Rész,  Fej.

 1    1,     1|              orvoskari becsületre, mint õk maguk, pedig ez az õ dolguk;~
 2    1,     2|          értesítenek hogylétemrõl, mert õk jobban tudják, õk már azt
 3    1,     2|                  mert õk jobban tudják, õk már azt is tudják, hogy
 4    1,     7|               komolyan veszik... mintha õk valóságosan volnának...
 5    1,     7|            mikor én nem is vagyok... és õk sincsenek...huszonnnégy...
 6    1,     8|                 hogy rossz fiú nincsen, õk nem látják. Felkapták õt,
 7    1,     9|                megkapaszkodni benne. És õk megkapaszkodnak - vagy nem
 8    2,     6|               lent vár a kocsi, és hogy õk elkísérnek engem - biztosítottak,
 9    2,     7|               beteljesedjék a végzet, s õk megbékélhessenek.~~Gyógyulás?~
10    2,    10|                 már egészen megõrültek, õk maguk se értik, amit leírnak:
11    2,    10|              mondták a papájuknak, hogy õk értik, mert a kályha csakugyan
12    2,    11|            szerényen hallgattam, inkább õk magyaráztak nekem, ellenben
13    2,    11|               egyetlen gondolatot, hogy õk hõsök, nem kevesebbek annál,
14    3,     1|                 doktor uraknak jó volt, õk minek okoskodjanak? Hagyták
15    3,     6|               választolt, mondván, hogy õk orvostanhallgatók, akik
16    4,     2|                 a szerelmet... Csakhogy õk a túlsó végleteken vannak.~-
17    4,     2| megtermékenyítsük: - az élet gyümölcsei õk, létrehoztak bennünket,
18    4,     2|              azt mondtam én...~- Hiszen õk se kellenek már nekem...