Rész,  Fej.

501    2,    15|            Brunó és Voltaire és Darwin, hogy eshettek ekkora tévedésbe,
502    2,    15|              eshettek ekkora tévedésbe, hogy ezt nem látták, amit most
503    2,    15|                 többiek is) azt hitték, hogy az ember legfontosabb szerve
504    2,    15|           szempontjából a mozdulatokat (hogy mennyiben igazolják egymást!)
505    2,    15|              miután nem ment a fejembe, hogy mondhatja valaki éppen az
506    2,    15|              Azzal tettem le a könyvet, hogy a Gottfried Benn-féle szentírás
507    2,    15|              kiforgatott önmagamból, és hogy megtértem: az Új Vallás
508    2,    15|                ünnepélyesen bejelentem, hogy csatlakozom Gottfried Benn
509    2,    15|                együtt hiszem és vallom, hogy az egyéni Értelem, Belátás
510    2,    15|                együtt hiszem és vallom, hogy az egyénnek nem szabad spekulálni
511    2,    15|      Tökéletesen egyetértek vele abban, hogy a születendõ új világban
512    2,    15|                fõorvos úr kérem szépen, hogy ez az alak itt folyton azt
513    2,    15|               itt folyton azt óbégatja, hogy õ az Isten.~Elõször is,
514    2,    15|                 õ az Isten.~Elõször is, hogy lehet egy ember Isten, ápoló
515    2,    15|            bolond beszélhet.~Másodszor, hogy lehet õ az Isten, mikor
516    3,     1|         Szerette volna még megjegyezni, hogy Vaszilijnak Kazánba kell
517    3,     1|                a lépcsõn.~És így esett, hogy Vaszilijt, aki féléve került
518    3,     1|         szégyenkezõ bocsánatkérés volt, hogy nem érti a kérdést, nem
519    3,     1|            egyenesen a frontra küldtek, hogy majd ott a lövészárkok között
520    3,     1|         altisztek észrevették útközben, hogy szegény fiú hülye, de vállat
521    3,     1|              szelíden mosolyogva tûrte, hogy tréfáljanak vele és rajta.
522    3,     1|                 A kiképzésnél kiderült, hogy Vaszilij elég jó arra, amire
523    3,     1|             Végre megint elájult.~~III.~Hogy történt, senki se tudta,
524    3,     1|             nevezték, és arra céloztak, hogy el akart lógni, hülyének
525    3,     1|               tudat mélyébõl: kiderült, hogy tud írni, olvasni, számolni -
526    3,     1|              szabad szemmel észrevette, hogy a leplezett cserjés mögött
527    3,     1|                  mikor elõször jött rá, hogy le lehet venni a testérõl,
528    3,     1|       okmányokkal együtt: szóba került, hogy kitüntetést alig lehet már
529    3,     1|                 Kihallgatták, kiderült, hogy gyakorlatilag többet tud,
530    3,     1|                éve harcolt már anélkül, hogy egy napra hazakéredzkedett
531    3,     1|                 nem volt alkalmas arra, hogy kiderüljön valakirõl, kicsoda,
532    3,     1|                 hihetetlenül naiv volt, hogy azt hitték, tréfál, nem
533    3,     1|           félnek semmitõl, ahol nemcsak hogy nem jutalmazzák meg, aki
534    3,     1|             Gyakran volt szó a békérõl, hogy ennek egyszer vége lesz:
535    3,     1|                jött; elvégezte magában, hogy ez, hogy ilyeneket mondanak,
536    3,     1|             elvégezte magában, hogy ez, hogy ilyeneket mondanak, valami
537    3,     1|               színházban.~- Azt mondta, hogy visszajön.~- Jó, ne nevessen
538    3,     1|             Vaszilij olyan rekedt volt, hogy alig tudott beszélni.~-
539    3,     1|                õrült... Menjen most.~És hogy nem mozdult suttogta:~-
540    3,     1|                 eltartott, míg elhitte, hogy nem eresztik be. Lassan
541    3,     1|                 megegyeztek az orvosok, hogy az idegsokk ugyanolyan természetû
542    3,     1|                úgy oldta meg a kérdést, hogy a régi állapot tért vissza,
543    3,     1|                 lehetségesnek tartotta, hogy a hároméves harctéri szolgálat
544    3,     1|              egyik regényében olvastam, hogy az óriás, géptestû marsbelieket,
545    3,     1|            Vaszilij nem tudta meg soha, hogy agyát, mely ágyúk bömböléséhez
546    3,     2|               benne, mióta elhatározta, hogy megírja. Most már hitt benne,
547    3,     2|             Most már hitt benne, hitte, hogy nemcsak az õ életében, de
548    3,     2|                lefelé, észre se vettük, hogy a Ligetbe értünk. Alkonyodott,
549    3,     2|                a rossz hangulat beállt, hogy megtaláljuk azt a képzetet,
550    3,     2|             engedelmeskedett. Kiderült, hogy semmi különös képzete vagy
551    3,     2|                 álltunk egy pillanatra, hogy elmehessen mellettünk.~-
552    3,     2|              Magyarázni próbáltam neki, hogy véletlen nincsen. Ha õ úgy
553    3,     2|                 nincsen. Ha õ úgy érzi, hogy ez a beteges levertség az
554    3,     2|            rajta, akkor ez azt jelenti, hogy az olasz fagylaltos hasonlított
555    3,     2|                 nem látszott meg rajta, hogy meggyõztem. Ettõl magam
556    3,     2|            karakterén hamar észrevette, hogy magyar vagyok, néhány magyar
557    3,     2|         bõbeszédûen dicsekedni kezdett, hogy tizennégyben fél évig Pesten
558    3,     2|                 arccal, és biztosított, hogy Pest nagyon szép város.~
559    3,     2|               az Isonzónál is harcolt - hogy mikor? Tizenhét elején,
560    3,     2|              vont.~- Mi lövöldöztünk... hogy talált-e a golyóm, azt én
561    3,     2|               katonáról tudom biztosan, hogy én öltem meg. Véletlenül
562    3,     2|            nagyon sajnáltam szegényt.~- Hogy volt az?~- Kavernát csináltunk
563    3,     2| szakaszparancsnoknak - õtõle hallottam, hogy híres zenész volt odahaza.
564    3,     3|               makacskodott az orvossal, hogy adjon neki vattát, mert
565    3,     3|                de errõl nem mondta meg, hogy mire kell.~~II.~A fát három
566    3,     3|                és ásítva eszébe jutott, hogy az almafán valószínûleg
567    3,     3|              levágta. Aztán telefonált, hogy hozzanak bölcsõt, deszkából.~ ~
568    3,     4|              néni,~a feleségem megkért, hogy írjak én õ helyette Málcsi
569    3,     4|                 értesítem Málcsi nénit, hogy június tizennyolcadikára
570    3,     4|           megsimogatott, és azt mondta, hogy ne foglalkozzak ilyesmivel,
571    3,     4|                 pár latin szót mondott, hogy ilyen betegséget lehet kapni,
572    3,     4|                 Meg is kellett ígérnem, hogy az õ jó férje leszek, és
573    3,     4|                csak lábujjhegyen járok, hogy ne zavarjam. De hát az ilyen
574    3,     4|               érti az életet. Tudom én, hogy Jolánnak igaza van, hogy
575    3,     4|                hogy Jolánnak igaza van, hogy ez az egész egy kis hisztériás
576    3,     4|               hálószobába, és kérdezte, hogy miért nem alszom még, egyszerre
577    3,     4|            szívem, panaszkodni kezdtem, hogy senki sem gondol rám, és
578    3,     4|                senki sem gondol rám, és hogy úgy félek a sötétben, de
579    3,     4|             pulzusomat, és megkérdezte, hogy nem érzek-e fluktuáló nyomást
580    3,     4|                Én nagyon boldog voltam, hogy ilyen jó hozzám, és meg
581    3,     4|                 modorában elmagyarázta, hogy máskor vigyázzak, mert éppen
582    3,     4|             vagy ilyesmi. Õ azt mondja, hogy ez egy egész egyszerû idioszinkrázia
583    3,     4|             idioszinkrázia a részemrõl, hogy úgy félek attól a kis karbol-szublimáttól,
584    3,     4|                tudom elmagyarázni neki, hogy aztán egész éjjel tele van
585    3,     4|                között az jár a fejembe, hogy milyen jó és vigasztaló
586    3,     4|                Málcsi néni tudja, ugye, hogy a kis babát ennek a hónapnak
587    3,     4|                vártuk, Jolán mondta is, hogy ötödike felé meglesz, és
588    3,     4|             pontosan, bár panaszkodott, hogy sok más dolga volna. Mondom,
589    3,     4|             tanulmányozta éjjel-nappal, hogy el ne tévessze, de aztán
590    3,     4|                 Késõbb aztán rájöttünk, hogy nem õ volt a hibás, hanem
591    3,     4|              miatt rosszul volt leírva, hogy hogyan kell gyermeket szülni,
592    3,     4|                dolog.~Jolán azt mondja, hogy az orvostudomány valamikor
593    3,     4|                 valamikor odáig viheti, hogy a férfiak is tudna majd
594    3,     5|            arról van szó...~DR. MODERN. Hogy mirõl van szó, azt most
595    3,     5|                Magának szerencséje van, hogy Európa egyik legmodernebbül
596    3,     5|                 a beteget.~BETEG. Azaz, hogy bocsánatot kérek...~DR.
597    3,     6|                feketéllett. Kérdésemre, hogy kik azok, egy szakállas
598    3,     6|          aggastyán választolt, mondván, hogy õk orvostanhallgatók, akik
599    3,     6|               dr. egyetemi tanárral, és hogy reggel öt óra óta állanak
600    3,     6|               nálam pontosabban tudták, hogy a gyomornak melyik részébe
601    3,     6|              melyik részébe kell rúgni, hogy nagyon fájjon.~Mire a folyosóra
602    3,     6|                értem, megállapíthattam, hogy nekem tulajdonképpen nem
603    3,     6|                megkérdeztem egy ápolót, hogy merre kell bemenni a tanárhoz.
604    3,     6|                  és nem akarta elhinni, hogy nincsen. Azt mondta: jó,
605    3,     6|                 jó, látott õ már olyat, hogy be akartak csúszni ezek
606    3,     6|                 végre mégis meggyõztem, hogy beteg vagyok, nagyon udvarias
607    3,     6|          bizalmatlan hangját:~- Biztos, hogy nem hallgató?~- Nem nagyságos
608    3,     6|        kilencszázat láttam, de mondják, hogy tulajdonképpen ezernyolcszáz
609    3,     6|            egyik közbe a fülembe súgta, hogy már nagyon régen nem láttak
610    3,     6|                 betegségeket ábrázolni, hogy a tanítás folytonossága
611    3,     6|                 azután megállapítottam, hogy nekem tulajdonképpen nem
612    3,     6|            vizsgázó rohant a szájamnak, hogy megnézze a nyelvemet.~Hosszas
613    3,     6|               bedugta fejét a torkomba, hogy elõször vizsgázhasson.~-
614    3,     6|              kérdõleg nézett a tanárra, hogy jó lesz-e? De a tanár pokoli
615    3,     6|                 szemével, és odasúgott, hogy ne szóljak senkinek, õ nem
616    3,     6|       tanterembe. Elõre mulatott rajta, hogy meg lesz lepõdve a tanár,
617    3,     7|              fiatal orvos azt is tudta, hogy ma lesz az esküvõje annak
618    3,     7|              évig éppoly kevéssé látta, hogy a lány szereti õt, mint
619    3,     7|             kapzsi mámorral gondolt rá, hogy mégis megcsókolja, összeszorítja,
620    3,     7|                 nyíltan megmondta neki, hogy az õ kívánságának enged -
621    3,     7|               enged - mindegy, az a fõ, hogy engedett. A többit majd
622    3,     7|             holnap. Jól ismerte, tudta, hogy megtartja a szavát. A hároméves
623    3,     7|           kulcsok. Az igazgató leizent, hogy Kulcsár doktor urat átkérték
624    3,     7|                 ajtót, János, megnézem, hogy állunk. Hányan leszünk odalent?~-
625    3,     7|             tessen már jelentést tenni, hogy kellenének még fülkék, ötöt
626    3,     7|                Nem mintha attól félnék, hogy hideglelést kapnak, könyörgöm,
627    3,     7|                 persze nem tehet János, hogy a természet nem olyan rendes,
628    3,     7|             útbaigazítást nem találtak, hogy miféle lehet. Levelet hagyott,
629    3,     7|                 lehet. Levelet hagyott, hogy aszongya, nem akar élni
630    3,     7|                  nem akar élni és kéri, hogy hozzák õt azonnal ide. Az
631    3,     7|               azonnal ide. Az a furcsa, hogy pontosan megírta, hogy ide,
632    3,     7|                  hogy pontosan megírta, hogy ide, ebbe az intézetbe hozzák,
633    3,     7|                 tegyék õt le a pincébe, hogy reggelre ott találja, aki
634    3,     7|       összeszorítva.~- Margit - mondta, hogy élvezze azt a borzasztó
635    3,     7|             ostoba fickó... hm, persze. Hogy egy percre az esküvõjén...
636    3,     7|               az meg annyit se ért meg, hogy délutánig... csak éppen
637    3,     8|                az öné?~- Az enyém is.~- Hogy hívták?~- Pötty Pepinek
638    3,     8|                 volna! Ha én ezt tudom, hogy nem magához akar menni,
639    3,     8|              nem magához akar menni, és hogy maga beugrik a Vasútiról...
640    3,     8|              máshoz megy, és én tudtam, hogy az csak maga lehet...~-
641    3,     8|              lehet...~- És ha én tudom, hogy maga pisztolyokat vásárol
642    3,     8|                 pisztolyokat vásárol és hogy nem akar magához menni...
643    3,     8|              máshoz megy, és én tudtam, hogy az mag a...~- És ezért oszlunk
644    3,     9|               gondoltam, azt gondoltam, hogy a nõ, az egy olyan, mint
645    3,     9|              egy olyan, mint egy virág. Hogy van az, hogy ezt önök még
646    3,     9|                 egy virág. Hogy van az, hogy ezt önök még nem vették
647    3,     9|             durva és földies kezeimmel, hogy merek hozzányúlni ehhez
648    3,     9|                 szeret. Ma észrevettem, hogy mellemen valóságos kis bimbók
649    3,     9|               kis gyöngyvirág-parfümöt, hogy tessem a kukacnak, de úgy
650    3,    10|              remegve a csudálatos igék, hogy szinte emberfölöttinek látszott,
651    3,    10|              errõl a Duséról hallottam, hogy sóskát eszik csak, mogyoróval,
652    3,    10|            ezreivel, s mily csudálatos, hogy a kultúra s értelem lángszövétneke
653    3,    10|            gondolkodva mondta: Igen, és hogy van az, kérlek, hogy ezek
654    3,    10|                 és hogy van az, kérlek, hogy ezek a majmok például ilyen
655    3,    10|             kúrát használ a fogyó hold, hogy így lefogyott; nem eszem
656    3,    10|              lejönnél velem a föld alá, hogy egyesüljünk a másvilágon -
657    3,    10|            szólt hozzám: Mondd, kérlek, hogy fogytál le ennyire? - és
658    3,    11|              két nappal idézést kaptam, hogy jelenjek meg a Másvilági
659    3,    11|             ahol többedmagammal vártam, hogy átdeportáljanak a Marsba
660    3,    11|                szintén ide osztottak.~- Hogy vagy - kérdeztem -, soká
661    3,    11|                 például eszembe jutott, hogy nekem egy komissióm van.
662    3,    11|                valakinek, egy hölgynek, hogy halálom után két nappal,
663    3,    11|         elõnyösebb azért ez az állapot, hogy az embernek nincs teste.
664    3,    11|             megígértem. Azt írtam neki, hogy a másvilágon találkozunk.~
665    3,    11|            tükörben, és törtem a fejem, hogy mit is akartam neki mondani.
666    3,    11|               direkt agyonlõttem magam, hogy találkozhassunk. És képzeld,
667    3,    11|               vagy, nem jutott eszedbe, hogy milyen furcsa dolog egy
668    3,    11|              Különös hatással volt rám, hogy ni, ezek még mindig hordják
669    3,    11|           Kérlek alássan, ugyan kérlek, hogy néz ki egy emberi láb! Nyilvánvalóan
670    3,    11|        formátlan húsdaganat. Nem értem, hogy ezt akkor nem vettem észre.~-
671    3,    11|                 szánalmasabb a két fül. Hogy ez soha nem jutott az eszembe!
672    3,    11|            Aztán megint törtem a fejem, hogy tulajdonképpen miért is
673    4,     1|              utolsó szegig, csak tudom, hogy kell vele bánni. Megveregettem
674    4,     1|          csillogott. Mereven figyeltem, hogy fordul el, mikor bal kezem
675    4,     1|                lihegtem. Oldalt dûltem, hogy a bal szárny felemelkedjék,
676    4,     1|               furcsa. Csak az bizonyos, hogy valami remegõ karika szorongatta
677    4,     1|                aztán minden fehér lett. Hogy is volt? Följebb, csak följebb,
678    4,     1|             ruháját. Nem is emlékeztem, hogy magammal hoztam, és a hátam
679    4,     1|                   mondta -, csak hagyd, hogy rajta hagyjam a kezem. Miért
680    4,     1|                Repülni fogsz... akarom, hogy repülj... velem...~- Repülök -
681    4,     2|                  nem mintha azt hinném, hogy ön segíteni tud rajtam.
682    4,     2|                  tisztában vagyok vele, hogy betegség. Amint itt ülök,
683    4,     2|             megmagyarázni, doktor úr... hogy ez nem egyszerû és nem szokott...
684    4,     2|              egyszerû és nem szokott... hogy mindennek mély és nagyon
685    4,     2|             súlyos jelentõsége van - és hogy ez egy egészen új és titokzatos -
686    4,     2|               magamat, és megállapítom, hogy a hisztérikusok és kéjelgõk
687    4,     2|             zsibbasztó izgalommal kell, hogy narkotizálják. Az én fajtámból
688    4,     2|            felszabadulás - és ez a kéj. Hogy a lelki jelenség - ijesztõ
689    4,     2|               Ön igen figyelmes, tudom, hogy kicsit kuszán beszélek.
690    4,     2|                 gondol ön errõl? ... És hogy is kezdjem csak?... Petyhüdt
691    4,     2|                 betegség, hm. Bizonyos, hogy csöndes és melankolikus
692    4,     2|               pátoszt. Ezt tudnia kell, hogy megértsen. Ami az én lelkemben
693    4,     2|              sokszor az az érzésem van, hogy hangokat kellene megütnöm -
694    4,     2|                  mihelyt arról van szó, hogy egy ad hoc, önmagából fakadt
695    4,     2|                    De homályosan érzem, hogy száz és száz év múlva, mikor
696    4,     2|                 tisztán látni fogják -, hogy akkor a társalgás nyelve
697    4,     2|                Most már annyira vagyok, hogy jól ismerem ennek az állapotomnak
698    4,     2|            fejemben. Most, most: érzem, hogy közeledik. Egyetlen, nehéz
699    4,     2|           kegyetlenül lenyomom tüdõmbe, hogy a lélegzet nehezebb, lihegõbb
700    4,     2|                 lenni hozzájuk - érzem, hogy fölénnyel kell megvetniök
701    4,     2|    mellékterményei a fajnak, csak arra, hogy õket megtermékenyítsük: -
702    4,     2|                s várjuk az áldozatot -, hogy aztán lerohadjunk a földbe,
703    4,     2|         csomózott torkomba az irigység, hogy szeretem, s hogy oly szép,
704    4,     2|              irigység, hogy szeretem, s hogy oly szép, s hogy nem én
705    4,     2|            szeretem, s hogy oly szép, s hogy nem én vagyok õ. Ki szerettem
706    4,     2|         nyújtotta felém csókra a kezét, hogy éreznem kellett: erre a
707    4,     2|           magamra maradtam és rájöttem, hogy gyûlölöm õt, reménytelen
708    4,     2|           emlékére, amit felhasználtam, hogy egy igazabb s hozzám méltóbb,
709    4,     2|               csukott szemekkel tûrtem, hogy átgázoljanak testemen a
710    4,     2|             Dehogy... hiszen mondottam, hogy elfeledtem aztán... Mondom,
711    4,     2|              kellett már: hozzászoktam, hogy egy verkli is megtegye ugyanazt
712    4,     2|         rettenetes szánalom. Nem tudom, hogy történt, világosfejû és
713    4,     2|                  Hozzászoktattam magam, hogy parancsszóra szinte s akkor
714    4,     2|          egyszer látnak, munkába menet, hogy érdemesnek látják élni miatta”?
715    4,     2|                    Hagyjon... Mit akar? Hogy mondta?~- Hogy én azt nem
716    4,     2|                Mit akar? Hogy mondta?~- Hogy én azt nem értem... Hazudom,
717    4,     2|                értem... Hazudom, én?... Hogy a tudomány...~- Nem értem...
718    4,     2|              tudomány...~- Nem értem... hogy ez mind vízió... hogy egy
719    4,     2|                   hogy ez mind vízió... hogy egy elnyomott érzékiség...
720    4,     2|              egy elnyomott érzékiség... hogy magamat...~- Hogy magamat
721    4,     2|          érzékiség... hogy magamat...~- Hogy magamat siratom?... Hogy
722    4,     2|                Hogy magamat siratom?... Hogy egy lefojtott szerelmi csalódás...
723    4,     3|               Már én is szólni akartam, hogy folyton az orra alá tartod
724    4,     3|              tartod a lámpát, ahelyett, hogy a hasba világítanál...~-
725    4,     3|         összerezdült, mikor észrevette, hogy megszólal...~- Nna, éppen
726    4,     3|       tisztességes könyvet...~Lehajolt, hogy megmossa az arcát, amire
727    4,     3|              Mindketten odafordultak.~- Hogy a keserves isten... - káromkodott
728    4,     3|                nem tudnátok nagyon jól, hogy sérvem van... Azt hiszitek,
729    4,     3|           mennydörgött:~- Megvesztél... Hogy én?!... Hogy engem?!...
730    4,     3|              Megvesztél... Hogy én?!... Hogy engem?!... egy másik professzor?...
731    4,     3|            akkor...~- Mit akkor? Mi az, hogy akkor? Már megint kapkodod
732    4,     3|               magam csinálnám, csak hát hogy álljak hozzá, ahogy az egyszeri
733    4,     3|                 értve?! Azaz hopp csak! hogy el ne felejtsem... ilyen
734    4,     3|              szemembe akartok vakítani, hogy ne lássak?~Mindhárman ugrálni
735    4,     3|                 mit bámulsz, hát persze hogy elõrajzoltam... Majd rátok
736    4,     3|                  ne mellé - azt akarod, hogy ordítsak, mint az a tegnapi
737    4,     3|           vénasszony? Látom nagyon jól, hogy mellé tartod!~A két asszisztens
738    4,     3|                igen, Vajda úr... éppen, hogy magácskára vagyok kíváncsi...
739    4,     3|                türelmetlen, alig várja, hogy felmetélje a belemet...
740    4,     3|            széttárt seben. Csak furcsa, hogy az ernyedt bõrnye nem tolul
741    4,     3|                furcsa ezzel a tömlõvel, hogy nem buggyan elõ...~- Aha! -
742    4,     3|              keresgélni... Az bizonyos, hogy valahol van... Na, mégis.
743    4,     3|          másikra! Ezerszer mondtam már, hogy jobb kéz felõl teszem le,
744    4,     3|            Lazán! az isten... lazábban! Hogy markolsz bele, édes fiam,
745    4,     3|               Egy pillanatig se hittem, hogy holmi Horkayra jobban rábízhatom...
746    4,     3|         legszebb - azt, remélem, tudod, hogy a mûtét egyáltalán nem volt
747    4,     3|                nélkül, igaz? Te tudtad, hogy van neki? Én bizony isten
748    4,     3|        hitetlent... rákényszerítette... hogy az ujjával nyúljon be...
749    4,     3|                  amiért nem hitte el... hogy a lángésznek... külön törvénye
750    4,     4|                BETEGEK~Utóbb derült ki, hogy reggeli tíz óra körül járhatott
751    4,     4|         sötétség, néhány órával elõbb - hogy fogjon már hozzá a tanár
752    4,     4|               ami leszorította hasamat, hogy túl vagyok a mûtéten, de
753    4,     4|              vagyok a mûtéten, de vajon hogy sikerült? s túl vagyok-e
754    4,     4|         áldozásra. Másnapra már tudtam, hogy ez pontosan tíz órakor mindig
755    4,     4|             mûtéthez, biztosított róla, hogy ma értem is imádkozott,
756    4,     4|                  és ellátott tanáccsal, hogy viselkedjem az elsõ órákban,
757    4,     4|            viselkedjem az elsõ órákban, hogy mozogjak, hogy vegyek lélegzetet,
758    4,     4|                 órákban, hogy mozogjak, hogy vegyek lélegzetet, hogy
759    4,     4|                 hogy vegyek lélegzetet, hogy a kellemetlen émelygés minél
760    4,     4|                után - melybõl kiderült, hogy komplikációtól nem kell
761    4,     4|            kedves ember volt. Elmondta, hogy õ bizony, sajnos, több mint
762    4,     4|       hozzáértésemmel is elõhozakodtam, hogy ezek a sipolyok milyen jóindulatúak
763    4,     4|               mintegy figyelmeztetésül, hogy törõdjek egyelõre tulajdon
764    4,     4|         lelkemre, ha megneheztelne rám, hogy én tudtam a dologról, mégse
765    4,     4|             idejében... hát csak azért, hogy ne mondhassa...~- Háhhá...
766    4,     4|            szerint is. Érezni lehetett, hogy rögtön védelmére kelne,
767    4,     4|                 hatosból... nem hinném, hogy még két napig elhúzza...
768    4,     4|               ugye, megmondtam magának, hogy õ lesz az elsõ a csontbajosok
769    4,     4|            tisztelendõ úr úgy nevetett, hogy meglepetésemen túl komolyan
770    4,     4|              inkább olyasmit hallottam, hogy rosszul áll a maga szénája.
771    4,     4|          melyikünk hal meg elõbb? Ugye, hogy nem én?~S még hunyorgatott
772    4,     4|              még hunyorgatott is felém, hogy neki adjak igazat.~Csodálkozva
773    4,     4|               fontoskodva kijelentette, hogy neki most már mennie kell,
774    4,     4|           mennie kell, sejteni engedte, hogy valami gáláns és diszkrét
775    4,     4|                 célzott kacskaringósan, hogy nem tud szabadulni, folyton
776    4,     4|        felüdülve.~Bár nyilvánvaló volt, hogy a tréfa egyiküknek se árt,
777    4,     4|         Akármennyire tudják mindketten, hogy játék az egész, az öregúr
778    4,     4|                játék. El is határoztam, hogy valahogy figyelmeztetem
779    4,     4|       elszomorítani.~Másnapra kiderült, hogy nyugtalanságom oka merõ
780    4,     4|               tisztelendõ úr érdekében, hogy Fityó mester látogatása
781    4,     4|                Mi van azzal a Fityóval, hogy nem jön, csak nincsen rosszul?
782    4,     4|                  a hármasba, ne mondja, hogy kerestem, csak nézze meg,
783    4,     4|                Hát csak arra gondoltam, hogy mivel a tisztelendõ úr úgyis
784    4,     4|          elkerül nemsokára oda, ahol... hogy is mondjam csak - nagyobb
785    4,     4|               itt, ezen a sárvilágon... hogy szólna egy jó szót szegény
786    4,     4|                 bûnös lelkem érdekében, hogy aszongya, még én úgyse értem
787    4,     4|        megbeszéltük a szõke ápolónõvel, hogy tavaszra a Dunántúlra utazunk
788    4,     4|         ismertem meg, a végén kiderült, hogy egyáltalán nem untatott
789    4,     4|             Egyébként azt is megtudtam, hogy a kórházban nem volt senki,
790    4,     4|      mosolyogtak. Az ápolónõ elmesélte, hogy hónapok óta megy így ez
791    4,     4|               az ugratás, a vetélkedés, hogy melyikül éli túl a másikat,
792    4,     4|                 kórház egyik orvosától, hogy öt hónappal késõbb egy nyári
793    4,     4|        legtávolabbról is feltenni róla, hogy örült, amiért neki lett
794    4,     4|            gondolkodás nélkül elhiszem, hogy nem örült, mert nekem is
795    4,     4|                elkésve értesültem róla, hogy megszûnt dobogni és szeretni.~ ~
796    4,     5|              különben is hajlamosak rá, hogy gyógyulásukat egy újjászületõ
797    4,     5|               csak reményük se volt rá, hogy valaha lássanak, mint engem,
798    4,     5|               kísértené hát a káprázat, hogy õ is más emberré lett, újjászületett -,
799    4,     5|          emberré lett, újjászületett -, hogy a jövõben nem ismétli meg
800    4,     5|          nagyobbik felét tönkretette, s hogy csak jót és okosat és célszerût
801    4,     5|                 a társadalom érdekében? Hogy vége a megnemértésnek, közte
802    4,     5|             mintha arra figyelmeztetne, hogy csak nemrég születtem meg.
803    4,     5|         népszerû mûdalnak azon a során, hogy „Pap is lesz, virág is,
804    4,     5|                 a hetekben tapasztalok. Hogy nemcsak a magam, az emberek
805    4,     5|          cinikusan szólva megállapítom, hogy elsõ, ifjonti bemutatkozásom,
806    4,     5|                elárasztottak, kiderült, hogy Pesten néhány napig megint
807    4,     5|                  miért nem engeded meg, hogy jó legyek?” De hagyjuk ezt,
808    4,     5|           alkalmat adtam az embereknek, hogy jók legyenek hozzám. És
809    4,     5|                volt elhitetni magammal, hogy érdemes új életet kezdeni -
810    4,     5|          gyönyörû feleségre tett szert, hogy attól tartok, végleg le
811    4,     5|              Már most tudni kell rólam, hogy mint a mûnyelv mozgalmának
812    4,     5|                olyan könnyû megtanulni, hogy nem ingerelte eléggé nyelvészbecsvágyamat.
813    4,     5|                mi történt. Önök tudják, hogy szegény férjemnek meg kellett
814    4,     5|         csodálkozni fognak, de tény az, hogy agybetegségének elsõ komoly
815    4,     5|               tünetét úgy vettük észre, hogy egy napon elfelejtett eszperantóul
816    4,     5|       bólogattak, elmentek s így esett, hogy nem esett folt a magyar
817    4,     5|             különben is ezennel ígérem, hogy új életemben olyan folyékonyan
818    4,     5|              míg rajta nem kapom magam, hogy tulajdonképpen úgy ketyegek,
819    4,     5|              német szavakkal körülírni, hogy adjon levélpapírt és tintát,
820    4,     5|              azzal a titkos szándékkal, hogy majd versalakban írom fel
821    4,     5|               jegyzeteimet, hadd lássa, hogy költõ vagyok. Hát nincs
822    4,     5|                magam, fontolóra veszem, hogy végre is annak a nagy Strindbergnek
823    4,     5|              haraggal hirdette világgá, hogy a Nõ nem érti meg a Férfit -
824    4,     5|               szívemre, jelezni akarom, hogy milyen csodaszép a tavasz,
825    4,     5|                  a yachtok, a hegyek és hogy inspirálva vagyok. Frõken
826    4,     5|                itt szokták - aztán int, hogy kövessem. A folyosón egy
827    4,     5|                 sõt Isten mentsen tõle, hogy megértsen.~Viszont, ami
828    4,     5|                gyanú ködlik fel bennem, hogy sok tekintetben hasonlítani