Rész,  Fej.

  1    1,     1|              Amivel azt akarom mondani, hogy nem célom a képzelet szeszélyes,
  2    1,     1|                 meggyõzõdésre jutottam, hogy orvoshoz~~általában~azért
  3    1,     1|                 és most mit fog szólni, hogy így elhanyagoltam a dolgot,
  4    1,     1|               erkölcseimet;~mert félek, hogy az orvos komolyabban veszi
  5    1,     1|                 és szeretethez) s félõ, hogy az orvosi kezelés aláássa
  6    1,     1|               bizalmasan tudtomra adta, hogy neki is ez a baja van, de
  7    1,     1|               összebarátkoztunk, félek, hogy megsértem, ha új orvoshoz
  8    1,     1|           dolguk;~mert mindenki mondja, hogy menjek;~mert orvos mondta,
  9    1,     1|              menjek;~mert orvos mondta, hogy ne menjek, szerinte ugyanis
 10    1,     1|       intelligens embernek megsúghatja, hogy ebben a dologban az orvosok
 11    1,     1|             humbug;~mert laikus mondta, hogy ebben a dologban nagyszerû
 12    1,     1|               meg vagyok gyõzõdve róla, hogy mindent jobban tud a professzoroknál
 13    1,     1|                mert folyton azt hallom, hogy minden mûvelt ember orvoshoz
 14    1,     1|                 az a gyanúm alakult ki, hogy viszont a többiek orvosnak
 15    1,     1|                 az orromba és ahelyett, hogy elismerné, hogy ez kellemetlen,
 16    1,     1|               ahelyett, hogy elismerné, hogy ez kellemetlen, folyton
 17    1,     1|        affektálást, hiszen nyilvánvaló, hogy ennél nincs nagyobb kéjmámor;~
 18    1,     1|                mert folyton azt mondja, hogy ne féljek, holott nekem
 19    1,     1|                 egyetlen vigasztalásom, hogy félek - továbbá azt mondja,
 20    1,     1|             félek - továbbá azt mondja, hogy nem fog fájni és fáj, ahelyett,
 21    1,     1|                 fájni és fáj, ahelyett, hogy azt mondaná, hogy fájni
 22    1,     1|             ahelyett, hogy azt mondaná, hogy fájni fog és mégse fájna;~
 23    1,     1|            hajlandók például megérteni, hogy az ember ebéd és vacsora
 24    1,     1|                 egyebet se csinál, mint hogy kielemzi belõlem, hogy miért
 25    1,     1|             mint hogy kielemzi belõlem, hogy miért nem akarok pszichoanalitikushoz
 26    1,     2|                                         HOGY VAN?~- Hogy van?~Ó, hányszor
 27    1,     2|                             HOGY VAN?~- Hogy van?~Ó, hányszor próbáltam
 28    1,     2|             mint az a kis világhírneve, hogy õ egy eredeti ember, egy
 29    1,     2|                 a barátom, engedje meg, hogy bemutassam barátomat, a
 30    1,     2|             nézett rám, és így szólt:~- Hogy van?~Hogy vagyok? Én Istenem.~
 31    1,     2|               és így szólt:~- Hogy van?~Hogy vagyok? Én Istenem.~Tizennyolc
 32    1,     2|                 bajom. És ha kérdeztek, hogy hogy vagyok, elmélyülve
 33    1,     2|            bajom. És ha kérdeztek, hogy hogy vagyok, elmélyülve mondtam:~-
 34    1,     2|           vagyok, elmélyülve mondtam:~- Hogy vagyok? Vagyok-e egyáltalában?
 35    1,     2|               egyáltalában? Gondolkozom hogy vagyok-e, tehát vagyok.~
 36    1,     2|            mikor megnõsültem, rájöttem, hogy abból, hogy az ember gondolkodik,
 37    1,     2|      megnõsültem, rájöttem, hogy abból, hogy az ember gondolkodik, legfeljebb
 38    1,     2|          legfeljebb az következtethetõ, hogy a felesége van - mert mibõl
 39    1,     2|           ötletem támadt. Elhatároztam, hogy magára a kérdésre fogok
 40    1,     2|                eszébe. Mikor a legelsõ „hogy van” eldördült, megragadtam
 41    1,     2|          Valószínûleg ennek tudható be, hogy ma oly rendkívüli benyomást
 42    1,     2|        egyidejûleg arról is értesültem, hogy összes pénzemet elvesztettem
 43    1,     2|            órája közölte velem orvosom, hogy néhány nap múlva baloldali
 44    1,     2|                 tette hozzá:~- Különben hogy vagy?~Különben? Különben
 45    1,     2|                 tisztelettel értesítem, hogy beléptem a Hogylétellenõrzõ
 46    1,     2|           tudják, õk már azt is tudják, hogy én csak hiszem azt, hogy
 47    1,     2|                hogy én csak hiszem azt, hogy most jól vagyok, mert még
 48    1,     2|             vagyok, mert még nem tudom, hogy éppen most indul el hazulról
 49    1,     2|                amit én kocsira szántam, hogy meglátogassam azt az urat,
 50    1,     3|               tiszteltet, és azt üzeni, hogy most már elküldi a pénzt,
 51    1,     4|               lehetett - elég az hozzá, hogy a vonat hirtelen lefékez,
 52    1,     4|              ösztöne. Tiszta szerencse, hogy orvos volt a közelben. Nyöszörögve
 53    1,     4|                 ön gratulálhat magának, hogy a jogorvoslati elsõsegélyt
 54    1,     5|               holnapi anyagát, anélkül, hogy kiszedtem volna beszíjazni;
 55    1,     5|           milyen dacból - elhatároztam, hogy most már így várom meg,
 56    1,     5|              mesterkélt, nem hittem el, hogy haragszik, csak tudtam,
 57    1,     5|                 haragszik, csak tudtam, hogy valamit akar, valami helyzetet
 58    1,     5|                 könnyû volna kimutatni, hogy az eset óta, de határozottan
 59    1,     5|                 határozottan emlékszem, hogy már azelõtt se szerettem
 60    1,     5|              azt a gyanút kelti bennem, hogy el akarta vétetni magát
 61    1,     5|      dédelgetett, nyilván úgy képzelte, hogy behódolok, s megtalálom
 62    1,     5|                az utóbbi idõben rájött, hogy nem szeretem õt, hiába strapálja
 63    1,     5|            igyekezett meggyõzni apámat, hogy lusta és rossz természetem
 64    1,     5|               meg voltam gyõzõdve róla, hogy a szellemi fölény páncéljáról,
 65    1,     5|       elragadtatással állapítottam meg, hogy végre kedvenc vacsorám készül,
 66    1,     5|               gúnyosan célzást tett rá, hogy nem olyan biztos, vajon
 67    1,     5|               most se tudok szabadulni, hogy szándékosan csinálta aznap
 68    1,     5|                  de homályosan éreztem, hogy Lujza néni a maga szempontjából
 69    1,     5|                lehetségesnek tartottam, hogy csakugyan hallani vélt valamit,
 70    1,     5|               szót, amit feltételezett, hogy magamban gondolom, vele
 71    1,     5|                  vele kapcsolatban - de hogy mi lehetett az, most már
 72    1,     5|               meg voltam gyõzõdve róla, hogy apám rögtön tisztában lesz
 73    1,     5|       felgyújtotta a villanyt.~Feltûnt, hogy nem néz rám, szórakozottan
 74    1,     5|               körül a tekintetét.~- Hát hogy volt az? - kérdezte aztán
 75    1,     5|                sok év múlva tudtam meg, hogy egyértelmû szinonimája egy
 76    1,     5|                és kihozott fölényembõl, hogy nem néz rám, s így nem tudok
 77    1,     5|             szorítottam össze torkomat, hogy a könnyek le ne folyjanak
 78    1,     5|                Képtelen voltam elhinni, hogy apám hitelt adott velem
 79    1,     5|        nyüzsögtek volna egyre sûrûbben, hogy feltelepedjenek a Szent
 80    1,     5|                  a kép ott folytatódik, hogy reggel van, fekszem az ágyban,
 81    1,     5|               tudják szívem és idegeim, hogy a vörheny nevû betegséget,
 82    1,     5|          elhagytam az ágyat, megtudtam, hogy Lujza néni már nincs nálunk
 83    1,     6|                úr nem hagyja elmondani, hogy mit érzek és hogyan, akkor
 84    1,     6|              akkor mibõl állapítja meg, hogy mi bajom van? Én igyekszem
 85    1,     6|          családapa, nincs szükségem rá, hogy kegyes csalással vigasztaljanak
 86    1,     6|            befolyásolni, én nem mondom, hogy nekem mire van gyanúm, én
 87    1,     6|         elfogulatlanul az állítom csak, hogy itt balra egy kicsit, a
 88    1,     6|               valami -, nem lehetséges, hogy a szívemnek van valami?...
 89    1,     6|          gondolom, kérem, de hallottam, hogy a gutaütés elsõ tünete szokott
 90    1,     6|            tünete szokott úgy kezdõdni, hogy a lélegzet egy percre kimarad...
 91    1,     6|                 lehetne még segíteni... hogy nincs elég levegõm... így,
 92    1,     6|            mondani, de nem jutok hozzá, hogy nem tudok beszélni... nem
 93    1,     7|               Ez a kloroform, ugye? ... hogy én most el fogok aludni?...
 94    1,     7|                 a szívem... a szívem... hogy dobog, milyen hangosan és
 95    1,     7|             velem történik... én tudom, hogy a kedvesnõvér most ide tolta
 96    1,     7|                 éles görbe drótok... és hogy a méltóságos úr lassan mosakszik
 97    1,     7|         kerekségén... énértem, miattam, hogy megmentsenek... kilenc,
 98    1,     7|               Az ám, csakhogy az a baj, hogy ebbe a lehetetlenségbe van
 99    1,     7|             világos! Milyen egyszerû... Hogy én... meg a izé... ez itten,
100    1,     7|             létezhetnek, nyilvánvaló... hogy aszongya, aludjak el...
101    1,     7|                 hahaha... nevetséges... hogy aludjak el... mikor én nem
102    1,     8|            Eleinte halkan kérte, aztán, hogy senki sem felelt, panaszosan
103    1,     8|                 kemény lett, és rájött, hogy legjobb mindjárt elkeseredetten
104    1,     8|           pillanatig csodálkozva nézte, hogy hullámzik furcsán, csukló
105    1,     8|             hangot.~Bólintott, anélkül, hogy a szemét kinyitotta volna.
106    1,     8|              volna. Rosszul esett neki, hogy nem magyarázhatja meg, miért
107    1,     8|             õtõle fogadja el, nem tûri, hogy anyának megmondja, megkérdezze
108    1,     8|                 Dódi nem mondhatta meg, hogy a barna mackót oda kell
109    1,     8|              most már nagyon jól tudta, hogy a Rossz Fiúnak senkivel
110    1,     8|                 nincsen, csak vele - és hogy se anya, se apa nem segíthet
111    1,     8|                 próbált szólni anyának, hogy kergesse el, vagy üsse meg,
112    1,     8|                apa is azt mondták neki, hogy rossz fiú nincsen, õk nem
113    1,     8|           fordult, és mégis azt mondta, hogy nem látja. Késõbb, mikor
114    1,     8|               mondta neki -, nem látod, hogy félnek tõlem, apád is meg
115    1,     8|                 is meg anyád is? Látod, hogy rám néztek, és azt hazudták
116    1,     8|                  és azt hazudták neked, hogy nem látnak. Így csinálok
117    1,     8|            mellbe bokszolta Dódit, úgy, hogy a lélegzete elállott. Dódi
118    1,     8|                Rossz Fiú fenyegetõzött, hogy mind a kettõnek lenyiszálja
119    1,     8|                elõ.~Aztán, mikor látta, hogy Dódi nem hív senkit, csendesen
120    1,     8|            kegyesen érdeklõdni kezdett, hogy mije van Dódinak. Dódi aggódva
121    1,     8|                engedelmesen elõsorolta, hogy a sarokban van egy másik
122    1,     8|           halkan mondta akkor, remélve, hogy a Rossz Fiú talán nem hallja
123    1,     8|                 nézte, behunyt szemmel, hogy kotorász az a sarokban,
124    1,     8|            rohant. Dódi rémülten látta, hogy a szerecseny katona feje
125    1,     8|       utánaszólt a Rossz Fiúnak, de az, hogy mutassa, mennyire rossz,
126    1,     8|                 elsõ szónál észrevette, hogy a Rossz Fiútól éppen úgy
127    1,     8|             mint apa és anya, restelli, hogy fél tõle, jókedvet és fölényt
128    1,     8|          csendesen, tûnõdve megértette, hogy a Rossz Fiú ellen senki
129    1,     8|              senki nem segítheti õt, és hogy neki kell vele mindent elintézni:
130    1,     8|               neki kell megakadályozni, hogy a fehér egeret meglássa,
131    1,     8|              egeret meglássa, megtudja, hogy van. Annyit el tudott érni
132    1,     8|                el tudott érni amellett, hogy nem engedték õt ki az ágyból,
133    1,     8|               engedték õt ki az ágyból, hogy a fehér egér itt volt vele,
134    1,     8|          ujjával simogatta, azt is úgy, hogy észre ne lehessen venni.~
135    1,     8|           homályos remegéssel sejtette, hogy gyorsan cselekednie kell,
136    1,     8|               próbálta meggyõzni magát, hogy az ostor nem kell neki.
137    1,     8|                  halványan és ravaszul, hogy kedvet csináljon neki.~-
138    1,     8|              mondta halkan. Ekkor volt, hogy anya fölébe hajolt. A Rossz
139    1,     8|                a sarokban várt. Intett, hogy kérje el azonnal a mackót,
140    1,     8|                 aztán csak úgy ment el, hogy megígérték neki. De a paprikajancsit
141    1,     8|           összehúzott szemmel figyelte, hogy indul meg a csepp, lassan
142    1,     8|               gyík. Utána akart nyúlni, hogy megfogja, de megijedt, hogy
143    1,     8|             hogy megfogja, de megijedt, hogy a fehér egér akkor kiugrik
144    1,     8|             tûnõdõ élvezettel figyelte, hogy zokognak mind a ketten.
145    1,     8|                egy percig úgy tûnt fel, hogy a Rossz Fiú végre meg van
146    1,     8|                egyszerre eszébe jutott, hogy még mit adhat oda.~- Itt
147    1,     8|             Abban a pillanatban érezte, hogy a keze eltûnt, nincs sehol.
148    1,     8|            leszaladt a mellébe, érezte, hogy kaparászik és dörömböl.
149    1,     9|      ellenállhatatlan szükségét érezte, hogy a világ elõtt tisztázza
150    1,     9|              kifejtette, megmagyarázta, hogy miért kell meghalnia. Mindenkire
151    1,     9|           vigasztalta, megértette vele, hogy nem tehetett másképpen.
152    1,     9|                  Kitetszett az írásból, hogy esetét határozottan különálló
153    1,     9|                 feltûnõen hangsúlyozta, hogy semmi külsõ, tárgyi oka
154    1,     9|        meghatottság öntötte el, érezte, hogy a menyasszonya egy életen
155    1,     9|                aztán mégis úgy döntött, hogy inkább a leveket küldi el.~
156    1,     9|                el. Kedvet kapott hozzá, hogy a többi még hátralévõ dolgát
157    1,     9|                 napsugarakkal és azzal, hogy õ itt áll az íróasztal elõtt,
158    1,     9|             volna. Rögtön utána érezte, hogy többet nem fog megtörténni,
159    1,     9|       izgalmával töltötte el.~És tudta, hogy most mindentõl búcsúzik,
160    1,     9|            mindentõl búcsúzik, anélkül, hogy ezt szavakba öntené. Búcsúzik
161    1,     9|          utcákat. Itt kell befordulnia, hogy ahhoz a házhoz érjen, a
162    1,     9|              nap alatt, nem tudva okát, hogy miért kell neki meghalnia
163    1,     9|                 elõtt és a világ elõtt, hogy õ, a Lélek, többre és másra
164    1,     9|              ujjongó elégtételt érzett, hogy ebben a fájdalomban megtalálta
165    1,     9|                Csak most jutott eszébe, hogy az orvos itt lakik, és hogy
166    1,     9|             hogy az orvos itt lakik, és hogy csakugyan úgy fest a dolog,
167    1,     9|               megalázni, megdöbbenteni, hogy érezze, kivel bánik így,
168    1,     9|              érezze, kivel bánik így, s hogy hová készült éppen.~A fajansz-kockákkal
169    1,     9|              valamit. Ekkor észrevette, hogy az orvos nagyon sápadt.
170    1,     9|                veled.~Rámeredt, érezte, hogy szívébe szalad a vér, aztán
171    1,     9|          megnéztem... sajnos, az a baj, hogy az elsõ stádiumról nem tudtál...
172    1,     9|                 mennyi idõ kell hozzá - hogy...~- Egy év, másfél év.~
173    1,     9|                vér az arcába szaladt. - Hogy élvezte ezt a nyomorult
174    1,     9|                 ezt a nyomorult pózt... hogy férfiasan és õszintén beszél
175    1,     9|                   bizonyosan túlzott... Hogy azt higgyem, csalhatatlan...
176    1,     9|               van szó?~Észre sem vette, hogy idegen, külvárosi utcákban
177    1,     9|               és úgy elkezdett remegni, hogy a falnak kellett támaszkodnia.
178    1,     9|                 nekik egy szalmaszálat, hogy próbáljanak megkapaszkodni
179    1,     9|                 levágott lábú koldusok, hogy könyörgõ szemüket felemeljék
180    1,     9|                megvan, adjatok valamit, hogy megtölthessem. És az egészséges
181    1,     9|                utcán?... Honnan tudtad, hogy én ilyen korán bejövök?~
182    1,     9|                    Meg akartalak kérni, hogy végy fel engem... ha nincsen
183    1,     9|             magad is beszéltél nekem... hogy az újabb teóriák szerint
184    1,     9|        lelkiismeretességétõl függ... És hogy igenis, vannak szerencsés
185    1,     9|                aggódva nézte az orvost, hogy miért nem mosolyog õ erre.~
186    1,     9|                 tudott felelni. Intett, hogy jöjjön utána.~ ~
187    1,    10|            félreértés abból származott, hogy a feltett kérdésre, „Miért
188    1,    10|                némely felületes szerzõ, hogy én nem megyek orvoshoz.~
189    1,    10|                nem megyek orvoshoz.~Már hogy a fene által körülírt kórkép
190    1,    10|                 és jól esik a gondolat, hogy egy mûvelt, képzett, csaknem
191    1,    10|                 kéjelgek a gondolatban, hogy fog leesni a székrõl az
192    1,    10|               közbeszólásomból kiderül, hogy mennyivel jobban értek a
193    1,    10|         Mancinak, aki itt henceg nekem, hogy a dr. Szõkének reszketett
194    1,    10|                 a sztratoszférája, vagy hogy a csudának hívják, a kezében,
195    1,    10|                vagyok, jólesik hallani, hogy ilyen tüdeje Nurminak volt
196    1,    10|               Nurminak volt utoljára és hogy bátran ezt meg azt;~mert
197    1,    10|          orvosnak be fogom bizonyítani, hogy a másik orvos nem érti a
198    1,    10|               tartani, de láttad volna, hogy legyintett és csóválta a
199    1,    10|               de nekem ne mondja senki, hogy gyáva kutya vagyok;~belgyógyászhoz,
200    1,    10|                a szám...~nõgyógyászhoz, hogy Alfréd megtudja és végre
201    1,    10|             megtudja és végre rájöjjön, hogy nõ vagyok, a hülye...~s
202    1,    10|      pszichoanalitikushoz, mert gyanús, hogy egy éve semmi bajom, rémes
203    1,    10|              után kapjuk az értesítést, hogy egy angol orvosi lapnak
204    1,    10|                adnak arra a feltevésre, hogy orvoshoz azért megy az ember,
205    1,    10|               fogadjuk a hírt, anélkül, hogy akár pro, akár contra véleményt
206    1,    10|              fel a szakkörök figyelmét, hogy semmi konkrét adat nem merült
207    2,     1|                  Nekem is az a nézetem, hogy az elmegyógyászatban körülbelül
208    2,     1|          tudomány diadalát látom abban, hogy elmegyógyászati kérdésekben
209    2,     1|         megegyezünk. Azért keresem fel, hogy közösen, bizalmas kettesben,
210    2,     1|                 Eleinte arra gondoltam, hogy mint az ország elsõ elmeorvosa,
211    2,     1|                de aztán eszembe jutott, hogy magamról lévén szó, mégiscsak
212    2,     1|                    Az én véleményem az, hogy õrült vagyok.~- Mindenesetre
213    2,     1|              mind a ketten megegyezünk, hogy az õrültségnek mi a legfõbb
214    2,     1|            Tehát meg kell állapítanunk, hogy van-e kollega úrnak fixa
215    2,     1|                Abban, úgye megegyezünk, hogy mit értsünk fixa idea alatt?~-
216    2,     1|                önmagunkról, teszem fel, hogy valaki császárnak képzeli
217    2,     1|            Hiszen mind a ketten tudjuk, hogy az õrültek fixa ideájuktól
218    2,     1|             van-e önmagáról rögeszméje. Hogy híjják kollega úr?~- Így
219    2,     1|                 tehát nagyon jól tudja, hogy ön kicsoda és micsoda, mert
220    2,     1|              ezek szerint az a nézetem, hogy kollega úr nem õrült.~-
221    2,     1|            Nekem pedig az a véleményem, hogy õrült vagyok.~- De hiszen
222    2,     1|              Hiszen tisztában van vele, hogy micsoda.~- Igen, õrült vagyok.~-
223    2,     1|                 vagyok õrült, akkor az, hogy õrültnek hiszem magam, akkor
224    2,     1|                azt mondja, a rögeszmém, hogy õrült vagyok. De hiszen
225    2,     1|             õrült. Tehát csak rögeszme, hogy õrült vagyok, tehát rögeszmém
226    2,     2|             nézett rám.~- Miért mondod, hogy szereted a sárga bablevest?~-
227    2,     2|               meg magának, fiatalember, hogy két ösztön vezetheti csak
228    2,     2|           milyen jelentõsége van annak, hogy ön szereti a sárga bablevest.~-
229    2,     2|            álmodott ma?~- Azt álmodtam, hogy húsz koronát kaptam Fuksztól -
230    2,     2|                 Az ön álma azt jelenti, hogy ön, dacára annak, hogy maga
231    2,     2|                  hogy ön, dacára annak, hogy maga se tud róla, szerelmes
232    2,     2|            szerelmes ebbe a Fukszba, és hogy ön szereti a pénzt, és hogy
233    2,     2|             hogy ön szereti a pénzt, és hogy ön szeretné, ha Fuksz leesnék
234    2,     2|                  Mert úgy váglak pofon, hogy lerepülsz a lépcsõn.~Zsebembe
235    2,     3|           beszélni, nyíltan megmondtam, hogy uraságod vagy elmeorvos,
236    2,     3|              elmebeteg, de az is lehet, hogy mind a kettõ), - szóval,
237    2,     3|        használnak az emberek, ahelyett, hogy gyönyörködnének benne! -
238    2,     3|         szipkámnak és nem is sejtettem, hogy végzetes szenvedélyem, e
239    2,     3|                Mert egy napon rájöttem, hogy nemcsak szipkában, de cigarettadobozban
240    2,     3|               cigaretták, hozzászoktam, hogy fõként ilyeneket vásároljak,
241    2,     3|              szándékosan hasítottam be, hogy ürügyem legyen újat vásárolni.
242    2,     3|                noteszek egész sorozata.~Hogy stílszerû legyek, most már
243    2,     3|  galvaníroztattam egy ezüst öngyújtóra, hogy piros legyen. Ezzel még
244    2,     3|      cyma-órámat vittem be a mûóráshoz, hogy fessék pirosra, az órás
245    2,     3|                 ismerõs órást venni rá, hogy pirosítsa ki az órámat.~
246    2,     3|             magyaráztam lázas estéimen, hogy a ruháim tulajdonképpen
247    2,     3|                eleven állatok, s illik, hogy piros vér folydogáljon ereikben.
248    2,     3|                 harciasan megkérdeztem, hogy van-e piros inggombjuk,
249    2,     3|               mosolyogva biztosítottak, hogy csak piros van, más nincs
250    2,     4|              fellendülésnek köszönhetõ, hogy ma már alig van ember, akinek
251    2,     4|                  bátran merem állítani, hogy elkerülte a pszichiáterek
252    2,     4|      jelentõségû az idegességre magára, hogy úgy érzem, nem végzek fölösleges
253    2,     4|                 talán alkalmas lesz rá, hogy az idegesség még mindig
254    2,     4|          véletlen adta az elsõ ötletet, hogy a kérdéssel ebbõl a szempontból
255    2,     4|             kóros jellegû megokolással, hogy én gyilkos vagyok (mellesleg
256    2,     4|        váratlanul belépett a kalaposnõ, hogy az új modelleket bemutassa.
257    2,     4|                 az eredményre jutottam, hogy az ideges tünetek szünetelése
258    2,     4|               van, a kalaposnõtõl függ, hogy neki lesz-e jó kalapja,
259    2,     4|             tüneménynek fog bizonyulni, hogy komoly lehetõséget nyújthat
260    2,     4|             függõ viszonyban, tekintve, hogy belõlük él - hanem mindig
261    2,     5|                 csíráját; így, anélkül, hogy egy más, kialakult végeredmény-komplex
262    2,     5|                közelében. Elhatároztam, hogy ezen kezdem tanulmányutamat.
263    2,     5|             szelíden szólítottam meg.~- Hogy van? - kérdeztem.~Rám nézett.
264    2,     5|            rendes tünet. A beteg tudja, hogy hol van, és ezt az állapotot
265    2,     5|                úr - súgom remegve -, ez hogy került ide?~- A János? Azelõtt
266    2,     6|              kicsit szórakozott vagyok. Hogy milyen impresszióm volt
267    2,     6|  szerénytelenségnek, ha biztosítom önt, hogy õrült sikerem volt. Az igazgató,
268    2,     6|                igazgató, aki meghívott, hogy tartsak felolvasást a betegeknek,
269    2,     6|        lelkiismeret-furdalásokat érzek, hogy köszönés nélkül mentem el,
270    2,     6|             órakor, a Kékgolyó utcából.~Hogy miért köszönés nélkül? Hát
271    2,     6|             Tetszik tudni, az úgy volt, hogy mikor két nappal a felolvasás
272    2,     6|               említette nekem a dolgot, hogy hangversenyt fognak tartani
273    2,     6|            tartani a szanatóriumban, és hogy szeretné, ha én is felolvasnék
274    2,     6|        feledkeztem a dologról, remélve, hogy a hangverseny napján eszembe
275    2,     6|              gyöngéden beszéltek velem, hogy ma van az a felolvasás,
276    2,     6|                 siessek, mert elkésünk, hogy lent vár a kocsi, és hogy
277    2,     6|               hogy lent vár a kocsi, és hogy õk elkísérnek engem - biztosítottak,
278    2,     6|       elkísérnek engem - biztosítottak, hogy nagyon érdekli õket a hangverseny,
279    2,     6|          érdekli õket a hangverseny, és hogy az igazgató lelkükre kötötte,
280    2,     6|              igazgató lelkükre kötötte, hogy okvetlenül hozzanak el engem.~
281    2,     6|            dolog ez, most veszem észre. Hogy is volt csak? Az Otthon-körben
282    2,     6|     dramaturgiás elméletemet adtam elõ, hogy milyennek képzelem én az
283    2,     6|                magyar drámát - az igaz, hogy nagy tûzzel és igen élénken
284    2,     6|                igazgató, és azt mondta, hogy szeretné, ha eljönnék a
285    2,     6|     szanatóriumba. Az igaz, azt mondta, hogy szeretné, ha felolvasnék
286    2,     6|            afféle érdeklõdõ kíváncsi -, hogy tudták ide behozni a szegény
287    2,     6|              betegeket? Mert felteszem, hogy nem szívesen jönnek a saját
288    2,     6|               Az ügyvédnek azt mondjuk, hogy az igazságügyminiszter hívatja...
289    2,     6|                 valakinek az a mániája, hogy õ a római pápa, azt mondjuk
290    2,     6|                 pápa, azt mondjuk neki, hogy a bíbornokok várják... A
291    2,     6|                 dühöngõt megnyugtatjuk, hogy csak vendégségbe megyünk...
292    2,     6|                 színésznek azt mondjuk, hogy fel kell lépnie... Aztán
293    2,     6|               talán azt mondanánk neki, hogy tartson felolvasást nálunk!~
294    2,     6|          vendégeket.~Mondanom sem kell, hogy kezdtem magam nagyon furcsán
295    2,     6|               felolvasás alatt, látván, hogy udvariasan figyelnek és
296    2,     6|                 kell néznie...~Éreztem, hogy elsápadok.~- De igazgató
297    2,     6|            Fondorlatos ürüggyel, azzal, hogy tartsak felolvasást, becsaltak
298    2,     7|           dolgát, és szinte hihetetlen, hogy mindig ezt csinálják - az
299    2,     7|           valamely bûnért, talán azért, hogy megszülettek.~Az õrült komolyan
300    2,     7|             hoztak volna be, rád bízva, hogy találd ki, hová kerültél:
301    2,     7|                egész bátran lehetne az, hogy egy elõkelõ színház próbatermébe
302    2,     7|           szerepet, folyton ismétli. És hogy beleéli magát! egészen kivörösödött. „
303    2,     7|         leginkább emlékeztet a drámára: hogy mindegyiknél, minden pillanatban,
304    2,     7|          magyarázza, mit kellene tenni, hogy megkapja a nyugdíjat három
305    2,     7|         felháborodva követelik a jogot, hogy beteljesedjék a végzet,
306    2,     7|      legkényesebb pontja az a sejtelem, hogy az elmebetegnek, fiziológiai
307    2,     7|           pamlagon, a társalgó közepén, hogy miért ütik és verik és kínozzák
308    2,     7|               neki, okosan, értelmesen: hogy csak képzelõdik.~Aztán,
309    2,     7|                 csak képzelõdik.~Aztán, hogy szórakoztassa, bemutat neki -
310    2,     7|        Felhasználom ezt a pillanatot, s hogy ettõl az egyszerû, természetes,
311    2,     7|             mind meg vannak sértõdve... hogy maga csak önmagával foglalkozik...
312    2,     7|           nevében... és velük együtt... hogy olyan borzasztónak és kétségbeejtõnek
313    2,     7|                    amiben mi vagyunk... hogy örömöt okozzunk magának...
314    2,     7|             magának... és érdekeljük... hogy meg tudjon feledkezni a
315    2,     7|           annyiban emlékeztet temetõre, hogy annyiféle sír van benne.
316    2,     7|                Az orvos felém fordul.~- Hogy tetszett...~Nehezen felelek.~-
317    2,     7|           mondja most már harmadszor... hogy aszongya, „praecox” meg „
318    2,     7|                   Nekem az a rögeszmém, hogy megírjam.~ ~
319    2,     8|                 megkérdeztem valakitõl, hogy ki volt az az úr. Nem nagyon
320    2,     8|               ismerték. Aztán kiderült, hogy az irodában alkalmazták
321    2,     8|                 Tehát... arról van szó, hogy itt, Pesten egy igen nagy
322    2,     8|               az ön morális obligójára, hogy úgy mondjam, az ön szellemi
323    2,     8|           szóljon senkinek.~Megígértem, hogy nem szólok senkinek.~Két
324    2,     8|               udvariasságával -, látja, hogy egy pillanatnyi idõm sincs.
325    2,     8|                 kell nézni az embernek, hogy minden rendben menjen. Ott...
326    2,     9|                aztán még megkérdezte:~- Hogy vagy a feleségeddel?~- Köszönöm:
327    2,     9|        gondolkodni, minden kezdõ tudja, hogy ilyenkor törni kell, meg
328    2,     9|              nem látszott valószínûnek, hogy huszonnégy órán belül, míg
329    2,     9|       Pillsburyvel a remis eredménnyel, hogy most fel ne találjam magam.~-
330    2,    10|                  attól való félelmében, hogy beszáradok neki. Késõbb
331    2,    10|                hosszasan megmagyarázta, hogy az úgynevezett „fázás” címû
332    2,    10|                mely onnan magyarázható, hogy hõfokom igen alacsonnyá
333    2,    10|          penész-evéstõl.~Ekkor történt, hogy egyszer egyedül maradtam.~
334    2,    10|               keseredve, mert rájöttem, hogy a ruhám nem irántam való
335    2,    10|              két tüzes nyíláson láttam, hogy Kályhának hívják. Leültem
336    2,    10|      költeményem.~Egy idõ múlva láttam, hogy a két tüzes nyílás elborul:
337    2,    10|           kellemes zsibbadás fogott el, hogy egy percre szinte az hittem,
338    2,    10|          ránéztem a Kályhára: rájöttem, hogy õ küldi felém a hullámokat,
339    2,    10|          melyekrõl könyvekben olvastam, hogy Melegnek hívják õket. Ismeretlen,
340    2,    10|            egyik oldalon. Elhatároztam, hogy „A csoda megtörtént” címen
341    2,    10|                Kritikusaim kifejtették, hogy Kályha alatt a világrejtély
342    2,    10|       világrejtély szimbólumát értem és hogy a „virág” és „világ” rím
343    2,    10|            szívvel siettem a Kályhához, hogy beledobjam a kritikákat.
344    2,    10|             hasam és az orvosom mondta, hogy melegítsem föl. Ez egy nagyon
345    2,    10|               kérdeztem aztán.~- Mi az, hogy no és? Mindjárt felmelegszik
346    2,    10|                  azzal a megjegyzéssel, hogy ilyen aljas disznóságot,
347    2,    10|                ilyen aljas disznóságot, hogy a kályha mindenkihez meleg,
348    2,    10|               hosszú cikkeket közöltek, hogy ezek a modernek már egészen
349    2,    10|              mert mi értelme van annak, hogy a kályha mindenkihez meleg?
350    2,    10|               azt mondták a papájuknak, hogy õk értik, mert a kályha
351    2,    11|              emlékezetben ezen a héten, hogy mirõl írjak, ez maradt vissza
352    2,    11|             makacsul ragaszkodva hozzá, hogy õ bolond, akárki mit mond.
353    2,    11|                 beszéltem hat napon át, hogy a hetediken nyugtalankodni
354    2,    11|                maga nem mond - feltéve, hogy akad, aki meghallgatja.~
355    2,    11|              semmi más baja nincs, mint hogy dühöngõ õrültnek tartja
356    2,    11|              Hiába próbáljuk meggyõzni, hogy semmi objektív elváltozás
357    2,    11|            objektív elváltozás nincsen, hogy ez a dolog, izé, hogy ez
358    2,    11|          nincsen, hogy ez a dolog, izé, hogy ez az õ hite az õ elmebetegségében
359    2,    11|              baja, nem is értem, kérem, hogy lehet valaki ilyen tébolyodott,
360    2,    11|               valaki ilyen tébolyodott, hogy õrültnek képzelje magát,
361    2,    11|            vissza. De nagyon jól látom, hogy megismert. Tehát.~ÉN könnyedén.
362    2,    11|           szamár vagyok, elfelejtettem, hogy nem ismerhetsz meg, hiszen
363    2,    11|   neveletlenségemért. Nagyon jól tudom, hogy ez egy ünnepélyes hely,
364    2,    11|             élek, nem vagyok azonkívül, hogy élek, még meg is halva.
365    2,    11|               kísért, mint az Árnyék... hogy én elmebeteg vagyok.~ÉN
366    2,    11|                 Te talán nem hiszed el, hogy én elmebeteg vagyok?~ÉN
367    2,    11|            legyintek. Elmebeteg? Mi az, hogy elmebeteg - nekem ne szépítsd
368    2,    11|             Kérlek... ami azt illeti... hogy régebben... ezen egy kicsit...
369    2,    11|               szó, mondom, hanem arról, hogy nem értem... én azt hittem,
370    2,    11|                 titokzatosabb dolog az, hogy a halott él, mint az, hogy
371    2,    11|              hogy a halott él, mint az, hogy az élõ meg van halva. Kiábrándultan.
372    2,    11|            Kiábrándultan. Ennem tudtam, hogy te itt rosszul érzed magad.
373    2,    11|                Ja barátom, akkor persze hogy nem lehet kimenni, ha te
374    2,    11|                kimenni, ha te bevallod, hogy idevaló vagy, anélkül, hogy
375    2,    11|             hogy idevaló vagy, anélkül, hogy erre büszke volnál...~Õ
376    2,    11|               akik õrültet szimuláltak, hogy ne vigyék õket a frontra,
377    2,    11|           civilek, mint a katonák közt. Hogy miért? Isten tudja. Talán
378    2,    11|                 de egyetlen gondolatot, hogy õk hõsök, nem kevesebbek
379    2,    11|               ebbõl arra következtetek, hogy irigyled a többieket, akik
380    2,    11|              többieket, akik azonkívül, hogy õrültek, még más foglalkozást
381    2,    11|                 kell szimulálni. Tudom, hogy nehéz, de semmiképpen nem
382    2,    11|                 egyszerûen megfigyeled, hogy a többi, rendes ember, odakinn
383    2,    11|             szokott csinálni, beszélni, hogy osztja be az idejét, hogy
384    2,    11|               hogy osztja be az idejét, hogy vélekedik közérdekû kérdésekrõl -
385    2,    11|       kiállítják neked a bizonyítványt, hogy kutya bajod, mint annak
386    2,    11|            egyszer eldicsekedett nekem, hogy õ az egyetlen a magyar politikusok
387    2,    11|                  akinek írása van róla, hogy õ nem elmebeteg. Kelj fel
388    2,    11|                 a szakállad, mondd azt, hogy fontos dolgod van, ugyanis
389    2,    11|                az aktuális kérdésekrõl, hogy Lonci õnagysága bokája vékonyabb-e,
390    2,    12|                úgy, ahogy történt.~Ezt, hogy meg kell írni, kénytelen
391    2,    12|                  tisztában vagyok vele, hogy vétséget, legalábbis kihágást
392    2,    12|            indoklásai nem egészen azok. Hogy valaki elmebeteg (a paralízist
393    2,    12|                 azt teszem.~Az történt, hogy Fischer Zsigmond pékmester
394    2,    12|            akkor feltûnõ, ha felteszem, hogy a pékmester csak úgy, minden
395    2,    12|              Mihelyt azonban felteszem, hogy a pékmester valami egyéb
396    2,    12|           természetellenes. Tegyük fel, hogy a pékmester tûnõdött, töprengett
397    2,    12|               akkor nagyon természetes, hogy szórakozott - az volna természetellenes,
398    2,    12|                 szórakozott.~Nos tehát, hogy a pékmester csakugyan töprengett
399    2,    12|        lakossághoz, amelyben bejelenti, hogy olcsóbban, lényegesen olcsóbban
400    2,    12|                 adni. Meg is indokolta, hogy miért: azért, mert segíteni
401    2,    12|                 emberek nyomorúságán.~S hogy a „téboly logikája” még
402    2,    12|               Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy az eset megérett a tébolydára.~
403    2,    12|           kiáltvány fogalmazásán múlik, hogy becsukják-e (esetleg tébolydába,
404    2,    12|      hozzáértést követelõ valami ahhoz, hogy a hentesmesterek megállapíthassák
405    2,    12|                 kiflit és kenyeret süt, hogy ne éhezzenek.~Hát ez volt
406    2,    12|                 soha nem derül ki róla, hogy tébolyodott.~Mert a tébolyt
407    2,    12|                 pékmester is érezhette, hogy vele valami baj van, valami
408    2,    12|           érzése kijelölt.~Azt olvasom, hogy mikor a mentõk eljöttek
409    2,    12|                  és csakhamar kiderült, hogy nagyon jól tudja, hová viszik,
410    2,    12|          számított rá.~- Nagyon örülök, hogy elvisznek a Lipótmezõre -
411    2,    12|             pékmester, mint aki rájött, hogy valamit elhibázott, ugyanakkor,
412    2,    12|                 az volt a megállapodás, hogy öt kenyér csak öt embernek
413    2,    12|             embernek elég.~Csak annyit, hogy vannak jelek, amik azt mutatják,
414    2,    12|               jelek, amik azt mutatják, hogy isteni lelkének legmélyén
415    2,    12|                õ akarja”.~Ezt a gyanút, hogy a jó cselekedet mindig és
416    2,    13|            persze, nem is így, te buta, hogy csak így kapkodsz, nem ezt
417    2,    13|                aztán igazán elfelejtem, hogy hogy akartam csinálni. Nem
418    2,    13|                 igazán elfelejtem, hogy hogy akartam csinálni. Nem tudsz
419    2,    13|                percet, édesem, anélkül, hogy a kis szájadat mozgatnád
420    2,    13|                  várok egy percig, csak hogy bebizonyítsam, hogy milyen
421    2,    13|                csak hogy bebizonyítsam, hogy milyen szamár vagy, és hogy
422    2,    13|             hogy milyen szamár vagy, és hogy magad is rájöjj, hogy milyen
423    2,    13|                és hogy magad is rájöjj, hogy milyen egy ló vagy, mikor
424    2,    13|            felül, mikor a vak is látja, hogy annak oldalt kell lenni.~
425    2,    13|           békében hagysz, és elismered, hogy halvány sejtelmed sincs
426    2,    13|           halvány sejtelmed sincs róla, hogy kell ezt megcsinálni.~NÕ.
427    2,    13|           csíptelek, én odaadtam neked, hogy csináld meg.~NÕ. Hát meg
428    2,    13|              FÉRFI. De nem tudom nézni, hogy nem veszed észre... Ide
429    2,    14|                  és õ most elhatározta, hogy többé nem is szabad azoknak
430    2,    14|                hangosan és elhatározza, hogy mire kimondta, hogy „három”,
431    2,    14|        elhatározza, hogy mire kimondta, hogy „három”, már nem gondol
432    2,    14|            szomorú lenni.~Csodálkozott, hogy ez milyen egyszerû, és hogy
433    2,    14|             hogy ez milyen egyszerû, és hogy õ erre még nem gondolt.
434    2,    14|           hevenyében olyan érzése volt, hogy erre most semmi szükség.
435    2,    14|               Mire való? Emlékezett rá, hogy milyen nyomasztó és rettenetes
436    2,    14|          ezekben az utolsó napokban, és hogy a tõzsdén álldogált hosszan
437    2,    14|               izélni akarja az orvos... hogy is mondják csak? Egzekválni.
438    2,    14|         szembejövõt szinte megállított, hogy közölje vele, hogy így kell
439    2,    14|         megállított, hogy közölje vele, hogy így kell mondani: szuggerálás.
440    2,    14|           egészet, s az az érzése volt, hogy elérkezett a számadásig.
441    2,    14|                 el szólni. Elhatározta, hogy délután felszól a feleségéhez,
442    2,    14|                még tisztában volt vele, hogy a sarkon visszafordult,
443    2,    14|                valaki nagyon erõlködik, hogy eszébe jusson, mit álmodott
444    2,    14|                 jut. Most jött csak rá, hogy órákig mászkált a körúton,
445    2,    14|                  Annyira jó kedve lett, hogy dúdolni kezdett és zsebre
446    2,    14|           pillanatra szinte megszédült, hogy ilyen nagy dolog az õ eszébe
447    2,    14|                  mélyen megindulva - és hogy õ erre nem gondolt! Igen,
448    2,    14|                már kinyitotta a száját, hogy megmagyarázza neki. De aztán
449    2,    14|         egyszerre oly világosan érezte, hogy szinte szemét kellett behunynia
450    2,    14|              fényesség elõtt. Úgy jött, hogy eddig homály és sötétség
451    2,    14|                  Lángoló vágyat érzett, hogy megmagyarázza valakinek,
452    2,    14|               ajtóban rászólt a pincér, hogy nem fizetett. Ránevetett
453    2,    14|                meg is jegyezte magának, hogy az ilyen nagy mámor, mely
454    2,    14|             történt volna. Elhatározta, hogy most nagyon fogja figyelni
455    2,    14|            nagyon fogja figyelni magát, hogy könnyed és elegáns legyen.~
456    2,    14|            magát izgalmában, úgy örült, hogy a pincér nem vett észre
457    2,    14|           semmit. Ingerlõ vágya támadt, hogy még egyszer bebizonyítsa
458    2,    14|             nevetett. Egyszerre rájött, hogy az egyiket ismeri. Hiszen
459    2,    14|           mondta hangosan. Mikor látta, hogy az nem nevet, megharagudott.
460    2,    14|              végre nem lepõdhetnek meg, hogy bejöttem. És nekem jogom
461    2,    14|                meg. De én már rájöttem, hogy lehet az embernek jókedve.
462    2,    14|                az ablakig ment. Érezte, hogy az arca elvörösödik. Kinézett
463    2,    14|            valami?~Kinézett az ablakon, hogy talán odakint van az a valami.
464    2,    14|          rekedten. - Na, nagyon örülök, hogy beszélhetek magával. Sok
465    2,    14|     újságírókkal, mi, hehe?~Ez jó volt, hogy ilyen elfogulatlan vagyok,
466    2,    14|                 meg, meg kell mutatnom, hogy szeretem õt.~És hirtelen
467    2,    14|            lágyság töltötte el. Érezte, hogy forró könnyek gyûlnek szemébe
468    2,    14|             mondta, és rémülten érezte, hogy csakugyan megijedtek. Ekkor
469    2,    14|          szállta meg, mikor észrevette, hogy csakugyan megijednek. Eleresztette
470    2,    14|           gyötrõdve próbálta eltalálni, hogy azok hová rohanhatnak és
471    2,    14|              pincér, feketét...~Érezte, hogy feketét kell kapnia, hogy
472    2,    14|               hogy feketét kell kapnia, hogy ki kell õt szolgálni, hogy
473    2,    14|              hogy ki kell õt szolgálni, hogy akkor elmúlik ez a lidércnyomás.
474    2,    14|                rögtön megbánta, érezte, hogy egy fokkal hangosabb volt,
475    2,    14|         mozdulattól: nem emlékezett rá, hogy õ fel akarta emelni a kezét -
476    2,    14|                az asztalról. És érezte, hogy most több ilyen mozdulat
477    2,    14|          gyorsan, beszélni, cselekedni, hogy lássák, ébren vagyok. Most
478    2,    14|              Most görcsösen erõlködött, hogy mirõl beszéljen. Valami
479    2,    14|           amibõl mindenki rögtön látja, hogy minden rendben van, és hogy
480    2,    14|             hogy minden rendben van, és hogy neki semmi titkolnivalója
481    2,    14|                tolakodott fel a kérdés: hogy kerültem én ide, és most
482    2,    14|          történt? De nem jutott eszébe, hogy mi történt. Annyi azonban
483    2,    14|            Annyi azonban bizonyos volt, hogy most már folytatni kell,
484    2,    14|             között, kúszva, négykézláb, hogy senki ne lássa, eltakart
485    2,    14|                neki megkötözött testét, hogy harapja és marja a falakat...
486    2,    14|           harapja és marja a falakat... hogy füleit letépje, és felszakítsa
487    2,    14|                és felszakítsa száját... hogy belemarkoljon agyába, s
488    2,    14|                   Csak mondana valamit, hogy mehessek... nyugodtan...
489    2,    14|                   Csapna be... Mondaná, hogy csak sétálni visz... hogy
490    2,    14|               hogy csak sétálni visz... hogy ne kelljen verekednem...
491    2,    14|                   lepõdött meg a mentõ, hogy kisegítették. - Csak sétálni.
492    2,    15|                 Kötelességemnek tartom, hogy megtérésemet elsõsorban
493    2,    15|                 bennem kitûzött célját, hogy a régi embert lerombolja,
494    2,    15|               könyvbõl ugyanis kiderül, hogy így mondjam, napnál világosabban
495    2,    15|            napnál világosabban látható, hogy micsoda sötétségben éltem
496    2,    15|                 meg volt gyõzõdve róla, hogy az emberi lény legértékesebb
497    2,    15|           mondható véletlen úgy akarta, hogy e sötétségben - az Ész Sötétségében -
498    2,    15|         kedvezõvé tették a talajt arra, hogy Új Hitét és Meggyõzõdését
499    2,    15|                 pont nyáron jut eszébe, hogy a hõség milyen egészséges
500    2,    15|                 a Vezér.~Õrült érdekes, hogy az a sok ember, aki eddig