Rész,  Fej.

 1    1,     2|     mondtam rejtélyesen.~- Mint szegény ember gazdag városban -
 2    2,     5|       oldal, alul negyedik sor. Szegény, szerencsétlen ember!~Most
 3    2,     5|   milyen egyszerûen fogtuk meg. Szegény fiú. Vajon nem dühöng azonban?~-
 4    2,     6|       hogy tudták ide behozni a szegény betegeket? Mert felteszem,
 5    2,    11|         világosíthat fel engem, szegény, szerény, szimpla embert,
 6    2,    14|     megint ránézett a pincérre. Szegény pincér, õ nem tudja, mi
 7    2,    14| szeretni kell az emberiséget, a szegény, szegény, édes, édes, édes
 8    2,    14|         emberiséget, a szegény, szegény, édes, édes, édes emberiséget,
 9    3,     1|     Vaszilij tétova mozdulattal szegény nyomorék agyveleje felé,
10    3,     1|      észrevették útközben, hogy szegény fiú hülye, de vállat vontak:
11    3,     3|      Tudom - felelte röviden. - Szegény öreg. Bánom is én. Mért
12    3,     4|        nagy elõny. A feleségem, szegény, egész nap élettant és bakteriológiát
13    3,     7|          mind tele van.~- Hát a szegény földönlakók?~- Erre tessék.~
14    3,     7|        még az utcát is megírta. Szegény, bolond lány, amolyan lehet.~~
15    3,    11|         Gondoltam, hadd aludjék szegény, keresztülmentem a falon,
16    4,     3|             Mi?!... Én most egy szegény beteg vagyok... nem súghatok...
17    4,     4| adjunktus úr, kámpec ennek a mi szegény papunknak is, a hatosból...
18    4,     4|         hogy szólna egy jó szót szegény bûnös lelkem érdekében,
19    4,     5|      történt. Önök tudják, hogy szegény férjemnek meg kellett operálni