Rész,  Fej.

 1    1,     2|       még senkinek se jutott az eszébe. Mikor a legelsõ „hogy van”
 2    1,     8|     figyelmét valamivel, nehogy eszébe jusson. Ekkor egy fonott
 3    1,     8|     gondolkodott. A park jutott eszébe, a fák. A kis pad, amire
 4    1,     8|     mikor csönd lett, egyszerre eszébe jutott, hogy még mit adhat
 5    1,     9|   megállt - egyszerre az jutott eszébe, vajon nem volna-e jobb,
 6    1,     9|     nézett rá. Csak most jutott eszébe, hogy az orvos itt lakik,
 7    2,    14|    három óra felé jutott megint eszébe. Egy kávéházban találta
 8    2,    14|   valaki nagyon erõlködik, hogy eszébe jusson, mit álmodott néhány
 9    2,    14|        elõbb - s végre hirtelen eszébe jut. Most jött csak rá,
10    2,    14|       Majd egyszerre felderült, eszébe jutott az „egy-kettõ-három”,
11    2,    14|      lehet az oka? A fia jutott eszébe és egy levélszekrény. Ellágyult,
12    2,    14|      hogy ilyen nagy dolog az õ eszébe juthatott. Igen, az emberiség,
13    2,    14|         nélkül, Krisztus jutott eszébe, és erre így szólt: „Igen
14    2,    14|       Mi történt? De nem jutott eszébe, hogy mi történt. Annyi
15    2,    14|        villámcsapás érte volna, eszébe jutott.~- Uraim! - ordított
16    2,    15|          Akinek pont nyáron jut eszébe, hogy a hõség milyen egészséges
17    3,     3|      ébredt az orvos, és ásítva eszébe jutott, hogy az almafán
18    4,     3|    Megfeszíti magát... Hirtelen eszébe jut... Negyedik ujj! A kipreparált,
19    4,     4| temetésén, soha többé nem jutna eszébe a legtávolabbról is feltenni