Rész,  Fej.

 1    1,     7|           tehát nem is lehet valóság. No de viszont, körös-körül,
 2    2,     2|         összehúztam magam a széken.~- No - mondta és felállt. Rettenetes
 3    2,     6|              A szívverésem megállt.~- No de mégis - mondtam -, innen
 4    2,    10|           Megálltam és néztem õket.~- No és? - kérdeztem aztán.~-
 5    2,    10|        kérdeztem aztán.~- Mi az, hogy no és? Mindjárt felmelegszik
 6    2,    11|              mindörökké...~ÉN ámulva. No de megbocsáss... hiszen
 7    2,    14|              se az oszlopok között... No, mi az?... döbbent meg hirtelen -
 8    3,     3|            Igen - mondta fölénnyel. - No és mit gondol?~- Hogyhogy
 9    3,     5|           sötétbõl, diadalmas hangon. No látja, barátom - csak a
10    4,     2|         észrevettem. Mindkét esetben (no, milyen tudományos vagyok,
11    4,     2|              kopognak?~- Hát aztán... no, mi van még. Nekem nagyon
12    4,     2|                látja, ami nekem kell. No ez... nézze. Mikor Raszkolnyikov
13    4,     2|               Nem... ne menjen még... no látja... a cirpelõ rengetegbõl
14    4,     3|              egy másik professzor?... No még csak az kéne!... Az
15    4,     3|            izgatottan hadar tovább.~- No és te... amit veled véghezvitt...
16    4,     4|            szóra, így, ahogy mondom: „No, kedves Szigeti adjunktus
17    4,     4|        komolyan a figyelmeztetésem.~- No, és - háhhá... no, és magáról
18    4,     4| figyelmeztetésem.~- No, és - háhhá... no, és magáról nem mondott
19    4,     5|             is, koporsó, gyászlepel”.~No, de hiszen, ami a részvétet