Rész,  Fej.

 1    3,     1|                                 VASZILIJ~I.~- Most már mindegy -
 2    3,     1|     nyomorúságára: úgy mutatott Vaszilij tétova mozdulattal szegény
 3    3,     1|         a két fogalom: „én” és „Vaszilij” se tudott összeállni, egybeforrni
 4    3,     1|        e híg, béna kocsonyában. Vaszilij, ha néha hebegve megszólalt,
 5    3,     1|       menetalakulatok zavarában Vaszilij azok közé került, akiket
 6    3,     1|      kiképzésnél kiderült, hogy Vaszilij elég jó arra, amire kell:
 7    3,     1|       Mikor a gránát lecsapott, Vaszilij éppen a futóárok torkolatában
 8    3,     1|       hülyén, folyton nevetett. Vaszilij felült, és mintha villámcsapás
 9    3,     1|    bajtársak nevetve veregették Vaszilij vállát, öreg kujonnak nevezték,
10    3,     1|     aztán meggondolta a dolgot. Vaszilij nem bánta: mohón és izgalmas
11    3,     1|         a repülõgép búgását.~És Vaszilij világra született, odakint
12    3,     1|     ellenség visszahúzódott. És Vaszilij végigcsinálta az egész elõnyomulást,
13    3,     1|     városi életrõl, civilekrõl: Vaszilij hadnagy elhallgatott, de
14    3,     1|      kitüntetett tisztje, az én Vaszilij barátom. Jó, jó - csak nevesen -
15    3,     1|        az oldalam!~*~- Szervusz Vaszilij! Hát te még itt ténferegsz?
16    3,     1|           Jó lesz.~*~- Maga az?~Vaszilij olyan rekedt volt, hogy
17    3,     1| függönye elõtt meglátta õket.~- Vaszilij... te vagy az... Hahó...
18    3,     1|          Hirtelen elhallgatott.~Vaszilij egy ugrással ott termett,
19    3,     1|        Mi az?... Mi történt?... Vaszilij!... Hé... Lámpát...~De Vaszilij
20    3,     1| Vaszilij!... Hé... Lámpát...~De Vaszilij már nem felelt. A fûben
21    3,     1|          mert már hozzászokott. Vaszilij nem tudta meg soha, hogy