2, 15| ellenkezõjét annak, amit az elõbb állított - de aztán 661 2, 15| Benn tanai szerint ugyanis az intelligens egyén, homo 662 2, 15| magyarán mondva megállt az eszem, és attól fogva úgy 663 2, 15| fogva úgy hullott idegeimre az Ige, mint a mennyei manna, 664 2, 15| önmagamból, és hogy megtértem: az Új Vallás apostola meggyõzött. 665 2, 15| együtt hiszem és vallom, hogy az egyéni Értelem, Belátás 666 2, 15| s általa nem jutunk el az igazsághoz.~Vele együtt 667 2, 15| együtt hiszem és vallom, hogy az egyénnek nem szabad spekulálni 668 2, 15| a születendõ új világban az intellektusnak háttérbe 669 2, 15| inkább formai természetû, az egész pusztán az elnevezésen 670 2, 15| természetû, az egész pusztán az elnevezésen múlik, terminológiai 671 2, 15| kérdés.~Õszerinte ugyanis az a fent említett csalhatatlan 672 2, 15| fontos, akárhogy hívják az illetõt, de mégiscsak különös, 673 2, 15| úr kérem szépen, hogy ez az alak itt folyton azt óbégatja, 674 2, 15| folyton azt óbégatja, hogy õ az Isten.~Elõször is, hogy 675 2, 15| Másodszor, hogy lehet õ az Isten, mikor én vagyok az?~ ~ 676 2, 15| az Isten, mikor én vagyok az?~ ~ 677 3, 1| Most már mindegy - mondta az ezredorvos türelmetlenül -, 678 3, 1| nem lehet visszafordítani az összes aktákat. Berukkoláskor 679 3, 1| küldjék helyõrségi kórházba - az ilyesmit úgyis csak kórházban 680 3, 1| nem utazhatik utána - de az ezredorvos kinyitotta az 681 3, 1| az ezredorvos kinyitotta az ajtót és bement. Tûnõdve 682 3, 1| bement. Tûnõdve nézegette az iratokat, zsebre tette, 683 3, 1| sorba állították õket - az öreg, ügyetlen szolga eltévedt 684 3, 1| ügyetlen szolga eltévedt az irodákban, nem tudta, hová 685 3, 1| ki két-három hét alatt. Az altisztek észrevették útközben, 686 3, 1| ellenkezett, mikor felrakták rá. Az elsõ felváltásnál leküldték 687 3, 1| leküldték ötvenedmagával az árkokba.~~II.~Mikor a gránát 688 3, 1| közt hevert félrefektetve az útból: néhány szanitéc éppen 689 3, 1| úgy cikázott át rajta ez az ismerõs, hebegõ nevetés. 690 3, 1| történt, senki se tudta, az orvos, talán helyesen, a 691 3, 1| izgalmas ámulattal fedezte fel az életet, melyre érett, tizennyolc 692 3, 1| tárgyakat: ez puska, ez tõr, az ott az ellenség, akit le 693 3, 1| ez puska, ez tõr, az ott az ellenség, akit le kell lõni. 694 3, 1| mindent - és minden, amivel az intézetben éveken át hiába 695 3, 1| rá, honnan tudja mindezt. Az esze frissebb volt, mint 696 3, 1| hónap múlva tisztában volt az egész mesterséggel - amit 697 3, 1| van, és megkülönböztette az igazitól; elõször hallotta 698 3, 1| keskeny csíkok húzódnak, az árkokon túl fák és a fákon 699 3, 1| drótok és a drótokon túl az ellenség - és a levegõben 700 3, 1| után öt héttel úgy lõtte az elsõ katonát, aki a drót 701 3, 1| mint a kölyöktigris, mikor az elsõ mezei egér torkát átharapja, 702 3, 1| szemeit összehúzva.~~IV.~Az állóharc öt teljes hónapig 703 3, 1| ekkor egy éjszaka kimásztak az árokból. Az ellenség visszahúzódott. 704 3, 1| éjszaka kimásztak az árokból. Az ellenség visszahúzódott. 705 3, 1| És Vaszilij végigcsinálta az egész elõnyomulást, le a 706 3, 1| felderítésével megmentette az ezredet, s autóstól elfogott 707 3, 1| tud, mint a kapitánya - az elméletekbe belezavarodott. 708 3, 1| nem vettek észre semmit: az a tónus, ami a tiszti fedezékben, 709 3, 1| találkoztak, s akiket fegyverrel az oldalán ölelt meg, ahogy 710 3, 1| ennek egyszer vége lesz: az ellenséggel barátkozni fogunk, 711 3, 1| legtöbbször kitüntetett tisztje, az én Vaszilij barátom. Jó, 712 3, 1| Mit akar? Huszonegy éves az egész kölök. És csinos fiú. 713 3, 1| Isten vele, Andrej. Jaj, az oldalam!~*~- Szervusz Vaszilij! 714 3, 1| megint.~- Jó lesz.~*~- Maga az?~Vaszilij olyan rekedt volt, 715 3, 1| beszélni.~- Én. Itt vagyok.~Az asszony megijedt.~- Maga... 716 3, 1| villant fel. Megfordult, és az erkély függönye elõtt meglátta 717 3, 1| õket.~- Vaszilij... te vagy az... Hahó... Hát te itt vagy? 718 3, 1| csengetést! Gyere vissza, csacsi!~Az asszonynak csak a nevetését 719 3, 1| lépésnyire. Vállára dõlve az asszony. Andrej fõhadnagy - 720 3, 1| hát akkor...~*~- Hohó! Mi az?... Mi történt?... Vaszilij!... 721 3, 1| alakult ki; abban megegyeztek az orvosok, hogy az idegsokk 722 3, 1| megegyeztek az orvosok, hogy az idegsokk ugyanolyan természetû 723 3, 1| csapott volna le mellette. Az egyik elmélet, mely a páciens 724 3, 1| regényében olvastam, hogy az óriás, géptestû marsbelieket, 725 3, 1| akik ki akarták pusztítani az emberiséget, egy ártatlan 726 3, 1| ágyúk bömböléséhez idomult, az elsõ, ártatlan hazugság 727 3, 2| AZ OLASZ FAGYLALTOS~I.~Tizenhárom 728 3, 2| szerettem és becsültem is. Az eljövendõ magyar muzsika 729 3, 2| tervek lángoltak fel benne. Az operáról beszélt, aminek 730 3, 2| aminek körvonalai abban az idõben alakultak ki ködös, 731 3, 2| benne, hitte, hogy nemcsak az õ életében, de a muzsika 732 3, 2| fordulópont lesz ez a munka.~~Az Andrássy úton sétáltunk 733 3, 2| vörhenyes kékje áttüzesedett az õ lelkesedésétõl - a felhõk 734 3, 2| mint árva timpano ebben az óriási zenekarban. Hangosan 735 3, 2| furulyázva, egyszerre - az egész ember élt, lobogott, 736 3, 2| mentünk.~- Magam sem tudom, mi az - mondta -, egyszerre olyan 737 3, 2| rosszkedvû lettem.~Abban az idõben, az akkoriban feltûnõ 738 3, 2| lettem.~Abban az idõben, az akkoriban feltûnõ új, forradalmi 739 3, 2| perccel ezelõtt erre jött az ösvényen, a kocsiját tolva?~- 740 3, 2| a szívem. Nem emlékszem az arcára - nem is érdemes, 741 3, 2| hogy ez a beteges levertség az olasz fagylaltossal kapcsolatban 742 3, 2| akkor ez azt jelenti, hogy az olasz fagylaltos hasonlított 743 3, 2| talán szerepet játszott az õ múltjában, hihetõleg még 744 3, 2| tudattalanná vált, ahogy az új lélektan tanítja. Igyekezzék 745 3, 2| kitört a világháború, és õ az elsõ csapatokkal elment.~~ 746 3, 2| Padovában, korán érkezve az állomásra, egy óráig kellett 747 3, 2| nagyon szép város.~Aztán az élettörténetét adta elõ. 748 3, 2| elõ. Öt évig volt katona, az Isonzónál is harcolt - hogy 749 3, 2| hónapig. Madonna, bizony az pokol volt!~A léha újságíró-kíváncsiság 750 3, 2| sajnáltam szegényt.~- Hogy volt az?~- Kavernát csináltunk éccaka. 751 3, 2| Másnap visszafoglaltuk az állást... ott nagy dolog 752 3, 2| állást... ott nagy dolog volt az! Megtaláltuk a tiszt hulláját, 753 3, 2| ezerkilencszáztizenhét elején esett el az Isonzónál.~ ~ 754 3, 3| centiméternyire megállt, és az utána ugró mentõ még a levegõben 755 3, 3| kapta el, mint egy labdát. Az intézetben nagyon szépen 756 3, 3| csak egyszer makacskodott az orvossal, hogy adjon neki 757 3, 3| hozzádörgölõdik a bordájához, és az neki fáj. Smirglit is kért, 758 3, 3| méregette.~- Szép fa - mondta az orvos, aki figyelte.~- Igen - 759 3, 3| önnek?~És ravaszul nevetett az orvosra.~~IV.~- Csakugyan 760 3, 3| a kertben, visszanézett. Az orvosra komoran tekintett, 761 3, 3| egyszer hirtelen megkapta az egyik ágát a fának, magához 762 3, 3| fát.~~VI.~- Hamar lesz õsz az idén - mondta az orvos. - 763 3, 3| lesz õsz az idén - mondta az orvos. - Máris hullanak 764 3, 3| levelei.~Szúrósan nézett az orvosra.~- Igen - mondta 765 3, 3| Nagyon sajátságos... És az évgyûrûk a szeme alatt...~ 766 3, 3| Megsértõdve fordult el tõle.~- Az is almafa - mondta az orvos.~- 767 3, 3| Az is almafa - mondta az orvos.~- Tudom - felelte 768 3, 3| is én. Mért nem vigyáz. Az ember vigyázzon a feleségére.~ 769 3, 3| VII.~- Azt hiszem - mondta az orvos -, nemsokára lesz 770 3, 3| fog hozzám hasonlítani?~- Az almafa gyümölcse az almához 771 3, 3| hasonlítani?~- Az almafa gyümölcse az almához hasonlít - mondta 772 3, 3| hasonlít - mondta oktatólag az orvos. - Ez almafa. Olyan, 773 3, 3| Ez almafa. Olyan, mint az a másik, a sarokban. Az 774 3, 3| az a másik, a sarokban. Az is almafa.~Hangosan, gúnyosan 775 3, 3| Hangosan, gúnyosan nevetett.~- Az hiszi? Azért, mert az ott 776 3, 3| Az hiszi? Azért, mert az ott almafa, ennek is olyan 777 3, 3| olyan lesz a gyümölcse, mint az alma. Na jó, majd meglátjuk.~~ 778 3, 3| bölcsõt, doktor úr - mondta. Az hiszem, szükség lesz rá.~- 779 3, 3| lesz rá.~- Igen - mondta az orvos, és áttelefonált a 780 3, 3| Egy reggel hatkor ébredt az orvos, és ásítva eszébe 781 3, 3| ásítva eszébe jutott, hogy az almafán valószínûleg lesz 782 3, 3| már zöld volt. Csakugyan az õ betegéhez hasonlított.~ 783 3, 3| õ betegéhez hasonlított.~Az orvos megcsóválta fejét 784 3, 4| tanárhoz került, akinek az elõadásait hallgatta, ami - 785 3, 4| betegséget lehet kapni, ha az ember foglalkozik ezekkel, 786 3, 4| is kellett ígérnem, hogy az õ jó férje leszek, és nem 787 3, 4| hogy ne zavarjam. De hát az ilyen magamfajta tudatlan 788 3, 4| magára marad, és nem érti az életet. Tudom én, hogy Jolánnak 789 3, 4| Jolánnak igaza van, hogy ez az egész egy kis hisztériás 790 3, 4| parancsolni a szívemnek. Az este is, amikor Jolán fáradtan 791 3, 4| látszik nagyon veszélyes, mert az õ jóságos és komoly modorában 792 3, 4| édes Málcsi néni, csak az a sok baktérium ne volna 793 3, 4| világon, amik elkeserítik az egész életemet, tudniillik 794 3, 4| fejemet nyakig, de hát én az én kis buta fejemmel nem 795 3, 4| éjjel tele van a fülem meg az orrom ezzel a furcsa folyadékkal, 796 3, 4| egész nap el lesz foglalva az egyetemen, a szigorlatok 797 3, 4| egyetemen, a szigorlatok miatt. Az idõ is olyan csúnya errefelé, 798 3, 4| errefelé, folyton szitál az esõ, és én az ablaknál ülök, 799 3, 4| folyton szitál az esõ, és én az ablaknál ülök, és kibámulok, 800 3, 4| mindenféle bolond gondolat között az jár a fejembe, hogy milyen 801 3, 4| vigasztaló volna, ha abban az idõben amikor Jolán szigorlatozik, 802 3, 4| kedves csöppség, aki itt ülne az ölemben, és néznénk ki az 803 3, 4| az ölemben, és néznénk ki az ablakon, és együtt várnánk 804 3, 4| kis babát ennek a hónapnak az elejére vártuk, Jolán mondta 805 3, 4| nem õ volt a hibás, hanem az egyik szülészeti szakkönyvben 806 3, 4| Jolán azt mondja, hogy az orvostudomány valamikor 807 3, 5| Mejjemben, gyomromban, lépemben, az semmi. Így nem lehet diagnózist 808 3, 5| hátul Telefon Hírmondó. Az egész kísértetiesen zúg 809 3, 5| beszéljen, csak üljön rá, az acélszögek a test súlya 810 3, 5| leül. Abban a pillanatban az ágy háromrét hajlik, két 811 3, 5| pillanatban a kaucsuktû benyomul az orrába, és egy kis üveglámpa 812 3, 5| torkán keresztül átszalad az orrüregbe, és bekapcsolódik 813 3, 5| végén horgocskák vannak. Az egészet máslira köti, aztán 814 3, 5| nyomja vissza a mandulákra, az Eustach-féle csövet a füljárattal 815 3, 5| száját, és összeszorítja az orrát.~DR. MODERN. Fülen 816 3, 5| négy százalék sósav... az annyi mint... huszonnyolc... 817 3, 5| Egy kis billentyû-neurózis az egész - magának nem szabad 818 3, 6| orvostanhallgatók, akik az indexüket akarják aláíratni 819 3, 6| itten. Be akartam hatolni az épületbe, és kétségbeesetten 820 3, 6| gyömöszöltem, rugdalóztam - az ember mit meg nem tesz az 821 3, 6| az ember mit meg nem tesz az egészsége kedvéért -, de 822 3, 6| bemenni a tanárhoz. Kérdésemre az ápoló az indexemet kérte, 823 3, 6| tanárhoz. Kérdésemre az ápoló az indexemet kérte, és nem 824 3, 6| maga bement a tanárhoz. Az ajtón keresztül hallottam 825 3, 6| nagyságos uram - mondta az ápoló -, beteg, egy valóságos 826 3, 6| ezernyolcszáz volt ottan, csakhogy az egyik fele a másik feje 827 3, 6| katedra felé nyomultak. De az ápolók visszaszorították 828 3, 6| visszaszorították a tömeget; az egyik közbe a fülembe súgta, 829 3, 6| láttak beteget, mert ebben az évben minden betegre négyszáz 830 3, 6| tanárnak. - Tessék aláírni az indexemet.~De a tanár gúnyosan 831 3, 6| fejét, aztán megvakarta az én fejemet. Aztán egy pohár 832 3, 6| hanem orvostanhallgató és az indexét akarja aláíratni, 833 3, 6| felegyenesedik, és elõmutatja az indexet.~ ~ 834 3, 7| ült a villamosra, pedig az intézet közel volt: fiákerbe 835 3, 7| fiákerbe ült, hátradõlt az ülésen, és átadta magát 836 3, 7| volt valami nyugtalanság, az bizonyos, a diadala nem 837 3, 7| azt is tudta, hogy ma lesz az esküvõje annak az embernek, 838 3, 7| ma lesz az esküvõje annak az embernek, akit a lány szeretett. 839 3, 7| nyíltan megmondta neki, hogy az õ kívánságának enged - mindegy, 840 3, 7| kívánságának enged - mindegy, az a fõ, hogy engedett. A többit 841 3, 7| ismeretlen vágy kergetett ehhez az egyetlen nõhöz, úgy lélegzett 842 3, 7| elõször használná a tüdejét.~Az intézetben várnia kellett, 843 3, 7| annál voltak a kulcsok. Az igazgató leizent, hogy Kulcsár 844 3, 7| vagyunk, János - tréfálkozott az orvos -, Kulcsár doktor 845 3, 7| egypár kíváncsi.~- Nyissa ki az ajtót, János, megnézem, 846 3, 7| már ötnaposak a jég közt, az a lakatos, a Bloch, akit 847 3, 7| Vigyázva lépkedtek: elöl az orvos.~A falon, egyenlõ 848 3, 7| fekete négyszögek, fogóval. Az elsõ négyszög elõtt megállt 849 3, 7| elsõ négyszög elõtt megállt az orvos.~- Itt... ha jól emlékszem... 850 3, 7| Itt... ha jól emlékszem... az a megégett...~- Mindjárt 851 3, 7| csavargatva.~- Igen, ez az. Tolja be, János.~A láda 852 3, 7| lehajol.~- Itt la, mind az öt.~Lent a földön, fejjel 853 3, 7| távolságba fektette mind az ötöt: a fejek egy vonalban 854 3, 7| következnek egymás után, mint az orgonasíp. A cédulákat viszont 855 3, 7| kikandikál a fehér ajkak közül: az egész arc mintha mondani 856 3, 7| érthetetlen élményt, amin az imént ment keresztül, és 857 3, 7| sörték kérkedve meredeznek: az összeborzolt szakáll és 858 3, 7| hogy hozzák õt azonnal ide. Az a furcsa, hogy pontosan 859 3, 7| megírta, hogy ide, ebbe az intézetbe hozzák, és tegyék 860 3, 7| találja, aki keresi... még az utcát is megírta. Szegény, 861 3, 7| fiatal orvos lassan felment az elsõ emeletre, ahol a külön 862 3, 7| bonctermek vannak. Kinyitotta az ajtót: a piskóta alakú boncasztalt 863 3, 7| Nyugodtan tett-vett, mint az alvajáró. Mintha idegen 864 3, 7| behozták és óvatosan ráemelték az asztalra. Barna haját lelógatták 865 3, 7| Barna haját lelógatták az asztal végén.~- Most menjenek 866 3, 7| Most menjenek ki.~Bezárta az ajtót, lehúzta a kesztyût, 867 3, 7| lancettákat, fogókat odakészítette az asztal mellé. Az ablakon 868 3, 7| odakészítette az asztal mellé. Az ablakon erõsen sütött be 869 3, 7| percig. Aztán két lépést tett az asztal felé, elõrenyújtott 870 3, 7| gonosz, dühös nevetéssel az arcán, nézte magát sokáig.~- 871 3, 7| délutánig. Inkább a halált... Az az ostoba fickó... hm, persze. 872 3, 7| délutánig. Inkább a halált... Az az ostoba fickó... hm, persze. 873 3, 7| persze. Hogy egy percre az esküvõjén... az megérte 874 3, 7| egy percre az esküvõjén... az megérte kegyednek. Az én 875 3, 7| az megérte kegyednek. Az én három évem, az én vágyakozásom... 876 3, 7| kegyednek. Az én három évem, az én vágyakozásom... az meg 877 3, 7| évem, az én vágyakozásom... az meg annyit se ért meg, hogy 878 3, 7| szétfeszítette a bordákat. Az izmok síkosan váltak el 879 3, 7| velõbe.~- Nézd... nézd... ez az igazi meztelenséged... nem 880 3, 7| igazi meztelenséged... nem az a másik... az a hazug... 881 3, 7| meztelenséged... nem az a másik... az a hazug... amire vágytam... 882 3, 7| fölöttem, aki ismerem az ostoba, értéktelen halált... 883 3, 7| értéktelen halált... és akit az élet egyszerû misztikuma 884 3, 7| tudott csak elbûvölni... az életé, amit nem ismertem... 885 3, 7| életé, amit nem ismertem... az élet rejtelmes, örök titka... 886 3, 7| és a könnyei belefolytak az asszony nyitott, meztelen 887 3, 8| hideg eleinte, mi? Hja, az ember hozzászokik. A fejére 888 3, 8| Brr.~- Persze, persze. Az nagyon jó. És persze egészen 889 3, 8| Magának még van szeme?~- Az egyik. A másikat kivitte 890 3, 8| tetszett...?~- Pisztollyal.~- Az jó. Eleinte én is úgy akartam, 891 3, 8| tetszik tudni, a biztos, az biztos.~- Honnan tetszett...?~- 892 3, 8| feljönni. Utálatos lesz az embernek a tüdeje. Pardon, 893 3, 8| zöld lesz?~- Ojjé, látná az enyémet. Szép, világoszöld, 894 3, 8| szõke volt?~- Nem, barna. És az öné?~- Az enyém is.~- Hogy 895 3, 8| Nem, barna. És az öné?~- Az enyém is.~- Hogy hívták?~- 896 3, 8| megy, és én tudtam, hogy az csak maga lehet...~- És 897 3, 8| megy, és én tudtam, hogy az mag a...~- És ezért oszlunk 898 3, 9| A SZERELEM AZ ÉLET ILLATOS VIRÁGA, ~MELY 899 3, 9| BIMBÓ~máj. 1.~Azt hiszem, az én szomorú és reménytelen 900 3, 9| virágot szedek és szívom az illatokat. Egy különös és 901 3, 9| azt gondoltam, hogy a nõ, az egy olyan, mint egy virág. 902 3, 9| mint egy virág. Hogy van az, hogy ezt önök még nem vették 903 3, 9| vették észre? A szerelem az élet illatos virága, mely 904 3, 9| illatos, mámoros szerelemmel: az ég oly kék, a madarak csicseregnek: 905 3, 9| csicseregnek: ó, gyönyörû az élet. És õ is szeret, szeret, 906 3, 9| a derék, komoly férfiút. Az élet csodálatosan szép.~ 907 3, 9| csodálatosan szép.~júl. 29.~Az õ közelsége mindent átszellemültté 908 3, 9| alakult, tudniillik mert már az építõmûvészetben sem szeretik 909 3, 9| ment a helyem mellett azzal az idõsebb úrral. Annak is 910 3, 10| kedvese szorít, míg szemében az élet ragyogása tündököl, 911 3, 10| nem hordtak mídert abban az idõben? Látod, kérlek, az 912 3, 10| az idõben? Látod, kérlek, az embernek nem szabad sok 913 3, 10| Macbeth tragikumát, s mikor az ábrázolás papnõje a háttér 914 3, 10| Szép kedvesemmel elmentem az állatkertbe, és a világ 915 3, 10| értelem lángszövétneke mellett az Ember megtette amaz utat 916 3, 10| mondta: Igen, és hogy van az, kérlek, hogy ezek a majmok 917 3, 11| Nagyon unom magam. Tudod, az ember a másvilágon ellustul. 918 3, 11| ellustul. Sürgõs dolog nincsen, az ember mindenre ráér - telik 919 3, 11| ember mindenre ráér - telik az örökkévalóságból. Téged 920 3, 11| itt?~- Igen, kérlek, és az ember elveszti minden kedvét. 921 3, 11| tekintetben elõnyösebb azért ez az állapot, hogy az embernek 922 3, 11| azért ez az állapot, hogy az embernek nincs teste. Az 923 3, 11| az embernek nincs teste. Az enyém kicsit kövér volt, 924 3, 11| volt, és gyakran izzadtam. Az itt nincs.~- Hát persze, 925 3, 11| itt nincs.~- Hát persze, az igaz.~- Hát kérlek, elég 926 3, 11| ott vagyok, és nem jut az eszembe.~Megint elgondolkodott.~- 927 3, 11| régi divatú dolog... Mint az uraságoktól levetett ruha... 928 3, 11| volt, mikor még majom volt az ember. Az ujjak eltorzultak, 929 3, 11| még majom volt az ember. Az ujjak eltorzultak, és a 930 3, 11| vettem észre.~- És a szája?~- Az meg két vörös húsgörcs. 931 3, 11| azok se szabályosak. Aztán az orr... na, kérlek szépen... 932 3, 11| Hogy ez soha nem jutott az eszembe! Két lemaradt, siralmas 933 3, 11| elnéztem egy darabig. Ilyen az egész. Aztán megint törtem 934 3, 11| szégyen oda, bizony nem jutott az eszembe, hát fogtam magam, 935 3, 11| magam, van idõ. Arra való az örökkévalóság. Nincs egy 936 3, 11| szívjuk el, nincs szájunk?~- Az igaz. Látod, ez az egyetlen 937 3, 11| szájunk?~- Az igaz. Látod, ez az egyetlen dolog, amit sajnálok.~ ~ 938 4, 1| meresztve csodálkozott fel az égre.~Most hol vagyok, csodálkozott 939 4, 1| álltak, aggódva bámészkodtak az arcomba, de én rájuk nevettem. 940 4, 1| mondtam nekik -, én csináltam az utolsó szegig, csak tudom, 941 4, 1| sörényét. Aztán belepattantam az ülésbe. Két kezem a fogóra 942 4, 1| dudorok dagadtak; kerestem az árnyékom, és megláttam: 943 4, 1| fölött percre eltûnt, aztán az országút vékony, vakító 944 4, 1| piros pontok tarkáztak, és az egész lassan ferdült át 945 4, 1| óriási vonallal. És ez az egész tér telehintve apró, 946 4, 1| napokig? Milyen furcsa. Csak az bizonyos, hogy valami remegõ 947 4, 1| körvonalakban pillantottam meg újból az óriás árnyék-madarat: egy 948 4, 1| Langyos arcát odafektette az arcomhoz. Keblével könnyedén 949 4, 1| mormogtam -, és nagyon langyos az arcod; kábítasz, kellemetlen.~ 950 4, 1| barna lobogással belelehelt az arcomba. Valami parfüm volt.~- 951 4, 1| szemekkel, tévetegen nyúltam az arca után...~Egyszerre az 952 4, 1| az arca után...~Egyszerre az ajkamra tapadt.~- Eressz - 953 4, 1| hajó pörgött velem, mint az orsó.~- Most... most repülök! - 954 4, 1| Cikázva rohant fölfelé az elfeketülõ ég. Egy ásító 955 4, 1| csavarodtak, nyakamra hurkolódtak; az egyik mellembe törött. Lábai, 956 4, 1| a motort? És hol vannak az ünneplõk és a koszorúk? 957 4, 1| van a puha és langyos arc az arcom mellõl? Jaj, mi tátong 958 4, 1| maradt szemek felcsodálkoztak az égre. Éjszakán egy csillag 959 4, 1| Éjszakán egy csillag szegte át az eget. Körös-körül aludtak 960 4, 1| vászoncafrangja beleakadt, és az északi szél, mint valami 961 4, 1| Csak ez a zászló mozgott az éjszakában.~ ~ 962 4, 2| valamelyes ideg-diszpozíció az egész, tudományosan meg 963 4, 2| segíteni is, nem tudom. Hiszen az természetes, tisztában vagyok 964 4, 2| Amint itt ülök, szemben az állótükörrel, látom az arcomat: 965 4, 2| szemben az állótükörrel, látom az arcomat: sápadt, békés és 966 4, 2| szokott valaminek is nézhetné az ember, amiben semmi rendkívüli 967 4, 2| idegbeteg - és tudom, milyenek az idegbetegek. Szigorúan és 968 4, 2| tartozom, azok közé, akik az idegeik beteg érzékenységét 969 4, 2| kell, hogy narkotizálják. Az én fajtámból kerülnek ki, 970 4, 2| kerülnek ki, bizonyosan az én fajtámból kerülnek ki 971 4, 2| én fajtámból kerülnek ki az ópiumszívók és hasisélvezõk 972 4, 2| ópiumszívók és hasisélvezõk is - az alkoholisták és játékosok -, 973 4, 2| nyugodtan és búsan kiállják az ön erõs tekintetét. Ezek 974 4, 2| tudni, megállapította-e már az anatómia... hm, azt a csudálatos 975 4, 2| összezavarodik és elhomályosul valami az érzetek között... s a következõ 976 4, 2| mondom: eset) mindkét esetben az életérzésnek nagyon erõs, 977 4, 2| túlzott energiák kapaszkodnak az élet libegõ árbockötelébe - 978 4, 2| tarajok forgatják -, táncol az élet, vagy ilyesvalami. 979 4, 2| lihegve elernyed majd, s az összecsukódó kõ szerteroppantja 980 4, 2| vagyok. Mosolyognom kell az ön aggodalmán. Azt akarom 981 4, 2| vagyok, de nem ez a fõ. Nem, az igaz, nem járok emberek 982 4, 2| fekete gyûrûk torlódnak fel az árnyból. Még néhány percnyi 983 4, 2| kell, hogy megértsen. Ami az én lelkemben végbemegy, 984 4, 2| zongora elõtt ülök - sokszor az az érzésem van, hogy hangokat 985 4, 2| elõtt ülök - sokszor az az érzésem van, hogy hangokat 986 4, 2| Nem gondolt-e még erre? Az agyunk szintetizáló, spekulatív 987 4, 2| elhatárolva megkülönböztetik majd az emberek az agy érzelmi és 988 4, 2| megkülönböztetik majd az emberek az agy érzelmi és értelmi mûködését, 989 4, 2| hangulati szuggesztió lesz az emberek érintkezésének a 990 4, 2| hogy jól ismerem ennek az állapotomnak természetét 991 4, 2| tik, tak. Tik, tak, mondja az óra is. Tik, tak, tik, tak, 992 4, 2| meglökött húr felmordul, odabent az öbölben. Még nem jelentkezik? 993 4, 2| virgonc szaladással lefut az arcomon -, ó boldog nyugalom, 994 4, 2| megnõ ablakom elõtt ennek az utcalámpának az árnya, és 995 4, 2| elõtt ennek az utcalámpának az árnya, és felfut a falon - 996 4, 2| üresség. Még nem jött el az én órám. Elhagyott utcákon 997 4, 2| szép nõk. Igen, ez talán az egyetlen lehetséges dolog - 998 4, 2| fölénnyel kell megvetniök az én bús férfimivoltom. Õértük 999 4, 2| õket megtermékenyítsük: - az élet gyümölcsei õk, létrehoztak 1000 4, 2| mint egy szervet, amire az õ testüknek szüksége van.