Rész,  Fej.

 1    1,     3|           késõn jönnék...~- Szent Isten!...~- Na igen, holnap reggel
 2    1,    10|          az nem kunszt és mert az Isten is belgyógyász;~röntgeneshez,
 3    2,     8|           magamnak kell vállalni. Isten vele, s ne szóljon senkinek.~
 4    2,    11|          vagyok, kivel beszélek - isten tudja, hol jár az eszem.
 5    2,    11|         katonák közt. Hogy miért? Isten tudja. Talán szerénységbõl.
 6    2,    15|           azt óbégatja, hogy õ az Isten.~Elõször is, hogy lehet
 7    2,    15|          is, hogy lehet egy ember Isten, ápoló úr, kérem szépen,
 8    2,    15|        Másodszor, hogy lehet õ az Isten, mikor én vagyok az?~ ~
 9    3,     1|        Magammal viszem a kulcsot. Isten vele.~- Isten vele, Andrej.
10    3,     1|          a kulcsot. Isten vele.~- Isten vele, Andrej. Jaj, az oldalam!~*~-
11    3,     1|          gonoszul nevetett.~- Na, isten veled. Én elmék.~- Hová?~-
12    3,     5|      csattogtatva.~BETEG zokogva. Isten legyen kegyelmes, bûnös
13    3,    11| mondanivalóm volt neki, de bizony isten elfelejtettem. Ott ültem
14    3,    11|        Dezsõ vállat vont.~- Tudja isten. Azelõtt nagyon tetszett.
15    4,     2|          és mellemen át daloltam: Isten! Isten! milyen kevéssé fontos
16    4,     2|      mellemen át daloltam: Isten! Isten! milyen kevéssé fontos mindez!
17    4,     3|   odafordultak.~- Hogy a keserves isten... - káromkodott a tanár. -
18    4,     3|    alakokkal vagyok körülvéve, az isten verje meg, mindjárt kapkodnak...
19    4,     3|     téríti magához.~- Lejjebb, az isten áldjon meg! Ez egy szúrás?
20    4,     3|       kell elviselni.~- Lazán! az isten... lazábban! Hogy markolsz
21    4,     3|          hogy van neki? Én bizony isten nem tudtam! Hirtelen rájött
22    4,     4|       középen feszülettel? Boldog isten, villant át rajtam a rémület,
23    4,     5|           nem azzal a céllal, sõt Isten mentsen tõle, hogy megértsen.~